Viharsarok népe, 1953. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1953-04-26 / 98. szám

2 ViUoA&aiók 1§.»3 április 26.. vasárnap A „Pravda44 vezércikke Eisenhower elnök legutóbbi beszédéről (Folytatás a* l. oldalról.) az amerikai gazdasági »segítség« egyenes visszautasítása is előfordul, amint az Burma és néhány más ál­lam példájáéi látható. Az is köztudomású, hogy az utób­bi időben számos állam határozottan kijelenti, hogy nem annyira az Egyesült Államoktól kapott úgyne­vezett »segélyhez« fűződnek érdekei, mint inkább ahhoz, hogy az Egye­sült Államok ne gördítsen mind újabb és újabb akadályokat az álla­mok közötti normális kereskedelem fejlesztésének, a nemzetközi áru­forgalom kiszélesítésének útjába. Odáig megy a dolog, hogy még az Egyesült Államok vezette tömb­höz tartozó országokban is, minde­nekelőtt Angliában, fgyro erősebb a zúgolódás a demokratikus tábor államaival folytatott kereskedeem- re vonatkozó, az Egyesült Államok által diktált korlátozások ellen. Az elnök beszédében foglalt bé­kefelhívás természetszerűleg a kellő támogatásban részesül a mi ré­szünkről. Nehéz azonban figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy aa Egyesült Államok kormányának külpolitikai irányvonala egyelőre messze áll ezektől a békés zerető felhívásoktól. Szemléltető bizonyí­tékai ennek például az elnök beszé­dével foglalkozó olyan kommentá­rok, amilyené1 ei mindössze két nap­pal Eisenhower beszéde után adott egy olyan tekintélyes személyiség, mint Dulles, az Egyesült Államok külügyminisztere. Nem lehet nein egyetérteni Stra- cheyvel, a volt angol labourist^ kormány miniszterével, aki úgy jel­lemezte Dulles Beszédét, hogy az Eisenhower beszédének »háború« ak­tussá« való átalakítására irányuló törekvés. Dulles Bizonyos mértékig fényt vetett arra a mindenkit meglepő tényre," hogy Eisenhower beszédé­be»- hallgatott Kínáról. Amint ki­déiül, az Egyesült Államok kormá­nyát aggasztja az úgynevezett« »nemzeti« Kína, vagyis a Geang- Kai-Sek- féle csőcselék sorsa, ame­lyet a kínai nép győzelmes harca eredményeképen kergetett ki az or­szágból. Ami pedig a valóban nem­zeti Kínát illeti, egyedül törvényes népi demokratikus kormányával, Dulles addig megy, hogy az Egye­sült Államok kormánya érdemének minősíti a Kínai Népköztársaság elírni foganatosított politikai ée gaz­dasági blokádot. Dulles harciassága régóta ismere­tes Leliet, hogy az ő besaéde az el­nök beszédének kissé szabad tolmá­csolása. De nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy ő áll az Egyesült Államok külügy­minisztériumának élén és az ő sza­vai aka i' va- ne in ak a rv a kapcsolatban állnak az Eisenhower vezetése alatt álló kormány hivatalos áláspontja- vai. Ezért nem hagyhatjuk szótlanul Dullesnek azt az állítását, hogy a szovjet vezetők az Egyesült Álla­mok úgyneveze*t kemény politiká­jának nyomására tettek felhívást a vitás kérdések lökés rendezésére. Az egész világ előtt ismeretes, hogy a szór jót vezetők cselekedeteiket nem valamely országnak a Szovjet­unióval szemben folytatott politi­kája »keménységével« vagy »lágy­ságával« kapcsolatos meggondolások alapján határozzák meg, hanem a Szovjet nép alapvető érdekeiből, a béke és a nemzetközi biztonság ér­dekeiből indulnak ki. Búr az a harcias póz, amelyet Dulles annyira kedvel, ©gyereknél hatásos Iphet, eélj át aligha éri el, különösen a diplomácia területén. Azzal, hogy