Viharsarok népe, 1952. szeptember (8. évfolyam, 205-229. szám)

1952-09-25 / 225. szám

A Sztálin Vasműért, a Budapesti Földalatti Vasútért, az Inotai Erőműért, a Tiszalöki Vízműért, a Népstadionért, az ötéves tervért, a magyar nép boldog jövőjéért, a szocializmusért: jegyezz békekölcsönt! KÉT VI LÁG A terv adta — nekünk dolgozóknak Deli X óra. Aprósaeonű ©ső szitái, úg'y tűnik, - mintha köd borítaná a várost. Ilyen időben a szokottnál sokkal komorabbnak látszanak a házak és az ©gesz utca olyan szomorú képek C.t. Jatigm Mali, Belgrad «szeg én ynögyede» pedig amúgy is szomorú látvány. A sok rozoga viskó, melyekből- az utcák összetevődnek, mind tote bacillussil, tote betegséggel. Do mindennél szomorúbb látvány az utcákon, fel s alá kóborló gyermekek. Puffadthasú, beesottszamö, vékonyka apróságok. Örökké eheaak. Risebb-nagyobb csoportokba verődve kóborolnak reggeltől estig a házak környékén, lesik, hol akadna valami ennivaló. Bs örülnek, ha eldobott káposzta- levélre, kenyérhájra hukkannak. A szüléik? Oda vannak. Ki erie, ki arra — munkát keresnek. Tito Jugoszláviájában ez a sorsa a munkásembernek.. Nap mint nap tucatjával dob­ják utcára a gyárakból az embereket. Különböző okokért. A kis Mitenkó Disztics — aki most is együtt kóborol a többi gyerekkel — édesanyját azért küldték el, mert gyermeket vár. Torkos. Bs Tito gyáraiban valaki vagy teljes értékű mun­káé, vagy menjen a fenébe. Az egyik szűk utcácska végén pompás, áram­vonalas személygépkocsi bukkan fél. Az amerikai követség tisztviselői ülnek benne. Néhány zacskó limonádéport, büdös cigarettát éa romlott biszkitet (kétszersült) hoznak magukkal. Ez az amerikai se­gély». A kocsiban ülők özeket a csomagokat ki­dobálják az autóból, mire a sok kiéhezett rongyos gyerek mind utánaveti magát. S ők röhögve nézik, hogyan marakodnak a zsákmányom. D© az o’teő gépkocsit követi egy második. A fő- beflyet egy hoollywoody-i úr foglalja él ben­ne. Kezében filimfeivevögépi. Filmet koszit a ju- goszlavok életéről',- akik az’ amerikai «segélyt» él­vezik . . . Délután 1 óm. Békéscsabán az Inkci-utca 8. számú hás kiskapuján mosolygó szemű asszonyka lép lei az •utcára. Gyermekkocsit tol maya előtt, amelynek o'dalát nagyobbacska kislány fogja. A ko­csiban párhetes baba fekszik: Magdik**, a csihol legifjabb tagja. Munkába megy Wagner ÁdámnA, a Ruhagyár sztáhánctvi&ta oklevéllel kitüntetett munkásnője. Két órakor kezdődik a műszák, de korábban indul, mert időbe teliig míg a gyerekeket átadja a nap­köziben, aztán meg a "tízperces mdtzgálomhoz* is csatlakozott.». Ahányszor csak így elindul Wagnernél olyan jól­eső érzés fogja el. Olyan szép az élet. Észre sem veszi, hagy a napok múlnak egymásután. Pedig va­lamikor k i b irha tat la mii hosszú volt egy héti Ez akkor volt, amikor még küzdeni kellett minden nqp a megélhetésért. Ma más. DolgozikMegbecsülik a munkáját. Bizonyítja eet a sztahanovista oklevél is. És ő mindent megtesz, hogy a becsületre rászolgáljon. Száztizenegy százalékot teljesített legutóbb is, 80S százalékos minőséggel. Már október 4-i tervét tel­jesíti. Gyermekeire vigyáznak a napköziben, nem kell neki idegeskedni a gép melletti, hogy vajain melyiknek történt odahaza baja, amíg ő távol van. Soha nem fogja elfelejteni aztt a szerető gondosko­dást sem, amit államunktól kapott most, amikor Magdival gyerekágyban feküdt, ötszáz forint se­gélyt kapott és azonkívül 6 hétig a 100 százalékos fizetési. Most, hogy visszajött dolgozni, mindest úgy akarja megháJálni, hogy még jobban igyekszik, még tovább fokozza teljesitithényét. Megköszöni a pártnak, Rákosi elvtársnak, hogy szabadon, boldo­gon, 4lK?t, nevelheti gyermekeit. B ATT AI GYÖRGYÉÉ­BOLDOG NYERTESEK... örömtől sugárzó és mosolygó arc­cal jétenaek meg egymásután a bol­dog nyer .esek a2 Országos Takarék- pénztár csabai, fiókjánál, hegy felve­gyék Te h ú'/.