Viharsarok népe, 1951. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)
1951-09-09 / 210. szám
1951 szeptember 9., vasárnap n gyulai „Népköztársaság“ tsz párttitkára ViUastawk hépe Párt és pártépítés A bírálat, mibírálat jelentősége Nemsok idő msíita — ősszel — megkezdődik pártszervezeteink vezetőségeinek újraválasztása. A vezetőségválasztás jó előkészítésének, végrehajtásának és I ezzel együtt pártszervezeteink pártépítési. termelési, begyűjtési, termelőszövetkezeti mozgalmat fejlesztő munkájának megjavításához -elengedhetetlen a bírálat, önbírálat fokozottabb alkalmazása. A kritika és önkritika szüntelen fejlődésünket segíti, fontos hajtóerő. Sztálin elvtárs ezt tanítja: r.TIa nem vesszük észre és ivem- bírjuk /oil nyíltan és becsületesen, ahogyan bib' ovikokhoz illik, munkánk fogyatékosságáét és hibáit, akkor <í- záriuk magunk elüti az előrehaladás útját.« Természetesen nem akármilyen kritikát, önkritikát akarunk. »A kritika, amit gyakoroltunk — mondja Sztálin elvtárs — legyen építő, m legyen sekélyes, ne könnyítse meg az ellenség munkáját, hanem arősítie. a Pártot, fokozza a Párt befolyását és vonzóerejét.« Nem lehetünk türelmetlenek a bírálókkal szemben, nem dorongolhatjuk le őket, azért ha nem egész tökéletes bírálatot mondanak, mert ez is a kritika durva elfojtása. Rákosi elvtárs figyelmeztet berniünket: »Nálunk is lesznek olyan kritikusok, akiknek nem százszázalékig helyes a kiritikájuk, nekünk magunknak kell kihámozni belőle azt, ami helyes és jó.« Sztálin elvtárs pedig arra tanít: »Ha azt követeljük, hogy a bírálatnak minden pontja igaz legyen, ebből síri csend származna, nem pedig önkritika«. A bírálat és önbírálat alkalmazása (s éltől nem választható el a pártdemokrácia érvényesítése) nemcsak jog, hanem egyben kötelesség is minden párttag számára. A kritika-önkritika állandóan használt fegyyer a bolsevizmus fegyvertárában. He ez nem azt jelenti, hogy bírálatra csak a Pártban van szükség, hogy bírálni csak a párttagoknak kell és lehel. Ellenkezőleg! Kell, lehet és feltétlenül szükséges kritikát mondani a pár- toukívüli dolgozók széles tömegeinek is, az ő joguk és kötelességük is bírálatukkal segíteni az építést. Rákosi elvtárs 1950. február 10-i útmutató beszéde után pártszervezeteink jelentős része elmélyítette soraiban a bírálatot, önbt- rálatot. De korántsem használjuk még jól mindenütt a kritika, önkritika fegyverét. Vannak párt vezetőségek — például a köte- gyáni —, amelyek csak a párttagságot biztatják: kritizáljanak az elvlársak —, de maguk csak általában említenek néhány hibát. Ez nem segíti elő azt, hogy a tagság bátran kritizáljon. A vezetőknek jó példával kell előljárni saját maguk és mások hibájának feltárásánál. A békéscsabai I’amiií.szövő pártlUkára: Kovács elvtárs a taggyűlésen bár nem kellően — önbíráia- tot, bírálatot gyakorolt. Ennek meg is mutatkozott a hatása. A párttagok bírálták a párlvezctö- ség munkáját. Szombati elvtárs például a belső- és külső népinevelőmunka hiányosságairól beszélt és elmondotta: a pártvezetőség törődjön jobban a párttagság nevelésével... Pártszervezeteink egyrészénél nem beszélnek eleget a szocialista munkaverseny kérdéséről, gondolván, hogy ez »csak« termelési kérdés. Sztálin elvtárs azt tanítja: a szocialista munkaversenyben kifejezésre-jut a tömegek tevékeny forradalmi önkritikája, a tömeges bírálat és önbírálat egyik legfőbb formája a szocialista ‘ munkaverseny. A Békéscsabai Téglagyár pártszervezetének taggyűlésén pl. igen helyesen foglalkoztak a termelés kérdésével. Kelemen elvtársnő például arról beszélt, hogy jobbá kell lenni az anyagelosztást, Zahorán elvlárs pedig versenyre hívta a »garatosokat«. Vannak jó páran olyan párttagok, sőt pártvezetőségi tagok, akik félnek hibáik feltárásától, nem szívesen fogadják a bírálatot. A gerendási párttitkár elvtárs például a begyűjtési lemaradás okául nem ismerte el a gyenge politikai felvilágosító munkát. Nyilvánvaló, bogy a jogos bírálat visszautasítása nem viszi előre a munkát, nem segíti elő a tagság, a dolgozók bírálatát. Pedig a bírálat és önbírálat alkalmazása erősíti a Párt kapcsolatát a néppel. Doinbcgyházán B. Nagy'elv^4 M-dő-guládálf1945-ben Fábián János öt hold földet kapott az eleki határban. Munkabíró szorgalmas ember: ezt mindenki tudja róla. Két lova. kocsija volt. Ejt nappallá téve dolgozott. Keresett is rendesen, do nem tudta, mi az oka, hogy mégsem halad úgy előre, mint ahogyan szeretné. Keresto az okát, de egy évvel ezelőtt móg nem látta tisztán, mi lehet az akadálya. Ha a termelőcsopoit felé járt, vagy hallott róla, cseppet sem lelkesedett érte. Idegen volt előtte a csoport belső élete. Egyszer úgy szeptember havában találkozott, régi jó ismerősével, Juhász Károllyal. Juhász mindjárt elújságolta neki. hogy belépeti a »Villám« ter- melőcsoportba és éppen az alakuló gyűlésre iparkodik. Hívta Eábián Jánost is, de ő'nem akart elmenni, aztán mégis csak úgy döntött, elmegy. Ott invitálták, lépjen be, de elzárkózott a belépés elől. A csopoj’talakítók lelkesedése azonban igen megragadta a figyelmét, látta, hallotta szavukat, ka .cos kiállásukat, elhatározásukat. Látta, milyen öntudatosan lépnek az váj útra. Arra gondolt: hát bizony, Fábián János, te nem sokat tudsz az új életből, nem olvasol, nem tanulsz, ígv nem is Irthatsz előre. A gyűlés után nyomottá vált mindig víg, kedélyes hangulata. Otthon lefeküdt, de nem jött álom a szemére. Töprengett. »Mi lösz vetem, ha a csoportba lépek. Cselédemkor, vagy tán még annál is rosz- szabb?« Lassan, kínosan telt az éjszaka... Pár nap múlva lecsillapodott. Hosszas gondolkodás után arra az álláspontra jutott; mégiscsak belép a csoportba. Ha Juhász Károly'. meg a többiek be mertek lépni, hát ő is megpróbálja. Lesz, ahogy lesz. Egy napon aztán oda- kanvai'Jtotía nevét a belépési nyilatkozatra. Az asszonynak nem szólt semmit belépési szándékáról. Csak akkor mondotta el, hogyura határozott, amikor aláírta a nyilatkozatot. Az asszonyt váratlanul érts ez a lépés. Nem is rejtette véka alá a véleményét. »Akkor elmegyek, itthagy lak, elválok tőled.« Fábián János gondolta, hogy az asszonnyal harcot kell majd folytatni, de erre nem számított. Most. mi lesz, — villant át Fábián János agyán a gondolat. Mindéit mindegy. Ite adott szavamat társ, a volt párttitkár nem fogadta el a párttagok, a dolgozók bírálatát, semmibe sem vette azt. A kiskirály kódú B. Nagy leváltása után a párttagok, dolgozók építő módon bírálnak s jobban halad a begyűjtés munkája is, szilárdul a pártszervezet és a tömegek közötti kapcsolat. A tömegek bírálatát azzal segítjük a legjobban, ha nem csak elfogadjuk a kritikát hanem ki is javítjuk a felvetett hibákat. A mezőkovácsházi párt- titkár elvtárs is úgy segíti a bírálat elmélyítését, ha kijavítja azt a hibáját, amelyet Keresztes elvlárs vetett fel. Keresztes eb- társ arra is rámutatott, hogy a párltitkár elvtárs nem foglalkozik eleget a párícsoportvezetők- kel. Helyesen segíti a bírálat ki- szélesedését a békéscsabai • Pa mulszövő pártszervezete, ahol a dolgozók által felvetett hibák ki javítását nyomban megkezdik. A tömegek bírálata jó fegyver az éberség fokozására, az ellenség leleplezésére. Zsiják György elvtárs, az újkígyósi »Uj Élet« tsz tagjának bírálata után leplezték le a Pártba is befurakodott — o a Isz volt elnökét — Bozó kulá- kot. Az egyszerű ember bírálata hozzásegítette a tsz-tagságot az ellenség leleplezésével, jobb munka végzéséhez. Rákosi elvtárs az elmúlt évi vozetőségválasztások előtt mon- dotta: t>Ez a választás szenesen összefügg az önéiig ül tiég, a diktáld», a szerénytelenség és a hibák elleni harccal.