Viharsarok népe, 1951. augusztus (7. évfolyam, 177-202. szám)
1951-08-09 / 184. szám
Ilii augusztus 9., csütörtök ViUaisawU Hcpt Vállalások túlteljesítésével alkotmányunk ünnepére Versenyjelentés textilüzemein k bői Idős Kocziha János két élete Gyulán, a Harisnyagyárban az augusztus 20-i ver- •enyezakaezban erótoljes lendületet kapott a munkamódszerátadási mozgalom. A szovjet Kavaljov mód- aaer alapján a 100 százalékon alulteljesítők is jelentős eredményeket óznék el. Pl. Dóczi Jánosné orsózó 66 százalékról 102-re, Knkla Er- esébet kötő 97 százalékról 100-ra, Farlrashalmi Ferencné láncoló 77- ről 90 százalékra emelte teljesítményét. Grúz Zsuzsanna kötő vállalta, hogy napi egységet 14-ről 16- ra emeli. Vállalását teljesítette, újabb felajánlása szerint 16-ról 17- re emeli a napi egységet. A kazánház, dolgozói a szénfelhasználás terén vállaltak 30 mázsa szén- megtakaritást. Az augusztus 3-i jelentés szerint eddig 35 mázsa szenet takarítottak meg, tehát teljesítették vállalásukat, de a szén takarékosságot továbbfejlesztik. Vecsernyés Bernátné brigádja is anyag takarékos sági vállalást tett. Vállalták, hogy a csérén lévő fonalat teljesen ledolgozzák. Eddig 8 kiló fonalat takarítottak meg, ami 20 pár harisnya nyersanyagát biztosítja. A békéscsabai Pamut- szövő élüzemben a jól szervezett anyagtakarékossági mozgalom során július hónapban 917 kiló fonalat takarítottak meg, ami tóbbezer méter textilanyagot jelent. Egyéni versenyben Zelenyánezki János 10 gépes szövő 180 százalékról 184, Lengyel Károlyné 24 gépes sztahanovista szövő 163 százalékról 165-re, Huszár Ferenc- né 24 gépes sztahanovista szövő 160-ról 165 százalékra, Telep Mária 24 gépes szövő 163-ról 166 százalékra emelte teljesítményét az alkotmányi versenyszakaszban. A békéscsabai Kötöttárugyár élüzemben 35» dolgozó tett vállalást. 154 már teljesítette, 114 pedig újabb vállalást tett. Aa eddigi vállalások teljesítésének értéke 903 ezer forint, & pótfelajánlások teljesítésével ösz- saesen 1,212.200 forint megtakarítást érnek el az üzem dolgozói. A mezőberényi Alföldi Szövőgyárban többterme- lésre tiz dolgozó tett felajánlást és mind a tiz teljesítette vállalását. Anyagtakarékosság terén is még tiz, ebből 8 teljesítette eddig vállalását. Tervteljesitésben elérték a 10322 százalékot. Ugyanitt Balogh Mihályné 55, Wagner Adóm 54, Márta Mária ifjúmunkásnő 54 nappal van előre terve teljesítésével. Az üzem 96.1 százalékos eredményt ért el a minőségi munkában. A békéscsabai Ruhagyárban^ész sora van az olyan dolgozóknak, akik több héttel előbbre vannak felemelt tervük teljesítésével. Az I-es gépteremben pl. Marik Pélné szeptember 8-i, Hrabovszki Ilona szeptember 5-i, Liker Judit augusztus 30-i tervét teljesítette. Hasonló a helyzet a LLT-ps gépteremben is. Néhányat ismertetünk: Nagy Jánosné augusztus 25—i, Hiavai .Mária augusztus 24-i, Száraz Mária augusztus 27—i tervét már megvalósította. Az anytagtakarékosságban különösen a szabászat mutatott fel jelentős eredményt. Eddig 3652.9 méter anyagot takarítottak meg, amiből kb 770 új munkásruha lesz. A békéscsabai vasutas dolgozók az őszi csúcsforgalom sikeréért — Ilyen forgalom, még nem volt a vasút történelmében! — hangzik a kijelentés a csabai MÁV Forgalom dolgozói között. — Á forgalmi statisztika is mutatja, hogy ez év március, április hónapjaiban már túlszárnyaltuk az elmúlt Jv őszi csúcsforgalmát. A Uortby-idők alatt a tava- azi és nyári