Viharsarok népe, 1952. szeptember (8. évfolyam, 205-229. szám)

1952-09-25 / 225. szám

----------------------------------------------------------------------------------------------- ViUais-awk íllankA MM)\ÖK a kapitalista országokban a szocializmus hazájában TŐKÉS ORSZÁGOKBAN már régóta bocsáta­nak ld ál-lnmkölcsönöket. Ezek az államkölos-önök rendszerint a költségvetési deficit fedezésére szol­gálnak. Az elavult tíz évben például az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Olaszország és más kapitalista országok egész sorának egyetlen egy eeetben sem sikerült deficit néLkül1 zárni a költség­vetési évet. Az Egyesült Államok államadóssága ötszöröse az egész költségvetési összegnek. A kapitalista állam, eladósodása a tőkés rend­szer egyik jellegzetessége. Franciaország államadós­sága például ebben az évben már csillagászati számot: 4286 milliárd frankot ért el, ami tízsze­resen felülmúlja Franciaország 1938. évi államadós­ságát. A KÖLCSÖN JEGYZŐK főleg a tőké- elemekből kerülnek ki, minthogy a dolgozóknak megtaka­rított pénzük nincsen. Ezek a kölcsönök különben is elsősorban a vagyonos osztály érdekeit szolgál­ják. Franciaországban legutóbb kilposátotfák nz úgynevezett «aranykölcaönt». A kormány rendkívüli előjogokat biztosított a kölcsön jegyző tőkéseknek. A kölcsönt aranyban számították ki. ami azt jelen­tette, hogy ha például a Lajos-arany a fekete­piacon 4000 frankot ér, akkor annak értékét köt- osönjegyzéekor 6000 franknak számítják. Az «arany- kölcsönbe» fektetett tőke tehát így automatikusan másfélszeresére nő. Ötszázmilliárd frankra számí­tottak. ezzel szemben csupán 195 milliárd frankot jegye tek. AZ ÁLLAMKÖLCSÖNÖK TERHÉT minden ka­pitalista országban a dolgozók viselik. Az új, c-dók, az adóprés megszorítása, az infláció: mindez felidézi a dolgozó rétegek am úgyis alacsony reálbérének további csökkenését, életszínvonaluk romlását. Mi­vel a kölcsönök a kapitalista országokban impro­duktív célokat szolgálnak, a kamiitokat és a tör­lesztést részint adókból, részint pedig- újabb im­produktív kölcsönökből fizetik. Az adóterhek az ál­lamadósság arányában nőnek. A tőkés országok­ban tehát az áliamkölosönök a dolgozó tömegek to­vábbi kifosztásának eszközei. Az Egyesült Államok 1951—52-©s költségvetésében cg vödül a kölcsönök után fizetendő kamat több mint 6 milliárd dollár­nál szereped Efo a pénz is a kölcsönkötvények birto­kában lévő pénzmágnások kezébe jut. A lakosság rosszul fizetett rétegeire kivetett kereseti adó ősz­szege á háborúelőtti időkhöz képest 8—10-szere- sen megnővekedett. Nyugat-Europa kapitalista or­szágaiban az adók felemésztik az egy lakosra eső átlagos évi jövedelem 41—60 százalékát. A kapitalista országokban tehát kizsákmányoló jellegűek az államköicsönök. A SZOCIALISTA ÁLLAMKÖLCSÖNÖK - népi kölcsönök, A szocialista gazdasági rendszerben a költségvetési mérleg egyensúlyozott, 1921-tol egé­szen. a Nagy Honvédő Háborúig állandóan deficit- mentes volt a Szovjetunió költségvetése. Bár a há­ború legnagyobb terhét a Szovjetunió viselte, mégis csupán kétszer merült fel elenyésző államháztartási hiány: 1942-ben, amikor a kiadások 10,3 száza­lékát jelentette a deficit és 1943-ban, amikor már ez az arány is 3.5 százalékra ősökként^ A Szovjet­unió 1952. évi költségvetésében a tervezett bevé­teli már 33 milliárd rubellal több, mint a kiadá­sok összege. A költségvetésben azonban a kölcsön- jegyzésből befolyó összeg csak ki» súllyal szere­pel', az 1952. évi költsógvetésbein például mind­össze 8.3 százalékkal, A költségvetési bevételek főforrása a'Szocialista vállalatok nyereségbefizetése, ami az összes állami bevételek 80 százaléka. A SZOVJET EMBEREK ÖNKÉNTESEN ed- ják kölcsön az államnak megtakarított pénzüket. Hazafias kötelességüknek érzik, hogy így ia kive­gyék részüket a kommunizmus építésének pénzügyi fedezéséből. Az államnak kölcsönadott összegek körforgást írnak lé és a köfcsőnkötvéiryek után ki­fizetett nyereményekbe! és kamattal együtt foly­nak vissza a dolgozók személyi költségvetésébe. A háborúelőtti években, a kötvények névértékét is beszámítva, 7.6 milliárd rúbelt fizettek ki a dol­gozóknak. A háborúutáni első sztálini ötéves terv éveiben nyeremények formájában 17 mjdliárd rú- bél't fizettek ki. Nyeremény formáiéban egyedül az idén 7 milliárd rubelhez jutnak a dolgozók. A kapitalista országokban a dolgozók adóterhei­nek fokozásával' fizetik — ha egyáltalában fize­tik — az áliamkölosönök kamatait. NAGY ÖSSZEG 0 SZEMÉLYI JÖVEDELMET biztosítanak tehát a Szov jetunió állam köles önéi a lakosságnak. A Szovjetunió &> a népi demokratikus országok államkölcsönei tömegjetlegű kölcsönök, jnivel a jegyzésben szinte kivétel' nélkül minden dolgozó résztuesz. A szovjet kölcsönök növekvő népszerű­ségéről', valóban népi jellegéről ítéletet alkothatunk magunknak a jegyzésben részvevők számából!. A 20 évvel* ezelőtt kibocsátott Első Iparosítási Köl­csönt hatmillió ember jegyezte le. Ezidőszerint a szovjet áliamkölosönök lejegyzőinek száma már el­len a 70 milliót. A szovjet emberek mindenkor örömmel és ^bi­zalommal jegyeznek kölcsönt, mert tudják, hogy ezek az összegek elsősorban a békés építő munkát, a népgazdaság fejlesztését: a kommunizmus építé­sét szolgálják. 1932 szeptember 25., csütörtök Uéfpek & mey-itaiásuiá UcvaM Épül ötéves tervünk büszkesége, a tiszalöki vizilé;pcsö. A dolgozók maguk is segítettek abban, kölcsön jegy zéssel is, hogy hatalmas építkezések létesüljenek szerte a megyében. De a jegyzések összege eltörpül a párt és az állam segítsége melleit, a beruházások nagysága mellett Bizony sokkal többet kaptak a sarkadi dolgozók is vissza, már ebben az évben is. Az új Kendergyár felépítése 22 millió forintba kerül. Jóval többe, mint amennyit jegyeztek a sarkadi dolgozók. Ezt az üzemet is a terv adta megyénk dolgozóinak, öröm lesz a munka dolgozó­inknak a modern új gyárban. (iA&íetóó4>... Ide s tova négy é. e lesz, hogy I Kérés/, Éva férjhezment. Gondot | okozott a házasságkötés. Nem is annyira neki, mint anyjanak s főleg Kövér Sándornénak az egy­házgondnok súlyra nehéz feleségé­nek, meg Dani Sánruelncnak, Éva 70 évet taposó nagynénjének. AJ egész falu nyelvére vette az ud­varlást és a közelgő férjhezmenés részleteit. Egyik derék, jóravalónak nevezte Sáfrány Sanyit, másik meg lehordta