Viharsarok népe, 1952. október (8. évfolyam, 230-256. szám)
1952-10-08 / 236. szám
r Miág proletárjai egyesüljetek' V. A határozatok végrehajtása a szarvasi „Táncsics“ tsz-ben is meggyorsítaná az őszi munkák végzését J AZ M DP BÉKÉS MEGYEI P A RT BIZ OTT S AGA NA KiAP tr»2 Oktober 8., szerda 4r« 50 fillér VIII. ÉVFOLYAM, 23«. A* SZK(b)P .Központi liiKoí^ágáiuik beszámolója a párt XIX. koiigfi*e§§znsia előtt Részletek G. M. Malenkov elvtársnak, az SZK(b)P KB titkárának előadói beszédéből A nemzetközi helyzetről Elvtársak! A párt XVIII. kongresszusa óta eltelt időszak bővelkedett világtörténelmi jelentőségű eseményekben. A második világháború alapjaiban rendítette) meg sok nép és állam életét s megváltoztatta a világ arculatát. A világgazdasági helyzet általános képét mostanában a fejlődés két irányvonala jellemzi. Az egyik: a békegazdaság szakadatlan. fellendülésének vonala a Szovjetunióban és a népi demokráciákban; ez a gazdaság- nem ismer Válságokat s fejlődése a társadalom anyagi és kulturális szükségleteinek maximális kielégítését szolgálja. Ez a gazdaság biztosítja a, néptömegek életszínvonalának rendszeres emelését és a munkaerő teljes foglalkoztatottságát.. Ezt a gazdaságot a demokratikus tábor országainak baráti gazdasági együttműködése jellemzi. A másik vonal a kapitalizmus gazdasági irányvonala. A kapitalizmus termelőerői egyhelyben topogjak; ez á gazdaság a kapitalizmus, egyre mélyülő általános válságának lés a folytonosan ismétlődő gazdasági válságoknak harapófogójában vergődik! Ez a gazdaság müitarizá- lásáaak, a háborús célokat szolgáló termelési ágak egyoldalú fejlesztésének, az országok közti konkurren- ciának és egyes országok mások által való leigázásának irányvonala. Az itt vázolt helyzet azért alakult ki, mert ez a gazdaság nem a társadalom érdekeit szolgálja, hanem a kapitalisták maximális profitjának biztosítását, az adott ország lakossága többségének kizsákmányolása, tönkretétele és nyomorba döntése útján, más országok — különösen az elmaradott országok népeinek leigázása és rendszeres kifosztása útján, végül pedig háborúk és a nemzetgazdaság militarizálása útján. Malenkov elvtárs összehasonlítja a Szovjetunió és a kapitalista országok termelésének fejlődését, rámutat a népi demokratikus országok eredményeire és a világpiac szétesésére, majd rátér az amerikai imperializmus gazdasági politikájának jellemzésére. Az Amerikai Egyesült Államok megszedte. magát a háborún, az amerikai milliárdosok megszilárdították gazdasági hadállásaikat. Az Egyesült Államoknak azonban nem sikerült elérnie célját, nem sikerült megteiemtenie az amerikai tőke uralmát'a világpiacon. Az Egyesült Államok azt gondolta, hogy Németország és Japán harcképtelenné tétele után nógyszeresére-öt- szörösóre eme! heti termelését. Azonban mindössze kétszeresére emelte termelését, most i>edig lefelé csúszik a gazdasági válságba. lény, hogy az Egyesült Államokban most legalább hárommillió teljesen munkanélküli és még több részleges munkanélküli van. A munkások tömegsztrájkjai még bonyolultabbá teszik a« Egyesült Államok milliárdosainak helyzetét.' Azért van ez így, mert az Egyesült Államok ipara, áz Egyesült Államok uralkodó kőiéinek hibájából, elvesztette olyan piacait, mint a Szovjetunió, Kína, az európai népi demokráciák. Az amerikai imperializmus most nemcsak a népek nemzetközi ki- zsákmányolója és leigázója, hanem olyan erő is, amely bomlasztja a többi kapitalista ország gazdasági életét. Áz Egyesült Államok monopoltőkéje kihasználta versenytársainak gyengülését és a háború után meghódította a kapitalista világpiac jelentékeny részét. Az Egyesült Államok monopoltőlcéje szétrombolja a kapitalista országok között történelmileg kialakult sokoldalú gazdasági kapcsolatokat és ezeket az említett országok és az Egyesült Államok egyoldalú kapcsolataival helyettesíti. Az amerikai monopóliumok a legarcáJiaaiabb dömpinggei erőszakolják ki exportjukat, ugyanakkor kirekesztik belső piacukról a külföldi áruirat. Ennek következtében a magas árak fojtogat-' jók az amerikai népet. Az amerikai monopóliumok egvre inkább nrögbont- ják a kapita ista világpiacot. Az amerikai impefla iznnis lehetetlenné teszi a nyurgát európai országok számára, hogy é el mi-zeráfukílt szerezzenek korábbi keleteurópai piacaikon. Pedig a nyugateurópai országok mindig nagymennyiségű ipari árut szállítottak oda, cserébe az élelmiszerért és nyersanyagért. Az amerikai imperializmusnak ©z a gazdaságpolitikája