Viharsarok népe, 1952. július (8. évfolyam, 152-178. szám)

1952-07-06 / 157. szám

I ViUoA&awk Héftc 1952 juliett vukárwap Tanuljunk a bolsevik Póritól az agitáció nyelvezetének Beszélgetés ^öbb mint húsz népnevelő jött el a megbeszélésre. Ügyelőre szélszélednek a klub szobáiban, egyesek a sakkjátsz­mákat kísérik figyelemmel, má­sok a könyvtárba mennek. A kol- bozelnök Jeroféics éjjeliőrrel be­szélget. Jeroféics apó már 77 éves, de még igen mozgékony, gyakran eljár az előadásokra s bár sok mindent félreért, egyet- mást pedig egyáltalán nem ért meg, mégis nagy figyelemmel hallgatja az előadókat. Az elnök­kel is a legutóbbi előadásról vált szót. Később, amikor az elnök is csatlakozott az agitációs csoport­hoz, megtudtuk, niiről is van szó. Jeroféics apó a probléma szót összetévesztette a »pro- bel* (hiány, selejt) szóval. Ez­ért mondta azután, hogy problé­ma nélkül végzi a munkáját, vagyis selejt nélkül. Ivan Klimo- vics, a párltitkár mindjárt hoz­zátette: emcsak Jeroféics apó van így. Az ifjúság persze, érti az ilyen szavakat, mint infláció, koordinálás, stabilitás. Az idő­sebbek, különösen a nők számá­ra azonban az ilyen kifejezések megnehezítik a megértést. Pedig az ilyen elvtársak is szívesen hallgatnak előadásokat és olvas­nak brosúrákat. Itt van például Pjotr Duzja pásztor, vagy Kornyej Goropas- nyij tűzoltó. Mind a ketten jó agitátorok, de csak akkor végez­nek jó munkát, ha alaposan megértették a kérdést, amiről szó van. Ám, ha valamilyen nehéz­kes brosúrái vesznek a kezükbe, csüggedten teszik le és azt mond­ják: »Nem, schogysein értem. Máskép, olyan szavakkal szeret­ném hallani, vagy olvasni ugyan­ezt, amit én is használok a min­dennapi beszédben.« S ezeknek az elvtársaknak nagyon is iga­zuk van. — Arról beszélünk, — folytat­ta a rögtönzött előadást a párt- titkár —, hogy a bolsevik szó­nak az emberi szív legmélyére kell hatolnia. Erről bizony meg­feledkeznek azok az előadók, akik terjengősen, bonyolult mon­datokban beszélnek s minden­áron fitogtatják tudásukat. »Ka— utskysta« »dialektikus néző­pont«, »Feuerbach-féle antropo- logizmus«, stb — csak úgy ont­ják az ilyen és ehhez hasonló ki­fejezéseket. Hiába mondják ne­kik, hogy beszéljenek egyszerűb­ben, világosabban. Az ilyenek rá se hederítenek. Nem törődnek a hallgatósággal. Jván Klimövics éppen befe­jezte mondanivalóját, ami­kor belépett a terembe Olga Melnyik agronómusnő. Az ő ta­pasztalatainak meghallgatására gyűlitek össze a népnevelő kol­lektíva tagjai. Olga Melnyik a legkiválóbb népnevelők egyike, aki megtanította a kolhozparasz­tokat, hogyan lehet javítani a talaj szerkezetét. Az agronómus­nő módszerének lényege az, hogy szakmai munkáját mesterien ösz- szehangolja népnevelői feladatai­val. ' Ha kimegyek a földekre — mondja —, mindig viszek magammal valamilyen érdekes cikket s felkészülök egy kis be­szélgetésre. Ez elöreviszi a mun­kát. Az agitáció és a propaganda lelket önt az emberekbe s olyan légkört teremt, amely lehetetlen­né teszi a munkafegyelem lazu­lását. Ivan Klimövics úgy mutatta be Olga Melnyiket, mint agronó- must, propagandistát, népneve­lőt és... színműírót. Olga Mel­nyik vidáman elneveti magát, amikor erről kérdik és így foly­tatja. — Óriási nevelő hatása van a színműnek, a szépirodalmi fel­olvasásnak. A művészet alakítja az ember jellemét, javítja a mun­kafegyelmet Éppen 'ezért szere­tik annyira a kolhozokban. A színművek meghatják vagy meg­nevettetik a kolhozparasztokat Csak az a baj, hogy kevés a me­zőgazdasági tárgyú egyfelvonásos színdarab. Ezért minél több olyan jelenetet vagy egyfelvoná- sost kell írnunk, amely az em­berek mindennapi életének tart tükröt és ráirányítja figyelmüket a legfontosabb kérdésekre. Olga Melnyik ezután arról beszélt társainak, mennyi­re szüksége