Daltos összekapcsolta az Egyesült Államok bókejavaslatai előterjesztésének Ehetőségét m úgy­nevezett »európai védelmi közösség« létrehozásával, »a francia és a né­met. erőket magukban foglaló egye­sült fegyveres erők« megszervezésé­nek terveivel, vagyis a további fegyverkezési hajszával — talán akarata ellenére elárulta az Egye­sült Államok politikájának igazi ér­telmét. De, ha Eisenhower beszédé­nek értelme .tényleg az, ahogy azt Dulles az elnök után ugyanabban a .teremben és azonos hallgatóéig előtt megtartott terjedelmesebb be­szédében kifejtette, akkor az nem adhat pozitív eredményeket a béke megszilárdítása érdekeinek szem­pontjából. Az Egyesült Államok hivatalos képviselőinek ilyen nyilatkozataival kapcsolatban nehéz megállapítani, mit a valóságban az Egyesült Álla­mok jelenlegi külpolitikai állás­pontja. Arról van e szó, hogy a nemzet­közi viszonyok terén mutatkozó feszültség enyhítésének útjára lépjenek és más népek jogai tisz te'etbentaitásának alapján oldják meg a vitás kérdéseket, vagy arról vaué szó, hogy folytassák a fegy­verkezési hajsza korábbi politiká­ját? A szovjet vezetők véleménye sze­rint a valóban a békére irányuló javaslatok alapjául szolgálhatnak a nemzetközi viszonyok megjai itáeá nak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szovjet vezetők hajlandók a régi módszerek új változatait ilyen javaslatokként fogadni. Eisenhower elnök beszédében a háború utáni időszak eredményei­vel foglalkozott, attól a pillanattól kezdve, hogy »a győzelem tavaszán a nyugati szövetségesek katonái Európa közepén találkoztak Orosz­ország katonáival.« Eisenhower ezekrőt az eredményekről szólva hangsúlyozta, hogy a háború befe­jezése után a világ országai szét­váltak és két különböző útra lép­tek. Ezzel kapcsolatban Eisenho­wer a tényekkel szöges ellentétben úgy ábrázolja a dolgot, mintha az angol-amerikai tömb országai ü béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítását tűzték volna ki óéiul, a Szovjetunió és a vele baráti államok pedig nein akartak volna ezen az úton haladni. Úgy is lehet őt érteni, mintha a Szov­jetuniónak a háború által tönkre­tett gazdasága helyreállítása és gazdasági erejének megszilárdítása a háborút követő időszakban »az agresszió új veszélyét« kezdte volna jelenteni. Ilyen megállapításokig eljutni a Szovjetunióval kapcsolatban, any- nyit jelent, mint legalább is elve­szíteni a tárgyilagosság érzését és nem számolni az olyan általánosan ismert körülményekkel, amelyek teljes határozottsággal bizonyítják nemcsak országunk békeszerető cél­kitűzéseit, hanem azt is, hogy a Szovjetunió az általános béke fenn­tartásának és megsálárdit ásónak legfőbb támasza és alapvető té­nyezője volt és maTadt. Az elnök nyilván azzal a cél­lal tett ilyen kijelentéseket, hogy valamennyire békeszerető fényben tüntess© fei az angol amerikai tömb politikáját. Az Egyesült Államok rendkívül felduzzasztott és évről- évre növekvő katonai kiadásaira vonatkozólag saját maga által is­mertetett számadatok és tények azonban egészen másról beszélnek. Ezek a tények az Egyesült Álla­mok egész nemzetgazdaságának so­ha azelőtt nem tapasztalt arányú militarizálásáról, a katonai kiadá­soknak a nép számára elviselhetet­len terhéről, továbbá arról tanús­kodnak, hogy a fegyverkezési ver­seny a rettegés és a legnagyobb feszültség légkörét teremtette az Egyesült Államokban. Az