hónapok »uborkaszezon« voltak. A legyeket hajtották a vasutasok, egymást figyelték a vonatkísérők: — Ugyan, melyikünk kap utat? többet követelnek Érzik, tapasztalják ezt mindennapi munkájukban. Ezért terjedtek el rendkívül gyorsan a szov- vasutasok fejlettebb módszerei: az *500 kilométeres«, »2000 tonnás«, »irány vonat képzés <, »felemelt sebességgel való közlekedés« mozgalmak. Ezekkel harcolnak a »zöld út« biztosításáért, a vonatok, technikai eszkö- *ök és az idő teljes kihasználá- ■áért. A feladatok megoldásában rendkívül jelentős állomás most az alkotmány tiszteletére és — mert csak akkor volt kereset. Ma? Kevés a munkaerő. Pedig nők is dolgoznak már a vasútnál. Az augusztus 12-i országos Vasutas Nappal induló őszi csúcs- forgalomra is ez a válasz: — Ilyen még nem volt! — •Nagyarányú építkezések, » több gyár, több termelt cikk, fejlettebb ipar, kereskedelem, pezsgőbb, lendületesebb élet bizonyítéka ez. A nagyobb feladatok m MÁV dolgozóitól augusztus 12-re a magyar Vasutas Napra tett felajánlások teljesítése és túlteljesítése, F.z az őszi csúcsforgalom biztosításának alapja Ennek sikeréért folytatnak eredményes harcot a forgalom, fűtő- ház, kereskedelmi szolgálat és a többi egység dolgozói. Bereczki Gyula forgalmi szolgálattevő 111 százalékos eredményt ért el a vonatok terhelésénél, szorosan együttműködve a társ-szolgálati ágakkal. Makai Márton és Miklya Mátyás kocsirendezők 157 százalékra teljesítették a fajlagos kocshnozgatást. Együtt működnek a váltóőrökkel, előre megvitatják a feladatokat így ért el Miklya Mátyás háromhónapos eredményével sztahánovista szintet. Szamosi Mátyás gépkísérő 147 százalékos eredményt ért el Eddig legkisebbre szorította o gépácsorgások idejét, az őrhelyek előzetes tájékoztatásával. Karaffa András váltóőr 157 százalékra biztosította a fajlagos ko csimozgatást. Csicsely János vonatvezető 112 százalékra teljesítette a megadott utazási sebességet, együttműködve valameny- nyi állomás forgalmi szolgálat- tevőjével. Zádori Lajos, a Kisvasút forgalmi szolgálattevője 300 százalékra teljesítette az egy forduló alatt összeállítandó vonatok mennyiségét. Kertész László váltóőr a vonatok összeállításánál és felosztásánál ért el 200 százalékos eredményt Néhány kiemelt példa a sok közül. Ezt 5A éves elmúlt. Testét, szervezetét megviseli« a múlt. Sokat húzkodott, szenvedett. Most itt áll a nagy kemence mellett egy üres csillére támaszkodva. Félmeztelen testién a vörös-barna téglaporba kis patakocskákat mos a verejték. Szeméből vidámság, öntudat csillog. Lassan megindul a szó ajkáról. — Tizenegy/ éves voltam, amikor idekerüli c-m a csabai Téglagyárba.. Apám már tíz éves koromban meghalt. Kilencen voltunk testvérek, én voltam a legnagyobb, a kenyérkereső, '»Rámás gyerekének osztottak be akkor a présházban. Reggel öttől este fél hétig, hétig tartott a munka. Nem is nyolc óm, meg heti 48 óra, mint most! 40 fillett kaptam minden napra: milj/en kevés volt, mégis az volt minden! Aztán az évek hosszú som alatt mindenféle munkát végeztem iU a gyárban. Sokszor volt úgy, hogy már nem bírjuk tovább. Jól emlékszem... 37-ben 17 pengőt keresett egy kihordó hetenként. Akkor már nős voltam, 9 gyerekem volt. Megbeszéltük Szokolával, Lnkovicz- ki tel, nteg Fetrinával, hogy elmegyünk csépelni, meg aratni, legalább a kenyérmkvaló meglegyen. Nekik is sok gyerekük volt, ők is rakodók voltak... elmentünk. Aztán viasza jöttünk a. gyárba. Visszavettek bevnün- ket, mert mind a négyen betanult és jó munkaerők voltunk. De nem néztek ránk jó szemmii még a gyári lakásból is kilakoltattak. 