Viharsarok népe, 1952. november (8. évfolyam, 257-281. szám)

1952-11-16 / 269. szám

Yilág proletárjai egyesüljetek! tMamteífNáv A jugoszláv emberrablók bűnperének tárgyalása Gyorslista az első Békekölcsön szombati sorsolásáról 'A J AZ MDP BÉKÉSMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA 1952 NOVEMBER IS., VASÁRNAP Ára SO fillér VUL ÉVFOLYAM, 26». SZÁM Nagyobb gondot fordítsunk állatállományunk átteleltetésére Ötéves népgazdasági tervünk tel­jesítése komoly feladatokat állít megyénk állami gazdaságai, ter­melőszövetkezetei és egyénileg dol­gozó parasztjai elé az ál lattenyész­ted tervünk teljesítésében. Bizto- t ’bárunk kell állatállományunk mind mennyiségi, mind jninőségi továbbfejlődését, biztosítani ezáltal egyrészt a mind fokozódó élelmi- saorszíikségletet, másrészt pétiig iparunk növekvő szükségletét is el­látni állati eredetű nyersanyagok­kal : nyersbőrrel, gyapjúval, stb. .11 téren igen sok tennivalónk van. Adottságainknál fogva komoly szerepe, van megyénknek országunk ellátása szempontjából. Hogy ennek a feladatnak eleget tudunk termi, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a háború óba helyreállítottuk állatállományunkat, ötéves tervünk, első két évében itiájr a háború előtti színvonalra emeltük. Mezőhegyes ten a régi »kincstári« birtokon soha nem volt annyi szarvasmarha; mint amennyi most va®i, a kőszigeti gaz­daság telki legelőjén ménesünk van, de termelőszövetkezeteink tagjai csaknem valamennyi tsz-ben gyö­nyörködhetnek szépszámú, közös állatállományban. Egyéni dolgozó parasztságunknak is soha nem fj- aetődott ki. úgy az állattartás, mint most, nem is tartott annyi áHaj tot, amennyi jelenleg van, Szin­te minős a megyében olyan pa­rasztosai ád, mely az elmúlt évben no vágott volna hízót saját, szük­ségletére. sőt sok helyen kettőt, hármat is. Üzemeink dolgozóinak, »* rém mezőgazdasági terme, ésset foglalkozóknak sem 100—120 fo int­ért ke 1 a zsírt most már megvenni, ti húst feketepiacon beszerezni, ele­gendő mennyiségben van üzleteink­ben. Megyénk a kétéves állattenyész­tési tervet ez év harmadik negyed­évében, szarvasmarha- és sorté« vonalon, 100 százalékig teljesítette, kisebb lemaradásnak a j:uh és főleg a baromfivonalon van. Es a meny- nyiségi teljesítés mellett különö­sen az utóbbi időben sokat javult a minőség is, egyre több helyen alakítják ki állami gazdaságainkban, torme.őszövetkezeteinkben a tiszta törzsállományt és a sertéstenyész­tésben a mangalica mellett na­gyobb teret kapnak a gyorsabban szaporodó és kevesebb idő alatt nagyobb súlygyarapodást elérő hús­sertések is. Az állati termékek;, mint a hús-,, tej-, tojás-, gyapjú­termelésünk is sokat, emelkedett. Betudható ez annak, hogy a s«,ov- jet zoobechnilcai eljárások, mint az egyedi takarmányozás, háromszori fejés a tehenészetben, a borjak mesterséges nevelése, a juhok két­szeri e'.letóse, a sertések expressz- hizlalása és sok más ríj módszer meghonosodott megyénk mezőgaz­daságában is. * A feladat most, ami előttünk áll az, hogy állatállományunkat eaóvi aszályos, kedvezőtlen időjárás el­lenére sikeresen átteteltessük, erőn­létét megtai-tsuk. Az elmúlt évben hasonló gondjaink nem voltak, bő­vebb volt termésünk, csak az a hiba, hogy állami gazdaságainknak és termelőszövetkezeteinknek is já­rásáé nem gondolt a holnapra, nem takarékoskodtak a takarmánnyal, jutott sok helyi még az alomba is. Ahol ez nem igy volt, ahol előre­látóbbak