ilyennek, olyannak. A drágalátos nagynéni, (nagyanyja testvére) a vérrokonság, Kő verné pedig a jóezomszédság jogán hordta le a Sáfrány gyereket. — Istentelen pogány az, lelkem mondta Daniné Kárászáénak. — Kommunistákkal cimborái. Az apja tán csak az esküvője napján volt a templomban, azt mondja: nem adnak ott neki semmit. Inkább kémek, perselvoznek tőle. — Azért haragudott meg és sza­kított a vallással, mert a plébános úr árverezhetett nála az egyházi­adé miatt, — szakította félbe ma- gv-arázatadólag Kárász Pista, Sáf­rány Sanyi -apja védelmére kelve. A két szüle olyan villámló sze­mekkel kiáltott rá: — te..» te szentségtipró! Pista kiment s úgy becsapta maga után az .ajtót, mintha rá akarta volna dönteni a házat a két vén szipirtyóra. Azok­nak egy kis összerezzenésnél nem történt egyéb bajuk. A 6Úlyra ne­héz, nyelvre könnyű járású Kö­vemé tovább hadarta Sáfrány Sa­nyi ocsmárlását: ' — az is csak; akkor ment templomba, ha az isko­lába megvesszőzték, meg a leven­tébe muszájitották rá. — Én csak amondó vagyok — szólt fontoskodva a drágáiét®« nagynéni, — be ne engedjétek a családba. Csak az a nyolc hold­juk van, amit a földosztáskor kap­tak. — Az sem az övéké édes lelkem, vagyis maholnap vissza, kell azt adják. Megmondtam ón még a ki­osztás minutumában. A napokban meg a plébános úr is mondta. Az csal, tudja, nem a kisújjából rágja az igazságot, hanem a szentirásból. Meg aztán tudják, mindig ott ül az a nagy rádió mellett. — Szó, ami szó, már erősen járja a hir, hogy egy szép napon arra ébredünk, hogy megint visszájára fordul a világ, — vette át a szót a nagynéni, minthacsak összees­küdtek volna ketten, hogy sze­gény Kárásznét nem hagyják szó­hoz jutni. Nem is szólt az. Maga elé nézve emésztgette a zagyva szavakat. Ő is »hallotta« már, hogy idejönni készülnek az amerikaiak. Kövemé nyugaton maradt két csendőrfiát is ezredbe osztották. Ha pedig azok fegyveresen visszajön­nek, akkor lesz itt nemulass. Tán fel is akasztják azokat, akik a kiosztott földeket elfogadták. Rá­adásul a Sáfrány Sanyi is, meg az apja is a kommunistákra sza­vazott. Szövetkezetről beszélnek, ügy sorolja, hogy hány új gyár, lakóház, falu épül, meg hogy majd gépállomás lesz és traktorok szán­tanak, mintha olvasná. Biztos ©szét vették szegénynek a gyűlések. — Jaj, haj — tört fel torkán a só­haj. — Ki tudja minek nézünk elébe. »Aká, törik már a jég« — csil­lant fel Kövérné szeme. Nem eél nélkül kuporog ő itt, hanem azért, hogy Tokás Gergely Jóska fiát összeboronálja Éváiul. Igaz, hogyl Jóska Nyerges Katiba habarodott, vagyis annak 20 holdjába. De a helyzet máskép alakult. Szegény lányt kell elvennie, mert az ő jussával együtt 35 holdjuk lenne. De máris nagyon kulákoznak a faluban. Mi lesz még később? Ez­ért fundálták ki az öreg Tokásék Bodoki ügyvéddel Jóska házas­ságát Évával. Az csak négy hol­dat kap, igy kettőjüknek 19 hold lesz. Vagyis Jósltat nem kulá- kozzák, hanem megbecsült közép­parasztnak tekintik majd. Kövemé tehát igyekezett a tárgyra terelni a szót. — Nem kell mindjárt megijedni — bátorította Kárásznét. Ha férj­hez mohetnéke van Évuskádnak, hát add hozzá a Tokás Jóskához. Jóra való, rendes