Viharsarok népe, 1951. július (7. évfolyam, 151-176. szám)

1951-07-12 / 160. szám

4 Vikais-aiok liépe mit jiimis 12., cMMrtöfc A Sirató -bezinaiak útja az első tipusú termelőcsoporttói a harmadikig Figyeljünk fel a dolgozók bírálatára Ez év tavaszán a szarvasi határ­ban : Sirátá-Beziná,baa 32 dolgozó parasztember a víg és szép jövőbe vezető utat válaszolta: »Bem Jó. is»f«. néven uj J.-es típusú terme- lŐcsopórtot alakította?:. Döcögve, sok üggyel-bajjal kezdtek munká­hoz; »Val aminek« nagyon érezték a hiányát. Napok múlásával aztán már tudták, hogy mi hiányzik termelőcsoportj ukban. Pribelszki Mihály így. juttatta kifejezésre gondolatát. ».4 mi termdőcsopor- tv.aix'mk életkérdése a pártszerre■ cet,. Olyan szükségünk van a párt- izerveziétré, mint a levegőre. Tu> fiam, én a pártoifkírüli dolgozó pámsssí, hogy pártszervezet nélkül tsdk h-lh'Jác s oln-ht k fis megalakult a .sirató-bezinai terineló'esóport pártszervezet». Boldog, közös aratás ..Aranyszínű tengerként ringott a búza és a »Bern« tszcs tagjai tü­relmetlenül várták a gabona vá­gásának idejét. Amikor elérkezett az idő, azonnal munkához kezdtek. Uj módon és másként, mint gz el­múlt évben. A .pártszervezet tagjai népnevelői: Mrena János, If óbei János, Kulaság György, .Csuka Fálné. Poljak György minden tszcs-taggal elbeszélgetett arról, ho­gyan kellene aratni. Az öreg Sztricska György is megkérdezte: »Aztán- mi lenne az előnye annak. ha közösen aratnánk?« A népneve lök így adlak .erre feleletet: »Néz ze Gyuri bácsi, magának három hold bpzavetése van, ,a tszcs-nek összegen pedig 68. A földünk, amint maga is tudja, 24 felé vau, az egyik helyen korábban, a másik helyen későbben érik a gabona. Pontos, hogy idejében arassunk, ne legyen szem veszteség. Ezért fog­junk össze mi, tszcs-tagok és a:aj­tónk közösen. Ha így csináljuk, tszcs-nk 68 holdnvi búzaföldjén lega'ább 25 mázsa búzát mentünk meg. Sztricska bácsi, a' tszcs többi tagja megértette, miről vai szó Kő.ösen arattak. Furár Pál elvtirs v párttitkár, Bagi Mihály elvtárs, a tszcs elnöke, Manyik Mária elv- társnő is vágta az öreg Sztricska György búzáját. Sőt Bagi elvtárs három gyermeke: Pál, Zsuzsanna és Mihály púdig a kalászokat szed­te. Sztricska bácsi és a felesége többször elmondta: most látjuk csak milyen erő van dz összefoi gásban.- De nemcsak kézikaszával, hanem aratógéppel is arattak. A gépet lo vak húzták. S azok a tszcs-tagok, akiknek van lovuk, örömmel allék az igaerőt, — a közös célért. Rákosi elvtárs tanácsa Még suhogott a kasza, járt az aratógép a búzában, de már a tar­lószántást, a másodnövények veté­sét is megkezdték a »Beim tszcs tagjai. Persze, ez sem ment köny- nyen, meg kellett értetni, hogy mi a jelentősége a másod vetésnek, nek, a tarlóhántásnak. A pártszer­vezet népnevelői elmondották: Rá­kosi elvtárs azt . tanácsolta, hogy vessünk minél több másod növényt, mert ezzel »megkétszerezzük« a földünket. Furár elvtárs, a párttit­kár pedig így mondta: saját ta­pasztala'ómból tudom, hogy milyen értékes tanács, amit Rákosi elvtárs mondott. Saját magamnak is volt másod vetés m és volt is elegendő ta­karmány a jószágnak. De nemcsak beszéltek erről a kommunisták, hanem maguk mu­tattak jó példát s ők kezdték meg leghamarabb a másodvetést. Igaz, egyik-másik tszcs-tag felvetette, hogy a má-odr.