'Mehettem azután lakás után. Mindenütt azt. kérdezték, mennyi a gyerek!«. Kilenc... mondtam. Nem tagadhattam meg egyiket sem. Nem is kaptam lakást sehol. Végül aztán egy rozzant, ócska tnnyálban húztuk meg magunkat a hánya mellett. Ha kint esett... bent is esett. Ha fújt a szél, bent is fújt. A mennyezet darabokban hullott a gyerekekre. — Mi lesz velünk, hová megyünk? — sírta mindig az asszony. Jung »úr« volt akkor itt a gyárban a »főmicsoda«. Hozzámentem. Elmondtam neki, hogy milyen a lakás, hogy potyog a plafon a gyerekekre„. — Bányát ütött már agyonl — igy kérdezte a nyomorult. De ez volt a >válasza is. Hát még azt. a tanyát is úgy bontottak le a fejünk felett, mert időközben odaért a bánj/a. Most megint csak itt dolgozom — a máról beszél megkönnyebbülten, hangja, mozdulata élénkebbé válik. — Eddig a darálónál voltam, két darálót kezeltem, 9 és fél óta alatt 24 csillével termeltem. Átlagosan megkerestem úgy... 700 forintot. Most itt dolgozom néhány nap óta a kemencénél, »pernyét« vagyok. 130 százalék brigádunk átlaga. Itt még többet keresek. Munkaverseny van, augusztus 20-ra készülünk. Ilyesmi mind nem volt azelőtt. Gosidoljs csak el... egészen 45-ig egyszer voltam szabadságon. Hat kerek napig — közben hangtalanul nevet ő is, aztán folytatja. — 45-től minden évben, En csak úgy öregesen, otthon töltöm el. A gyerekeim már mások, ki ide, ki oda. György fiam a Magasépítésnél ács, most valahol- a Datiárrtírlem-emtaml. János az itt dolgoziks Most' biciklit akar venni, snátf Icrké'ztSe, hogy ipályet. Nem sok-íra ő is kerékkel jár majd be — közben bontogatja a csillére dobott kabát zsebeit. Fényképeket húz elő,büszkén mutatja. — A családom — szép, népes, egészséges család, a képről is látni. — Jók, dolgosok. — Aztán másik képet vesz elő. — Ez a középső... itt ni! Ez a lányom. Már férjhez ment. Négy fiam itt dolgozik, Jani, Bandi, Mátyás, meg a Mis<6. Fedi... az katona. Most éppem valamilyen iskolán van. Jó feje van. Bent is marad katonának. Két lányom még ' iskolás. — Borraveszi a gyerekeket, szinte simogat szavaival, amikor róluk beszél. Elmondja, hogy tardy 9 ruhát vettek, az idén meg cipőt, biciklit. — Kell a pénz, hol erre, hol arra, dehnt dolgozunk most és nincs már Jung »ár«, meg Bahn »ár«. — Aztán legutoljára kis piros könyvecskét húz elő az egyik rekeszből, megsimogatja, megtörölgeti: — Tagjg vagyok én is, néki köszönöm. mutatja az augusztus 5-i versenyértékelés. Ez is bizonyítéka annak, hogy a békéscsabai vasutasok követik szovjet példaképeiket. Fokozódó, erőteljes lendület a jellemzője munkájuknak. Nagy feladatra készülnek: vállalásuk teljesítésével és túlteljesítésével most rakják le az őszi csúcsforgalom sikerének alapját, hogy zavartalan legyen az ország vérkeringése, az új kenyérnek való és az iparcikkek szabad áramlása. — Kém, alig egy kilométer ide. Ez is megbeszélt válasz. Elindultak egymás mellett. Az idegen cigarettával kínálja Femandot. Rágyújtanak. Ha jobban megnézi őket valaki, akkor se gondolhatna mást: hót melós, most mennek haza, esti műszak'«ci dolgozhattak. Szótlanul ■Ívják a cigarettát. A kék füstöt hirtelen kapja el • szájuktól a Öuadarrana felől fújó szél. Ide már nem hallatszik a villamosok csörömpölése, a Hudsonök ♦Bbbhangú tülkölése, a nagyváros jellegzetes