Egyesült Államok e politikája, amely, elő mozdítja a háborús őrület foko­zódását, a* országok bizonyos cso­portját is ugyanerre az útra tusz­kolja. Eisenhower beszélt azokról aa óriási összegekről, amelyeket az amerikai kormány ágyúkra és ra­kéta-lövedékekre, bombázó- és va­dászgépekre, torpcdéromboiukrit és egyéb hadihajókra költ, nem fe- (©0kereti el egyben a támadó é-zak- atlariti szerződés dics óit t'-évől som. Márpedig ismeretes, hogy az. észak­atlanti szerződés által sugalmazott politika egyre újabb, kolosszális katonai kiadásokat jelent. Elég rá" mutatni, milyen óriási kiadást je­lent az ameiikai adófizetőktől be­szedett összegekből a katonai tá­maszpontok építése és fenntartása sokezer kilométerre az Egyesült. Államoktól és különösen azokon a területeken, amelyeket a Szovjet unió elleni agresszió céljaira szán dékoznak felhasználni. Az elnök számításokat közölt, amelyek mutatják, mennyibe ke­rül egy torpedóromboló, egy va- dászrepülőgép, egy bombázó, stb., felépítése és hány bushel búzát és hány tonna gyapotot lehetne meg­takarítani, vagy mennyi iskolát és kórházat lehetne építeni, ha le­mondanának a fenn jelzett hadi­eszközök gyártásáról. Ezek során számos tanulságos számadatot is­mertetett. De amit az elnök mon­dott, az egyáltalán nem elégséges. Ha az Egye ült Államok elnöke beszélt volna arról, mib© kerül az ameiikai népnek az atombomba­készletek felhalmozása, valamint a sokszáz légitámaszpont építőre me=z- sze az Egyesült Álkunok határain túl — noha mindennek semmi kö­ze az Egyesült Államok védelmé­nek érdekeihez —-, akkor a való­sághoz lényege er közelebb álló és sok tekintetben tanulságosabb ké­pet adott volna. De amint lát­ható, úgy vélik, hogy erről nyíl­tan és világosan beszélni »kelle­metlen«, vagy »nem előnyös«. Az ilyesféle tények igazi értelme azon­ban ennek ellenére és ©nélkül is érthető. Bennük jut kifejezésre az a külpolitikai irányvonal, amely meg­valósíthatatlan világuralmi célkitű­zéseket követ, s amely fokozódó él>- lenállást vált ki sok országban a társadalom ezéles körei részéről'. Ami országunkat illeti, köztudomá­sú, hogy a Szovjetunió, amely s*% kadatlanul gondoskodott népgazda­ságának háború utáni helyreállítá­sáról és szüntelenül gondoskodik annak fejlesztéséről, nem lépett a fegyverkezési hajsza útjára. A Szov­jetunió nemcsak, hogy nem lépett erre az útra, hanem ismételten kon­krét javaslatokat terjesztett elő, hogy a nagyhatalmak, más álla­mokkal együtt, határozott intézke­déseket tVjganatoeítsanak a fegy­verkezés korlátozására, a fegyveres erők és a katonai kiadások haladék­talan csökkentésére, ugyanakkor egyezzenek meg az atomfegyver el­tiltásában, mindezen intézkedések végrehajtása fölött létesítendő hat­hatós nemzetközi ellenőrzéssel, amely kizárja e határozatok meg­szegésének lehetőségét, bármely ál­lam részéről. Eisenhower érinti beszédében a fegyverkezés csökkentésének kérdé­sét is. Idevonatkozó öt pontban foglalkozik ezzel. A szovjet fél­nek természetesen nincs ellenvetése bz e pontokban kifejtett javaslatok ellen. Mindezek a 'javaslatok azon­ban túlságosan általános jellegűek s e körülmény folytán egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy előbbre vigyék a fegyverkezés csökkentésé­nek halaszthatatlan ügyét. Eisehower szerint úgy fest a do­log, mintha az Egyesült Államok kormánya mindig a fegyverkezés csökkentérét. kívánta