Viharsarok népe, 1953. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1953-05-12 / 109. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! | AI.M D P BÉKÉS * legyet pártbíz OTTSÁG ÁNAK LAP JA I 1953 MÁJUS 12., KEDD Ára SO fillér IX. ÉVFOLYAM, 199 SZÁM „Legyen e választás békés, szocialista fejlődésünk új határköve, új győzelmek, új sikerek forrása“ A Magyar Függetlenségi Népfront programúi ja: béke, munka, jólét, felemelkedés! Előre a Népfront győzelméért! Egy héttel a fcaabad magyar nép történelmének nagy eseménye, május 17-e, az országgyűlési választás előtt a Magyar Függetlenségi Népfront választási nagygyűlést hivott ömm Budapesten, a Kossuth Baj os-téren. A hatalmas, ünnepien feldiszitett tenet zsúfolásig megtöltik Bu­dapest dolgozói. Az énekszóval, zászlók alatt felvonuló sokszázezres tömeg nem is fér el a téten — az emberáradat megtölti a környező utcákat, egészen a Szabadság-térig terjed. A tér felett szüntelenül zúgnak a béke, a munka jelszavai — a választás ünnepén» készülő nép jelszavai, A tér minden sarkából forró lelkesedéssel száll az üdvözlés a Magyar Függetlenségi Nép­front vezetőereje, a nagyszerű győzelmeinket szervező Magyar Dolgo­zók Pártja felé. Az országház lépcsőjén felállított diszemel vény felett Lenin és Sztálin, alatta Rákosi elvtárfl arcképe. Az emelvénytől balra, az or­szághoz homlokzatán G. M. Malenkov, L. P. Borija, V. M. Mo­lotov és K, J. Vorosilov elvtársak arcképei. A jobboldalon Dobi István, Gerő Ernő, Farkas Mihály és Révai József elvtársak arc­képeit helyezték el. A vörös és nemzetiszinű zászlókkal diszitett hom­lokzaton ott vannak a Magyar Függetlenségi Népfront program in­ját hirdető jelszavak is. Szűnni nem akaró éljenzés és tapsvihar, újra, meg újra fel- viharzó lelkesedés köszönti a magyar nép első képviselőjelöltjét, Rá­kosi Mátyás elvtársat, alá 10 órakor foglalja el helyét a disaeméi- yényen. A tér percekig visszhangzik a hurrától, a Rákosi elvtársat üdvözlő kiáltásoktól. A diszemel vényen helyet. foglaL az MDP Politikai Bizottságá­nak és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának számos tagja, több kiváló tudósunk, művészünk,' sztahanovistánk. A Iljinnusz elhangzása után Földvári Rudolf elv társ, a Budapesti Pártbizottság, titkára, a Magyar Függeténségi Népfront budapesti bi­zottságának elnöke nyitotta mag & választási nagygyűlést, majd Dobi István elvtárs kezdi meg felszólalását. Dobi István elvtárs felszólalása Tisztelt Nagygyűlés! Kedves Elvtársak 1 Választásokra készül az ország népe. Számbavosszük eredményein­ket, népünk győzelmeinek hosszú sorút. Szómba vesszük a tennivaló­kat is, eljövendő győzelmek ki­vívásának útját. Engedjék meg, hogy e nagy számbavételből ki­emeljek egy tényezőt: a munkások és parasztok szövetségét, amely né­pünk minden győzelmének alapja volt ős marad. Évszázadokig a a magyar paraszt minden hősies erőfeszítése, hogy lerázza magá­rét az urak igáját, hiábavaló volt, mert nejn volt hű és odaadó ezö- vetségeRe. Ma már az egész doígozópa- rasztság előtt világos, hogy a mun­kásosztályban megtalálta azt a kö­vetkezetes harcostársat, aki biztos kézzel vezeti előre a felemelkedés­nek útján. Meggyőzte erről a fel- szabadulás, amelyet a nemzetközi munkás-mozgalom