övény »kizsaiolja a földet, meg ta'án nem is érdemes vele foglalkozni. A népnevelők megmondották, hogy a má odvetés ellen a kulákok hazug híreket ter­jesztenek. A környéken lakó Zima György, meg Kozsuch Mihály ku­lákok is azért beszélnek »kígyót-- békái« a másodnövény vetésről, mert ezzel az a céljuk, így is akadályozzák a kétéves állatte­nyésztési tervünk jó végrehajtását. Ezek után Pásztor József is el­mondta: »Szóból ért az ember, jó, hogy igy megtudtuk az igazságot. Vetek én is másodnövényt.« Hoz­zá hasonlóan cselekednek a tszcs tagjai. Új -tagjelöltek A tszcs pártszervezete gondolt arra is, hogy a munkában élenjáró­kat elsegítsék a tagjelöltség ki­érdemlőiéhez. A párttitkár elvtárs személyesen beszélgetett el például Gyekiczki Jánossal is. Megmondta neki, hogy a Part kapuja nyitva a becsületes dolgozók előtt. Gye- kiczki János tagjelölt lett, mert kiérdemelte. Mrena János, Hóbei János például párttag lett, méltó­vá váltak erre. A Párt növekedésének kérdéséről a további nagy munkák során sem feledkezik meg a pártszervezet. Iti van például Pribelszki Mihály. Jó munkát végez ő is és a pártszer­vezet- megad számára minden se­gítséget azért, hogy tagjelölt le­gyen. Tisztelik, becsülik a tszcs pár- tonkívüli tagjai a kommunistákat, mert amint Sztricska bácsi mon­dotta: nagyon derék, becsületes emberek, szorgalmasak és nem saj­nálják az áldozatokat sent És eldöntötték A sirató-bezinai »Bem József« 1-es tipusú tszcs tagjai jobb éle­tük útjának fontos mérföldkövéhez értek. Kimondották, hogy ősszel 111. típusra térnek át, mert úgy meggyorsul a fejlődésük. Pásztor József mondotta: Az I-es tipusú termelőcsoportok közösen szánta­nak, vetnek, a többi munkát meg egyénenként- végzik. Dekát miért ne könnyítsen az ember magán, ha megteheti. A mezőgazdasági mun­kák közös végzése jobb termést-, könnyebb munkát jelent. Ezért tértünk mi át a III. tipusrá, ahol minden munka közös és a végzett munka alapján részesedünk az anyagi javakból. Az új és a régi birkózásából úgy született.a III. tipusú tszcs az új győzelmével, hogy a párt- szervezet népnevelői ismertették a való igazságot. Mert volt több pro­bléma, például Bencsik András, Pásztor József is níegkérdezte: »Ha III. típusúra térünk át, ho­gyan lesz a lovainkkal, csak úgy beadjuk?« A népnevelők megmon­dották: »A beadott lovakért meg­fizet a csoport, nem ingyen kell .odaadni’ a jószágot, sőt termé­szetes, hogy a tszcs tagjak «egyéni tehenet« is tarthatnak. De felvilá­gosították a tszcs tagjait arról is, ha III. típusra térnek át ősszel, | akkor is minden tag földje ará­nyában részesül a földjáradékból. Több egyénileg dolgozó paraszt bejelentette már, hogy ősszel ők is belépnek a tszcs-be. Závoda János és Kisuczki János is megelégelte az egyéni vergődést, ősszel ők is ott- lesznek a »Bern« tszcs tagjai között. * lsem könnyűi' az út a »Bern« tszcs tagjainak, a jobb jövőért. Vannak nehézségeik is, de ezeket a neíézségeket megszüntetik és a Párt segítségével útjuk a biztos, örömmel teli emberi