Viharsarok népe, 1953. április (9. évfolyam, 77-101. szám)
1953-04-19 / 92. szám
A BÉKE A NÉPEK JIALIJK Ab a eore, amelyre a mi dolgozóink mint egy régi rossz álomra gondolnak vissza, féktelenül dühöng és kínozza a dolgozókat az imperialista országok mindegyikétem. Az amerikai imperialisták kiterítették profithalászó hálójukat a különböző imperialista államokra. Fosztogatják a népek természeti kincseit ée verejtékes munkájuk gyümölcsét. De az imperialisták fosztogatásai még csak közelről som szolgálják az amerikai nép jólétét, hiszen az Amerikai Egyesült A®a- inokban a teljes és a részleges munkanélküliek száma eléri á 14 milliót- El lehet képzelni, hogy miíyem sorsuk van a népeknek azokban az országokban, amelyeket az amerikai imperialisták gyarmatukká, vagy félgyarmatukká süllyesztettek. Az imperialista orezágekban ilyen sors szakadt a dolgozókra. A lakáj és hazaáruló kormányok teljes egészében az amerikai imperialisták háborús szekértolóivá váltak s a nemzeti jövedelem nagyréezét fegyverkezésre, háborús előkészüleban szálló, maláriát és tífuszt terjesztő szúnyogok éa legyek. Hatéra ifjúsága, ma már — mint az egész olasz ifjúság — ráébredt, hogy lejárt a rabszolgaság ideje. Szervezkedik, szorosabbra zárja sorait és a többi népekkel összefogva előbbEgy a materai barlanglaké családok közül. tekre fordítják. Egycsapásra megszűnne a munkanélküliség, ha tankok és különböző fegyverek helyett minden imperialista országban családi házakat, iskolákat, óvodákat, vízi- és villlamoserőműveket, élelmiszer- és közszükségleti cikkeket gyártanának az üzemek. Olaszországban tízezrek laknak a szikutobb porrá zúzza a kizsákmányolok hatalmát. Az imperialista országok mindegyikében felismerik már a dolgozók milliói, hogy amíg ők munka nélkül nyomorognak, addig a tőkések busás hasznokat vágnak zsebre azokon a háborús üzleteken, ameAmerikai katonák gyönyörködnek a birkózó müncheni lányokban. Iák barlangjaiban. Lakásuk csak annyival különbözik az igénytelen ősemberektől, hogy üveges ajtókat ácsoltattak a barlangok nyílásaira. A délollaszországi Hatéra városkában 15 ezer ember lakik barlanglakásokban , együtt a háziállatokkal. Sem iskola, sem kórház nem áll rendelkezésükre. Nyomorúságos életüket súlyosbítják és nyugtalanítják a Gravina folyó felöl rajoklyeket a dolgozók bőrére kötnek az amerikai imperialistákkal. Hit izgatja Adenauert és a hitleri fasisztákból toborzott bonni kormányt az, hogy a dolgeeók. milliói főtt krumplin tengetik életüket, hogy a munkanélküli nők százezrei ki vannak szolgáltatva éhségükben és nyomorukban az amerikai tiszteknek ée az általuk hozott amerikai kultúr-barbarizmusnak. Szolgaság! Nyomor r Nyugat-Németországban ugyanis azok a lányok, akik részére nincs kiút a munkanélküliségből!, a nélkülözésből, olcsó pénzért elszegődnek női birkózó előadásokra az amerikai megszállók gyönyörködtetésére. «Hogy ha a hét márka kevésnek bizonyul megélhetésükre — mondja a müncheni lokál ,üzltetembeie’ -—, akkor más módon kell kereaniök hozzá valamit éjszakánként.» Semmivel sem különbözik az angol dolgozók élete a többi imperialista államok dolgozóitól. Az angol tőkések profitja bezzeg 1952- ben 9 hónap alatt átlag 15 százalékkal emelkedett. Természetesen a legnagyobb hasznuk a katonai megrendelésekből’ származik. A háborús előkészületek hatják át az angol kormány minden porcikáját. Csupán óü elmúlt két évben több mint kétszereseié emelte a háborús kiadásokat. S ezeket a kiadásokat a dolgozóknak kell kinyögniök, mert a kormány a háborúelőttihez képest kétszeres adót vetett ki iájuk. A megélhetés általában 21 százalékkal drágult Angliában. Az élelmiszerárak 31 százalékkal emelkedtek. A dolgozók reálbére egyre csökken. Az egyre súlyosbodó megélhetési viszonyok torinóizaieoen elsősorban a családanyákat sújtják, hiszen nekik kell kilátástalanul gondolkodni azon, hogyan etessék és ruházzák gyermekeiket. A háborús angol kormány a fegyverkezés növelése érdekében ráadásul fa1 emelte még a napköziotthonok illetményét is. Ez az intézkedés nagy felháborodást keltett a gondoktól terhelt angol anyákban. Több helyen, igy Bentiben is tüntettek1 az anyák a napközi illetmények felemelése ellen. A dolgozók milliói az utóbbi években egyre szívósabb elszántsággal harcolnak ellettek msgrontói, az elnyomó tőkének eliten. Különösen hatalmas küzdelmek színtere volt az elmúlt évek folyamán Franciaország. A francia dolgozók százezrei minden terrorintézkedéeékkel dacolva egyre egységesebbé zárjak soraikat és gyakran az egész ország termelését, közlekedését megbénító sztrájkokkal mutatják meg legyőzhetetlen erejüket- Egyre nagyobb tömegek ismerik fel, hogy munkanélküliségük, nyomorul, egyedüli okozója az, hogy a népellenes francia kormány teljesen kiszolgáltatta az országot a háborús gyújtogató amerikai imperialisták érdekeinek. Ennek következménye az, hogy a háborúelőtti évekhez viszonyítva 2.6-szeresére emelték az adót Franciaországban. Ennek következménye az is, hogy az ország ciusban, amikor napirendre tűzték a bonni szerződés ratifikálását. A francia nép harca egyre erősödik s új lendületet kapott azáltal, hogy Angol anyák tüntetése a napközi otthonok illetményeinek felemelése ellen Kenti-ben. egész költségvetésének 40 százalékát katonai kiadásokra fordítja a kormány. TJjra. katasztrófába, háborúba akarja sodorni a francia néhosszú távoliét után felépülve, újra elfoglalta harci helyét Maurice Tho- rez elvtárs, a francia né.p tanítója és vezére. Az az ügy, amiért síkra A francia dolgozók tüntetnek a bonni háborús keretszerződés megkötése ellen Ivryben. pet. Mesterkedésükkel szembe kerülnek a dolgozók milliói v|*íl. Különösen nagy méreteset öltött a tiltakozó eztrájkmozgalom márszállnak, nemcsak a francia, hanem valamennyi imperialista elnyomás alatt sínylődő nép ügye. Ezért ez az ügy győzni fog. A népek egyre egységesebb Dolgozó népünk megtiszteltetésnek , kitüntetésnek veszi azt, hogy május második felében hazánk fővárosában ülésezik az egész földkerekségre kiterjedő nemzetközi bé- bemozgaioni vezérkara, a Béke Világtanács. Népünk büszkén vallja magát a nemzetközi békemozgalom egyik rohamosapatának és abban, hogy a Béke Vil^gtanács 307 tagja fővárosunkban tartja meg tanácskozását-, elismerését látja népünk békéért vívott harcának. A Bélre Világtanácsra, eddigi munkássága nyomán, szeretettel és bizakodással ’tekint a föld minden békétszeretó és a békét kemény munka, harc érán megvédeíinezni akaró lakója. A nemzetközi békemozgalom vezérkara 70 ország küldötteiből tevődik össze. Ezek a küldöttek élenjáró hirdetőivé váltak országaikban a békemozgalomnak. Fáradhatatlan hirdetőivé váltak a nagy békeharcos, az emberiség tegigazibb barátja, Sztálin elvtárs örökéletü tanításának: »A béke fennmarad és tartós lesz, ha a népele kezükbe veszik a béke megőrzésének ügyét és végig kitartanak mellette.« A népek a nagy tanításhoz haven mindenütt silaa- szálltak a békééit. Egyre erősödik ellenállásuk Nj-ugat-Németországban, Franciaországban, Afrikában, Ázsia fel.nőm szabadult részeiben és Amerikában egyaránt. Az elnyomott népek kiváló fiai, a békeharcosok dacolnak minden fasiszta terrorral, a börtönnel és megkinoztatásokkal. Az amerikai, H japán, a görö|g, a jugoszláv s a béke más nemzetiségű hirdetői tudják, hogy nincsenek egyedül, tudják, hogy olyan ügyért szálltak síkra, amelynek eokszázniillió hive van s ez ügy győzelmének olyan záloga van, mint a nagy Sztálin öröksége, a legyőzhetetlen Szovjetunió s a Szovjetunió és az egyre erősödő népi demokratikus országok alkotta, sziklaszilárd egységű nataimas tteketabor. Ennek az erőnek a tudata ad erőt, önbizalmat minden népnek ahhoz, hogy meg nem hátrálva küzdjön az ellen, hogy az amerikai ismperialisták és («átlósaik romhalmazzá' változtassák lakóházaikat, hogy pusztító golyó- és bombazáporral kiontsák szeretteik vérét. A világ népeinek egységes békeharca 1950-ben kezdődött el, amikor a stockholmi békefefhivást rövid hat hónap alatt 500 millióan és később a nagyhatalmak békeegyezményért indított népszavazását 600 millióan írták alá. A béke híveinek táborát különösen megnövelte és megerősítette a népek bécsi őékekongness z us a < A békekongresszus után világszerte izzóhangulatú gyűléseken százezrek adtak hangot annak a felismerésnek, hogy van kiút a munkanélküliségből, a nyomorból, a nélkülözésből minden elnyomott nép számára. Csupán az szükséges, hogy az- .imperialista kormányokat rákény- szerítsék, hogy az őrületes iramú hadi gazdálkodásról rátérjenek az emberi szükségleteket kielégítő békés termelés útjára. Különösen nagy méreteket öltött a japán dolgozók ellenállása, akik közül állandóan több mint 10 millióan tengődnek munka nélkül, akiket az amerikai imperialisták aljas ázsiai terveik megvalósításához ágyútöltelékként akarnak felhasználni. A japán béheharcosok levelek sokaságában biztosították koreai és kínai barátaikat: «A japán nép soha nem fog harcolni Korea és Kína népei, ellen. Nem engedjük meg, hogy