első rohambri- gádjának, a Szovjetuniónak és di­cső hadseregének köszönhetünk; meggyőzte erről a földosztás, ajtnely mindörökre visszajuttatta a földet azoknak, akik megművelik — a dolgozóparasztolaiak; meggyőzte erről a néphatalom győzelme ha­zánkban, amelynek gyakorlásában a munkásosztály .mellett résztvesz a dolgozóparaszteág is, meggyőzte erről a sokoldalú gondoskodás, amelyben a népi demokrácia évek óta részesíti a dolgozóparasztságot. Amig -a magyar városok a tőké­sek kezén voltak, addig nálunk is elnyomta, Iduzsorázta a város a falut. Mióta a magyar városok a munkásosztály, a dolgozó nép ke­zén vannak, azóta a városból szün­telenül áramlik a segítség a falu dolgozói fölé. A falu népe bizal­matlanul tekintett a városra, amíg ptt a bankárok és a tőkésele ural­kodtak, akik utolsó tulajdonából kiforgattak sokszázezer dolgozó­parasztot és a gyűlölt kulákot tá­mogatták. Ma a város anyagilag és erkölcsileg segíti a falut, a modem technika és a kultúra vív­mányait viszi a falura. Ezért a mi parasztságunk bizalommal te kint a város felé. A munkások és dolgozóparasz­tok harci szövetsége a régi rend­szer ellen, a föld, a gyár, az or­szág birtokbavételéért mindinkább mély és melegebb barátsággá válik az ötéves tervek és a szocializ­mus megvalósításáért folyó küzde­lemben. A magyar parasztok mil­liói minclenakelőtt a népi állami hatalom iránti hűséggel tesznek hitet e barátság mellett. Egyre növekszik azoknak az egyénileg dolgozó parasztoknak száma, akik példásan tesznek eleget állami kö­telezettségeiknek, határidőre és gondosam végzik el a mezőgazda­sági munkákat, mintaszerűen gon­dozzák állatjaikat. Az egyéni gazdáknak és a ter­melőszövetkezeti parasztságnak egyaránt köszönhetjük, hogy az el­múltévá súlyos aszály ellenére is biztosítani tudtuk az ország élel­mezését. A m unkás - paraszt szö­vetség mellett tesz hitet termelő­szövetkezeti parasztságunk, amely felismerte, hogy a mezőgazdaság szocialista útja a dolgozó paraszt­ság számára a jómód és a kul­turált élet útja, egész népünk szá­mára a közellátási kérdések vég­leges megoldásának útja. Büszkék vagyunk, hogy ma már közel 340.000 parasztc-eá'ád léfet# önként erie az útra és 2,600.000 hold szántóföklön folytat nagyüze­mi gazdálkodást. De továbbra is őrködünk azon, hogy a termelőszö­vetkezetek fej lesztésónél szigorúan Letartsak az önkéntességet, mert a munka-osztály, — ahogyan a nép­front választási felhívása hangsú­lyozza —- ueme-ak a te. lú-éo.-zü ,et­te ©oktea egye ült paraszt ágnak, hárem az egész dolgozóparasztság- ságnak ezö vétségé ve és barátja. A közös építőmunka lázában el­választhatatlanul eggyéforr a ma­gyar munkás és a magyar paraszt, a választáson szavazatával csak megerősíti, amit- az életben, minden­napi alkotómunkájában megvalósít. Ezért biztosak vagyunk: minden honfitársunk, minden I eisületes ma­gyar ember magáévá teszi a Ma­gyar Függetlenségi Népfront foga­dalmát, hogy úgy, minteddig, e viliin is' szent köt©1 ességének .tartja óvni, szilárdítani, fejleszteni a munkásosz­tály és a dölgozóparasztság szö­vetségét. Az erős munkás-paraszt szövetség álkimreadünk alapja, amelyet megvédelmeztünk népünk ellenségeinek minden támadásával szemtan a múltban éa védelmezni fogjuk