voltak, nem engedték meg a pazarlást, betartották a takar­inánynormákat, ott könnyebb lesz most az állatok takarmány ozása. Hasonlóan, ahol a növénytermesz­tési határozatot betartottál:, az új agrotechnikai eljárások alkalmazá­sával minél több takarmánynö­vényt termeltek, gondkoskodtak annak az időbeni betakarításáról és jó tárolásáról, ott ia könnyebb« lesz az állatok átteleltetése. Emellett azonban igán fontos az, hogy állatainknak minél több ku- korieaazár, napraforgófej, lomb, kü­lönféle szalmák, répafejek és nyers répa-szelet, stb. basilózásával minél több téli takarmányt biztosítsunk, mesaezésaol és melasszal pácoljuk a feltárható szalmát és etessük azt fel. állatainkkal. Több termelőszö­vetkezetünkben, mint a ljamuti »Béke« tsz, aa endrődi »Rákóczi« tszcs, a hunyai »Uj élet« tszcs, a csárdaszállási »Győzelem« tszcs megértették a silózás jelentőségét, tervüket nemcsak teljesítették, ha­nem túl is teljesítették. Az ör-» rnéuyzugi állami gazdaságban is 5 ezer mázsa nyers répaszeletet silóz­tak le különféle, hozzávaló szálas­takarmányokkal. Példamutató mun­kát végzett otóren a szabadki-t gyesi, újkigy.ósi, kétegyházi föld- uiúvesszövetkeziet és a tanács is. melyek silózási tervüket 100 száza-' lókra teljesítették. . Az azonban, hogy megyéi átlag­ban a silózást 20.2 százalékra tel­jesítettük ezideig, 13. helyen va­gyaink ezzel is a megyék között, azt mutatja, hogy nem tettünk meg otóren mindent, sok helyen ebben a' munkában állami gazdasá­gaink, termelőszövetkezeteink és tanácsaink vezetőinél bűnös kö­zönyösség tapasztalható, nem fog­lalkoznak a silózási terv. teljesíté­sével megfelelően. A vésztői állami gazdaság például ezideig még sem­mit nem silózott. Hasonlóan a szarvasi járás földműveeszövetke- zetei és a gyulavári gépállomás hozzá sem fogott ehhez. A gyulai »Béke« tszes-ben pedig 400 má­zsa nj-ors répaszolet romlott meg a vezetőség hanyagságából, — ami bővebb kivizsgálásra szorul. Ugyan­akkor. Vésztőn, ahol az állami gaz­daság semmit nem silózott, a gép­állomás T8 százalékra tudta telje­síteni a silózási tervét, vagy a békési járás 60 százalékon felül teljesítette ezideig, a sarkadi járás pedig igen lemaradt, pedig nekik sem rosszabb az adottságuk. Haszná.ják ki állami gazdasága­ink, tszcs-ink, tanácsaink jobban az időt és a tehetőséget a silózás- ra, törődjenek többet ezzel a fon­tos munkával, tegyék rendbe a si­lógödröket, ellenőriztessék a szak­embereken keresztül azt, hogy a silózási munka minőségileg ia jó legyen, minél apróbbra tépjék szét a növényt a silótöltőgéppel, elegen­dő földdel takarják be, hogy a le­vegő kiszoruljon, ne következzen be, ami volt az elmúlt évben, hogy a rossz betakarás miatt igen sok siló megromlott. Másik fontos munka állataink át- taleltetésénél, hogy nagyobb gon­dot fordítsunk azok elhelyezésére. Termel őszövetkezeteink egyiészéban, mint a kamuti «Béke» tsz-ben, a tótkomlósi «Viharsarok» tsz-ben, a füzesgyarmati «Vöröe Csillag«-bun, de számos kisebben is, mint a me­zőkovácsházi «Uj Elet» tennelőeso- portban, már az ©lmult időben is (Folytatás a 2. oldalon.) A negyedik negyedév sikeres teljesítéséért harcolunk Elmondta: Végh János, a Pamutszövő „Vörös Fonal“ brigádjának művezetője A III. NEGYEDÉVBEN bizony az utolsók között volt a brigá­dunk. A 100 százalékot csak igen ritkán értük el. Eleinte különö­sebb figyelmet nem fordítottunk a lemaradásra, hiszen a III. ne­gyedévben a legtöbb brigád telje­sítménye 100 százalékon aluli volt. sA nagy meleg és a fonal nem kielégítő minősége miiattvan ez« — így nyugtattuk magunkat Amikor a negyedik negyedévben reánk váró feladatokat ismer­tettem brigádom tagjaival, alapo­san megvitattuk, hogyan tudjuk munkánkat megjavítani, hogyan érhetünk el az utolsó negyedév­ben sokkal jobb eredményeket, ■mint a IIL negyedévben, El­mondottam a brigád tagjainak, milyen nagy 1 kára van az egész országnak abból, ha mi ilyen gyenge termelési eredményt érünk el. Ez az esztendő ötéves tervünk döntő esztendeje. És ép­pen ezért kell megkétszerez­ni erőnket, megérteni, hogy üzemünk mi mindent kapott már eddig is az ötéves tervtől.és mi mindent kap a jövőben. A sző- vődékben most szerelik a neojfe fényt, amely felbecsülhetetlen se­gítséget nyújt majd a szövőknek munkájuk végzésében. Hogyan várjunk mi a jövőben több aján­dékot a tervtől, ha kötelességün­ket nem teljesítjük időben? FOKOZATOSAN hozzáláttunk a hibák kijavításához, a helyte­len munkamódszerek megszünte­téséhez, mert ilyen bőve,n volt mind a mágam, mind pedig a szövők munkájában. Legelőször is a brigádértekezleteket tettük rendszeressé. A harmadik neb gyedévben csak akkor jöttünk össze, megbeszélésre, ha már na­gyon sürgős javítanivaló volt a munkánkon és bizony meg is volt a látszatja. Elhatároztuk, hogy a negyedik negyedévben minden tíz napban tartunk meg­beszélést, ahol majd minden szö­vő elmondja a munkájában ész­lelt hibákat, eredményeket Az­óta ez így is van és az eredmény nem maradt el. Van olyan eset például, hogy egyik-másik szövő­nél igen magas a szálszakadások száma, sokat kell emiatt fejteni és nyilván így a termelés is gyengül. Természetesen nekem azonnal meg kell nézni, mi okoz­za ezt és van úgy, hogy a gép a hibás, de megtörténik az is, hogy a szövőnő nem ügyel úgy, ahogyan kellene. Ott, ahol a gé­pek zakatolnak, én nem tudom úgy megmagyarázni, ha a szö­vőnő hibája miatt szakad a szál, a műszak befejeztével pedig höl én, hol á szövőnő siet haza lés emiek következménye, hogy nem magyarázom meg, mit javítson a munkájában. A brigádértekezlete­ken, amikor együtt vagyunk va­lamennyien, azután alaposan megbeszéljük az ilyen hibákat. SOK OLYAN munkamozdula­tot szüntettek meg a szövők mos­tanában, ami eddig gátolta őket az eredmények elérésében. így például a gépek körüljárásában eddig semmi tervszerűség nem volt Elindult a szövő, és nem nézte meg, hogy előbb melyik gépnél kezdje az átvizsgálást. Ma már tervszerűen végzik ezt, úgy, ahogyan azt annak idején Vol- konszkája elvtársim tanította itt nálunk. A gépek indítását sem végezték tervszerűen, amin szin­tén javítottak. Ma már gondosan ügyel minden szövő, hogy azt a gépet, amely csupán azért állt meg, mert a vetélőről lefogyott a szál — azonnal elindítsa, fii magam is sokat javítottam mun­kamódszereimen, több szovjet szakkönyvet elolvastam, ami azt eredményezte, hogy könnyebbé vált a szövők munkája is. Most, mikor bejövök műszak előtt, első dolgom, hogy a gépeket alapo­san átnézzem, megvizsgáljam a vető-, könyöktengely csapágyait, rugókat, a velélőket, szúdnyíl ásó­kat, szálfeszítőket, stb. Hiszen, ha a szálfeszítők például nin­csenek jól beállítva, a szövőnek állandóan kötözgetni kell az áru szélén levő szálakat, mert sza­kadnak. Megvizsgálom a lánc- hengereket, a súlyokat és min­den alkatrészét a gépnek, ha hiba van, azonnal kijavítom és ezzel a gépállásokat csökkentem. ,A meg­engedett