volna, a Szov­jetunió pedig az ellenkező állás­pontot foglalta volna el és szint© megakadályozta volna ezt. Ez kísérletnek látszik arra, hogy a Szovjetunióra hárítsák a felelős­séget az angol-amerikai tömbhöz tartozó országokban az utóbbi évek­ben folytatott fegyverkezési hajszá­ért- Az ilyen próbálkozások azonban minden alapot nélkülöznek és csu­pán azt a törekvést juttatják ki­Olwasáink figyelmébe ! Az állandó lakóhelyüktől távol, levő választójogosultak szavazási módjával, valamint a szavazóhelyi­ségek ki|elöléséve! kapcsolatos hi­vatalos közleményt lapunk keddi számában közöljük. fejezésie, hogy bűnbakot keres­senek. Válóban, vájjon a Szovjetunió­ban diosőítették-o a koreai háborút és a fegyverkezési bajszát, mint előnyös »üzleteli«, mint a legjobb eszközt az üzleti tevékenység és a lakosság teljes foglalkoztatottságá­nak biztosítására? Vlajjon a Szov­jetunióban tapasztalható-© az úgy­nevezett »félelem a békétől1« és es­nek-© a részvények árfolyamai a tőzsdén azokra a hírekre, hogy eny­hül a nemzetközi feszültség? Mind­ez nem a Szovjetunióban történik, hanem az Amerikai Egyesült Álla­mokban. Mi köze ehhez a Szov­jetuniónak, amelynek nincs szük­sége fegyverkezési hajszára, amely mindig a tartós és szilárd béke mellett volt és van és nőm fél a békétől ? Természeteden, Eisenhowemek igaza van abban, hogy a hitleri Németország fölött aratott győze­lem után a Szovjetunió és az Egye­sült Államok útjai elváltak. Azon­ban Eisenhower április 16-i beszé­dében ezt a tényt nem. világította meg helyeden, sőt azt lehet mon­dani, lrógy ezt a tényt Eisenhower ferde megvilágításba helyezte. Hja a tények szilárd talajára ál­lunk, akkor ebben a kérdésben tel­jesen megszűnik mindennemű tisz­tázatlanság. Valóban nem lehet fi­gyelmen kívül hagyni, hogy az an­gol-amerikai tömbhöz tartozó orszá­gok; amelyek a legutóbbi világhá­ború alatt a Szovjetunió szövetsége­sei voltak, rögtön e háború befe­jezése után megváltoztatták politi­kájuk irányát. Sok tekintetben visz- szatérbek arra a régi, háború előtti útra, amikor a Szovjetunióval való viszonyukat semmiképpen sem le­hetett barátinak nevezni és amikor politikájuk irányvonala rendszerint ennek ellenkezője volt. t Mi nem szándékozunk r vitába szállni az elnök ama eléggé furcsa állításával, hogy a szovjet pofi la­kába n végétért egy bizonyos kor­szak. E1 lenben nem fogadhatjuk csodálkozás nélkül azt a következte­tését, hogy a szovjet kormánynak fel kell adnia külpolitikája folyto­nosságát, amely politikának a he­lyességét a nemzetközi fejlődés egész menete bebizonyította. Ha egy korszak kezdetét, vagy befejezését azzal hozzuk összefüg­gésbe, hogy új személyiségek je­lennek meg valamely állam élén, akkor nagyobb joggal beszélhetnénk arról, hogy az Egyesült Államok politikájában zárult le egy korszak az Eisenhower-kormány uralomra- jutásával. Ámde maga az Egyesült Államok új elnöke hogy-hogynem minden fenntartás nélkül védelmébe veszi elődének egész politikáját, amelyet annakidején, különösen a választási kampány idején nem minden alap nélkül sok tekintetben bírált. Az elnök beszédében kijelentetted hogy kész »üdvözölni a békés szán­dékok mindennemű igazi bizonyíté­kát«. Egyúttal feltette a kérdést: mit hajlandó tenni a Szovjetunió? Ismeretes, hogy a Szovjetunió mindig késznek jnutatkozott arra, hogy barátságos módon megvitas sák és megoldják az égető nemzet­közi kérdéseket, azzal a feltétellel, hogy e kérdések megoldására irá­nyuló javaslatok — bárkitől in­duljanak is ki — valamennyire is elfogadhatók legyenek és ne ellen" kezzenek a szovjet nép életbevágó érdekeivel és a többi békeszerető nép érdekeivel. . Az Egyesült Államok elnöke hogy hogynem beszédében lehetsé­gesnek tartotta, hogy a békére vo­natkozó javaslatait egész sor elő­zetes feltételhez fűzze a Szovjet­unióval szemben, noha a beszédé­ben emelt követeléseket nem tá­masztják alá az Egyesült Államok részéről erre vonatkozólag vállall k öté! ezettségek. A kérdés ilyen feltevése már jogos vissza utasítást váltott ki a legkülönbözőbb nemzetközi körök­ben, lehetetlen, hogy a kérdés ilyen feltevése ne keltsen csodálkozást azokban, akik realisztikusan tudják értékelni az építő nemzetközi prob­lémák lényegét és a nemzetközi helyzetet meghatározó ■ valóságos erőviszonyokat és tényezőket. A »Times« című angol lap jogosan jegyezte meg, hogy »egyetlen or­szág sem — akár a Szovjetunió­ról, akár az Egyesült Államokról, akár Angliáról van szó — nem kí­vánja megvitatni a békés intézke­déseket, amelyekben nincs felleb­bezés«. Mint ismeretes, a szovjet veze­tők a nemzetközi kérdések békés rendezésére irányuló felhívásukat nem kötik össze semmiféle előze­tes követeléssel az Egyesült Álla­mok, vagy más országok címére, akár az angol-amerikai tömbhöz tartoznak, akar nem. Azt jelenti-e ez, hogy a Szovjet­uniónak nincsenek semmiféle igé­nyei? Természetesen nem. Ennek ellenére a szovjet vezetők üdvö­zölni fogják az Egyesült Államok­nak, vagy más állam kormányának bármely lépését, ha ez a vitás kér­dések barátságos rendezésére irá­nyul. Ez bizony it ja, hogy a szovjet fél kész a megfelelő ' problémák komoly tárgyilagos megvitatására akár közvetlen tárgyalások útján, akár — szükséges esetekben — az ENSZ keretei között is. Az elnök beszédében szólt arról, hogy a vitás nemzetközi kérdések megoldásában »Az Egyesült Álla­mok hajlandó igazságos részt vál­lalni magára.« Ezt a kijelentést Eisenhower április 16-i beszédében semmi sem támasztotta alá, holott szükség van e kijelentés alátámasz­tására. Ami a Szovjetuniót illeti, nincs semmiféle alap kételkedni abban, hogy kész megfelelő részt vállalni a vitás nemzetközi kérdések megol­dásában. Ezt a Szovjetunió komoly nemzetközi ügyekkel ‘kapcsolatban nem egyszer bebizonyította. Ilyen a nemzetközi helyzet nap­jainkban. A Szovjetunió politikája neÄ el­lenkezhet a többi békeszerető állam érdekeivel. Ez a politika megfe­lel minden olyan állam törekvései­nek, amely kész hozzájárulni a nemzetközi együttműködés fejlesz­téséhez, függetlenül attól, hogy társadalmi rendszere ilyen, vagy olyan. A Szovjetunió e politikája egyúttal kifejezésre juttatja né­pünknek az általános béke mieg- szilárditánára irányuló legmélyebb törekvéseit. TÁVIRAT VIHARSAROK NÉPE SZERKESZTŐSÉGE, . BÉKÉSCSABA Balogh Endre traktoros (zétoros) évi tervét 23-án 101 százalékra teljesítette. Hidasháti állami gazdaság Előadás a fémekről Honnan kapják a» emberek és hogyan állítják «(lő a fémet és hogyan biztosítják a hatalmas fémszükségletet? Erre ad fe­leletet a Magyar Természettudományi Társulat Műszaki 'Szakosztályának elő­adása, mely 27-én este 7 ólakor lesz Békéscsabán, a Zeneiskola nagytermé­ben. Erre minden tanulnivágyó elvtársat szeretettel várunk. TT Műszaki Szakosztály.

Next

/
Thumbnails
Contents