Viharsarok népe, 1953. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1953-04-19 / 92. szám

6

1953 április 19.. vasárnap

l/íUa'tsawk Vlépe

PATAKI MISI ÚTJA MOSZKVÁIG

Népnevelők megsegítésére Néhány óra a dolgosók Isöst

Kiváncsi szőrnek kísértek végig Gádoroson az öreg falu ban, amikor az Attila-út vég© felé a 38. számú házba beloptam. A «jó napot» hangos köszönési© egy idősebb néni, Pataki Misi édesanyja közeledett felém a kertből és barátságosan unszolt be a szobába.

Mondom neki, hogy egy kicsit szeretnék beszélni magával, Pataki aéni.

— Nehéz már nekem még csak beszélni is — válaszolta röviden, Mire én azt feleltem: azért attól is függ, miről beszélünk és mikor megmondtam, hogy a fiáról szeretném, lw. beszélne, mintha csak eltaláltam volna a gyógyszert. Mindjárt hozzáfogott, bár kezdetben nehézke ©n, de aztan mindig nagyobb tempóval és lelkesedéssel beszélt fiáról. Ennek is megvolt minden értelme, mert hiszen "Misinek az útja igen hosszú volt Moszkváig, jelenleg pedig az eg©6z Pataki család legnagyobb öröme, hogy ő ott tanulhat.

Szülei a múltban igen nehezen •éltek a Wolf inger borgazdaságban, ahol tíz évig dolgoztak 80 filléres napszám mellett, de Pataki Misi édesapja, aki most 13 éves egyébként, 40 évig volt napszámos. Negyven évig nyúzták a hajcsárok, ahogy ő mondta: «gyermekkorom óta a felszabadulásig állandóan szenvedtünk», sőt, mint Pataki néni elmondja: «szégyen, rém szégyen, de a felszabadulás előtt ,meztelenek’ voltunk».

vertek nem becsülték semmire. Misi már akkor is nagyon szeretett tanulni, de tudását, képességét, tehetségét az akkori mesterek, urak nem érté leélték, mint szülei mondják: «nem is volt érdekük, nem is akarták». Misi azonban szilárd maradt, mindig bízott a jobb jövőben, sok magyar dolgozó fiatallal együtt.

Nem is csalatkozott. A dicső szovjet katonák 1945-ben Pata klókat is megszabadították az évtizedes nyomortól, a botosispánok kiszolgáltatottságából, a Kommunista Párt, Rákosi elvtárs megmutatta a biztos felemelkedés felé vezető utat.

Pataki Misi életében is ekkor történt gyökeres változás. Szülei földet kaptak és ő is azon dolgozgatott szorgalmasan egyideig, majd elhatározták, hogy ők is a küzü* nagyüzemi gazdálkodás útjára lépnek.

Misi alakítója volt a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség gádorosi szervezetének, nuudig da tolva és fütyülve, az életnek örülve járt el' az ifjúsági szervezetbe* jó szervező- és politikai munkája után vezetőségi tagnak választatták. Ezután még aktívabb és komolyabb munkát végzett. Nagyon szereti a pártot, Rákosi elvtársat és ha mozgalmi munkáról volt szó, akkor sohase habozott, hanem mint párttaghoz is illik, mindig első volt, aki vállalkozott a mozgalmi munka elvégzésére. Példamutatása magával ragadta a többi fiatalokat is.

Bizonyítja ezt a Misi élete is, hogy bár négy évig, volt kovácsinas, mégsem tudott annyit keresni szüleivel együtt, hogy egy becsületes ruha megakadjon rajta. Misi jól dolgozott, igyekezett mindig, mégis 48 hónap alatt ütötték1952-ban rendkívül nagy öröm érte a Pataki családot. Misi, aki ekkor már katonatiszt voft, kiérdemelte, hogy tanulmányait a világ első szocialista államában, a Szovjetunióban, Moszkvában folytassa. »Először egy ldcsit fájt,

hogy Misi itthagy bennüuket — mondja édesanyja —, de most már ennek örülünk a Legjobban. Hiszen nem gondoltuk, hogy valaha is lamehet a Szovjetunióba és most az a hir róla, hogy igen jól tanul. Szeretik őket Moszkvában is na gyón.« Ezzel kapcsolatban még azt is elmondta édesanyja, hogy Misi találkozott odaki olyan szovjet katonával, aki a felszabadítás alkalmával itt volt egy ideig Gádo roson a »Pi lka tanyán. Mikor meglátták egymást, örömükbe meg ölelték, megcsókolták egymást és hosszasan elbeszélgettek az azóta történtekről.