élethez vezet. Morvay Sándor. Ebben a levelemben szeretnék néhány ' hiányosságra rámutatni, amit a dombegyházi állami gazda­ságban észleltem. Még az árpa aratása idején történt. Közvetlen az aratás napján adták ki az új kaszákat kalapálátlanul, a kalapá­csot meg nyél nélkül a dolgozók­nak. Mondani sem kell, mennyire hátráltatja az ilyen dolog a mun­kál: előrehaladását. Június 5-én a gazdaság vezetősége egy értesítést kapott, hogy disznókat vegyenek át a lőköJházi állami gazdaságtól. Az értesítést Tóth Géza könyvelő és Sebestyén Tibor agronómus el­fektették és esak 21-én jutott eszükbe, hogy elmenjenek a disz­nókért. Ekkor elmentek egy von­tatón négy emberrel és persze, üresen jöttek vissza, az említeti disznókat nem tudták átvenni, meri nem tartották meg ő-től 21-ig, mivel semminemű válaezt nem kap­tak. A lőkösházi út oda- és vissza­jőve!,, nézetem szerint legalább 50 forint felesleges költséget eredmé­nyezett a gazdaságnak. Nem véletlenek az ehhez ha­sonló jelenségek, fin azt hiszem, ehhez nagyban hozzájárul az, hogy a gazda-ágveaető elvtársak alig, vagy egyáltalán nem jelennek meg a párttaggyűléseken. Pedig ilyen alkalommal sok jó ée helyes szem­pontot tudnának adni részükre a dolgozók, melyük dolgot, hogyan lehetne jobban megoldani, a fenn­álló hiányosságokat kijavítani. ' IFJ. HOLIK ISTVÁN. Hz éberség, a felvilágosité munka hiánya miatt 120 hold gyapot, 72 hold cukorrépa gazosodon el a vésztői állami gazdaságban Kétszúzkilencvennégy dolgozó szerződött le időszaki munkája a vésztői állami gazdaságban. Még­sem kapta meg a kívánt növény­ápolási munkát se a cukorrépa, se a kukorica. Ez áll fenu a 120 hold gyapotnál is, amely eléggé elgazo­sodott, a földje megcserepesedett. A kapálás hiánya veszélyezteti a jó gyapottermést. A gyapot min­denegyes kapálása 40 kiló többlet­termést jelent holdanként, rendes és idejében végzett ápolással 6—7 mázsa termést is hoz. Ha a földje elgazosodik és megcserepeeedik, 2—3 mázsa is alig várható Óriási veszteség ez- ' magunktól dobjuk el a szövetet, vásznát, vagy egyéb textil-anyagot. Hiszen egyetlen kiló magtalanitott gyapotból 3 méter, vagyis egy öl­töny ruhára való anyag készül, vagy pedig 20 méter fehérnemű- vászon. A gazdaság területén lévő 120 hold elhanyagolt- gyapot sok- ezer méter anyagnak az elvesztését jelenti. Ugyanilyen hatalmas kár származhat a gazdaság 350 kalá­szosából is, melyet szombaton es­tig még 40 százalékban sem arat­tak le. Ha holdanként csak 20 kiló szemvesztaséget számolunk is, több mint 60 mázsa gabona megy ve­szendőbe. Mi okozza ezt a nagyarányú veszteséget? Az, hogy a befurako­dott- ellenség aknamunkája a le­szerződött dolgozókat félrevezette': kétszázkilencvennógy dolgozóból a növényápolás és az aratási mun­kákra alig maradt 70 a gazdaság­ban. Ez azért történhetett meg, mert a gazdaság területén hónapok óta nem folyt felvilágosító munka, sarokba dobták a bírálat és önbírálat fegyverét Ha bíráltak is, az A inkább dur- | tott az ellenség olyan követeléseket aságnak mondható, ami legíSkább László Jánosnál, a §azdnságrezető' politikai helyettesénél mutatkozott meg. Ugyanakkor pedig megalkud­tak az ellenséges