morajlása. Száradó fehérneműket csapkod fejük felett a aaél, piszkos, szűk utcákon járnak, egyre közelebb a barlanglakásokhoz. Néha meg remeg a föld a lóbak alatt. — Most ment a földalatti. — mondja Fernando és félrehajítja a cigarettavéget. Meztelen, csontigsoványodott gyerekek szaladgálnak a földbevájt kunyhók között. Még a lányokon is alig van valami rongy. Az egyik kunyhó előtt őezhajú öregembert ugrálnak körül a gyerekek. Az asz- Bzonyok a kunyhók mögött földbeásott tűzhelyen főznek valamit. Feketeszínű, nem tudni miből készült levest kanalaz egy egészen fiatál nő, levertsaélű pléhtányér- ből. Fernando, meg társa arrafelé tart. A nő belép a kunyhóba. Fernando félrehúzza az ajtó pokrócát, keményre döngölt földlópcsőn mennek leidé. A nehézlevegőjű szobában egy rozzant asztal, két szók, meg egy ágy az összes bútorzat. Leülnek, Az idegen kezét nyújtja: — Juan a nevem. Elég ennyi Az új összekötő. Az idegen körülnéz, aztán egészen közelhajol Fernandohoz. — Holnap, az éjszakai műszakban tör ki a sztrájk mindenütt. Béremelést követelünk! Szervezzetek erős sztrájkőrséget, Nem lesztek egyedül: több madridi üzem harcöl holnaptól kezdve. Fernando bólint. — Értem. Mi pedig üzenjük a Pártnak: erősödünk. A mesterek nagyrészB is vélünk tart. A mérnökök közül is néhányan. — Azért vigyázzatok, — emeli fel fejéi az idegen — vigyázzatok az árulókra* Madrid felett kigyulnak az apró nsillagfények. A Göncöl-szekér rud- ja a városra mutat, mintha elárulná a titkot: Holnap nagy nap lesz itt. A Puerta del Sol palotáiban, az éjszakai mulatókban par- takokban folyik a pezsgő, Franco hű lovagjai mulatnak, amerikai hastáncot járnak és véresre tapsolják a tenyerüket a fátyoltáncoe- nők merész produkcióin. Bzázpe- zetások röpködnek a levegőben, van miből bőven. Kint az utcákon rendőrök cirkálnak. Csizmájuk csikorog a kövezeten. Az északra húzódó hegység, a Sierra de Guadarrana felől fújó szél kerasztülnyargal a Puerta del Solon és lent délen megrázza a földbevájt viskók ajtaját. A nyo- mortelep ezer és ezer munkása ezen az estén készül: holnap szrájk! Fernando az asztalra könyököl. Nem mozdul, olyan, mintha aludna. Az idegen, az új összekötő már elment. Vissza a »Kék angyalba« s onnan nem tudni hová. Fernando nem alszik. Kenyeret rág, félkiló kenyér egynapi keresetem, — gondolja hirtelen, aztán a pislogó gyertya lángját nézi. Maria, aki a jó- előbb a fekete levest kanalazta, az ágy körül rakosgat. Vetkőzik. Az asztalon pislákoló gyertya fénye arcába hull és sötétszinű szemében tükröződik. Furcsa fény világit Maria szemében. A nyomorúság, a gyűlölet, éhség és szerelem keveréke. Femandora néz. Sűrű fekete hajat, vállát nézi. Aztán nesztelenül mögéje lép. 1— Fernando... éjfél is elmúlt. A szomszéd kunyhóban szivtépő- en felsír egy gyerek. Éhes lehet szegény, — suhan át Maria agyán, aztán megint Fer- nandohos- fordul. Vékony .sovány kis keze a férfi hajába simít. Fernando megfordul, átöleli S gyenge kis asszonyt. — Maria, holnap győznünk kell! Maria szemében könny csillan meg. — Győznötök kell. Fernando! A halványan pislogó gyertya utolsót lobban és sercegve kialszik. Maria lágy hangja betölti a dohos odút: — Győznötök kell, Fernando.., Dolores üzent: győznünk kell! Mert mi igy akarjuk, ezren és százezren... — Mi ketten is, Maria. Megcsókolják egymást. Olyan ez a csók, mintha a győzelmet pecsételnék meg vele. Másnap az éjszakai műszakban kitört a sztrájk. Süss Ervin.