gépállás üzeműnkben 3 százalék, de sikerült elérnünk azt, hogy 2 százalék vagy még ennél is kevesebb a tényleges gépállás. MA MÁR a brigád teljesítmé­nye 105 százalék és ezt igyek­szünk fokozatosan tovább emel­ni. Vállaltuk, hogy éves tervün­ket december 21-re befejezzük és emuk a vállalásnak becsület­tel eleget is teszünk. Ahol jő munkát végeztek a csoportban, ott nem lesz hiba majd zárszámadáskor Nemsokára elkészítik tsaos-ink az egészévi mérleget. Sok szó esik most arról, mennyi is jut majd egy munkaegységre. Bizony, nem egy helyen az ellenség úton-útfélen mondogatja, nem sok tesz az idén a tszes-tagok kamrájában. Van ilyen hangulat a békési tsztekben is. Pedig ahol jól dolgoztak, ott nem tesz hiba. Nem marad üres a tsz-tagok kamrája, erszény®, ha egész éven át mindenki becsülete­sen dolgozott a jó terméseredj- ményórt. Minden szónál ékesebben bizonyítja ezt a békés-vizesfási «Uj Elet» tszcs példája. Az első, ami jó munkájukat bi­zonyítja az, hogy a beadást min­den terményből memo&ak teljesítet­ték, de némelyikből még túl is tel­jesítették. Híznak az ólban a be­adásra szánt hízók is, még ebben az évban teljesítik a sertésbeadást. Gondosan nevelik a baromfiakat iß, abból is teljesít™ lesz rövidesen a még hátralévő 55 kiló. Teljesítették jól a beadást és jut a munkaegységekre is termény, Búzából pl. 1 kiló 25 deka. Amelyik családban ketten is dolgoz­tak, 4—500 munkaegységet szerez­tek, ott egész éven át nem kell vá­sárolni a kenyeret. Rizsből is, cu­korból is szépen jut egy-&gy mun­kaegységre és úgy számolják, ha minden jói msg.y még kukoricát is tudnak osztani. Pénzre is szá­molnak. — Jól jön majd az a kis pénz — mondják az asszonyok, de aztán hozzáteszik azt is, — hiszen eddig sem volt sok okuk panaszra, ősz elején 14.000 forintot osztottak elő­zetes elszámoláskor, Eidemeß volt jól dolgozni. A jó eredmény mögött jó mun­ka van. Még a tavasszal vetés előtt az egyik taggyűlésen maguk a ta­gok követelték, osszák fel a terü­letet egyénekre. így aztán mindenki el kell, hogy végezze a maga terü­leten a munkát. Kukoricából más­fél hold, cukorrépából 400 szögöl, gyapotból 500, ricinusból, napra­forgóból 2—300, rizsből 600 szögöl j ütött egy-egy tagra. Ezenkívül még másfél hold kender. Nem sok ez egy embernek. Dolgoztak még a nők is, mert nemcsak a tagok, a családtagok is megkapták a ma­guk területét. Ezért jutott csak ennyi egyre. Nem volt ott vita, hogy jöj­jenek az asszonyok fc dolgozni. Elsőnek a párttitkár elvtárs fele­sége, Zselyák Sándorné' jelentke­zett. De Petneháziné; az elnök feleség© sem maradt otthon. Ee a többi asszonyok jöttek utána. Képiró Mátyás legates felesége is a növénytermesztésben dolgozott, így aztán nem volt munkíferőbiány a csoportban. Ki-ki a maga területén becsületesen végezte a munkát Es nem is akárhogy. Versenyben voltak. Sokat tudnának mesélni ar­ról, hogy mondogatták egymásnak esténként: holnap még a másik oldaladra fordulsz, mikor én már kint leszek a földön. No, majd meglátjuk — feleltek rá mások. És reggel bizony jókor keltety mégsem igen tudták megelőzni egy­mást. Nem volt gazos a termés, a rossz idők ellenére is elég jól fizetett. Jutott a beadásra, jutott a vetőmagra, a jószágoknak és ju­tott a munkaegységekre is. A cso­port példája bizonyítja mindenki előtt Békésen, ahol jó munkát vé­geztek, ott nem lesz hiba a zár­számadásnál, nyugodtan néznek a ® tél elé a tagok.

Next

/
Thumbnails
Contents