Viharsarok népe, 1953. április (9. évfolyam, 77-101. szám)
1953-04-26 / 98. szám
Világ proletárjai egyesüljetek! r-----------------------M agyar Dolgozók! Újabb termelési győzelemmel készüljetek május 1 méltó megünneplésére! Előre a választási békeverseny sikeréért! (A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének május 1-i jelszavaiból.) v---------------------------------y 1 958 ÁPRILIS 20., VASÁRNAP Ára SO fillér IX. ÉVFOLYAM, 98. SZÁM f i „Pravda“ vezércikke Eisenhower elnök legutóbbi beszédéről Moszkva. (TASZSZ) A «Pravda» április 25-i számának vezércikkében azzal a beszéddel fogfalkozák, amelyet 'Eisenhower elnök április 16-án mondott az amerikai lapszerkesztők társaságában. Közöljük a vezércikk teljes szövegét. Nyolc év múlt dl a 9zöv©t»ágiei- eekraak — a Szovjetuniónak, az Egyesült Államoknak, Angliának ée Franciaországnak — a Háttér-fasizmus fölött aratott győzelme és a második világháború befejezése óta. A nagy harc legfőbb terhét a szovjet emberek viselték vállukon. Azért harcoltak, hogy megvédelmezzák hazájuk szabadságát és függetlenségét, segítséget nyujt-.anak Európa leigázott népeinek, a fasiszta iga alól vátó felszabadulásban és biztosítsák a háború befejezése után a tai-tós békét és a nemzetközi biztonságot. A Szovjetunió, amely következetesen védelmezi a népek közötti bébe ügyét, most is,- mint azelőtt, a nemzetközi együttműködés előmoz- ' dítására törekszik. G. M. Malenkov, L. P. Barija és "V., M. Molotov 1953. március 9-i beszédében kifejezésre jutott a szovjet népnek az általános bébe megszilárdítására irányuló törhetetlen akarata. Eisenhower, az Egyesült AHamgb elnobo április 16-án az amerikai lapszerkesztők társaságában beszedet mondott a nemzetközi helyzet kérdéseiről. Ez a beszéd mintegy válasz a szovjet kormánynak a vitás nemzetközi kérdések békés rendezésének lehetőségére vonatkozóan tett legutóbbi nyilatkozataira. Éppen ez a körülmény magyarázza meg azt az érdeklődést, amely minden országban megmutatkozik az elnök beszéde iránt a társadalom széles körei részéről, amelyek várták az angol-amerikai tömb vezetőinek reagálását a Szovjetunió békeszerető törekvéseinek újabb megnyilvánulására. Együttérzés fogadta Eisenhower elnök ama szavait: »Az igazi ée teljes békére törekszenek egész Ázsiában, ■ miként az egész világon« ugyanúgy, mint azt a kijelentését, hogy >» vitás kérdések közül, legyenek azok nagyok vagy kicsinyek, egyetlen egy sem megoldhatatlan, ha megvan az óhaj minden más ország jogának tiszteletben tartására.« Az elnöknek a békére vonatkozó szavai, továbbá az a kijelentése, hogy a vitás kérdések közűi egyetlen egy sem megoldhatatlan, ellentétben áll azonban beszédében foglalt más megállapításaival. Azok, aldk Eisenhower beszédében igazi béketörekvést óhajtanak látni, ezük- ségképen felteszik a kérdést: miért tellett az elnöknek a békére szólító beszédben félreérthetetlenül »atomháború« lehetőségével fenyegetőzni? Vájjon az ilyesféle érvek meggyőzőbbé teszik az elnöknek a békéről szóló beszédét? Mindenesetre, a Szovjetunióval szemben az ilyesféle kitételek, vagy egyenesebben megmondva, az ilyesféle fenyegetések soha nem érték el és nem érhetik el céljukat. Az Egyesült Államok elnöke beszédében egész sor nemzetközi problémát érintett, amelyek jelentősége nem egyforma. Végeredményben azonban beszédét főképp a Szovjetunióval való viszony kérdésének szentelte. Ki jelenhette: »Előttem csupán egyetlen olyan kérdés ismeretes, amelytől a haliadás függ. Ez a kérdés a következő: Mit hajlandó jtenni a Szovjetunió?« Ehhez hozzáfűzte: »Az igazságot egyszerű ellenerőzni. Meggyőzni csak tettekkel lehet.