kártevésekkel. Például Lovas István volt csendőr- őrmestert is »jól dolgozó, csendes embernek« tartják. Emiatt aztán nem is figyelték tevékenységét. Nem-keresték például, hogy a dol­gozók között ki keltett ellenséges hangulatot az egyébként könnyen teljesíthető normák ellen. Pedigj cönnyen rájöhettek volna, — ha egy kicsit- éberek, — hogy Lovas István volt csendőrőrmester biz­tatta ■ fel Moszkonincs Mihályt és Török Mihályt, akik nemrég kerül­tek ki a kulákok karmai közül és még mindig a befolyásuk alatt állnak. Az ilyeneken keresztül támasz­Nagyobb gondot a medgyesegyházi gépállomáson A magyarbánhegyeú »Dózsa: ter­melőcsoportban learattuk az őszi­árpát, el is csépeltük; 15 mázsás átlagtermésünk lett. Az aratás után közbejött nagy esőzés miatt inár így is majdnem későn fogtunk hoz­zá a búza a-atásához. Csoportunk tagsága hiánytalanul állt ki a nagy munkához, azzal a? elhatározással: harc minden szem gabonáért. Tag­ságunk nehéz feladat előtt állt, mert 23 dolgozó tagunk közül csak 0 kaszapárt tudott összeállítani, mert a tagság nagyobb része nő.- Abban reménykedtünk, hogy a 9 pár kasza elegendő lesz, mert a medgyesegyházi gépállomás leg­alább egy aia.ógéppel segítségünk­re lesz a 106 hold búza és árpa le­vágásában. Sajnos, ez a segítség nem jött, illetve a gép eljött, de állandóan rossz. Négy nap alatt 8 holdat vágott le csak és az lekötött hét munkaerőt. Hol itt az. ész,szerűség? Hol itt a harc minden szem gabonáért, ami - kor ilyen hanyagságok előfordul­nak a medgyesegyházi gépállomá­son? Nem is tudom, mi lett volna velünk, ha Pusztai Sándor párttit- kár elvtárs nem cselekszik olyan gyorsan és nem kér segítséget a DÉFOSZ-tól, a tömegszervezetek­től, el is pereghetett volna a mi gabonánk. Pusztai elvtárs segítsé­ge: 22 kasza vágta a 40 holdas kiesebbik táblát, a másik napon még nagyobb segítséget kaptunk, ott voltak az Államvédelmi Ható­ság tagjai. Vasárnap is arattunk. Mi szívesen vettük a segítséget, de amiatt, hogy nekünk segíteni kellett,, kissé szégyenkezünk is, — bár a szégyenkezés elsősorban a med­gyesegyházi gépállomást illeti. Itt van a eséplés, szeretnénk, ha na­gyobb figyelemmel javítanák és ál iítanák be a bépeket, hogy a gép­állomás minden tekintetben való­ban a mi segítségünkre legyen. TASS! LAJOS Magyarbánhegyes, »Dózsa: tszcs levelezője. is, hogy a gazdaság minden dol­gozónak adjon munkaruhát. Sem a gazdaság vezetősége, sem az üze­mi pártszervezet, - sem a 24 nép­nevelő nem magyarázta meg, hogy ezek a munkásruhák éppen a gya­pot elhanyagolása miatt riiennek veszendőbe, semmivé »’álnak. Nem magyarázták meg, hogy ez a célja Lovas István volt esendőrőrmesternek és azoknak a kólátoknak, akii: sokat Ígérve elcsalták a gazdaság­ból a dolgozó parasztokat. Nem rit­ka eset, hogy a kulákok két és fái mázsa búzát is igémek egy-egy dolgozónak, hogy elégedetlenségei szítsanak, mint ahogy azt Szá-si Károly, volt iskolaigazgató és le­vente parancsnok is tette. A vésztői állami gazdaságban történtekért elsősorban a gazdaság vezetősége és az üzemi párt-szerve­zet kommunistái felelősek. De fe­lelős a megyei állami gazdaságok központja is, mert nem adta meg a gazdaságvezetőnek a kellő támo­gatást. Ezt mutatja egy nem régi példa is, amikor az elmúlt héten, kedden reggel 8 órakor még áll­tuk az aratógépek és a központból kiment agronómus hátratett kéz/- zel sétált a tarlón ahelyett, hogy a munkaszervezésben segített volna, így esett azután, hogy az arató- gépeket vontató traktor letaposta * búzatábla szélét, mert a kézikaszá­sok szervezetlenség miatt nem vág-' tak utat. Az állami gazdaság vezetőinek és a megyei állami gazdaságok központjának is feladata, hogy » kulákok által^ dolgo­zók felismerjék az ellenség kár­tevéseit, felismerjék, hogy. az olyan »csendes emberek«,.mint Lovas Ist­ván volt csendprőrmester nem más! akarnak, mint azt, hogy minél ke­vesebb legyen a termés, tehát, hogy ne több, hanem kevesebb ruha es élelem kerüljön a dolgozók .aszta­lé; a. Fel kell fedni az ellenséget s akt kor lehetővé válik, bogy a gazda-ág 120 hold gyapotja és a 72 hold cukorrépája is a kívánt módon lesz megmunkálva és jó termést fog hozni. (Kukk) A sarkadi járás kultúr aktívái a terménybetakarítás sikeréért A sarkad! járás dolgozó paraszt­jai minden peroet kihasználva ve­szik ki részüket a békearatás mun­kájából : aratják a bőséges termésű gabonát, de a legtöbb helyen már felkészültek a begyűjtés sikeres végrehajtására is. A járás kultúr- aktivái jelentős segítséget nyújta­nak ebben a munkában dolgozó pa­rasztságunknak. Kultúrbrigádokat szerveztek, akik nappal az aratási munkákban segítenek, este pedig kultúrműsorral szórakoztatják, fel- üditik a munkában kifáradt ara­tókat. A Sarkad-feketeéri kultúr- otthonban ezek a brigádok heten­ként háromszor jönnek össze, hogy megbeszéljék .a soronkövetkező fel­adatokat. Már most megszervezr- ték az MSZT, az MNDSZ és a DISZ szervezetek bevonásával a cséplési kultúrbrigádokat, ütemter­vet. készítettek a szereplések ide­jéről és helyéről. S hogy ennek a munkának még nagyobb lendületet adjanak, az egyes kultúresoportok versenyre hívták egymást: melyik kultúrcsoport tud több aktívát meg­mozgatni és több helyen szerepelni. Ezzel kapcsolatban a sarkadi MSZTj knltúrosai vállalták, hogy négy } cséplőgépet látnak el rendszeresed kultúrműsorral, ehhez a vúllaiáa- hoz az okányi DISZ is csatlako­zott. Vállalták továbbá a - knltúr- munkások azt is, hogy munkájuk kapcsán egyéni agitáeiót is foly­tatnak, megértetik a dolgozó par rasztokkal, hogy mennyivel helye­sebb, ha az elcsépelt gabonát * géptől egyenesen a földművek szö­vetkezet raktárába szállítják. A Bar- kadi járás népművelési osztály» vállalta, hogy abban a községben, ahol nem tudnak kultúrműsort biz­tosítani, ott diavetítésekkel szóra- koztatják és tanítják a cséplőgépek munkásait. Ezt úgy oldják meg. hegy naplement után kimennek s cséplőgépekhez és amikor az « munkát befejezte, az oldalára erő­sítik a vásznat és arra vetítenek A sarkadi járás kultúraktivái igy akarják kivenni a részüket a be­gyűjtési munkák megsegítéséből hogy ezzel is erősítsék a béke­front magyarországi szakaszát é* feleletet adjanak a Grősz-féle ősz szeesküvők gaztetteire. Mitykő Pál, a sarkadi járási tanáöí népművelési elő» VJ »

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents