Viharsarok népe, 1953. február (9. évfolyam, 27-50. szám)
1953-02-12 / 36. szám
4 1933 február 12., csütörtök {/iUaisawk VUfit Németország Szocialista Egységpártja programmot dolgozott ki a berlini kérdés megoldására Berlin (MTI) Németország Szocialista Egységpártjának nagyberlini bizottsága felhívást intézett a német főváros lakosságához. A felhívás kiemeli; az imperialista megszálló hatalmak azzal, hogy Nyugat-Berlint is bevonták támadó háborús tömbjükbe, véglegesen megszegték a Berlinre vonatkozó négyhatalmi egyezményt. Ez további elszigetelődéssel és a nyomor fokozódásával fenyegeti Nyugat-Berlin lakosságát. A felhívás a továbbiakban hangsúlyozza: Miután a Reuter polgármester vezetése alatt álló nyugatberlini városi elöljáróság ellenez minden békés tárgyalást és megegyezést, a nyugatberliniek hazafias egységmozgalmának meg kell döntenie a Reuter-szénát üst és demokratikus, független nyugatberlini elöljáróságot kell létrehoznia, amely azonnal hozzálát egy Programm megvalósításához, amely a többi között felszólítja a nyugati hatalmakat, hogy kezdjenek haladéktalanul tárgyalásokat a Szovjetunióval a berlini kérdés mielőbbi békés megoldása érdekében; azonnali tárgyalásokat kezd azzal a céllal, hogy megszűnjék NyugaLBerlin elszigetelt helyzete; normális gazdasági viszonyokat teremt Nyugat-Berlinben; Nyugat-Berlin elszigeteltségét okozó törvényeket és rendeleieket azonnal hatálytalanítja; valamennyi nyugatberlini terror- és kémszervezetet azonnal feloszlatja. Az Észt SZSZK Statisztikai Hivatalának jelentése az 1952. évi terv teljesítéséről Tallin. (FASZSZ) A.z Észt lék a pala, tőzeg, lenvászon, húsSZSZK Statisztikai Hivatal közzétette jelentését a köztársaság 1952. évi tervének teljesítéséről. Az észt ipar 1952. évi összter- melési tervét 102 százalékra teljesítette. Jelentősen túlteljesítetáru, kenyér- és péksütemény, valamint több más iparcikk termelésének tervét Nagy sikereket értek el a mezőgazdaság terén is. Továbbfejlődött a gép- és traktorállomások hálózata. A gép- és traktorállomások az elmulL évlren 16 százalékkal több munkát végeztek a kolhozokban, mint 1951-ben. A kiskereskedelem áruforgalmi tervét az elmúlt évben 100.9 százalékra teljesítette. ^Céftek d 'ibowfil életfát Leendő traktoristák iskolája A Szovjetunióban korszerű ishalikban a legjobb sr.a1 emberek tá- mogátasával sajátítják el szakmájukat a leendő mezőgazdasági gépkezelők. Képünkön: a Knasenodar-vidéki traktoristák gyakorlati foglalkozáson tesznek részt. fiz osztrák nép harca a választások tisztaságáért Moszkva. A «Pravda» közli V. Mihaj.lov «A provokációk és megtorló intézkedések közepette, az osztrák választások előtt» című cikkét. Nem egészen két hét van még hátra az osztrák parlamenti választásokig — írja a többi között V. Mihajíov. — Javában folyik a választás előtti kampány. A kormánypártok most is — mint a múlt választásokon — tej jel-mézzel folyó Kánaánt ígérnek az osztrák népnek. V Mihajíov a továbbiakban beszél arról, hogy a valóságban mit adott Ausztriának az osztrák néppárt és a jobboldali szocialisták reakciós koalíciója. — Ausztriának a «Marshall-terva-hea való csatlakozása az óceánontúli monopóliumok érdekeinek szo'gálatábft állította az ország gazdaságát — hangsúlyozza. — Még a kormánypártok sajtója is kénytelen volt elismerni, hogy «a munkanélküliség a második köztársaságban rekord színvonalat ért el». «Hét év óta állandóan növekednek az árak és értéktelenedik a pénz...» — jelentette ki Kamitz pénzügyminiszter. A kormánypártok főkolomposai minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy segítséget nyújtsanak a nyugati hatalmaknak az államszerződés megkötésének meghiúsításában. V. Mihajíov a továbbiakban rámutat: a választásokon a reakciós koalíció áruló pártjaival szemben áll a «népi ellenzék», amely a lakosság különböző rétegeit tömöríti, azokat a rétegeket, amelyek országuknak a demokrácia és függetlenség elvein alapuló újjáélesztésére törekednek. A «népi ellenzékihez tartozik a Kommunista Párttal és a Szocialista Munkáspárttal pgyütt, a Demokratikus Unió, a «Szabad Osztrák Ifjúsági Szövetség», a munkanélküliek bizottságai, a fasizmus üldözöttéinek és az ellenállási mozgalom részvevőinek egyesülése; a demokratikus iparosok egyesülése és más társadalmi és politikai szervezetek. A «népi ellenzék» programm- ja megjelöli a békeszerető, demokratikus és szuverén köztársaság építésének konkrét céljait, útjait. Az osztrák hatóságok mindent megtesznek, hogy megakadályozzák a szabad választások lebonyolítását Ausztriában, minden intézkedést megtesznek, hogy elfojtsák a nép hangját, előre meghamisítsák a választások eredményiéit. A megtorlás, a terror és a rágalom azonban — írja befejezésül V. Mihajíov — nem állíthatja meg az osztrák nép harcét demokratikus jogaiért és Ausztria függetlenségéért. Állatorvosi laboratórium a kolhozban A képen: a Se la író pol-h at ár terűié ti «Práhtáralcarat» kolhoz tehenészetének állatorvosi laboratóriumában Jalcov Lavrinyenleo állatorvos és Marija Medvegyeva borjúgondozónő borjúk védőoltására készülődnek. Az áruhalmozó kulák és „szentalya" barátfa Szarvason, az Árpád-szálló vendéglőjének kirakataiból nem mindennapi látványosság tárul a járókelők elé: —' »Az itt látható áru- « Icát a dolgozó nép ellenségei halmozták fel s vonták ki a forgalomból« — olvassák naponta százan és százan az ott elhelyezett feliraton. A rengeteg fórfiszövet, perzsaszőnyeg ,vászon, zefir, kanavász, cérna, gomb, liszt és szappan, a nép ellenségei iránti vádiratként tornyosul töbib méternyi magasságokban. A csoportba verődő, szemlélődő dolgozók megvető és gyűlölettel telitett hangoknak^ adnak kifejezést, amint egymástól a részleteket igyekeznek megtudakolni. — Embertelenség ennyi árut ösz- szehalmozni — jegyzi meg valaki. — Egyenesen égetni való gazemberség — feleli rá egy másik. — Ki volt az a disznó, vagy telhetetlen papzsák, áld mindezt ősszel í ará csői ta ? — No, nem éppen papzsák az, hanem a papnak a barátja, a pap is segített neki. — Melyik pap? Ne beszéljen mér bolondokat. — Ott, a másik kirakatban van a díszes társaság névsora, jöjjön olvassuk el. Ehol sorakoznak ni: Borgulya Pál szabómester •. i — Melyik Borgulya? Az, akinek az a szép sarok- háza van, akinek 20 hold földje is volt. Olvassa tovább: Szepesi Károly... — Talán csak nem az evangélikus tiszteletes »úr«? Az, aki olyan szépen mondta mindig a szegényeknek*: »Ne gyújts földi kincseket«? — Eltalálta, az az. Borgulya, és minden gazdag kebelbarátja. Most Kerekes Antal következik, a volt kocsmáros? — Az, az, aki egyben most ennek a vendéglátó vállalatnak a vezetője. Mellesleg rokona Borgulyának, csak úgy, mint az utána következő rejtegető: Erdei Já- nosnó kulákasszony. — Négyen voltak? — Hát ilyen kulákfélék négyen, de befolyásúit alá kerítették Med- vegy Máriát is, akivel Borgulya dolgoztatott. — És ötőjükó volt ez a temérdek portéka? — A, dehogy! Borgulyáé volt ez mind, vagyis a dolgozóké, osalc éppen ő halmozta fel előlük. A többiek »szívességből« rejtegették neki, hogy megmentsék majd az imperialisták, a klerikális reakció és kulákügynökeik által jövendölt időkre. Ilyen és ehhez hasonló párbeszédek folynak nap, mint nap a kirakatok előtt és mindenfele egész Szarvason. A jól értesültebbek már azt is tudják, hogy a közszemlére kirakott áru 73.000 forint értékű és azt is, hegy Borgulyának 280 gramm tört aranya, sok idegen aranyérme, 20.000 forint készpénze és 14.000 forint forgalmiadé csalása volt, illetve van. Az első pillanatokban egyesek kétkedve hitték el mindezt, hiszen Borgulya szóval hirdette és minden más módon mímelte templomegérhez hasonló »szegénységét«. A régebbi időkkel ellentétben az állandó 8—10 segéd helyett az utóbbi időben egyet sem tartott. Műhelye, kirakata szánalmatkeltő 6ivár volt. Bezzeg ha a kirakat tokjába láttak volna!? Tízezer forint értékű árut gyömöszölt bele Borgulya. Pénze is volt jócskán. Két marokra valót a házkutatás alkalmával a tanúként megjelenő Megyeri Pál és Uj György markába akart csempészni, hogy azok