a jövőben is. A munkás-pa­raszt szövetség közé ver éket. aki a nép állama nevében a dolgozó, parasztsággal önkényeskeiik. Rajta leszünk, hogy kedvét szegjük -a munkás-paraszt szövetség megron­toinak és megszilárdítsuk a tör­vényességet a nép államában. Buda; (j;fc Dolgozói! Tisztelt Nagygyűlés! Csak egyet emeltem id azok közül a tényezők közük amelyeknek megváltozott életünket köszönhetjük. Minden sikerünk elő­feltétele a legdöntőbb tényező — a Szovjietunió barátsága. Népünk ezen a választáson iá meg akarja mutatni: rendíthetetlen hű­séggel áll a Szovjetunió mellett amely rendíthetetlenül és követ­kezetesen támogatja a imagyar füg­getlenség, a magyar nép folemietkte- désének ügyét. A második tényező — a Magyar Dolgozók Pártja. Az elmúlt nyolc óv kemény munkája csak azért ho­zott ilyen gazdag gyümölcsöt, mert népünk élén olyan harcedzett párt áll, mint a Magyar Dolgozók Páll­ja. mert országunk ügyeit olyan bölcs, előrelátó és szilárd kormány­zat irányítja, mint a mi kormá­nyunk. mert népünk élén oílyan ki- próláit vehető áll, mint a mi Rá­kosi elvtársiunk. Rákosi Mátyás elv­társtól elválaszthatatlanok nagysze­rű vívmányaink, az ő neve az a zászló, amely körül egyetlen egy­séges táborban egyesül az egész magyar nép. Rákosi Mátyás elvtár- íot a magyar dolgozók forró »Beno­tete és mély tisztelete övtezi, mórt benn© látja békénk nagy harcosát, a független, szabad életünket biz­tosító békéét, amely népünk legdrá­gább kínosa. Nem férhet kétség ahhoz, hogy az előttünk állá vá~ lasztá-on népünk még egysévé -ebben tömörül pártunk, kormányzatunk, Rákosi Mátyás körül, hogy ez a választás új győzelem és új erő­forrás lösz azon az úton, amelyen diadalra visszük a Megjár Füg­getlenségi Népfront progr immját a bébe, a munka, a jólét, a fel- emelkedés programra ját. Éljen a munkásság, parasztság, értelmiség testvéri szövetsége, a Magyar Függetlenségi Népfront! Éljen népünk bök® yezire, a béke első magyar harcosa, Rákosi Má­tyás elvtárs! — fejezte be beszé­dét a nagygyűlés részvevőinek let- kies tapea lob»;,ette Dobi István elvtárs. Ezután Rákosi Mátyás elvtirs lépett az emelvényre. Rákosi Mátyás elvtárs beszéde a budapesti választási nagygyűlésen Amikor Rákosi efvtárs a mikrofon elé lép, végigzúg a tapsvihar az egész KoBsuth téren. s a környező utcákban, ahoL a térre nem férő tömegek állnak. A zászlók magosba emelkednek, s lengetik őket a zászlótartó kezek, ezer és ezer lengő nemzetiszinű és vörös zászló köszönti Rákosi elvtársat. Zúg, harson az éljenzés, a taps, s akkor is csak lassan ül el, amikor Rákosi elyt-árs megkezdi be­szédét: Kedves ElvLársak! Budapest Dolgozói! Engedjék meg, hogy mielőtt is­mertetném azokat a célkitűzése­ket, melyek megvalósítása a meg­választandó országgyűlés feladata lesz, visszapillantsak az 1949 óta eltelt időre. Négy éve indul­tak elsőízben egységesen vá­lasztásra a Magyar Függetlenségi Népfrontban egyesült, hazafias, demokratikus erők. Ezen a vá­lasztáson már csak a dolgozó nép fiai voltak a jelöltek. Gróf, nagy- birtokos, bankár s a nép egyél) ellensége már nein volt köztük. Ha most visszatekintünk a négy év alatt megtett útra, nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a demo­kratikus erők összefogása bevált és a népfront is beváltotta mind­azt, amit ígért. (Taps.) A népfront fő választási jelsza­va négy évvel ezelőtt így hang­zott: «A munkásosztály vezetésé­vel, szövetségben a dolgozó pa­rasztsággal a népi demokrácia útján előre, a szocialista Magyar- országért». A függetlenségi nép­front hangoztatta a béke megvé­désének szükségességét és teljes erővel aláhúzta hűségét felsza­badítónkhoz, a hatalmas Szovjet­unióhoz. (Taps. «Szovjet-magyar barátság!» — felkiáltások.) Az elmúlt négy évben a Magyar Népköztársaság viszonya a Szov­jetunióhoz nrily etil i. bensősége­sebb lelt. Erősödtek a baráti szálak, amelyek bennünket a népi demokráciákhoz, köztük a győzel­mes harcokban létrejött Kínai Népköztársasághoz is fűztek. Tör­hetetlen és egységes volt népünk kiállása a béke megvédésének kérdésében. Hűek maradtunk ah­hoz a jelszóhoz, hogy: «Hazánk nem rés, hanem erős bástya a béke frontján». (Nagy taps.) Mik voltak négy esztendővel ezelőtt legfontosabb gazdasági kér­désein k ? /-Hároméves tervünk be­fejezése és első ötéves tervünk előkészítése állott akkor figyel­münk központjában. A hároméves tervünk hatmil- liárd- forint beruházást lűzött ki célul. Ez a célkitűzés akkor oly merésznek látszott, hogy az ellen­ség megvetően «kommunista pro- paganda-bl off nek » nyilvánította. És mégis a magyar dolgozó nép lelkesedése és szorgalma ezt a tervet két év és öt hónap alatt túlteljesítette. A hároméves terv tapasztalatai alapján már bátrab­ban haladtunk: ötéves tervünk beruházásaira 35 milliárd forintot irányoztunk elő. Ez a szám is oly nagynak látszott, hogy szükség volt a kétkedőkkel és szkeptiku­sokkal szemben annak bizonyítá­sára, hogy tervünk megalapozott, reális. Azóta ezt a számot ismé­telten meg kellett emelni, mert kiderült, hogy lehetőségeink és tartalékaink sokkal nagyobhaik, mint ahogy hittük. Az elmúlt há­rom -esztendő alatt népgazdasá­gunkba 40 milliárd forintot fek­tettünk be, többet, mint az ötéves terv eredeti összegét. A terv öt év alatt kívánta meg­duplázni aoél termelésünket, szén­termelésünket, vil lamosenergia- lerinelésünket. Mindezt a célkitű­zést nem öt, hanem három esz­tendő alatt valósítottuk meg. Meg­valósult az a célkitűzésűnk is, hogy hazánk iparosodó mező- gazdasági országból, fejlett mező- gazdasággal rendelkező ipari or­szággá változzék. Gyáriparunk a múlt év végén háromszoraunyit termelt már, mint a háború előtti utolsó békeévben. Ennek a tőkés viszonyok közt elképzelhetetlen gazdasági fejlődésnek kellő érté­kelésénél tekintetbe kell venni azt, hogy az elmúlt négy esztendő közül 1950-ben a termés a köze­pesen alul volt, a múlt évben pe­dig a fagy, az aszály és a korán beállott szokatlanul bő őszi esők követkéz tőben termésünk rosszabb volt, mint az utolsó évtizedekben bármikor. Azt a célkitűzésünket, amely az ipari munkásság számát öt év alatt 300 ezerrel kívánta nö­velni, már három év alatt teljesí­tettük. Ezzel megszüntettük a dol­gozókat sújtó legsúlyosabb csa­pást, a munkanélküliséget. Jelen­leg egy-egy tervevünkben a mun­kaerő növekedése jóval megha­ladja a 200 ezer főt. Az elmúlt négy év alalt a társadalombiztosí­tásban részesülők száma 1,050.000- rel nőit és ma népünk majdnem (Folytatás a ?. »'Maion.)

Next

/
Thumbnails
Contents