Viharsarok népe, 1953. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1953-04-19 / 92. szám

7 1953 április 19., vasárnap VLUaisawk Vtépi Gádoroson jobb munkával a békére szavaznak Már az első tavaszi napokban arról beszéltek & községben, hogy a tavaszi vetéssel is időben vé­geznek, mert Gádoroson nagy szégyen lenne lemaradni De nem is kell szégyenkezniük a köz­ség dolgozóinak. Nem maradlak le a tavaszi vetéssel.' A szántást még március derekán befejezték, a kalászosokat március 20-ra, a cukorrépát, kendert még március utolján elvetették. Most az elmúlt héten a gyapot vetésével igyekez­tek. Ebben is az »Uj Élet« és a »Gero« termelőszövetkezetek tag­maguknak tesznek kárt De nemcsak beszéltek az állan­dó bizottság tagjai hanem ők voltak az elsők közöli akik be­bizonyító Uák, hogy lehet már vetni. Szűcs András hatholdas egyé­nileg dolgozó paraszt az állandó bizottság elnöke jó gazda híré­ben áll a községben. Ha valamit ő megkezdeti a szomszédok is bátran követték példáját. Ismeri jól a földei tudja, hogy mikor, jai mutaltak példát. Április 9-re az »Uj Biet« tsz, 11-re a »Gero« tsz tagjai, 14-re pedig a község egyénileg dolgozó parasztjai vé­geztek a gyapot vetésével. Ezt az eredményt nem volt könnyű elérni, hiszen itt is vol­tak olyanok, akik hallgattak az ellenség hangjára és megálltak a munkákba, vártak vele. Az ilye­neket aztán az állandó bizottság tagjai felkeresték, elmondták ne­kik, hogy ők sem húzhatják visz- sza a község becsületét, mert ha halogatják a vetést mit lehet csinálni. Most a vetés­nél is úgy volt. Ö volt az első, aztán a többiek követték. Az el­múlt évben is jó termést tudott betakarítani, pedig szárazság volt Nem félt az újtól és a kukoricát négyzetesen vetette. Az eredmé­nye az ieth hogy a beadását könnyen tudta teljesíteni és még az állatoknak is maradt bőven. Látták ezt a község többi dolgo­zói is. Ez évben már felelős. Még március utolján pá­rosversenyre hívták ki egymást az állandóbizottsági tagok a ta­vaszi vetés, növényápolás határ­idő előtti elvégzésére. Április 2-án értékelték először az állan­dó bizottság közötti versenyt. Az elnökhelyettes, mezőgazda- sági előadó és állandóbizoLtsági tagok bejárták a határt és úgy értékelték ki, melyik területén van szántani, vagy vetnivaló. Az értékelésnél Liszkai László kör­zete lett az első. A második ver­senytársa, Ribjánszki Mihály kör­zete lett. 1 Gádoros község dolgozói nem­csak szavakkal, hanem tettekkel is készülnek a választásokra Az április 12-én megtartott kis- gyűléseken többen tettek ígéretet, vállalást, hogy jobb munkával készülnek május 17-re. Például Ribjánszki Mihály 5 holdas egyé­nileg dolgozó, paraszt tanácstag a kisgyülésen vállalta, hogy a nö­vényápolási munkákat határidő előtt elvégzi és a cukorrépa egye- Lését is elvégzi Példáját aztán kö­vették: Forrai Lajos egyénileg dolgozó paraszt és a többiek. A gádoros! dolgozó parasztok még jobb munkával akarják bebizo­nyítani, hogy a békére szavaz­nak. | Lipcsei Mária az egyénileg dolgozó parasztoknak 90 százaléka négyzetesen veti el a kukoricát Többen már be is fejezték. Az állandó bizottság tagjai ebben a munkában is élenjárnak. Liszkai László állandóbizoLtsági tag, Csili László tanácstag már befejezte a kukorica négyzetes vetését. Az állandóbizottsági tagok a község területét nyolc körzetre osztották fel. Minden körzetért egy-egy állandóbizottsági tag a Levelek a növényápolásról Szsp eredményeket értek el a borsókapálásban Sarkad! András és Kelemen And­rás G-35-ös traktorukkal, dolgoz- iálák. jMájus 17-re vállalást tettek, hogy eddÍg'i''l00 százalékos telje, eitmeaiyukef százalékra emelik átlagosan. Az üzemanyagfölhaszná- lást 10-ről 8.3-ie csökkentik. R. Szabó Mihály teljesítményét 130 százalékra emeli és a traktorra, előirt normálhold tervét két hó­nappal előbb fejezi be. Üzemanyag- megtakaiitását öt százalékkal csök­kenti. Kocsondi Júlia zetoros is csatlakozik az »1700«-as mozgalom­hoz. Az előirt normálhold tervét két hónappal előbb fejezi be, vál­lalja, hogy átlagteljesítményét 120 százalékra emeli. Ugyanerre tett vállalást Szabó Róza Zetor-vezető is. Kiss Béla Zetor-vezető vál­lalta, hogy évi tervét négy hónap­pal - hamarább fejezi be ■ és 180 százalékos átlagteljesítményt ér ei ötszázalékos üzem an v agmegtakari- fcás mellett. ' A növénvápolási munkákban szép eredményeket értek el már ed­llllll!illil|!!lliilllillllllilllllllillll!lllillí!iiill!llllll!illl!llllllilllll|ll!lllllllill' dig is Göböly Sándor, aki 9 óra alatt boTSÓkapálásbam 180 száza­lékra teljesítette normáját és ezzel keresete erre az időre 38.61 fo­rintra * auláikodéit. < Kova os >■ . János i 9 óra alatt borsókapálásban. 161, Bessz Verőn 160, M. Molnár Mar­git 145 százalékra teljesítette napi normáját, a Szabadság-brigád Elő­re munkacsapata április 13-án át­lagosan 125 százalékot ért b1 a növényápolásban. Gajdács András, Felsőnyomási Állami Gazdaság. Május 17-re befejezzük az első kapálást Befejeztük 50 kát. hold kondor, 50 hold gyapot vetését. Az összes korai palántánk már a földben van. Tagságunk május 17-re vál­lalta, hogy befejezik a 40 hold cukorrépa első kapálását. Mi mun­kánkon keresztül bizonyítjuk be, hogy a békére szavazunk. Asszonyaink területet vállaltak a növényápolásban A gyulavári »Felszabadítók Ha­gyatéka« tez-ben is vannak élen­járó dolgozó,parasztok, naint'például Hajdú László munkacsapata, akik a területükön felül vállalták két hóid napraforgó megmunkálását. De ezenkívül több női tagunk is van, akik saját maguk vállalták egy kát hold kukorica és 800 négy­szögöl cukorrépa megmunkálását. Például Szántó Mihályné, Lengyel Lajosné, «3d egy kát. hold kuko­rica, 700 négyszögöl borsó ka­pálását, Erdődi Istvánná egy kát. hold kukorica, 400 öl cukorrépa, 400 öl takarmányrépa, Fekete Jó­zsefeié egy kai. hold 'kukorica,1 400 négyszögöl cukorrépa, 400 négyszögöt takarmányrépa meg­munkálását vállalták. Szeretnénk, ha a szövetkezet többi nő tagja is követné eteknek az asszonyok- bak a példáját. Fekete József, Gyulavári, »Felszabadítók Hagyatéka« tsz. Dohányos Mihály, Csórva®, »Uj élet« fez. Begyűjtési tervünk sikeres teljesítéséért írta: Bódé Pálné miniszteri meghatalmazott A dolgozó parasztságnak helytállással, tervének teljesítésével kell hozzájárulnia ahhoz, hogy országgyűlési választásunk egysé­ges legyen. Az ország különösen elvárja ezt Békés megye dolgozó parasztságától, termelőszövetkezetéitől, melyek a felszabadulási hé­ten nem tudták behozni a lemaradást és hatalmas mennyiségekkel adósai államunknak. Megyénk begyűjtési tervét eddig tejből 55.3, tojásból 15.3, baromfiból 54.4, hízottsertésből 88.5, vágómarhából 71.5 százalékra teljesítette. Ezek a számok azt mutatják, hogy a választásra így nem készülhetünk. Ilyen eredményekkel nem áll­hatunk a választási urnák elé. Kik ezért a felelősek? — A taná­csok, a megyei, járási és községi tanácsok, de ezek mellett nem utolsó sorban a miniszteri meghatalmazottak. Elmaradt az éber őrködés a rendeletek, a népi demokrácia törvényeinek betartása felett, nem harcoltak az elvtársak azért, hogy mindenütt és min­denki betartsa ezeket a törvényeket, pedig ez kommunista köte­lességük lett volna! Arra hivatkoztak, hogy a terveket nem le­het teljesíteni, mert kevés a takarmány, nem tojnak a tyúkok, kevés a tej, pedig ugyanakkor a piacon bőséges mennyiségben van. A Legyűjtés harci feladat de próbatétel is. És ezt a próbát megyénk már egyszer kiállta. Elnyertük a legmagasabb kitünte­tést, a minisztertanács vándorzászlóját, melyet -egy évvel ezelőtt könnyelműségünk és elbizakodottságunk következtében vesztet­tünk el. Azóta .kapkodás, szervezetlenség és bürokratizmus _ m ely minden feladatot adminisztratív úton kíván megoldani — jellemzi a megye begyűjtését. Tanácsaink sok esetben «írásbeli utasítást» várnak és nem töltik be azt a szerepet, amire van­nak hivatva, hogy élére álljanak termelőszövetkezeteinknek, dol­gozó parasztságunknak, hogy azokat irányítsák, vezessék ezen lel­kesítő harci feladat vitelében. Ahhoz, hogy sikerre vigyük begyűjtésünket, hátralékaink fel­számolása mellett az esedékes beadási kötelezettséget is teljesít­sük és harcunkat sikerre vigyük, szükséges, hogy tanuljunk az eddigi eredményeinkből és hibáinkból. A megalkuvást és a ne­hézségek előtti meghátrálást fel kell számolnunk. A «csodatevő szereket», mely a sűrűn kiadott körlevelekben, rendelkezésekben, Utasításokban mutatkozik meg, el kell hagyni és helyette az agi­táció folyamatosságát, a jó politikai munkát kell biztosítani, hogy Békés megye maradéktalanul teljesítse tervét. A fennálló lema­radás nem helyrehozhatatlan, a mulasztást pótolni lehet és azt a legsürgősebben pótolni is kell. Ennek két feltétele van, amely egymással teljesen összefügg. Az egyik a vezetés megjavítása, amásik a tömegek aktivitásának fellendítése, élő és eleven begyűjtési verseny segítségével. Ez a verseny-.megyénk területén a Gheorglihi Dej Hajógyár felhívására Hunva község versenykihívásával beindult. Közije­ink csatlakoznak e nemes versenyhez s hogy ez a verseny eleven és lendületes legyen, abban hatalmas feladat vár tanácsainkra, népnevelőinkre és begyűjtő apparátusunkra. Az a megtiszteltetés, hogy megyénk jelöltje, dolgozó népünk szeretett vezére, Rákosi elvtárs, kötelezzen minden választó pol­gárt, tsz-t és dolgozó parasztot, a tanácsapparátust és a meg­hatalmazottakat, hogy május 17-re tervét túlteljesítse és meg­szerezze a megye számára a minisztertanács vándorzászlóját és felemelt fővel állhasson a legnagyobb magyar képviselő előtt. 30 hold cukorrépát, 8 hold borsét, 4 hold hagymát már megkapáltunk A gyapot vetését 9-re befejeztük 'és ezzel a járásban elsők lettünk. Most a kapálást végezzük. Cukor­répa 30 kát, hold meg van ka­pálva. Négy hold hagymát, nyolc hold borsót iß megkapáltunk. A termelőszövetkezetünkben a női-bri- gád kiveszi a TÓszét a munkából. így tudtuk elérni, hogy a 116 kát. hold Kukoricánkat is négy­zetesen vetjük. A tagság vállalást tett május 17-re, hogy minden növényt egyszer megkapálunk. Nádat Margit, Almáskamarás, »Uj élet« fez. IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIM ceinálta a helyet. Nem volt annak szíve, nem anya szülte azt. Gyer­mekkorában szívta magába már az anyatejjel együtt a munkásgyűiöTe- tet, nem szúrta szivét a gyermeksi­koly, nem jutott füléhez a jaj, a kongó gyomor moraja. Ott» elv- társ — s kinyújtott ujjal az ablak' felé mutat — ott), ahol most a föld­művesszövetkezet van, Domszögnek hívták akkor. Ott villant meg a kard! és a esendőrsortűz eldördült. Bs mi néztük tétlenül munkástársaink halálát. Nem! Nem lehet elfeledni soha! Polonyi Józeefné, (szegény, örökké kenyér ntán futkosott. Páez- tonember, juhász volt a férje. So­hasem volt szavazati joga, csali el­jött meghallgatni, mégis a «balol­dali» képviselőt. Mi bűne volt? Az, hogy szegény volt. Eljött ő iß, mint sokan, mint a többi félreveze­tett, éljenezni az ígéret fáját. Go­lyó találta. Vértelen testéből alig folyt vér, alá^ pirosította meg a főidet. Tíz halott, tizenkilenc se­besült. A csendőrök vad dülie szűn­ni nem akart: Tűz! Tűz! Andaházi Kasnya Béla szivaro­zott. Mellette a Horthy-kormány nevében lőtték halomra a dolgozó­kat. Rövid idő alatt üres left a piete- tér. A csendőrök váBukra vették a puskát, mint akik jód1 végezték dolgukat, összenevettek, a poroddá abi álcából még alig húzták vissza a puska csŐVét, mikor megkondult a harang. A pap elindult áj totó­sán, imádkozni a «mpgtértekért». így tanultuk meg, hogy az Anda- házi-féle «baloldaliak» a piros sző­nyegen, a parlament folyosóján a betanult üres fecsegést hozták el. Az ilyen képviselők, ha be is jutot­tak az országgyűlésbe, mindig jobb-, oldalt foglaltak helyet. Es maradt minden tovább, a nyomor, a nél­külözés. Füíöp elvtárs megtörölte hom­lokát: — így volt — mondta, kur­tán. Majd gyorsan hozzátette: — Másféle harc ez most, mint közel két évtizeddel ezelőtt. Akkor életet kellett adni, mégsem volt életünk. Most azt keil ©lépni, hogy hiába­való ne legyen soha többé az egy­szer mér meghozott áldozat. Más­féle harc ez. Más volt az 1945— 47-es választás. Akkor még nálunk is Vaszkó Mihály kutak képviselte az «ügyünket». Az 1949-es válasz­tás úgy elsöpörte őket, mint a forgószél. Helyükbe új, fiatal erők kerültek, a dolgozó nép fiaiból. Lelkes beszédét hallgatva lehe­tetlen nem arra gondolni, hogy ez az elvjárs soha nem felejti el az átélt borzalmakat és mindig tisz­teli és becsüli a jelen szép életet b harcol a dolgozók'boldog jövőjé­ért. Kérdeznék tőle, de nem is hagy szóhoz jutni. Sorolja azokat a nagy­szerű eredményeket, melyeket az endrődiek elértek. Beszél' arról, h0gy a párt hogyan vezette kézen az endrődi dolgozókat. Az 1949-es Füg­getlenségi Népfront programmja az első ötéves terv jóváhagyását kér­te tőlünk, Mi boldogan hagytuk jóvá. — Szélesre tárja kezeit. — Elvtárs, amit itt lát közsé­günkben, líjat, szépet és jót, azt hagytuk jóvá. Még a nép . ellensé­gei sem mondhatják, hogy a terv nem adott semmit. Zsebébe nyúl, mert hiszen állan­dóan ott hordja a megyei és helyi eredményekről szóló sokszorosított listát. — A megyeit azt nem mon­dom, de i-merje meg az endrődi ered­ményeket, melyeket 1949 óta, 4 év alatt értünk el. Minden népnevelő megkapta ezt a sokszorosított pa­pírt. Olvasni kezdett. A piactér részbeni kibetonozása 30.000 forint. Az ugaron egy Northon-kút építé­se 60.000 forint. Fásításra 25.000 forint. Northon-kút fúrása az Öreg- szöllőben 60.000 forint. Betonjárdái építés az Ünegszöllőben 24.060 fo­rint. Idénybölcsőde létesítés© éven­ként 33.000 forint. A híd kijavítása 1 millió forint. Községi eportfej- lesztés 30.000 forint. Nem is olvasta végig, piivel sok lenne, hiszen közel 2 millió forint értékű az, 'amit a terv adott a köz­ség fejlesztésére Endrédnek, Ezt nem felejthetik el az endrő­diek. Nem is felejtik el. Előhúzza a falu előző napi eredményéinek le­írását. Tavaszi munka: a termelő- szövetkezetek teljes egészében befe­jezték, de az egyéni dolgozó pa­rasztok közül is sokan szavaznak már: Balogh. Imréné, Gellai Ger­gely, Nagy Sándor, Tímár Miklós elvetettek mindent. Van olyan ve­tés, amely már hajladozik a szél­ben, de bizony akad még fehszántat­lan föld is. A kulákok nem vetettek még el, Az elltenség, ellenség marad örökre. Nem engedünk egy jottá- nyit sem nekik, nem! — Úgy mondta ezt, mint egy fogadalmat, szemét egy percre sem vette le az iroda falán függő arcképről, mely szeretett Rákosi eivtáreat ábrázolta, — Elhiszem elvtárs és elhiszik a megy© dolgozói is, hogy az end­rődiek nem engednek egy jottányit sem. Nem engednek az 1935-ös vér­tanúk fiai, Farkasinczki Lajos két katona fia, akik úgy állnak bosszút apjuk haláláért: hűek maradnak a néphez és a többiek mind, mind! harcot hirdetnek, harcot a háborús gyújtogatok ellen. Az első ütközet a választási csatában az üzemben és a mezőn is győzedelmeskedik. Min­den nap erősödik a harc. Válasz­tásra készül az endrődi nép is. V at­laszt szabadon, boldogon, Az egész községet most megtöjti a választási győzelemért folyó harc tüze. Fülöp alvtárs mellét majd hogy szét nem feszíti az öröm: most ő vezetheti az endrődi dolgozók harcát a Nép­front győzelméért. ROCSKÁR JÁNOS.

Next

/
Thumbnails
Contents