I

Még nagyon sok jót be szólt Pataki Misi édesanyja, miközben megmutatta azt a fekete ünneptő ruhát is a többi mellett, melyet Misi vett neki Moszkvában. Úgy lieíejütt a beszélgetésbe, trogy a végén már örömkönnyek gördültek ki szemeiből és azzal fejezte be, hogy tudja biztosan, fia nagyon jó helyen vau. ügy érzik, nem is tudják, hogyan háláljak meg mindezt a pártnak, a Szovjetuniónak, Rákosi elvtársnak. »Annyi azonban bizonyos, minden ingadozás nőikül a párt mellé, Rákosi elvtára mellé fo gunk állni.«

Pataki Misi útja, jelenlegi előrehaladása is fényes bizonyíték arra, hogy az ifjúság előtt ma a lehetőségek minden kapuja nyitva van, csak becsületesen kell dolgozni, úgy a termelőmunkában, mint a DISZ b&n, szeretni kell a pártot és Rákosi elvtársat éppen úgy, mint édes szüleinket.

Ná.Iunk, a «Kossuth» tszcs-hen több mint egy hónapja megalakult a DISZ-szervezat. A DlSZ-saer- vezet nagy segítségére van a fiataloknak munkájukban. A tszcs-n belül a DISZ-tagok jó munkát végeznek a tavaszi munkában. A DISZ-tagok eljárnak a pártszemináriumra, a választásokkal kapcsolatos any agot tanul mányozzák, hogy mind szélesebb körijén tudják terjesztem dolgozóink között eddig eleit eredményeiket.

DlSZ-titkáruuk az elmúlt taggyűlésen beszámolt az eddig elvégzett munkánkról, beszámolt a bél- és külpolitikai helyzetről és a mezőgazdasági munkák elvégzéséről. Sajnos, nálunk a tszcs üzemi pártszervezete nem adott kellő támogoA két népnevelő; Nagy Feiencnó és Grúz János, a nagy munka megkezdése előtt munkatervet készítettek, hogy nehogy »kifelejtsék« valamelyik családot. Ma Nagy elvtársnőnek egy vöröskeresztes értekezletre kell menni, így csak két óra áll rendelkezésükre, de ezt a rövid időt is kihasználják s elindulnak a dolgozó parasztok családjaihoz agitálni: megmagyarázni a Népfront politikáját, szá- motvetni eddig megtett utónkról, megmutatni a jövőt. A két népnevelő komoly fegyvert kapott a kezébe, vasárnap megjelent a Magyar Függetlenségi Népfront választási felhívása. Tele van világos, meggyőző érvekkel, lelkesítő számokkal. Magukkal vitték s (nem feledkeztek mag a helyi érvekről sem.

Elsőnek Erdős Sándorékat keresték fel

Szívesen látták itt a népnevelőket. — Nagyon jól esett, hogy ellátogattak hozzánk — mondja Er- dősné, — mert. csak az asszony volt odahaza. Mindjárt a kisebbik gyerek széket hozott a népnevelőknek. Helyet is foglaltak egész otthonosan a népnevelők. Közijén megindult a beszélgetés is. Er- dősné vacsorát készített, tésztát, sütött a munkából hazatérő légidé-eb b fiának, — aki a malomban dolgozik, mint molnár — és a férjének, aki szintén dolgozik.

A beszélgetés elsősorban a gyerekekre terelődik. Erdősné a hat családjáról beszél, elmondja, hogy még négy iskolába jár, kettő már kimaradt és dolgozik. Ekkor Grúz János népnevelő kezdi a beszélgetést, milyen más most egy nyolctást a DISZ-munka sikeres továbbviteléhez. Ebben a. levélben sajtón keresztül kérem üzemi pártszervezetünket, hogy ezután nagyobb segítséget adjon DlSZ-szervezotünk- nek. Mi, fiatalok, csak úgy tudunk jó munkát végezni, lia a párt- szervezet segít bennünket és irányt mutat a munkák vitelében. Mi csak a párt segítségével tudunk jó munkát végezni.

En, mint DISZ-vezetőségi tag úgy a tszce-ben, mint a DISZ- ezervezetben a rám bízott feladatokat tőlem telhetőén a legjobban fogom elvégezni.

TÓTH ETELKA, Pusztaszentetomya, <iKossuth» tszcs.

tagú család élete, mint a múltban, ö a saját életéből hoz fel példát, náluk kilenc gyerek volt, 11 tagú volt a családjuk, bizony sokszor még kenyérre sem jutott, ruháról meg nem is jó beszélni, nekik csak az jutott, amit már mások eldobtak. Az apja hol itt, hol ott volt cseléd. Meg kellett valakinek művelni a 12 ezer hold gyulavári határt. A négy öt nagy kulák, a föld gazdái, azt. sem tudták, hogy hol a földjük vége. Nyomorúságos volt akkor az élet. De azóta megváltozott minden. Aztán együtt olvassák a Népfront felhívását.

»Népünk műveltségének további emelésére el kell érnünk, hogy a la- nutáifjuság a falun legalább a« általános iskola Vili. osztályát, a városokban, az ipari központokban legalább a középiskolát kötelezően elvégezze.« Ehhez béke kell — mondja elgondolkozva Erdősné. Az , asszonyokon nagyon sok függ — mondja Nagy elvtársnő —, a : napi munkánkon keresztül be kell 1 bizonyítani, hogy nekünk íegdrá- < igább a béke. Most, május Ir én, a Népfrontra adott szavazatunkkal is a békét erősítjük. Minden egyes szavazat egy-egy alátámasztása 1 annak, hogy valóban helyeseljük azt, amit eddig építettünk, de egyben követelés is a további szebb -- és jobb jövőnk építésére. Ezt tesz- szűk mi is május 17 én, mondja határozottan Erdősné.

Síéles Julis néni még szive- ’ sebben fogadja a népnevelőket. Éppen most tért haza, kint volt a tszcs-ben dolgozni. Ma is azz asszonyok kint voltak aoatolni, j 13—J4 hold búzát megtisztítottuk ; a gaztól. Éppen ma mérték szét a területet. Arról is érdeklődnek a népnevelők, hogy nem sok-e, inert kitesz hat-hót holdat. Sok volna biz az, ha kézzel kéne megdolgozni, mondja Julis néni., <1,0 , ott a gép, a Zetor segít nekünk kapálni, a kombájn meg arat, igy könnyen el lehet végezni, de jövőre, meg. jrrég azután könnyebb fesz. Több gépet kapnak, ezt mondja a Függetlenségi Népfront választási fei- I tiivása. Ezekre szavazunk májul 17-ón, fűzik a szót a népnevelők.

De most magunk közüt választjuk lei a legjobbakat, a dolgozó nép kipróbált .vezetőire adjuk szavazatunkat. Megértették egy mád s a meleg lcézszoritás mint egy pecsét a május 17-i helytállásra.

A két gyulavári népnevelő befejezi munkáját, ezen a területen ma jártak először, de nem utoljára, visszatérnek még, hogy vatóbau a hozzájuk beosztott dolgozók a tényeken keresztül győződjenek mag, hogy valóban a jobb jövőjükről döntenek május 17-ón. Cszpkó.

Futaki László,

DISZ Megyei Bizottság.

Tsz DlSZ-szervezet életéből

Ölem {eíe

elfelejtették, hogy milyen volt a múlt.

Megígértem.

— Azért ezt mondom — kezdte

Ketten ülünk a párttitkári irodában Eülöp elvtárssal. Fülöp Imre elvtárs alig három hete van Endréd község pártszervezetének élén. Ennek előtte a «Petőfi» termelő- szövetkezetben dolgozott. Alapító tag volt. 1948 óta becsülettel végezte munkáját. Az új munkahely kissé szokatlan. A választási tűz majd megedzi. Keze még szokatlanul jár az iratok között,. A páncélszekrény tetején porosodó brosúrák, központi népnevelő füzetek, megyei népnevelő füzetek is elkerülték figyelmét. Pedig most különösen nagy jelentősége van minden írott anyag felhasználúsának. Delrát az előző titkár nem osztotta ki és neki sem mondta senki, hogy mit tegyen vele. Ez a rövid idő pedig arra kellett, hogy valamennyire is kiismerje magát, hogy a választási I arc!au kudarcot ne valljon.

Micsoda Jé ek i?T©aség a népnevelők: se-áítésé. küldött anyagot ki nem oszt .nil A m-pnevelőktől elvenni a tarunuiui,,. ígérte, hogy

kiosztja a brosúrákat. Egyetértettem vele. A népnevelő a párt egyik katonája, elsővonalibeli haroos. A titkár a népnevelők e nagy hadseregének parancsnoka, irányítója, ellátója. Es a katonák is olyanná válnak, amilyenné a parancsnok for- múlja őket. Majd a választásra terelődött a szó. Arra, hogy alig egy hónap múlva, május 17-én a dolgozó nép megválasztja a maga soraiból képviselőit.

Igen, itt a választás és most mi választunk elvtárs! Olyan különös melegséggel ejtette ki: «mi választunk elvtárs», érezhető volt, hogy a horthysta választások eszébe ju-, tottak. Fércekig hallgatott, tekintet© fátyolosán fúródott a semmibe. Alig hallható volt a szava, mikor megszólalt:

— Elvtárs! Ha meghallgatná, elmondom magának igen röviden, hogyan készültek Endrődön az 1935-ös választásra. Megkérem. ír ja meg az újságban, hogy minél többen emlékezzenek erre azok is, akik már

elbeszélését —, mert a legemlékezetesebb az 1935-ös választás. En akkor kubikos voltam, az endródi Hánnas-Körös gátját fejeltük. Különösen sok ember dolgozott akkor. Feltűnő is volt, hiszen azelőtt hónapokat topogtunk munka nélkül, most úgy egyszeriben adtak munkát «mézesmadzag» a választás idejére. Dehát akkor még ez a fej sem úgy gondolkodott — sóhajtott fel és elgondolkozva homlokát ütö- gette. szintre lázba jött elbeszélésének következő részén.

— Egy alkalommal arról volt szó: jön a képviselő a piactérre» Az egész falu mozgolódott, mert hiszen ugye olyanok voltunk, ha semmit sem kapunk, legalább a szép Ígéreteken rágcsálódjunk néhány napig. Olyankor a korte-ek a megvásárolható szegényeket lebecsalogatták a kocsmába, törkölypálinkával maratták beled et: Köny- nvebben boldogultak így. A szesz volt a ko e ek segítő társa. Hej, de értet te l ót fi Imre korUes-gn óla

is —• még ma is él —• (20 lova sélkedéséért. Felemelte a hangját: volt, sohase dolgozott, csak dók — Érti af, elvtárs, jött a sok goztatott). Ö volt a Rubinek kor- ember, a sok félrevezetett. Mintha mánypárti képviselő kortese. a Bolsevik Párt történetében lo—■ No, amikor mi megtudtuk, I>oznánk, mikor 1905 január 9 en hogy beszéd lesz, mintha vezényelt Gapon pópa provokációs javaslatá- volna minket valaki, otthagytuk a 13 munkások békés menetírón, a cár munkát, indultunk a piactérre. Már arcképeivel, templomi zászlókkal a menetközben különböző híreket hal- cár elé vonultak, hogy a cár majd lőttünk. Egyik azt mondta, csak segTÍt bajaikon. A cár úgy válio- Rubinek jön, mert hát kormány- szolt, hogy közéjük lövetett. Gapon párti és válasszuk meg azt, vagy pópa segített megrendezni a mun- senkit. A másik pedig szinte félve, kasok tömegmészárlását. Persze, az suttogva mondta: Andaházi Kasnya ©ndrődi eset egy parányi csepp ah- Bó’la "is jön. Andaházi Kasnya Bé- hoz képest, mint csepp a tengerien, la? .. . — igy a másik, — IFmi — de véres nap volt ez is. Itt nyírt Elgondolkozott, aztán kicsit szé- !d a szemem. Hallgassa csak és gvenkezve így szólt: 1TJa- .

— Mikor már mind együtt vél- ‘

—1 N© nevessen ki az elvtára tunfe a piactéren, azt suttogták, azért, amit most mondok, de End- hogy Andaházit nem engedik lie, rődön Andaházi Kasnya Bélát «hál- követeljük! - Követeljük! — zúg- oldalinak».tartattuk. Baloldalinak ta a iiat-aira,„ Hiszen Ügy

erősíti. Nevetséges. Igen, most, ma hitték, a nép képviselője. Nem nevetséges. Egy kormányt pártol- csitíbott senki engem, a nép momj- tak, egy volt szent nekik, a kizsák- iott) taint a tenger. A sok csendőr mányolás. — Megfizettük az árát, sorakozott, vérben forgó s&mrek- hogy megtanuljuk! feel, mint veszett eb, prédára várt.

Mély gyűlölet, megvetés ült egész Egy átkozott lovas kivált a többi kifejezésén, mintha magát is gú- közül. A nép közé ugratta patipá- nyo'ni. bV'fetni akarná akkori vi- jót. Kardlappal, mint a cséphadaró,