Viharsarok népe, 1952. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1952-10-08 / 236. szám

2

1 9.72 (lUliilicr S.. iíjr,'i------------------------------------- UiUaís-aiölc Hévvt

A

z SZK(b)P Központi Bizottságának beszámolója

(Folytatás az 1. oldalról.)

ríkai kalandorok. Ezek a politikusok már kezdenek szól emelni a háború ellen. Fel kell tételezni, hogy az amerikai diktátorok engedelmes bábjainak sorsára ítélt országokban akadnak valóban békeszerető, demokratikus erők, amelyek a maguk önálló, békés politikáját fogják folytatni és megtalálják a kiutat abból a zsákutcából, amelybe amerikai diktátoraik hajszolták őket. Az európai és egyéb országok erre az új útra lépve, teljes megértésre találnak valamennyi békeszerető nép részéről. (Viharos taps.)

Az Egyesült Államok uralkodó körei álcázni igyekeznek hódító politikájukat, megpróbálják a demokratikus tábor ellen folyó úgynevezett «hidegháborút» békés védelmi politikának feltüntetni és saját népeiket a Szovjetunió részéről megindítandó támadás

ueinlétezö veszélyével rémítgelik. Az atlanti tömb főkolomposai demagóg, békesz ere tő frazeológiával leplezik agresszív terveiket és a már folyó hadműveleteket. Ez az álcázás jellemző vonása, politikájuknak. A dolog lényege az, hogy mostanában nem olyan könnyű új háborúba, a békeszerető népek ellen indítandó háborúba hajszolni a népeket, amelyek csak nemrégiben ismerték meg a vérontó hadműveletek egész súlyát. Ezért igyekszik az agresszív atlanti farkas báránybőrt ölteni.

Ilyen körülmények között veszélyes volna lebecsülni a mai agresszórok farizeus békekomédiájának ártalmasságát.

Malenkov elvtárs rámutat a fa- sizálás gyorsuló folyamatára az USA által leigazolt országokban. Beszól a békemozgalom kifejlődéséről, azután áttér a szovjet békepolitika elemzésére.

tői. Képünknek vannak tapasztalatai az agresszorok elleni harcban e rég megtanulta, hogyan kell ütni őket. Már a polgárháború idején megverte az agresszorokat — amikor pedig a szovjet állam még fiatal és viszonylag gyenge volt, megverte őket a második világháborúban; s a jövőben is megveri őket-; ha hazánkra merészelnek támadni.

A párt külpolitikai feladatai: 1. További harc az új háború előkészítése és kirobbantása ellen, a hatalmas háborúellenes demokratikus front fölzárkóztatása a béke megszilárdítására, a barátság és szolidaritás szálainak erősítése a béke híveivel világszerte, az összes új háborús előkészületeknek a háborús gyújtogatok minden mesterkedésének és cselszövényének állhatatos leleplezése; 2. a nemzetközi együttműködés és a minden országgal való kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésére törekvő politika továbbfolytatása; 3. a Jnegbonthatatlan barátság kapcsolatainak erősítése és fejlesztése a Kínai Népköztársasággal, az európai népi demokratikus országokkal — Langyelországgal, Csehszlovákiával, Romániával, Magyar- országgal, Bulgáriával, A1 bániéval!

A Szovjetunió harca a béke megőrzéséért és megszilárdításáért

A párt legfőbb irányvonala a külpolitika területén a népek közötti béke és szocialista hazánk biztonsága biztosításának politikája volt és marad.

Helytelen volna azt gondolni, hogy a háború csakis a szovjet állam ellen irányulhat. Mint ismeretes, az imperialisták az első világháborút jóval a Szovjetunió mega'akulása előtt robbantották ki. A második világháború kapitalista államok közötti háborúként kezdődött s a háborútól maguk a tőkés országok is erősen szenvedtek. Azok az ellentmondások, amelyek jelenleg marcangolják az imperialista tábort, egyik kapitalista államnak a másik elleni háborújára vezethetnek. Mindezeket a feöriit- ményeket figyelembevéve a Szovjetunió arra törekszik, hogy az egyes államok közti bárminemű háborút megakadályozza s a nemzetközi konfliktusok és nézeteltérések békés szabályozása mellett foglal állást.