« Nos, ebben lehetetlen nem egyetérteni: a tettek értékesebbek a szavaknak Forduljunk tehát azokhoz a fontos nemzetközi problémákhoz, amelyeknek helyes megoldásától a béke megszilárdítása függ. Mindenekelőtt — a koreai kérdés. Tagadható-e, hogy az utóbbi években olyan kérdések álltak a nemzetközi körök figyelmének középpontjában, mint a koreai háború kérdése, Korea nemzeti egysége helyreállításának kérdése? Mint ismeretes, ilyen kérdések alapján bírálták el ezekben az években sok állam külpolitikáját. A szovjet nép következetesen támogatott az igazságos koreai fegyverszünet megkötésére irányuló minden lépést., A Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányainak nemrégiben tett javaslata, amely újabb lehetőséget (nyújtott a Szávákról a tettekre való áttérésre Ás tnegnvitoÜa a koreai háború befejezésének távlatát, azon- nyomban támogatásra talált a szovjet- kormány részéről. Azok, akik konkrét feVeteket keresnek — nem szavakat, hanem tetteket, a nemzetközi viszonyok időszerű kérdéseinek megoldására irányuló feleleteket — értékelni tudják az említett tény jelentőségét. Forduljunk más nemzetközi problémákhoz. Ki feledkezhet meg, például, a német kérdésről, vagy ki kerülhet meg általános szólamokkal olyan fontos nemzetközi problémát, mint Németország nemzeti egységének helyreállítása demokratikus és békeszerető alaporr? Kit elégíthet ki nemcsak Németországban, hanem határain túl is, e kérdés olyan kezelése egyik-másik állam részéről, hogy mondjuk, egyszerűen »dinamikus« európai külpolitikája eszközének tekinti Németország nyugati részét, figyelmen kívül hagyva, hogyan reagálnak erre Európa egyes népei és mindenekelőtt, a francia nép, amely nem egyszer volt a militarista Németország áldozata. Nem világos-©, hogy Németország kérdésének megoldása szükségessé teszi Németország valamennyi szomszédja létérdekeinek és az európai béke megszilárdítása érdekeinek figyelembevételét és imin- denekelőtt, a német nép nemzett törekvéseinek következetes figyelembevételét . Az Egyesült Államok elnökének beszéde nem ad alapot e kérdés megoldásához. Nem vette tekintetbe a német problémára vonatkozó potsdami négyhatalmi megállapodásokat. Ugyanígy járt ef az Egyesült Államok előző kormánya is. De lra elismerjük a német kérdésnek az európai béke megszilárdítása szellemében történő pozitív megoldása észszerű szükségességét, amire a Szovjetunió következetesen törekszik, nem szabad megfeledkezni az említett fontos nemzetközi megállapodásokról, amelyele alatt ott áll államaink, valamint Nagy-Britannia és a megállapodásokhoz csatlakozott Franciaország aláírása. Ha az angol-amerikai tömb nem számol ezzel és tovább megy a maga számára kijelölt úton — lehetetlenné teve Németország nemzeti egyesítését és militarista állammá átalakítva annak nyugati részét, ahol a hatalom továbbra is a revans híveinek kezében marad — végzetes hibát követ el, mindenekelőtt a német néppel szemben. A német kérdésben elfoglalt ilyen álláspont ugyanakkor összeegyeztethetetlen Európa valamennyi bé- kesaerető államának és az egész haladó emberiségnek érdekeivel. Arról van szó, hogy minél előbb megkössék a~ békeszerződést Németországgal, azt a békeszerződést, amely lehetővé teszi a német népnek, hogy egységes államban egyesüljön és elfoglalja az őt megillető helyet a bébeszerető népek közösségében és hogy ezután kivonják Németországból a megszálló csapatokat, amelyek eltartása te- hertöbbletként nehezedik a német nép vállára. Az Egyesült Államok elnökének a nemzetközi kérdések széles körét érintő beszédében nincs, szó a Kínai Népköztársaságról, Kína nemzeti jogainak visszaállításáról az Egyesült Nemzetek .Szervezetében, valamint Kína jogos területi igé nveiről, beleértve -Taivan szigetét. Vájjon ez a kérdés nem tartozik napjaink halaszthatatlan nemzetközi problémái közé? És mégis tény, hogy ebben a nagy beszédben Kína kérdése nem került meg- világitásra. Ez pedig azt jelenti, hogy Kínával szemben makacsul attól a törekvéstől diktált politikát folytatnak, hogy visszafelé forgassák a szakadatlan fejlődő események menetét, bár mindenki látja, akinek szeme van, hogy az ilyen politikára elkerülhetetlen kudarc vár. Eisenhower beszédében öt »tételt« fogalmaz meg, amelyek — szavai szerint — meghatározzák »az Egyesült Államok magatartását a nemzetközi ügyek területén«. Ezak a »tételek« kimondják, hogy »az egész emberiség áhitja a békét, a testvériséget és az .igazságot«, hogy »minden országnak elidegeníthetetlen joga az, hogy saját választása szerint alkossa meg kormányzati formáját és gazdasági rendszerét«, hogy »nem igazolható egyetlen országnak olyan kísérlete sem, hogy kormányzati formát kényszeriteen más országokra« és igy tovább. Ha valóban ezek az elvek határoznák meg az Egyesült Államok politikáját és Ina nem maradnának csak általános deklarációk — ennek meg kellene mutatkoznia a koreai kérdéséé!, Németországgal és Kínával kapcsolatban elfoglalt álláspontban is. Éppen az a dolog lényege, hogy a deklarációkat nem erősítik meg a tettek, hogy az Egyesült Államok valóságos politikája mindezidáig kevéssé vette számba az ilyesféle deklarációkat e kérdések és sok más nemzetközi kérdés megoldásánál. Az elnök beszédében megkülönböztetett figyelmet szentel Kelet Európa népeinek. Számiból az következik, hogy a keleteurópai országok kormányzati formáját kívülről kényszeri tették rajuk, bár ©z ellentmond az általáűosan is* mert tényeknek és az ezekben az országokban uralkodó valóságos helyzetnek. A tények azt mutatják, hogy Keíet-Európa népei épp a jogaikért vívott szívós harcban jutottak el a jelenlegi népi demokra- tikus kormányzati formához és hogy csak eme új viszonyok között tudták biztosítani a gazdaság és a kultúra rohamos fejlődését államaikban. Különös dolog volna azt várni a Szovjetuniótól, hogy beavatkozzék az e népek által megdöntött reakciós rendszerek vissza- állitása érdekében. Ugyanakkor az elnök egyszerűen vét az általánosan ismert történelmi törvényszerűség ellen, amikor »felszólítja« a Szovjetunió vezetőit, »használják fel döntő befolyásukat a kommunista világban« arra, hogy tartóztassák fel Ázsia gyarmati és félgyarmati népeinek az évszázados elnyomás és rabszolgasors ellen indított felszabadító mozgalmát. Ne- (héz a nemzetközi problémák helyes értelmezésére számítani, amíg a nemzeti — felszabadító mozgalmat egyes »rossz-szándékú« emberek su- galmazása eredményének tekintik. Egészen érthetetlen az elnöknek az az utalása, hogy »Más népeknek, közöttük Kelet-Európa népeinek« biztosítsanak szabadságot más országokkal való egyesülésre egy »jogi világközösségben«. Mindenki előtt ismeretes, ki az, áld akadályozza néhány népi demokratikus ország felvételét az Egyesült Nemzetek Szervezetébe és ki akadályozza a nagy Kína törvényes jogainak visszaállítását az ENSZ-ben. Viszont nem a Szovjetunió képviselői terjesztették-e elő azt a javaslatot, hogy vegyenek fel az Egyesült Nemzetek Szervezetébe 14 országot — azt a javaslatot, amelyet az angol—amerikai tömb szavazataival vetettek el? Ami az osztrák államszerződést illeti, ezzel kapcsolatban megismételhető, hogy itt sincsenek olyan kérdések, amelyeket ne letetne megoldani a korábban elért szerződéses megegyezések alapján, az osztrák nép demokratikus jogainak tényrleges megtartásával. Az Egyesült Nemzetek Szervezetéről Egyesült Nemzetek Szervezete teAz elnök beszédében készségét nyílvánította