őlr kötvényeikre a nye- lernéniéf'lklk. ö^Bétfőn és kedden mintegy háromszáznyolcvanhatan jelentek meg a boldog nyertesek közüli a pénztárnál, ahol átvették a ropogós százasokban a kő tv ói: vilik - kél kihúzott nyereményt. Ezekből a százasokból valósulnak meg az­után terveik, az új bútor, az új lakóház és ruhanemű. Ki miről ál­modozott, tervezgetett már a nye­rem lény húzás előtt. Egymásután vették fel 5000 fo­rintos nyereményeiket a keddi na­pon Orosz Lajosnó, Hraskó Káro%, dolgoz«’ éawt -aiJO#rps>nu)Vptte. .fel ugyancsak .LyjJ.- ■iáról Oláh János, a megyei kórház gondnoka is 5000 forintos nyere­ményét. Lei’sál Tamás, a kp vermein MÁV állomás dolgozója is nagy örömmel vette fel 5000 forintos nyereményét. Nem w tudta mi­nek örüljön jobban, a «kamatnak», amit a jegyzett összegre kapott, vagy annak, hogy faluja tovább fejlődött egy év alatt., melyhez an­nakidején az elmúlt évben 6 is hozzájárult. Ő ebből a pénzből a megkezdett családi házát építi fel. Az Ogórz -' község örült Molnár Imre, a csorvá^L Vegyes, .K'XSZ dolgozója nyereményének. Minden- kinek hiányzóit valami még a la­kásából^ ahogyan elbeszélték, ami­kor ezeket az összegeket felvették. De van is most már miből vásá­rolni, hiszen két nap alatt csupán itt Békéscsabán, az OTP fiókjában 135.000 forintot fizettek ki a nyer­teseknek. Büszke vagyok, hogy bányász lehettem... Ezév június 21-én mentem el bányamunkára a pécsi MESZ It ART bányába. Most, hogy idehaza vagyok szabadságon, annyi rémhírt hallottam a bányamunkával kapcsolatban. Olyan híreket- is terjesz- tettek idehaza, hogy meghaltam... Elfog az indulat azok ellen, akik ilyen híreket terjesztenek rólunk és becsületbeli do­lognak tartom, hogy megírjam a valóságot. Akik elmentek a bá­nyába és visszajöttek, ha nem betegek, azoknál hitei, van ée g szemükbe merem mondani, hogy nem »komájuk« a munka ée hogy fedjék magukat, azért tücsköt, bogarat mondanak. Hja valahol vigyáznak a dolgozók testi épségére, hát itt vi­gyáznak. A csapatvezető jobban vigyáz ránk, mint önmagára, mert ha az ujjúnkat leütjük, azért is kérdőre vonják. Tudott) dolog az is, hogy nálunk a bányában aránylag kevesebb a bal­esetek száma, mint bármely iparágban. Nem olyan a bányász mun­kaköre ma, mint a felszabadulás előtt. Három hónapja vagyok a bánya dolgozója és megszerettem a bányák Csak azt sajnálom, hogy nem lettem már előbb bányász. Tiszta szobákban öt-hat dolgozó szállása van elhelyezve, külön étkező, ahol nincs kiporciózva az élelem. Majd minden nap húsos a kétfogásos ebéd. Reggelire fél liter tejeskávét kapunk, vacsorát) pedig szalonnát, vajat, szalámit bőven. Keresetem júliusban X172 forint, augusztusban pedig 1500.02 forint volt. Ha jönnek majd dolgozók hozzánk Orosházáról, szívesen útba­igazítom őket. Mi jó munkát végzünk, megálljuk a helyünket és> nem hozunk szégyent az orosháziakra. Büszkék vagyunk, hogy bá­nyászok lehettünk, hogy ezen keresztül segíthetjük ötéves tervünk sikerét, békénk védelmét. Jó szerencsét! Mlad in György, István-aknai csillés, Pécs, Mit SZIL ART szénbánya,. 17/ diákotthont kaptunk Szeptember I8~án, csütörtökön boldog, mosolygósareú lányok futkostak a Szarvasi-u. 6. számú épületben. Ezek a lányok a bé­késcsabai Méfyépitőipari Technikum tanulói. Mi okozta határtalan örömüket? ötéves tervünk, kormányzatunk, Rákosi elvtárs gondos­kodása által új diákotthont kaptunk. Szép nagy, világos, sokszobás, padlós épületet. Nagyon örülünk ötéves tervünk ajándékának és meg­ígérjük, hogy jó tanulásunkkal, öntudatos fegyelemmel fogjuk meg­köszönni pártunk, Rákosi elvtárs szerető gondoskodását. Vasárnap kezdtük meg a tanulást új tanulószobánkban. A ta­nulás előtt minden lány ajkán egyszerre hangzott fel az ének; »Egy a jelszóok, a béke...