Id kellett, hogy élezze az Egyesült Államok és a többi tőkés állam közti ellentéteket. Ezek közül a legfőbbel; az Egyesült Államok és Anglia közötti ellentétek. Ezeknek nyomán nyílt harc folyik az amerikai és angol monopóliumok között a kőolaj, a kaucsuk, a ritka- és színesfémek, a kén es a gyapjú forrássaiérb, az áruelhelyező piacokért. Ehhez járulnak még hozzá az Egyesült Államok és Japán, az Egyesült Államok és Olaszország, az Egyesült Államok és Nyugat- Németország igen kombly ellentétei. Ahogyan az amerikai imperializmus «segély» leple alatt, hitelnyújtással befészkeli magát Anglia, Franciaország, Olaszország gazdasági életébe, elhódítja az angolfrancia gyarmatokon lévő nyersanyagot és az árupiacokat, úgy éleződnek és még tovább fognak éleződni az ellentétek az Egyesült Államok és Anglia, az Egyesült Államok és Franciaország között. Anglia, majd utána Franciaország és a többi kapitalste ország arra törekszik, hogy kiszakítsa magát az Egyesült Államoknak való alárendeltségből, hogy önálló helyzetet és magas profitot biztosítson á maga számára. Az angol kapitalisták már most kemény harcot folytatnak a nemzetközi kereskedelemben megnyilvánuló amerikai túlsúly ellen. A kapitalista országok háború utáni gazdasági nehézségei még fokozódtak azáltal, hogy" az imperialisták maguk zárták el maguk elöl a demokratikus világpiacra vezető utat. Az Egyesült- Államok kapitalistái felismerve ezeket a gazdasági nehézségeket, igyekezetnek őket a koreai háborúval, fegyverkezési versennyel, az ipar militarizálásával ellensúlyozni. Az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország imperialistái a koreai nép ellem reakciós háború kirobbantása után és a demokratikus tábor elleni háborús hisztéria felszitásával egyidejűleg háborús vágányra terelték a gazdasági életet, hatalmas arányúim tették országuk gazdasági életének militarizálását és a fegyverkezési versenyt. Jelenleg ezen országok ipari termelésének egyre nagyobb részét használják fel hadfelszere-, lésre. A hadimegreiülelések döntő szerepet játszanak az Egyesült Állam«#: és a többi kapitalista ország iparának fő ágazataiban. A kapitalista államok költségvetésében szakadatlanul növekszik a fogy-, verkezósi versenyt szolgáló közvetlen és közvetett kiadások aránya. A háborús gazdaság vágányaira való áttérés lehetővé tette az Egyesült Államoknak és más kapitalista országoknak, hogy ideig-óráig emeljék ipari termelésük színvonalát. A burzsoá közgazdászok ezen az alapon igyekeznek bebizonyítani, hogy) a nagy katonai megrendelések a végtekuiscgig képesek fenntartani az »üzleti tevékenység« magas színvonalát. A Valóság azonban rácáfol ezekre az állításokra. Most, a kapitalista gazdaság különösen erős militarizála- sának harmadik évében egyre nyilvánvalóbbak lesznek a militarizá- lás pusztító következményei. Malenkov elvtárs beszél az Egyesült Államok csatlós országainak gazdasági nehézségeiről, népeik életszínvonalának süllyedéséről, ami a háborús politika egyenes következménye, azután igy folytatja beszámolóját: A kapitalista világrendszer helysetét ezidőszerint az teszi még bonyolultabbá, hogy a háború következtében és a nemzeti-felszabaditó harc újabb fellendülése következtében a gyarmati és függő országokban az imperializmus gyarmati rendszerének tényleges szétesése megy végbe. A fasiszta Németország ós az imperialista Japán szétzúzásának közvetlen eredménye volt az imperializmus frontjának áttörése Kínában, Koreában és Vietnamban, ahol a gyarmatok és fólgy&rmatok helyén népköztársaságok jöttek létre. A kínai nép győzelme méginkább forradalmasitotta a Keletet és elősegítette az imperializmus által elnyomott népek felszabadító harcának fellendülését. A háború utáni időszakban méginkább fokozódtak az ellentétek az anyaországok ós a gyarmatok között. Anglia, Franciaország, Belgium és a többi gyarmattartó hatalom a gyarmatok rovására igyekszik kárpótolni magát azokért a terhekért, amelyeket a gazdasági élet militarizálása és az Egyesült Államok terjeszkedése rájuk hárít. Ugyanakkor az amerikai imperialisták behatolnak 'e gyarmattartó hatalmak gyarmati érdekköreibe, ott pozíciókat hódítanak meg maguknak, fokozzák a gyarmati és függő országok népeinek kizsúk- mányoiasftt. E harc során az amerikai hódítók összeesküvéseket sugalmaznak angol és francia »szövetségeseik« ellen, cselekedeteikkel elősegítik az imperializmus gyarmati rendszere válságának további elmélyülését. Sok gyarmati és függő ország (Egyiptom, Irán, Szíria, Marokkó, Tunisz és mások) területét katonai támaszpontok céljaira használják tel, lakosságát íredig a jövendő háború »ágyutöltelékének« szerepére készítik elő. A gyarmati ós függő országok népei egyre határozottabban ellenállnak az imperialista lergázóknak. A nemzeti felszabadító mozgalom növekvő lendületét bizonyltja Vietnam, Burma, Maiájföld[. a Fülöp- szigetek és Indonézia népeinek harca, a nemzeti ellenállás fokozódása Indiában, Iránban, Egyiptomban és más országokban. A nemzetközi helyzet kiéleződése A népek harca a békéért A háború utáni időszakban az Amerikai Egyesült Államok, Anglia ós Franciaország uralkodó köreinek tevékenysége a nemzetközi kapcsolatok területén'is az új háború előkészítésének jegyében bontakozott ki Az Amerikai Egyesült Államok a második világháború befejezése, után csaknem azonnal leiért arról a megegyezéses politikai irányvonalról, amelyen a háború idején a szövetségesek haladtak és amelyet a hatalmak leheráni, jaltai és potsdami értekezletei lerögzítettek. Az Egyesült Államok az agresszív cselekmények egész sorozatával élezte ki a nemzetközi helyzetet és űj háború veszélye elé állította a világok Minthogy a Szovjetunió az új háború fő ellenzője, a béke fő támasza, az Egyesült Államok főkolomposai arra a következtetésre jutottak, hogy a háborút a Szovjetunió és a béke többi hívei ellen kell megindítani. így alakult meg az északatlanti agresszív tömb, amelyet a Szovjetunió tudta nélkül, háta mögött kovácsoltak össze. Es hogy a nép elől eltitkolják ennek a tömbnek agresszív céljait és becsapják a népet, »védelmi» tömbnek nevezték el a »kommunizmus«, a Szovjetunió ellen, amely — mint mondották — támadásra készül az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és a tömb többi tagja ellen. Ugyanezen bűnös célból szerveznek amerikai katonai támaszpontokat a szovjet határok közelében fekvő különböző országokban. Ugyanezen bűnös óéiból az Egyesült Államok uralkodó körei remilítarizálják Nyugat-Némelor- szágot és Japánt Az Egyesült Államok uráli;odó körei és híveik Nyugat-Németor- szág és Japán remilitarizálásával az egész világ szemeláttára újjá- teremtik a második világháborúnak azt a két gócpontját, amelynek megszüntetéséért a népeit ebben a háborúban vérüket ontották. Az Egyesült Államoknak a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság elleni támadása azt jelentette, hogy az amerikai-angol tömb az agresszív háború előkészítéséről áttért a közvetlen agresszió cselekményére. A koreai nép, a bátor kínai önkéntesekkel szores együttműködésben, hősiesen védelmezi hazájának szabadságát és függetlenségét, visszaveri a békebonlókat, kivívja az egész demokratikus és békesze- rető emberiség lelkes rokonszen- yét. (Lelkes taps.) A mostani nemzetközi helyzetnek a maga egészében több sajátszerű vonása és sajátossága van. Ezek közül a következőket kéll megemlíteni: A fő agresszív hatalom, az Amerikai Egyesült Államok, fokozott erővel hajszolja háborúba a többi kapitalista országot, mindenekelőtt az északatlanti tömb tagjait, valamint a második világháborúban legyőzött országokat —< Nyugat-Németországot, Olaszországot, Japánt. Az amerikai főkolomposok a tömb valamennyi részvevője részére megszabják a háború céljait, menetrendjét, a háborús részvételre számba jöhető erőket és eldöntik a háború előkészületeinek egyéb kérdéséit is, diktálják a magul; akaratát Malenkov elvtárs leleplezi az imperialisták hazug propagandáját, mely szerint ők a »szabad országokat védik« a Szovjetunió részéről fenyegető háborúval szemben. Rámutat arra, hogy az Atlanti Szövetség országainak uralkodó körei eladták hazájuk függetlenségét az amerikai milliárdosoknak, Az USA stratégiáját a beszámoló a következőkben jellemzi: Az amerikai imperializmus stratégiájának sajátossága, hogy az amerikai imperializmus főkolomposai katonai terveiket idegen, területek és idegen hadseregek, elsősorban nyugatnémet és japán, valamint angol, francia és olasz területek és hadseregei; fel- használására, valamint más né* pék felhasználására építik, amelyeknek az amerikai stratégák elgondolása szerint, val; eszközül és ágyútöltelékül kell szolgálniok annak érdekében, hogy az amerikai monopolisták kivívhassák a világuralmak A józanabb és haladó politikusok, akiket nem vakított el a szovjetellenes ellenségeskedés, az európai és egyéb kapitalista országokban máris világosan látják, milyen feneketlen mélységbe rántják őket a megvadult atne- (Folytatás a 2. oldalon.;