legény az. Egy kicsit kanccsal, de'a 15 hold, az számit. Kárászáét kiokositotlák, hogyan kell Éva és Jóska közt szerel-« met gerjeszteni. Először is tépjen egy csomó fodormentát, meg jáz­min virágot és rakja Éva ágyá­ba, a strózsákba. Aztán köttessen Évával csomót a zsebkendőjére, miközben erősen Jóskára gondol és a zsebkendőt tegye a feje alá. Vele álmodik és biztos meg is szereti. Álmodott is az, c-uk nem Jós­kával, hanem azt, hogy egy le­vegőtlen pincébe zárták és valami kemény tárgy ki akarta lyukasz­tani nz oldalát. Másnap halálsá- padtan, betegen ébredt. A szobát úporodott virágillat töltött® meg, hogy csak úgy fuldoklott tőLe. Az összecsomózott zsebkendő, hogy hogynem kikerült a feje alól és jól megnyomta az oldalát. — Annál jobb, hogy sápadt — vigasztalta Kárásznét Kövérné. Jóskának megmondjuk, hogy az iránta érzett szerelemből van. Ügy készüljetek — mondta aztán búcsúzóul, — hogy Jóskát ma este idecitálom háztűznézni. Készits, neki traktát. Egy kis jóféle kot­ta« tésztával ide lohet csábítani. .Tegyél a tésztába jó sok élesztőt, szegfűszeget, néhány csipetnyi sza- lankálit, két késhegynyi sót, ugyan­annyi borsot és paprikát. Ezenkívül- négy evőkanál! porcukrot és 3 kanál olajat. Dagasatás közben mondjál dl három miatyánkot, meg vagy két üdvödlégyet, aztán, ha megkelí a tészta, fenyőfa gallyal fűtsél a torai alu, ■ — Megteszek én mindent — for gadta meg Kárászné, mert mitaga- dás, feltette egyetlen lányát. Jóska dl' is jött s hízelegve be­szélt, mint akit jól kioktattak. Far- kasétvággyal falta a süteményt. Kárászék azt tapasztalták, hogy «megetetés» nélkül is elvenné a lá­nyukat. Erre azonban nem került sor, mert rá három napra a rend­őrök elfogták Jóskát és bezárták a ydlt bíró fiával, Nyeste Gábor­ral és Borsy Elemér volt horthysta főhadnaggyal együtt. Kisült ugyan­is, hogy a liánom jómadár nagy- mennyiségű robbanó anyagot ál vagy 15 puskát ásott eft. Csődbe jutott a liúzasságboroná- ‘lás s így Éva, aki még jobban meggyűlöd® Tokás Jósltat, aki mi­att néhány napig beteg volt, Sáf­rány Sanyival esküdött meg. A kei vén szipirtyó egy darabig ijeszt­gette, hogy így megbánja, meg úgy megbánja, hogy hozzáment, az­tán mikor látták^, hogy jól meg­vannak, oktatni kezdték. Asszonyi tanácsokat adtak neki, hogy mit tegyen, ha fiúgyermeket akar, mennyit áldozzon «zent Antalnak és a jóságos szűz Máriának. Mikor Éva elmondta a nagy, örömhírt, hogy nemsoká kicsije le.=nt megint elárasztották tanácsokkal-: vigyáizz magadra kislányom, ne- hogy ránézzél valami osúnyaarcú emberre, vagy gyerekre, mert a te kicsinyed is olyan lesz. Járjál! sokat a templomba 8 gyönyörködj1 a könyörületes Jézus ős a szentek jóságos orcájában. Mondani sem kell, milyen nagy volt Éva ijedtsége. Több mint 3 éve várja már, hogy egy édes gyer­mek tegye zajossá a házat és itt van ni. Sokfele ember jár az ut­cán, akarva-akaratlanul rájuk kell néznie. Amikor csak tehette, lesü­tött szemmel járt. Főleg a haran­gozó vöröshajú, nagyorrú és rüos- kösképű gyeitekével nem . éretett volna találkozni. A kultúi házba ií csak akkor mert el mente, ha

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents