Viharsarok népe, 1951. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)

1951-09-29 / 227. szám

l/ilunsatok Ripe. 1951 szeptember 29, szombat Akik nemcsak köicsönjegyzéssel, hanem tervük túlteljesítésével is szépülő életüket oltalmazzák A kölcsön jegyzés első napján történt. . Bencsik Pál, a csabai Tégla­gyár egyik téglakihordó brigád­jának tagja, ahogy -megrakta tég­lákkal bent, a hőséget árasztó kemencében a háromkerekű ki­hordókocsit, odaszólt a mellette dolgozó Zsibrita Jánosnak. — János, olyan jól megy ma a munka! — Jól! Gondolom, ma is jóval túlteljesítjük a napi tervet — szól vissza Zsibrita János, a bri­gád másik tagja. Egy perc, ki­tolják a kocsikat, visszajönnek és hármasával fogva a téglákat, újból nekilátnak a kocsik meg- rakásának. Aztán az is szóbake- rül, hogy mért van ma olyan jókedvük? Hogyne lenne! Érzik, becsülettel helytálltak a kölcsön- jegyzésben! Amikor jegyeztek, már akkor is elmondták néhány egyszerű szóval, hogy miért ad­ják pénzüket kölcsön az állam­nak, — mégse lehet elhallgatni azt, amit Zsibrita akar mondani. — Tudod, én azért jegyeztem 1000 forintot, mert érdemes... Csengenek az éj téglák, ahogy a kocsikra rakják. Szép, új téglák. Nincs köztük selejtes egy sem. Éz a présházi dol­gozók, a berakok, meg az ége­tők jó munkáját dicséri. Iskolák, új gyárak, kultúrotthonok épül­nek, minden új téglára szükség van. — Szóval — lép oda Bencsik mellé Zsibrita — azért jegyez­tem, mert minden forintot visz- szakapok sokszorosan* Persze, nemcsak pénzben. Bencsik Pál nem szól, csak bólint egyet. Ez azt jelenti: én is így gondoltam. Aztán Zsibrita János elsorolja és valósággal ragyog a szeme, amikor mondja, mii kapóit már eddig a tervtől? Ötezer forintért motorkerékpárt vett, két kisfia, meg kislánya új téli- ruhákat kapott. Jól beruházko- dott az egész család. Bencsik is hasonló örömökről beszél és mindkettőjük szavából az érző­dik: gazdagodik, szépül az éle­lük. És még egy: életük minden nap jobban összeforr a tervvel. A tervért harcolni ugyanaz, mint szépülő éleiük megoltalmazásá- ért leküzdeni minden akadályt. Bencsik Pált, Zsibrita Jánost, meg a brigád többi tagját a terv élharcosainak emlegetik az üzem­ben. Büszkén, de nem megelé­gedve beszélnek sikereikről. Egy újabb forduló után Ben­csik Pál szólal meg: Jó érzés az, hogy túlteljesítettük a vállalást, amit erre a hónapra lettünk. Ép­pen ma tudtam meg pontosan, hogy a legutóbbi dekádban 6912 darab téglával hordtunk ki töb­bet, mint amennyit vállaltunk. (Ez azt jelenti, hogy az egy de­kádra eső tervükéi több mint 10 ezer darabbal túlteljesítették.) Összemosolyognak, nem is ér­zik a kemence hőségét, csak azt látják, hogy egyre gyorsabban fogy a téglarakás odabent. Ma is túlteljesítik a napi tervet és azt is hamarabb fejezik be, ami erre az évre van tervbevéve. Mindez a kölcsönjegyzés első napján történt, amikor Bencsik Pál és Zsibrita János nemcsak 1000 forintos jegyzéseikkel, ha­nem tervük túlteljesítésével is ünnepeltek. MEGFOGADJUK: Minden erinllel a lies szovfet nép oldalán — a Síikéért (Folytatás az 1. oldalról.) biztosítom. Ezért jegyeztem 650 forint békekölcsönt.« Horváth János a BELSPED bé- kebizottsági tagja, mint kocsis dol­gozik a vállallsitnél, a békéért, a boldogabb jövőjéért jegyzett 2000 forintot. Kassai Béla, a KISKER NY dolgozója-, a vállalat békebi- zot-tsági titkára 1400 forintot jegy­zett. Hankó János és Polacsek József tehenészek versenyre hívták Mezőhegyes valamennyi dolgozóját Mezőhegyesen az üzemegységek egymással versenyeznek, ki ér el magasabb jegyzési átlagot. A leg­jobb ered monyt a jegyzés máso­dik napján a Petőfi-pusztai üzem­egység é' te el, ahol a jegyzés át tage 600 forint. A gazdaság dolgo­zói, Hankó János és Polacsek Jó­zsef, a' komlósfeeskési üzemegység tehenészei 1200 forintot jegyeztek és versenyre hívták a gazdaság vala­mennyi dolgozóját. A versenykihí­vást elfogadták és példájuk kö- jígfcésre talált. Török István fo- gatos négj’száz forintos fizeté­séből 1000 forintot jegyzett. Kála. Lajos kamaráspusztai trak­toros 500 forintos fizetéséből 1000 forintot jegyzett, Győri Imrénó bérelszámoló 2000 forintot. Sar­kad! András, a felsőnjmmási ál­lami gazdaság dolgozója 620 fo­rintos fizetése mellett 1000 forin­tot jegyzett. Szabó Lajos 1000 forintot jegyzett, hogy még több traktor legyen R. Balogh István, a dobozi gép­állomás tagjelölt traktor-istája 1000 forintot jegyzett. Elmondta, hogy ő dolgozott a sajóbábonyi építkezés­nél, ott látta meg, milyen hatalmas építkezések fogynak az országban és ezekhez az építkezéshez úgy érzi, nein is hozzá kell járulnia. Szabó Lajos, a nagyszénás gépál­lomás traktor-istája szintén 1000 fo­rintot jegyzett, úgy mondta: azt akarom, minél több traktor legyen a gépállomásokon. Esteik János, a mezőkovácsházi gépállomás munka- gépke/jelője 500 forintot jegyzett. Elmondotta: »Alig néhány héttel ezelőtt még a Indáknál dolgoztam, nem volt kenyerem elég, sem ru­hám. Mióta a gépállomáson vagyok látom, mennyivel szebb itt az élet, ezért jegyzek 500 forint békeköl­csönt, mórt meg akarom védeni i szebb életemet, nem akarom, hogy visszatérjen a múlt, hogy nekem és társaimnak ismét a kulák igájá­ban kelljen görnyedni.« Tszas-inkben is szebbnél-saebb eredmények születnek a békeköl­csönjegyzésben. A békéscsabai »Előre« tsz dolgozói pénteken 26.800 forintot jegyeztek, ezen az összegen a csoport részére négy db 32 soros vetőgépet készíthetnek. Za- na György, a növénytermesztő-bx-i- gád vezetője 700 Ft-t jegyzett. Zana György elmondta a jegyzéskor: »Éveken keresztül éhbérért jártam napszámba Uhrin György 75 hol­das kutakhoz. Azért jegyeztem, mert szabadon akarok dolgozni. És tudom, ez az összeg sokszorosain visszatérül.« Galambos József 1000 forintot jegyzett: »Visszakaptam ezt az összeget máris sokszorosam. Míg egyénileg dolgoztam, soha sem volt 9—10 mázsánál nagyobb a termésem. Most 14 mázsás átlag­termést értünk el a búzából. ÉS ha még több gépet kapunk, még magasabb terméseredmenyeket ér­hetünk eh« Bors Mihály 5 holdas orosházi dolgozó paraszt 1200 forintot jegyzett Egyénileg doigozo parasztjaink is szívesen adják forintjaikat a tervért, mely a még szebb éle­tet biztosítja számukra is. Oros­házán Bors Mihály ötholdas dol­gozó paraszt, DÉEOSZ-tag 1200 forintot jegyzett. Kétegyházán Fu­tárt i János kis paraszt 450 forintot jegyzett. iíikó János kéthohlas kö­röstarcsai dolgozó paraszt a jegy­zéskor elmondta: »Tavaly 100 fo­rintot jegyeztem, az idén 300-at, mert sokkal jobb volt a termésem. Beadási kötelezettségemet 200 szá­zalékon felül teljesítettem, kaptam is textil-utalványt, gyorsbeadási ju­talmat. Tudom, a békekölcsönre adott forintjaim is sokszorosan visszatérülnek majd.« Jankó Péter gyulai kilencholdas középparaszt 1000 forintot jegyzett a szebb, bé­kés életért. Terjed a verseny mozgalom A sarkadi járás nyolc községe lépett már a jegyzés első napján parosversenybe. És a békekölcsön- jegyzés sikeres végrehajtásáért pá­rosversenyre hívták ki a gyulai já­rás dolgozó parasztjait a következő szempontok äfapjan: ‘ Melyik járás ér el magasabb jegyzési átlagot á(3 a járás lélekszá mához viszonyítva melyik járásban jegyez több dolgozó paraszt. A bé kekölcsönjegyzés mellett nem fe­lejtkeztek meg a napi feladatok­ról sem. A versenykihívásban vét lalták, hogy a kukorica begyűjtési tervet október 30-ra, a napraforgó- és burgonyabegyüjtési tervet októ­ber 20-ra 100 százalékig teljesítik. Az őszi búza vetését október 20 na fejezik be, a vetőszántást 15— 18 cm mélyen végzik. Tavaszi ve­tésű ipari növények alá október 25-ig, gyapot alá október 11-ig, kapásnövények alá november 2ű-ig elvégzik a mélyszántást. A tszcsk- ben és állami gazdaságokban az őszi vetést keresztben, hosszában végzik. Most, amikor Néphadseregünk Napját ünnepeljük, nem szabad el­mulasztanunk, hogy ne gondoljunk hálával és szeretettel a felszaba­dító Szovjetunióra, Sztálin elvtárs­ra. ök hozták el számunkra is, hét évvel ezelőtt a szabadságot és biztosították, hogy a magyar nép saját kezébe vegye sorsának irá­nyítását. Hálával kell gondolnunk Pár­tunkra, amelynek vezetésével idáig eljutottunk, hogy ma szabadon épít ­hetjük szocialista hazánkat. Ma — amikor Néphadseregünket Ünnepli az egész ország — büszkén mondhatjuk el, hogy az elmúlt hét óv alatt honvédségünk erős, ütő­képes had e'eg lett. A Szovjet Had­sereg és hős elődeink —i a pákozdi csata hősei — példájára összeforrt, a néppel és bármikor képes min­den áldozatra. Mait csak az a hadsereg tud győzni, amely össze van forrva a néppel. Mi, a Nép­hadsereg katonái olyanokká ah a-, runk válni, mint elődeink és fete szabaditóink: a hős Vörös Had­sereg katonái, akik fáradtságot, fé­lelmet nem ismerve harcoltak a sza­badság szent ügyéért. Mi, a békéscsabai helyőrség ka­tonái megfogadjuk dolgozó népünk-, uek ,ol3'an harcosokká válunk, hogy minden időben meg tudjuk védeni, eddig elért eredményeinket és sza­badságunkat. Szeptember 29-e, történelmünk e dicső napja lelkesítse Néphadsere­günket, dolgozó népünket, függet­lenségünk, hazánk védelmére éa erősítse küzdelmünket az imperia­listák ellen. Ezen a napon újból megfogadjuk: küzdeni fogunk min­den erőnkkel a Szovjetunió ohla- Ián a világ dolgozóinak szabadságá­ért, békénk biztosítása i a. Bcreczky József, alhadnagy, Békéscsaba. Lapzártakor jelentik A békéscsabai üzemek páros- versenyben álinak egymással a magasabb jegyzési állag eléré­séért. Az est! órák jelentései szerint a békéscsabai üzentek tel­jesítették a jegyzési előirányza­tot és már a túlteljesítésért in­dultak harcba. A dobozi rendőrőrs tagjai 1958 forintos átlagot ériek el a kel­csen jegy zésnél. A KI03Z és a KISGSZ felhívása a kisiparosokhoz: és a kiskereskedőkhöz A Kisiparosok Országos Szabad Szakszervezete és a Kiskereskedők Országos Szabad Szakszervezete közli az ország kisiparosaival és kiskereskedőivel, hogy a Második Békekölcsönre jegyzéseket szerve­zeteik nem gyűjtenek. Felhívják a kisiparosokat és kiskereskedőket, hogy a lakóhelyükön, vagy a mű­helyükben, illetve üzletükben je­lentkező népnevelőknél jegyezzenek békék olefint. Erős Néphadseregünk megvédi munkánk gyűmölesét A békéscsabai Pamitszövőben. dolgozok, az üzem kőművese ra­ggok. Munkám mindig igyekszem jól elvégezni és kommunista pél­damutatással élenjárni. Sokszor gondolok a fiamra is, aki most a Néphadsereg katonája. Tavaly tavasszal Önként jelentkezett. Öröm­mel egyeztem én is bele elhatározásába és boldogan hallgattam, amikor mondta: én nemcsak óhajtani akarom a békét, hanem meg is védeni. Úgy érzem a Néphadseregben vám a helyem. — Menj fiam — mondottam — igy van ez rendjén. Te a hadseregben, én meg majd itthon az üzemben harcolok azért., hogy megvédjék ezt a mi szép életünket. Néhány na-ppal'ezelőtt avatták fel; alhadnagy lett. Amikor ha­zajött, sokat beszélt nekem a Néphadseregről. Elmondotta, hogy mennyire megszerette bajtársait, milyen szép ma a katonaélet. Ami­kor erről beszélt., eszembe jutott az az idő, amikor én voltam ka­tona, még a felszabadulás előtt. Akkor jnem. vettek emberszámba ben- • nünket. csak az urak, a tőkések ágyútölteléked voltunk. Kétszeres öröm ért a napokban. Az, hogy hazajött a fiam és elmondotta nekem, hogyan él a Néphadseregben, majd a:, hogy jegyzéssel^, ía, Jfií^ttWk Mészem a tervért, a békéért fá>lyó karé­jból: 6Q0 forintot adtam költsön államunknak. A NépJtmsemg Napján is arra gondolok, hogy nyugodtan dolgozhatunk, építhetjük jö­vőnket, mert erős néphadseregünk megvédi azt. GYUCEA PÁL. népneveiig béSfekelcsönjegyzési niinfíáp Tóth Imrévé elvtársnő, zsadá nyi népnevelő, Tar László hatból das dolgozó parasztot is felkereste. A dolgozó paraszt, amikor a bé­kekölcsönjegyzés kerüli szóba, ki­jelentette: Äezi igen van nekünk pénzünk kölcsönre.« A népneveiéi ezután rámutatott arra, hogy Tar Lászlóéknak is jó volt a termésük és sok pénzt kaptak a beadott terményekért és ruhaféléket is vá­sároltak. Aztán igy folytatta a nép­nevelő: »A melléjem semmijük sem volt, csak a szomorúság, nyomor• Most hat hold földjük, tehenük is van. Tehát 1945. óta mindig gaz­dagodtak. A békekölcsön jó befek­tetés, ezerszeresen megtérül. Egész biztos nem akarják, hogy unokájuk nak olyan sors jusson, mint sze­retett fiuknak, aki a háborúban halt meg. Az amerikaiak, hazai ügynökei újból háborút akarnak, hogy elvegyék tőlünk a föl­det, hogy ne legyen nagyon nzép az életű a kisunokának. Akik bé­kekölcsönt jegyeztek, azok a béke megvédését is elősegítik.« A nép­nevelő szavai után az öreg Tar László megértette miről van szó és ■300 forintot jegyzett. * A szeghalmi járásban is akadá­lyozza a jegj'zés sikerét, hogy a népnevelő munkába nem vontak bo kellő számú egyénileg dolgozó pa­rasztot s a jegyzési agitációt ed­dig főleg a tszcs-k tagjai és al­kalmazottak végezték. A szeghalmi járásban is haladéktalanul meg kell szüntetni ezt a hiányosságot. * Az ellenség a legkülönbözőbb mó­don próbálja akadályozni a jegyzés sillerét. Népnevelőinknek keményen le kell leplezni az ellenséget és célját. Helyesen leplezték le az el­lenséget, Lőrinczi Lajos műszerészt, a békéscsabai Ruhagyár népnevelői' Lőrinczi aljas fondorlattal alacsony összegű jegyzésre, illetve nem jegy­zésre próbálta rábírni a dolgozó­kat. A befolyása alá került dol­gozóknak Lőrinczi azt suttogta: y>Nem szeretem ezt a rendszert, de ez úgyis ■ megváltozik. Persze ezt a párttitkárnak nem mondom, csak nektek.« A népnevelők el­mondották, hogy Lőrinczi Lajos, a volt horthysta repülőtiszt azért beszél a békekölcsön ellen, m< rt szeretné, hogy újra visszatérjen a múlt, újra éhbérért dolgozzanak a gyárban. Miután h leplezték az ellenség mesterkedését és célját, a Lőrinczi áltól megtévesztett dol­gozók örömmel jegyezték a saját jövőjükért a Békekölcsönt. Például Sasfalvi Mária is 800 forint, béke­kölcsönt jegyzett. A jó felv'lágo- síió munka és az ellenség leleple­zése következtében a Ruhagyár­ban az egy főre eső jegyzési át­lag 603 forint. * Nagyszénáson Havrán Mihályné népnevelő 1000 forint békekölcsönt jegyzett, mert — mint mondotta — a népnevelő csak akkor végezhet eredményes munkát, ha maga ia minden esetben példát mutat. * Körösladányban a jegyzés sikeré­ért, igen helyesen, versenyre hívták ki egymást a népnevelői'. Búzás Ferencné elvtársnő például ver­senyre hívta ki Tassi Ferencit" <lu- dársnőt és vállalta, hogy a 6 utcájában minden, dolgozó l -je­gyez s jó felvilágosít/) munkától eléri, hogy nem lesz 200 fcri„U>n aluli jegyzés.

Next

/
Thumbnails
Contents