Malenkov elvtárs felsorolja a szovjet békediplomácia legfontosabb lépéseit és rámutat arra, hogy a szocialista nagyhatalom mindent megtesz a háború megakadályozására.

A Szovjetunió — folytatja Ma-, lenkov elvtárs — teljes egységben folytatja békepolitikáját más demokratikus, békeszerető államokkal — a Kínai Népköztársasággal, Lengyelországgal, Romániával, Csehszlovákiával, Magyarországgal, Bulgáriával, Albániával, a Német Demokratikus Köztársasággal, a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal és a Mongol Népköztársasággal. A Szovjetunió kapcsolata az említett országokkal azoknak a teljesen új államközi kapcsolatoknak példája, amelyekhez hasonlót azelőtt nem ismert a történelem. Ezek a kapcsolatok az egyen ingóság, a gazdasági együttműködés és a nemzeti függetlenség tiszteletben- fc irtásának elvein alapulnak. A Szovjetunió kölcsönös segélymyuj- tűsi szerződéseihez híven segíti és támogatja s a jövőben is segíteni és támogatni fogja ezeket az országokat további megerősödésükben. (Viharos taps.)

Meggyőződésünk, hogy a szocialista gazdasági rendszer a kapitalizmussal folytatott békés versenyében évről évre szemléltetőbben megmutatja felsőbbségót a kapitalista gazdasági rendszerrel szemben. De mi senkire sem akarjuk erőszak ke l rákényszeríteni ideológiánkat vagy gazdasági rendszerünket. «A forradalom exportja — ostobaság. Minden ország, ha akarja, maga hajtja végre forradalmát, ha pedig nem akarja, nem lesz forradalom» — mondja Sztálin elvtárs.

A Szovjetunió rendületlenül folytatja a minden országgal való békés együttműködésre törekvő politikáját, de ugyanakkor számol a fékevesztett . háborús gyújtogatok részéről fenyegető új agresszió veszélyével is. Ezért erősíti most és a jövőben is védelmi készségét. (Taps.)

A Szovjetunió nem ijed meg a háliorús gyújtogatok fenyegetéseiA Szovjetunió

Malenkov elvtáre megemlékezik a szovjet nép óriási teljesítményeiről a Nagy Honvédő Háborúban majd megái lapítja:

Népünket az az eltökélt szándék hatja át, hogy .továbbra is önfel- áldozóan dolgozzék szocialista hazája javára s becsülettel teljesíteni fogja történelmi feladatát, a kommunista társadalom felépítését. (Hosszantartó, viharos taps.)

a) ipar

A háború előtti ötéves tervek éveiben megvalósult az ország szocialista iparosítása. A hatalmas ipar alapján országunk kifejlesztette egész népgazdaságát és felkészült az aktív önvédelemre. A háború évéi rendkívüli érővel igazolták, hogy helyes volt pártunk vezérfonala: az ország iparosítása. A Szovjetunió iparosítására irányu- nyuló politika megvalósításának döntő jelentősége volt a szovjet nép sorsának alakulása szempontjából. Ez mentette meg hazánkat attól, hogy rabszolgasorsra jusson.

Ahhoz, hogy népgazdaságunk újból elérje a háború előtti színvonalat, bizonyos időre volt szükség. Az évi ipari össztermelés terén 1948-ban, a széntermelés terén 1947- ben, az acél- és cementgyártás terén 1948-ban, a nyersvasgvártás és olajtermelés terén 1949-ben, a láb- beiigyártás terén 1950-ben, a gyapotáruk gyártása terén 1951-ben értük el, illetőleg haladtuk túl a háború előtti 1940-es év színvonalát. Ez azt jelenti, hogy a háború nyolc-kilenc évvel, vagyis körülbelül két ötéves tervvel vetette visz- szo iparunk fejlődését.

Iparunk háború utáni sikeres újjáépítésének és fejlesztésének eredményeképpen ipari termelésünk színvonala jelenleg jelentékenyen meghaladja a háború előttit.

Az ipar háború utáni sikeres újjáépítése és fejlesztése eredményeképpen a Szovjetunióban az, egy lélekre eső ipari 'termelés jelenleg felülmúlja a háború előtti színvonalat. így az egy lakosra jutó villamosenergia-terinelés 1951-ben több ttrint kétszerese volt az 1940. évi színvonalnak, a nyers vasöntés 50 százalékkal, oz acélöntés 70 százalékkal, a széntermelés 60 százalékkal, a cementgyártás több mint kétszeresen, a gyapotszövet-termelés 20 százalékkal, a gyapjnszövet— a Német Demokratikus Köztársasággal, a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal, a Mongol Nép- köztársasággal; 4. a szovjet állam védelmi erejének lankadatlan növelése 8 ama képességünk fokozása, lrogy bármely agresszort megsemmisítőén visszaverjünk. (Viharos, hosszantartó taps.)

belső helyzete

termelés több mint 60 százalékkal, a papírtermelés 70 százalékkal stb. múlta felül az 194Q|. évi egy lejekre jutó termelés színvonalát.

A beszámolóban ismertetett idő- szakhaip — különösen a háború ntálW1 években — jéWAíőSeit"1ribő- vült és megerősödött iparunk teij- melési teelmikni alapja, mind új vállalatok építése, mind a meglévő vállalatok újjáalakítása révén.

A háború utáni években az ipar- minden ágát új gépekkel és gépezetekkel látták el, tökéletesebb technológiai folyamatokat vezettek be. megvalósították a termelés észszerűbb szervezetét. Ebben az időszakban a szerszámgépállomány — új, termelékenyebb szerszámgépekkel való kiegészítés útján — 2.2- szere éré nőtt. A hazai gépgyártás csupán. a legutóbbi három év alatt körülbelül 1600 újtipusú gépet es gépezetet alkotott.

A további technikai haladásért vívott harcban nagy szerepe van tudományunknak, amely találmányaival eegiti A szovjet népet a természet kincseinek és erej ének teljesebb feltárásában és jobb kihasználásában. A háború utáni időszakban tudósaink sikeresen oldottak meg sok hatalmas, népgazdasági jelentőségű tudományos problémát. Abban az időszakban igen fontos eredménye volt a szovjet tudománynak az atomenorgiatermelés rrlód- szereinek felfedezése. Ezzel tudományunk és technikánk megszüntette az Egyesült Államok monopo- lisztikus helyzetét ezen a téren és komoly csapást mért a háborús gyujtogatókra, akik mis népek megfélemlítésének és zsarolásának eszközeként próbálták felhasználni azt, hogy birtokában vannak az- atomenergiatermelés titkának és az atomfegyvernek. A szovjetállamnak

— miután rendelkezik az atomener- giatermeléa reális lehetőségeivel — nagy érdeke, hogy ezt az új energiafajtát békés célokra, a nép javára használják fel, mert az atomenergia ilyenirányú felhasználása határtalanul kiszélesíti az ember hatalmát a természet elemi erői felett, a termelőerők növekedésének, a technikai és kulturális haladásnak, a társadalmi gazdagság növekedésének óriási lehetőségeit tárja az emberiség elé. A szovjet tudomány és technika nagy sikereiről tanúskodik a Sztálin-díjak évenkénti odaítélése kiváló tudományos munkákért, találmányokért és termelő munkamódszerek tökéletesítéseiért. A tudomány, az ipar, a közlekedés és a mezőgazdaság 8470 dolgozóját tüntették ki a Sztálin- díjas megtisztelő címével.

Ezek a Szovjetunió ipari fejlődésének alap velő eredményei a beszámolóban ismertetett időszak alatt. A legközelebbi évek feladatait iparunk fejlesztése terén a Szovjetunió fejlesztésére irányuló ötödik ötéves tervre vonatkozó előirányzatok tervezete fejti ki, amelyet a kongresszus elé terjesztenek. Ezek a föladatok abból állnak, hogy az ipari termelés színvonalát 1955-ben

— 1950-hez képest — körülbelül 70 százalékkal emeljük úgy, hogy a termelési eszközök termelésének körülbelül 80 százalékkal, a fogyasztási cikkek termelésének körülbelül. 65 százalékkal kell emelkednie. Ez a feladat az ipari tor- lés növelésének terén azt jelenti, hogy 1955-ben — 1940-hez képest

— háromszorosára emelkedik az ipar termelése.

Az ötödik ötéves terv új, nagy lépést jelent előre országunknak a szocializmusból a kom muri izmusba va ó fejlődé-e útján. (Viharostaps.)

Malenkov elvtárs bírálja az iparban mutatkozó hiányosságokat éa kiemeli a munka termelékenysége ome'ősének feladatát.

I>) Mezőgazdaság

A beszámolóban ismertetett időszak kezdetéig — vagyis a párt XVin. kongresszusáig — a kolhozrendszer véglegesen megszilárdult országunkban, a kolhozok megerősödtek és megingathatatlan a szocialista gazdaság rendszere, mint a földművelés egyetlen formája.

A háború irtógfe döííO -feltirff«’tattá a mezőgazdaság fejlődését s nagy kárt okozott neki, különösen a volt megszállott területeken, ahol a hitlerista hódítók tönkretették és kirabolták a kolhozokat, gép- és Iraktorálloniásokat és a szovhozo- feat. De a háborús idők óriási nehézségei ellenére a keleti területek kolhozai és ezovhozai fennakadás nélkül ellátták a hadsereget és a lakosságot élelmiszerrel, a köny- nyűipart pedig nyersanyaggal. A kolhoziendszcc nélkül, a kolhozparasztok és kolhozparasztnők önfeláldozó munkája nélkül, magasfokú politikai öntudat és szervezettség nélkül nem tudtuk volna megoldani ezt a fölötte nehéz feladatot.

A békés építésre való átmenettel kapcsolatban az a feladat állt a párt előtt, hogy megvalósítsa a mezőgazdaság minél gyorsabb helyreállítását és továbbfejlesztőét. A párt a háború utáni időszakban különleges gondot fordított a kolhozok szervezeti-gazdasági megerősítésére, arra, hogy segítséget nyújtson nekik a közösségi gazdálkodás helyreállítására és továbbfejlesztésére s ezen az alapon növel ja a kolhozparasztság anyagi jólétét. A mezőgazda-ági termelőerők további fellendítése szempontjából nagy jelentősége vrolt a kis kolhozok egyesítésének, mert a nagy kolhozok sokkal sikeresebben bővíthetik ki és tökéletesíthetik a közösségi gazdálkodást. Jelenleg 97.000 megnagyobbodott kolhoz van, az 1950 január elsejei 254.000 kis kolhoz helyett.

A mezőgazda-ágban tett párt- és kormányintézkedések megvalósításának eredményeképpen sikeresen leküzdöttük azokat a nehézségeket, la melyeket a háború és azt követő- lleg az 1946. évi erős aszály oko- (rott s rövid idő alatt helyreállítottuk és túlszárnyaltuk a mezőgazda- sági termelés bálion! előtti színvonalát.

Korszerű földművelésünk minőségileg megváltozott, gyökeresen különbözik a régi ki-termelékenységű külterjes földműveléstől. Míg a Szovjetunióban valamennyi mezőgazdasági növény 1930. évi vetésterülete 1,4-szerese volt az 1913. évinek s emellett a gilbonanövé- nyék vetésterülete öt százalékkal emelkedett, addig az ipari növények, valamint zöldségfélék és kobakosok vető-területe több mint. 2.4-szeresre, . a takarmánynövényeké pedig több mint ll-szeresre szökött fel. A növénytermelés áru- termékének összértékéből jelenleg több mint 40 százalék az ipari növényekre esik. Durva hiba lenne tehát, ha a földművelés sikerért csak a gabonafélék termelési színvonala alapján Ítélnénk meg.

A háború utáni években nagy figyelmet fordítottunk a mezőgazdaságnak új technikával való felszerelésére. Enélkül nem oldhattuk volna meg oly rövid idő alatt a mezőgazdaság helyreállításának és további fejlesztésének feladatát

Maienkov elvtárs beszél a szovjet mezőgazdaság gépesítéséről és az ötödik ötéves tervben előirányzott fejlődéséről. Behatóan foglalkozik azokkal a feladatokkal, melyeknek megoldása a terméshozam további emelését, az állattenyésztés hatalmas fejlődését fogja biztosítani. Majd igy folytatta:

Párt-, szovjet- és mezőgazdasági szerveink a mezőgazdaság háború utáni újjáépítése és fejlesztése során megjavították a kolhozok, a gép- és traktorállomások fii a Szov- hozok vezetését. Ezen a téren azonban még mindig akadnak hibák és hiányosságok.

Melyek a hibák óe a hiányosságok a mezőgazdaság vezetése telén s nrik itt a feladatok?

Elsősorban rá kell mutatni arra, hogy egyes vezető funkcionáriusok — különösen a kis kolhozok egyesítésével kapcsolatban, helytelenül, fogyasztói szemszögből kezelték a kolhozépités kérdéseit. Olyan javaslatokkal álltak elő. hogy felkozott ütéhiiw valósítsál meg a kolhozok lakosságának egyesítését nagy kolhozfalvakban, hagyják tönkremenni az összes” régi kolhozépületeket és lakóházakat - emeljenek új Ingyen nagy »kolhozlakótelepeket« és »kolhoz-városokat«, »mezőgazdasági városokat«. Ök ebben látták a kolhozok szervezeti és gazdasági megszilárdításának legfontosSbb feladatát. Ezeknek az elvtársaknak tévedése abban van, hogy megfeledkeztek a kolhozok fő termelési feladatairól, á másodlagos fogyasztói feladatokat helyezték előtérbe: a kolhozok mindennapi élete berendezésének feladatait. A beszámoló még rámutat néhány hiányosságra és leszögezi:

A kolhozokban be kell vezetni a jövedelemelosztás haladbbb ren- szerét. A kolhoz tagjai között az, art,vei jövedelmét a javukra irt munkaegységek, valamint a brigádjuk, munkacsapatuk, vagy a saját maguk által elért tényleges terméseredmények arányában kell elosztani. Ez módot nyújt majd a munkatermelékenység jelentékeny emelésére, az. egyeulősdi végleges megszüntetésére és elő fogja segíteni a munkaegység értékének további emelkedését.

Elvtár sak! Mindannyian örvendünk szocialista mezőgazdaságunk óriási fejlődésének. Földművelésünk és állattenyésztésünk ina újabb hatalmas fellendülésben van. Nem kétséges, hogy a közeli években gazdag technikával felszerelt kolhozaink, gép- éa traktorállomásaink és szovhozaink még sokkal jelentősebb sikereket aratnak majd a mezőgazdaság fej'esztésébeu; élői- miszerbőség lesz az országban a nép számára és teljesen elegendő nyersanyag gyorsan fejlődő körív- nyűiparunk számára. (Hosszantartó 'taps.)

Malenkov elvtárs foglalkozik az áruforgalom, a közlekedés és hírközlés kérdéseivel, majd a takarékosság kérdésére tér át.

(G. M. Maienkov elv.árs előadói bögrédének lo ábbi résiét lapunk holnapi s ómában közöljük.)