az iránt, hógy az Egyesült Nemzetek Szervezetét Olyan intézménnyé változtassák, amely valóban meg tudja őrizni valamennyi nép békéjét és biztonságát. Nem a Szovjetunió hibája, hogy ez a szervezet ma nem teljesíti a reá bízott feladatokat. De még most sem késő emelni tevékenységének jelentőségét, Jvülönösen a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítása terén, ami e szervezet létrehozásának legfőbb célki tűrése volt. Ehhez mindenekelőtt az szükséges, hogy valamennyi tagállam tiszteletben tartsa az ENSZ elveit, hogy ne sértsék meg alapokmányának alapelveit. Ehhez az szükséges, hogy egyetlen kormány se törekedjék az ENSZ-et saját külpolitikájának segédszervévó tenni, mivel ez nem egyeztethető össze sem az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapelveivel, sem a normális nemzetközi együttműködés és a béke megszilárdítása érdekeinek céljaival. Felvetődik a kérdés, miért írta alá az Egyesült Nemzetek Szervezetének mind a hatvan tagállama az alapokmányt, amelynek legfontosabb része az öt nagy-hatalom egyhangúságának elve a Biztonsági Tanácsban a bélre biztosítását érintő kérdések megtárgyalásakor? Nem azért, hogy e minden ország által elismert elvet a gyakorlatban egyes államok semmibe vegyék! Es, természetesen, nem azért, hogy ezt a nemzetközi ejyet valamilyen nyűgnek vagy az ENSZ és a Biztonsági Tanács munkássága akadályozójának tekintsék. Végül, ki tekinthet normálisnak olyan helyzetet, hogy Kína, a világ legnagyobb országa meg van fosztva annak tehetőségétől, hogy résztvegyen a Biztonsági' Tanács és a közgyűlés munkájában, s ehelyett valamilyen kuomintan- gista madárijesztő pöffeszlaedik az ENSZ szerveiben. Váj jon az ilyen helyzet előmozdíthatja-e az ENSZ tekintélyének megerősítését? Vájjon ilyen viszonyok között lehet-e számítani az vékenységének normális fejlődésére és kötelezettségeinek teljesítésére a bélre és a nemzetközi biztonság .megszilárdítása terén? Mindenesetre e. kérdés megoldását, miként számos más megérett nemzetközi probléma megoldását, nem tehet megkerülni. Ha vaite mennyien arra törekszünk, hógy-kevesebb legyen a szó és több a tett, akkor nyilvánvalóan meg fehet majd találni az utat az ilyen problémák megoldásához is. , Nem alaptalanul kapcsolta össze beszédében az elnök a fegy-verzet csökkentésének kérdését azzal, hegy komolyabb figyelmet 1-el'l szente lni a gazdasági problémáknak, a nyomor és a nélkülözés elfeni haro problémáinak. Aligha elégít ki azonban valakit is az, ha ezt az ügyet valamiféle »világsegélyérési. alap« létrehozására zsugorítják, amitől ebben a beszédben szó volt. Ennek az »alapnak« hangzatos elnevezése egymagában nem elegendő, Mások lesznek az eredmények, ha e probléma megoldásának alapja az országok közötti valóban széleskörű és demokratikus együttműködés tesz a nép^k szuverén jogainak teljoa tiszteletbentartásával és anélkül, hogy a segélyben részesülő országokra politikai feltéteteket kényszerítenének. Amit az elnök eddig a »világsegélyezósi alap«-ról mondott, abból az az ember benyomása, hogy itt a kudarcot vallott »Marsaíi- tery« új változatáról ya,n eső » egyben annak a népszerűtlen »Tm- man-féle L pont-'inak más elnevezést viselő folytatásáról, amely egyes gyenge államoknak juttatott jelentéktelen könyöradományokknl igyekezett alávetni eg yes országok^ es gyarmati területek költségvetését és gazdasági életét, tehát magukat ezeket az országokat és területekéit is, az Egyesült Államok külpolitikája úgynevezett »dinamikus« célkitűzéseinek. Amint látható, most arról van szó, hogy tovább mennek ezen az úton. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy az utóbbi időben (Folytatás a 2. oldalon.).