van a jó népnevelő­nek az irodalomra. Olyan ez szá­mára, mint a levegő. Olyan köny­veket kell keresni, — tanácsolta amelyek világosan, érthe­tően és szórakoztató olvasmá­nyossággal ismertetik a Szovjet­unió gazdasági fejlődését, a leg­jobb kolhozok tapasztalatait, a népi demokratikus országok éle­tét és a többi ismeretet, amely­nek megszerzése elengedhetetlen minden szovjet ember számára. Az egyik népnevelő szóbahozta a módszertani könyvek és az idegen szavak szótárának kér­dését. A szótárral kapcsolatban Olga Melnyik ezt mondja: — Idegen szavak szótára nél­kül nehezen boldogul a népne­velő. Egyes propaganda cikkek és a politikai modulom nyelve száraz, nehezen érthető, tele van idegen szavakkal. Egyes szerzők azt mondják: »Miért követelnek folyton valamiféle szuper-nép­szerűséget, hiszen a kolhozpa- raszlok rendszeresen olvasnak, állandóan művelődnek, úgy, hogy könnyen megértik, amit mi írunk.« Az ilyen elvtársak elfe­lejtik, hogy azokon kívül, akik rendszeresen olvasnak és ismer­kednek a kultúra legnagyobb mestereivel, sokan vannak, akik egyszerűbb nyelvezetű előadáso­kat akarnak hallani és érthetőbb irodalmat akarnak olvasni. Van­nak ilyenek és nem is utolsó emberek. Kiváló pásztorok, loyá- szok. építők, fejőnők, gyapotter­mesztők valamennyien... Minden érdekli őket és mégis az előadá­sokról gyakran kiábrándulva tá­voznak és azt mondják: »Az elv társak nem oroszul beszélnek, tolmács nélkül alig érteni va­lamik ^ mikor tehát megállapítjuk, hogy az idegen szavak szó­tárára szükség van, mint a nép­nevelői munka elengedhetetlen eszközére, azt is meg kell mon­dani, hogy harcolni kell az olyan előadók és előadások ellen, ame­lyek szükségtelenül, öncélú ha­táskeresésből élnek olyan sza­vakkal és kifejezésekkel, amelye­ket nem mindenki ért meg — fejezte be szavait Olga Melnyik a népnevelők lelkes helyeslésétől kísérve. Örülünk Duclos elvtárs kiszabadulásának Ati a tudat, kimondhliatatlan ér­zéssel tölt el berniünket, hogy Duo- los elvtárs kiszabadult. Egy olyan esemény, mely az egész világ dol­gozó népét boldogsággal tölti el. Győzött az igazság, győzött az egész világ dolgozó népének aka­rata. Ez világosan bebizonyította azt, hogy a béketábor ereje megnöve­kedett. Mert még ezelőtt pár hó­nappal 'Beloiannisz elvtársat nem tudtuk megmenteni. De ma már olyan hatalmas erőt képviselünk, hogy az imperialisták moghátrál- tak, nem merték elitélni Duolos elv- társat. Tudjuk azt, hogy nem öröm­mel engedték szabadon Duclos elv- társat az imperialisták, a népek akarata győzött. Mi boldogok va­gyunk, bogy azok közt lehe­tünk, akik felemelték tiltakozó sza­vukat, Duclos elvtárs szabadonbo- csátásáért. Szilágy* Erzsébet, »Haladás« tsz, Bóké» llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllInlilllllllükIllllllülllllllllllllllllHlllllllllllilllülltllllüllllitlIlllllllllllililllilllli'lllllülllllllüHI GÉPESÍTETT SZÉRŰ A Szovjetunióban tervszerűen, gyorsan hatodnak előre az idei bő termés betakarító ónak munkálatai. A gabonafélék vetésterii’etónek több mint 70 százalékán és a napraforgó vetésterületének több mint S0 százalékán gép- és traktoráiiomások kombájnjai végzik el a be­gyűjtést. A szovjet kolhozok ezrei gépesített szérűket létesítenek, ami je’entő en megkönnyíti a kolhozparasziok munkáját, meggyor­sítja a betakarítást és az állami termésbeadást. jjk el a gabona szárítását és tisatítását. Egyre több helyen állítanak fel magszórókat, amelyok óránként 10—12 tonna magot forgatnak meg és ezzel lehetővé teszik a nedvességtartalom' gyors csökkentését. KÖNYVESPOLC Megjelent magyar nyelven Sztálin eivtárs műveinek 9. kötete A Szikra kiadásában megjelent magyar nyelven Sztá’in elvtárs műveinek ki’enoedik kötete. Ez a kötet az 1926 december és 1927 július között írott műveket tar­talmazza. Ebben az időszakban a Szovjet­unió munkásai és parasztjai a Bol­sevik Párt vezető ével, a SzK(b)P XIV- kongresszusának és XV. kon­ferenciájának határozatai alapján, folytatták a harcot az ország szo­cialista iparosításáéit. A Szovjetunió szocialista gazda­ságának megszilárdulásával erő­sen .kiéleződött az imperia'jsta ál­lamok harca a Szovjetunió ellen, az országon bélül pedig a tőkés elemek harca a szocialista elemek ellen. A szovjethatalom ellen »valami egységfrontfé'le van kialakulóban Chamberlaintől Troekijig.« Sztálin elvtárs a Kommunista In- ternacionáló Végrehajtó Bizottsá­gának VII. kibővített pléjiumán mondott előadói beszédében — »Mégegyszer a szociáldemokrata el­hajlásról pártunkban«, — az elő­adói beszéddel kapcsolatos zárszó­ban, a XV. Moszkva-kormányzó- sági pártkonferencián és az Ok­tóber Vasút Sztálin-főműhelye mun­kásainak gyűlésén mondott beszé­dekben, a »Jegyzetek mai témák­ról« című cikkben és más mun­kákban megvédő! mozi és tovább­fejleszti a pártról, mint a szov­jet állam legfőbb irányító és ve­zető erejéről szóló mai xisla-lenin- ista tanítást, leleplezi a trockista­zánovjevista blokk vezetőinek • munkásosztály és a Bolsevik Párt ügyével szembon ellenséges »e'mé- letoit« és a SzK(b)P-bh.a s a Kent- munista I n I o rn aeio i, ál óban kifejtett aknamunkáj át. Sztálin elvtárs e műveiben ki­fejti a Szovjetunióban folyó szo­cialista iparosítás és szocialista épí­tés elmé eti és gyakorlati kérdéseit, hangsúlyozza a szocialista forrada­lom nemzeti és nemzetközi fel­adatainak egységét és oszthatatlan­ságát; meghatározza a párt kül­politikai vonalát a Szovjetunió el­leni új katonai támadás növekvő veszélyének viszonyai között és megjelöli a feladatokat a Szovjet­unió védelmi képességének meg- orősítése te. én. » A párt három fő jelszava a parasztkérdésben«, »A munkás-pa­raszt kormány kérdéséhez«, »A pro­letariátus és a szegényparasztság diktatúrájának jelszava Október elő­készítésének időszakában.« című munkákban Sztálin elvtárs kifejti a munkásosztály és a parasztság szövetségéről, a proletariátusnak e szövetségen belül betöltött veze­tőszerepéről szóló lenini tanítást és feltárja a szovjet állam és a szovjet kormány osztály jel legét. A kilencedik kötetben jelentős helyet foglalnak el azok a művek, amelyekben Sztálin elvtárs a kí­nai nép 1925—1927-es forradalmi- demokratikus és ^ imperializmu fel- lenes mozgalmának hajtóerőit és fejlődési távlatait elemzi. A „Rákosi Mátyás“ kórház dolgozói a baktériumháború elleni harcban Az amerikai imperialisták aljas baktériumtámadásai elleni báró­ba bekapcsolódtak a »Rákosi Mátyús«-kórház magyar és koreai dol­gozók A képen: az egyik koreai falu gyerekeit oltják az orvosok a fertőző betegségek ellen. Védekezni kell a borsózsizsik ellen A borsó egyik veszedelmes kár­tevője, a zsizsikesbogár, száraz helyen, telel át, majd tavasszal előbújva, tojását a fejlődésnek induló borsóhüvelyek felületére rakja. A kis lárvák hat-nyolc nap múlva kibújnak, berágják magukat a hüvely falába, majd befurakodnak a borsószemekbe. A lárvák fokozatosan elpusztít­ják a borsószem belsejét. Mag­éréskor a zsizsikes borsó' a kör- alakú, sötét foltokról, az úgyne­vezett »ablakokról« könnyen fel­ismerhető. A zsizsikes borsó sem étkezésre, sem takarmányozásra nem használható, vetőmagnak is alkalmatlan. Az ellene való védekezés egyik módja az időbeni aratás. Az ara­tást korán reggel kell kezdeni, mert délfelé már nagy a szem­pergés. A borsóaratás után legkésőbb két héttel fel kell szántani a tar­lót, a gabona utáni tarlóhán lás­nál mélyebben, hogy a lárvák el­pusztuljanak. Következő tenniva­ló, hogy közvetlenül aratás után elcsépeljék a borsót és mielőbb, de legkésőbb 14 napwn belül fertőtlenítsék.

Next

/
Thumbnails
Contents