« Ezak a szavak érvényesek a hamarosan sorrakerülő mostani vozetőségválasztátokra. is, l)e a hibák elleni harc, csak úgy. tesz igazán eredményes, csakúgy tudjuk igazán sikerre vinni a vezetőség-választások nagy ügyét, ha fokozottabban használjuk a bírálat, önbírálat fegyverét, ha pártszervezeteink kérik a párttagok és a pártonkívüliek tízezreinek vét leményét. Bírálatra, őibírálatra nem azért van szükség, mert rosz- szul mennek a dolgok, hanem azért, hogy még jobban menjenek: Pártszervezeteink szervezzék, buzdítsák, a tömegek alulról jövő építő bírálatát, hogy ezzel is tovább erősödjön erős, győzedelmes Pártunk. (morvay) nem másítom meg . -. Felesége is lemondott arról, .hogy elhagyja a családi házat. A vetéskor már a Közösben dolgozott Fábián János. Pár hónap múlva megkapta a ló és a gazdasági felszerelés ellenértékének első részét a csoportból. A családi békesség mindjobban helyreállt. Nyugodtan dolgozott Fábián bácsi, mert az asszony most már nem verte az »indulói«. A csoport éleiéről azonban kevés szó cselt közöltük. A feleség nem nagyon érdeklődött, a férj meg nem dicsekedett, hogyan megy a munka, hogyan szaporodik munkaegysége. Július vége felé váratlanul megkérdezte az asszony: mennyi munkaegységed van már? A férj büszkén vágta ki: 210. Majd elsorolta, hogy munkaegységenként kb. 22 forintra számíthatnak: ez lég" alább 4 és félezer forint. Emellett munkaegységenként 11 kiló búza is jár, ez legalább 22—23 mázsára rúg. »Kukoricánk is gyönyörű, ebből is jut olyan 15— 20 mázsa közölt.« Elérkezett az előlegkifizetésck ideje. Fábián János ezeregyné- hányszáz forintot kapott. HazaHideg szelek söpörték az utakat, a földeket 1948 októberében. Ekkor határozták el tizenhármán a gyulai határban, hogy arra az útra térnek, amelyet Bá- kosi elvlárs ajánl. S megalakult a »Népköztársaság« tsz, amelynek egyik alapító tagja Mészár elvtárs volt. Az új út nem volt ismert út és bizony, az őszi vetés idején a tsz tizenhárom tagja közül szinte csak hárman vetettek: Mészár elvtárs, Veres József és Puskás elvtárs. A többiek elmentek kubikolni. Hiába beszéli velük Mészár elvlárs, azok csak azt mondták: elmegyünk, kubikolni. Mit tehet ilyenkor az ember? Mészár elvtárs azt mondta nekik: »Mi elvetjük a magot a főidbe és nektek is vetjük.« Az éjszakát egybevették a nappallal. — elvetettek. Aztán visszajöttek a többiek a kubikmunkától. Mészár elvtárs beszélt velük. Nem volt könnyű meggyőzni őket arról, hogy saját magukat csapják be, lia nem mennek a tsz-be dolgozni. De mégis sikerült. ' * 1949 április 4-én, hazánk felszabadulásának ünnepén megalakult a »Népköztársaság« tsz üzemi pártszervezete. Jól megfon- iollák akkor is a tsz párttag- és pártonkívüli dolgozói, hogy kik legyenek áz üzemi pártszervezet vezetői. Megválasztották a pártvezetőséget. A párttitkár Mészár elvlárs lelt. Azóta már sok hónap elfolyt s az üzemi pártszervezet segítségével bontakozott a szép élet a »közösben«. Nem könnyen ment ez. Hazug kulák- rágalmak meg-megiévoszíeltek egy-egy tsz-lagot is. Követeltek ezt is, azt is. Mészár elvtárs szépszóval, de határozottan mondta akkor: az eredmények nem hullanak az égből. Minden lehetőségünk adva ahhoz, hogy előre lendüljön sorsunk. De azért dolgozni kell! A Párt, a közös munka formálta az embert. Itt van például Szánfira Péter. Amikor házat vett (a tsz-be való belépése után sok hónappal történt ez), nemigen járt ki dolgozni s úgy vblt vele: ha ritkábban jövök dolgozni, akfelé menve, • betért vele az üzletbe. Két darab gyapjúiakarót kért, olyan nagy barnakockásat, már régebben látta. Ágyhuzat is kell, ezt is rendelt, olyan kékcsíkosat. Majd az asszonynak barna szövetruhát vásárolt. így felpakolva indult haza. Felesége minden darab árut külön-külön megnézett. Örömét nem tudta elrejteni, egyre jobban mosolygott. Fábián János alkalmasnak láíta az időt és mosolyogva megkérdezte feleségétől: Most már nem hagysz itt? Felesége már ekkor nevetett és így adta Indiára férjének. hogy szó sincs már ilyesmiről. »Egy esztendő alatt, hogy megváltozik az ember. Egy évvel ezelőtt, lia azt mondta volna valaki nekem, hogy csoporttá« leszek, nem hittem volna« — beszéli Fábián János. — »Ma pedig azl mondom, nagyon érdemes volt lielépni. Ha egy évvel ezelőtt ügy látok előre, mint most, nem töprengek azon, belépjek-e az eleki »Villám« tszcs- be, hanem minden további nélkül bátran léptem volna az új útra, - a boldogulás útjára. Sz. I kor is megélek. Mészár elv társ beszélt Szánfira Péterrel. Megmondta neki: a múltban lálástól- vakulásig dolgoztál másnak, most meg magadért sem dolgozol. Nem szép dolog ez... Szánfira Péter kijárt dolgozni. A közös munka, a közös cél öntudatos embert fonnál belőle. Vagy itt van Balogh elvtárs. Tavaly azt mondta: sző sem leket arról, hogy 15 forintnál több jusson egy munkaegységre. Ez a kijelentés bizony, komoly hibákat okozott, mert egyes tsz- tagok nem igyekeztek a legjobb munka végzésére, többtermelésre, hiszen »úgy sem juthat több a munkaegységre 15 forintnál«. Mészár elvtárs felvette a harcot a helytelen nézet ellen. »Népszerűtlen« feladat volt ez. Voltak egyesek, akik azt mondták: az csak olyan beszéd, hogy 15 forintnál több juthat egy munkaegységre... az évvégi elszámoláskor derült ki, »hogy nemcsak olyan beszéd«, mert 23 forint 10 fillér jutott egy munkaegységre. * Az idei aratáskor bizony a tsz aratópárait is lelkesíteni kellett szóval, meg példamutatással is. A párttitkár egy peroet sem hiányzott az aratási munkából, vágta a rendet, az ebédszünetben és este pedig beszó't az emberekkel; »Ma- gvmknak aratunk, adjuk bele minden erőnkét... ne nézzük az órát, arassunk virradattól napnyugtáig.« S a párttitkár úgy cselekedett, ahogy beszélt. A többiek követték őt. A munkában kitüntekről sem feledkezik meg Mészár elvtárs. ö maga személyesen beszélget el velük, segíti őket,- hogy kiérdemeljék a tagjelöltségot. A legutóbbi párttaggy ülésen Kiss Ferencnét vették fel tagjelöltnek. A tsz eredményei, a pártszervezet felvilágosító munkája nyomán új tagokkal gyarapodik a termelőszövetkezet. Most lépett be a csoportba Kiss János és Szabó Jár- nos is. Most már nyoma sincs annak a hangnak, amely hónapokkal ezelőtt megmutatkozott: aki nem jött eddig közénk, maradjon kívül ezután is. Mészár elvtárs vetette fel: nem helyes ez a hang. „. * Az elmondottak után ne higyje senki, hogy Mészár elvtárs hiba nélkül való ember. Van neki is hibája, például, nem képezi magát úgy elméletileg, ahogyan kellene, néha »túl heves« a bírálata és ezért nem ad megfelelő segítséget a hibák kijavításához. Egyébként mindig bátran felfedi saját hiányosságait, nemcsak elfogadja a dolgozók bírálatát, hanem ti [állatuk után kijavi ja azt a hibáját, amelyre rámutattak. ... A part vezető.-ég újra. álasa- tására készülnek a gyulai »Nép- köztársaság« termelőszövetkezetben is. Az öreg Sebestyén litván, Junasz János és a többiok ú<*y mondják: Jól választunk majd... azokat választjuk a pártvezetőség tagjai sorába, akik bebizonyították. hogy méltók a bizalomra . . . ________________________________(m.) E ddig 7075 forintot fizettek ki Békéscsabán 30 nyerőnek Megkezdték megyénkben is a tervkölcsön harmadik húzása nyereményeinek kifizetését. Az első napon 7075 forintot fizettek ki 30 nyerőnek. A legnagyobb nyeremény a megyében eddig 1000 forint volt, amit a békéscsabai Kötöttárugyár egyik munkásának kötvényére fizettek ki. A kifizetett kötvények között olyan is van, amit névértékben húztak IP