megmentsék számára. Azonban ráfizetett az aljas kísérletre. Visszautasították. Bizonyára a dolgozókat összetévesztette Borgulya a haráesolást szerető Szepesi »nagytiszt&letü úrral«, meg a (többi) kulikkal. A szarvasiak most már arról is beszélnek, hogy Szepesinek sikerül-e »leimádkoznia« saját bűneit. Igaz, hogy a járási rendőrkapitányságon nagyfenkölten azt jelentette ki: »Nem érzem magam bűnösnek«. Bezzeg a híveit minden prédikációjában bűnösnek, gyarlónak, megtérésre szorulónak és ki tudja mi minden másnak nevezte. Valószínű azért, mert keveset adakoznak a perselybe. Ja, a »felszentelés« sók minden alól mentesít és sok mindent tesz megengedhetővé egyesek számára. Szepesi Károly esetében például arra is, hogy hazudozások- kal mosogass* magát a rendőr ség előtt, hogy ő csak a 25—36 kiló nullásüsztről tudott. Elfelejtette: azelőtt ő mondta el, hogy jónéhány méter vásznat és szövetet js vitt hozzá a puszipajtás Borgulya barátja. Kis hazugság — nagy hazugság nem zavarja lelkiismeretét. A leg- rettenetesebbnek azt tartja, hogy saját magának kellett elvinni — piaoi napon — a rendőrségre a fórfiruhavásznat, a kas Ka-sző vetet és a nulláslisztet, amit magához ölelve még a közeli boltba is el kellett vinnie megmérni.., (Háztartásában a nullásliszt bizony 30 kilóról 17-re apadt.) Beliszteződött kabátját porolva azon jajveszékelt: »Mit mondanak majd rólam a híveim.« Megnyugtatták, hogy minden bizonnyal csak a színtiszta igazságot. Mit is mondhatnának, mikor látták, hogy a »szentatya« biciklijén tolja a vásznat, a szövetet s a tisztet, amiket a dolgozó nép elől harácsolt el. Most vacognak a fogai. Fél az igazságtól, meg attól, hogy nyilvános tárgyaláson kelt majd ország-világ füle- hallatára elmondania a-számára oly kényes részleteket. Jaj, borzalom! Oda a papi »tekintélye«! Most így vigasztalja magát, hogy Kerekes Antal jóval többet, 5000 forint értékű férfiruhaanyagot, öt perzsaszőnyeget, Medvegy Mária pedig 23 féle ár^t, köztük kilenc és fél méter fehér köpper-vásznat, 20 méter damasrt, öt és fél méter csikós kanavászt, négy darab perzsaszőnyeget, több méter selymet, ze- firt, Erdei Jánosné kulákasszony pedig az aranyat segített elrejteni a köztudat elől. De legjobban a »szegény« jó hive, Borgulya Pál lesz pácban, hiszen az övé volt taz ám s ő »csábította bűnre« őt, a szentatyát és a többieket is. A »szegény teplomi egérről« kiderült, hogy tetemes értékű vagyonkáját nemcsak segédeivel izzásztotta ösz- sze és nemcsak a nála dolgoztatok zsebeiből kaparta ki, hanem a fasiszták barbarizmusa idején a gettóból is elemeit jónéhány értéktárgyat. Ajjaj! »Szegény« Szepesi Károlyt agyon marcangolja az önvád s a végén kénytelen lesz önmegnyugtatásul bevallani, hogy a csabacsüdi evangélikus presbitérium az ő indítványára bocsátotta áruba az »evangélikus egyházba való megtérést«. Nevezetesen azt, hogy aki egyedül kívánja felvenni Szepesi »hitét« annak 15 forint lesz az egyháziadó, aki egész családjával együtt tér meg a szent evangilumhoz, annak akár hatod, vagy tizedmagával is »csak« 30 forint. Egész olcsó, alkudozásra való piaci ár. Dehát sok kicsi; sokra megy. Borgulya is kicsivel kezdte. Apródonként zsákmányolta ld és zsarolta a dolgozókat, apró- dónként vásárolta össze a 73.000 forint értékű árut, aranykészletét lés vagyonát s apródonként keverte bele a rejtegetésbe hite ápolóját, Szepesit, meg a többi bulákot. A 600 spulni különböző méretű cérnába, a temérdek szövetbe, vár szonba a végén annyira belegabalyodtak, hogy csak jó párévi bőr* tön letöltésével tudnak belőle kikecmeregni. Az árurejtegető banda leleplezésével újra megerősödött, hogy semmiféle klerikális reakciói mesterkedés nem tudja megmenteni a más verejtékén összeharácsolt vagyont, de még a harácaolókat sem, nemcsak hazánkban, hanem sehol a világon: minden gazembernek, a dolgozó nép minden ellenségének előbb utóbb terítékre kerül szeny- nves élete, a maguk teremtette hatalmas mocsokfoltokkal együtt. Értsék ezt meg végre, tőkés és klerikális-reakciós urak!