« A békéért felajánlásainkkal is akar rank harcolni, melyeket a novemberben tartandó magyar Békekon­gresszus tiszteletére tettünk. Persze vannak nehézségeink is, például nincs még a padlóra szőnyeg, nincs élte yjllap3:köi;téi}kt :s^r.)i do ezek a gyors fejlődési sei járó nehézségek. Elhatároztuk, hogy szombaton este nmscjios estet rendezünk, mélynek beyelíeící, / diákotthonunk felszerelésének pótlására, széppé és otthonossá tételére fordítjuk. Úgy akarunk dolgozni új épületünk falai között, mint igazi szocialista tanu­lókhoz illik, Jancsik Ilona HI./a o. tea. Mélyépitöipari Technikum, Békéscsaba. ifUipU&zdSdätt az- itttätä munka... tudta, hogy a színpadon semmiféle maskara nem jelenik meg. Egyszer egyedül volt otthon. Az ágynak esett harangozó helyett a tisztélendő ür a lajosi gyerekkel szedette össze az egyházadót. Már van, egy éve, hoc*} ő nem jár temp­lomba, de az egyházadó azért du­kál. A Lajcsi gyerek megbízója nevében csaknem szemtelenül kö­vetelőzött, úgy, hogy Éva méreg­be jött és megfeledkezett arról, hagy nem vottna szabad a gyerek arcába néznie: — hagyjáÜ nekem békén a tisztelendő uraddal és adó­jával együtt. Lajcsi a szeme közé vigyorgott és plmént. Évát pedig rosszukét fogta pl. Bement a házba és az ágyra dőlve sokáig zokogott. Si­ratta .megszülető gyermekét, akit a világon legcsúnyábbnak látott lelki szemei előtt. A férje sem tud­ta megvigasztalni. Azt hitte, hogy komoly baj van és orvosért küldött. Az *rvos elmondta, hogy csúnya gyerekük fisak az iszákos, züllött életet élő embereknek lehet. A ha­rangozó js csaknem mindig itta­san ment haza. Az volt a fizetsége, azért a- sok munkáért, amit a tisz­telendő úrnál végzett. Éva nem hitt az orvosnak. Azt gondolta, hogy csak az ő megnyug­tatása végett beszél-. De elhatározta, hegy uralkodik érzelmein. Akár­milyen is lesz kicsinye, nagyon fog­ja szeretni. Kellemesen csalódott. Az újonnan létesült szülőotthonban olyan egészséges szép lánya szüle­tett, hogy akárki megirigyelhetné. tfö\ érné míg ekkor sem hagyott neki békét. — Ne engedd kislányom, hogy nagyon megnézzék, mert megverik szemmel — mondotta oktatóiig. — Úgy megjgézik az eszemadta ki­csikét, hogy soha nem lesz belőle ember. Sódar Julcsi ie megjárta a kislányával. A szomszédasszonya, Kulcsár Petemé, akinek olyan éles tekintete van, mint egy keselyűnek, egy félóráig is bámulta. Harmad­napra beteg lett a kislány. A bú­csúhelyen szedtünk mi össze ötven­féle gyógyfüvet is. Itatta ée £ü- rösztötte is Julcsi. A plébános úr meg körjyörületet dj küldött érte az egek urának, de semmi sem hasz­nált." — De, ha hozzám fordult vol­na Sódar Julcsi, akkor életben ma­radt volna a kislány® — toppant be az ajtón haragosai Kővári Já­nos orvos, aki kívüli végighallgatta Kövemé tudálékosságát. — Menjen csak haza innen, nincs itt magának semmi kjaresrivaiéja, — s^áüt rá a vén kotnyeleskedőre. Nosza, nem is igen kellett azt küldeni, azt sem tudta, milyen gyorsan szedje a lábát. — Mondja csak Sáfrányáé, sze­reti. maga ezt a kislányt? — Hát hogyne szeretném, hi­szen álig vártam ée olyan szép, mint egy kinyílt róasa. — Nahát, ékkor tartsa zárva az ajtaját ez előtt a Kőváriné ée min­den füvet kotyvasztó vénasszony előtt. — Nem is engedem én be őket, hiszen ők is Biegigézhetík a kis­lányomat, — Jaj, kedvesem hagyjon már fel az ilyesmivel. Nincs ember­fia, gki meg tudná igézni. Sódar Julcsi kislányának sem á tekintet ártott meg, hanem az, hogy Kosit megcsömörült ée ezek a vén ba­nyák összekotyvasztottak neki min­denféle füvet-. Éva egyre jobban kezdett hinni az orvosnak és nekibátorodva meg­kérdezte tőle: — Akkor sem törté­nik semmi baja, ha nem keresz­teljük meg? A férjem ugyanis nem akarja, anyáin meg haragszik. Azt mondja, rá sem néz a pogánya! felnövő kislányra, aki előbb-utóbb úgy is kárhozatra jut és addig is mindenféle baj éri. — Ugyan, ugyan, balga ijesztge­tés ez is. En sem heresztettettem meg a gyermefceainet. Kovács Jó­zsefek sem, Nagy Istvánok sem és még ki tudja hányán. Az enyé­mek és az ő gyermekeik is élnek és virulnak, épen, egészségesen. No, minden jót. Megyek, mart várnak!. Csak aztán vigyázzon magára. Ha rendellenességet tapasztal a kislá­nyánál, osak az orvoshoz forduljon, A betegséget imával, varázslattal nem lehet kigyógyítani, csupán or­vosi tudománnyal. Ha beteg, a plé­bános úr sem bízza magát az imád- feágra s még kevéébbé a füvet koty­vasztó vénasszün yokra. Ö is orvos­hoz fordul. Amikor az orvos elment, Éva so­káig nézegette kislányát s mélyen eägondlokoaott. Este aztán elmondta a határból hazaérkező férjének, hogy beiratkozik a népkönyvtár­ba, ott biztosan vannak olyan köny­vek, amelyekből megtanulja, hogy kinek higyjen. KUKK IMRE. Évvégi bizonyítványom kitűnő volt. Én is, de szüléim is nagyon őrültek neki. A három iskolás testvérem közül az egyik tavaly végezte a VIII. osztályt,' ugyan­csak kitűnőén. A III. osztályos testvéremnek is csak két négyese volt. így aztán volt okuk örömre szüléinknek. Újra megkezdődött a tanítás és vele együtt az úttörőmunkánk is Már a választás, illetve a jelölés megtörtént rajunkban is. A paj­tások engem raj tanácselnöknek választottak. Elhatároztam’: ra­jom mindig úgy vezetem, hogy első legyen a többiek között Már Öt hete tartózkodom Köröstar- csán. Még az első héten felkeres­tem a könyvtárat. Szomorúan ta­pasztaltam, hogy csak az elne­vezése van meg, a könyvekhez azonban egyáltalán nem lehat hozzá, jutni. Később megjelent a könyvtárak­ról szóló cikk a Szabad Népben, amit a rádió is közvetített, azon a héten megjelent egy cédula a kultúrterem ablakán, »Könyvtár, 8—10-ig« felirattal. Megörültem végre, a köröstarcsai nép -is egy, kis szellemi táplálékhoz juthat a könyveken keresztül, de fájdalom* csalódnom kellett, mert azóta i& csak úgy van, mint azelőtt. Köny­vekhez nem lehetett jutni, mert a könyvtáros soha nem tartózkodik, ott. Most vasárnap is háromszor, ©lmonlom és legalább 15 személyt. beindítottam a tanulókör moz­galmat. Úgy gondoltam, hogy jó lesz, ha a gyengébb tanulókká! foglalkozunk, mert azt akarjuk, hogy negyedévi grafikonunkon felfelé fussanak a vonalak. A könyvtárunk is újra működési)« lép. Rajunknak eddig 30 darab könyve van. A könyvek számát gyarapítani akarjuk. A pajtások szorgos keze összegyűjti a gyógy- magvakat, amiért sok pénzt ka­punk. A kapott összegeket a könyvtár gyarapítására fordítjuk Sajgó Mária VH. o. tan. I. sz. ált. isk., Békés, találtam ott, akik könyvet akarták, vinni, de a könyvtáros nem volt sehol. Nézzék mag például a esaaád- apácaiafc népkönyvtárát. Vasárnap 8—12-ig ée sokszor csütörtökön, is ott tartózkodik a könyvtáros, a Békéscsabára járó diákif jósággal, karöltve ée a nagyszámú olvasó közönség igényeit kielégítik jobb-, nál, jobb könyvekkel. Kérem ezért Köröstarcsa veze­tőségét, szenteljen nagyobb figyel­met a népkönyvtárra. Ma, mikor ff. legkisebb faluban is működik a. könyvtár, pont Köröstarcsa az ^ község, ahol nincs egyáltalán könyvtári életi nem fordít apak semmi gondot a dolgozó nép mű­velésére, árra, hogy olvassanak. Tóth Ida, A köröstarcsai Népkönyvtárról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents