Viharsarok népe, 1951. július (7. évfolyam, 151-176. szám)
1951-07-12 / 160. szám
1*31 július 11, ceütűrtöfc Harcban minden szem ______________ ViUatsaidt Héfvc g abonáért — a békearatás Dombiratoson már as asstagok nőnek Július 6-án estig a »Bébe« tszoe- al együtt valamennyi dombiratosi olgozó paraszt befejezte az araiét. Nyele napon keresztül hajnali élétől este 10 óráig harcoltak a oe«nveszteség ellen. Kemény és jó nmkát végeztek. — Na »szusszan- imk* egyet — mondották a »Bees tsz tagjai — aztán lássunk ozzá a hordáshoz. Meg is érde- jelték a »ezusszanást«, hiszen az rátán befejezésével egyidőben 29 old' tarlót hántottak fel, 20 holdat edig bevetettek kölessel és rövid »yésztésű kukoricával. Hétffin kora reggel égy vontató pufogáaa és 3 fogabos oo6Í zörgése verte fel a falu csendét. A »Béke« tszcs tagjai meg- ezdték a keresztekbe rakott ga- ona behordását. Szinte egymáe- tén nőttek ki a földből a na- yobbnál-nagyobb asztagok. Szerén estig valamennyi gabona asz- agba került és ezzel a dombiratos! Béke« tszcs tagjai megnyerték a ■etn veszteség csökkentéséért folyatott harc második szakaszát is, Ax ő lendületes munkájuk talp- aállitotta az egész falut. Külömj- f«n Katona József, Borsos Ferenc, rarga István, Ozudár András ée lomonkos József dolgozó parasztok gyorsították meg a lépteiket. Már korábban ők szervezték meg minden utcában a fogatos brigádokat. KSzöaen, együttes erővel hordják a község határában lévő gabonát. Az aratásban ők voltak az elsők a járás területén. A hordásban és a cséplésben sem akarnak lemaradni. A hétfőn megkezdődő hordás kedden és szerdán olyan lendületet kapott, hogy az utakon egymást érték a gabonával megrakott kocsik, Hajnali 3 órától este szürkületig nem csendesül el a munka zaja. A dolgozó parasztok vállalták, közös szérűt mint például Dóezi József, Varga Márton, Veres Antal és Öz Károly. Asztagba rakva várja már a cséplőgépet a Vöröskupa határrészbeli dolgozó parasztok gabonája is. Itt is összefogtak gyalogosok és fogatotok. Ezért haladt így előre a behordás. t A cséplőgépek már több napja búgnak a dombiratosi szérűkön. A falánk oséplődobokba már búzakévéket eregetnek az etetők. Blcsépe- letlen ősziárpát még hírmondónak sem lehet találni a faluban. Valamennyi zsákba került már. A cséplőgépeknél lévő népnevelők felvilágosító szavára a dolgozó parasztok hogy tíz nap alatt minden gabonát asztagba raknak. De a jelek azt mutatják, hogy nem tart addig. Kiss Gyula községi párttitkár éa Gera Vince elvtársaknak már nem könnyű számontartani azoknak a dolgozó parasztoknak a neveit, akiknek a fogatos-brigádok már »berántották« gabonáikat. Másnak segítenek már a hordásban idős Kiss Sz. János, Tóth András ős még sokan mások, mert az ő gabonájuk már asztagban van. A hordás betejeztét jelentették a rád- pusztai dolgozó parasztok is. ök is ketten-hárman összefogva láttak a hordáshoz. Kisebb -nagyobb létesítettek, az előirányzatot túlteljesítve, eleget tettek árpabeadási kötelezettségüknek. Neon nagyon kilózták a beadásra szánt ősziárpát, Baráth Gábor, Kalcsu Imre, a két Juhász János (a Szabadság és a Dózsa- utcai) Domonkos János, idős Szabó András és a többi dolgozó parasztok. Tudják, hogy mjnden beadott szem saját népük békéjének megvédését és a jólétet teremtő ötéves tervünk sikerét segíti elő. Ezért hántjak fel' egymásután a tarlót is és vetik be másodnövény- nyel. Tudják, hogy ezek a munkák szorosan hozzá tallóznak az idei békearatáshoz. —kukk— »lost rajtunk, cséplőmunkásokon a sor, hogy minél előbb magtárba kerüljön a gabona Elmondta: Ki.ss János, kunágotai cséplőgépetető M£g július elején szerződtem le séplőgépetettetek a kunágotai gép- llomás egyik gépéhez. Aratás közien örömmel állapítottam meg, agy az idén rég nem látott, bő érmést csépelhetünk. A bő ter- rés cséplése nemcsak a gazdának, a nem a csíplöntunkáfenak is örö- tet jelent. Ezen túl pedig azt, ogy felelősségünk teljes tudatosul vigyázzunk, nehagy a bö ter- tésből egyetlen szem is kárba- esszen. Ezért miig a cséplés nteg- ezdése előtt elhatároztam, hogy a idén sokkal körültekintőbben lelkiismeretesebben etetem agé- et, mint az elmúlt években. Visz- eaélnék a dolgozó parasztok bi-, almával, ha nem igy tenném, ők tinden szorgalmuk latbavetésével ry éheztek szemveszteség nélkül le- ratni, most rajtunk cséplőmun- ásokon a sor, hogy minél előbb zemveszteség nélkül magtárba ke- liljön a gabona. Az elmúlt héten mi már ki is Utunk egy 36 colos cséplőgéppel Lunágotán a kövesút mentén léte- itett szérűre. Eddig már 400 mása árpát és búzát csépeltünk él- iséplés közben rájöttem arra, hogy Oil minden évben új "Vkfszer szerint kell etetni, vagyis aszerint, hogy milyen a gabona. Az idén bizony eléggé nagy a xgfciz«. Ha nem etetünk gondosan, hanem hübele Balázs módjára dobáljuk a gépbe a kévéket, a szalmában marad a sok drága szem. Ráadásul pedig gyakori szijszakadás és dobtengely- törés akadályozná a cséplés minél előbbi befejezését. Az eddig elcsépelt néhány kocsi búza cséplése közben ezért igyekeztem kitapogatni olyan etetési módot, ami kizárja úgy a szemveszteséget, mint a szijszakadásokat és a tengely- töréseket. Ezt sikerült is megtalálnom. A kévéket kissé visszatartva a dob teljes szélességébe srégen eresztem le. Persze, ha nagyok a kévék, egyszerre csak a felét, mert ellenkező esetben megerőltetném a gépet és a dob sem tudná kellőképpen kiverni a szemeket Az a veszély is előállhat, hogy a hosz- szú szalma rátekeredik a dobkosárra, kiváltképpen, ha a dolgozó parasztok nem várják be a párnapos száradási időt. Ezt betartva és lelkiismeretesen etetve elérjük azt, amit Juhász András traktorista gépész vállalt, bogy naponta 110—120 mázsa, az egész idény alatt pedig 50 vagon gabonát csépe- lünK el. Ahhoz, hogy naponta 120 mázsát el tudjunk csépelni, fontos az is, hogy a dolgozó parasztok a. lehető legnagyobb mértékben közös szérűkre hordjanak. Közös szérűkön szívesebben dolgoznak a cséplőrrtunkások is. Nem kell hosszú órákat huzatossal eltöl- teniök. Ugyanekkor rövidebb lesz a cséplési idő is és nem áll fenn az a veszély, hogy a dolgozó parasztok asztagba rakott gabonája kicsúszik az esős időjárás következtében. Mindezeket figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy az idei cséplés minél előbbi befejezése függ a gépésztől, az etetőtől, a cséplőmunkásoktól és maguktól a dolgozó parasztoktól is. Valamennyiünknek hazafias kötelessége mindent elkövetni annak érdekében, hogy a lehető legkevesebb szem és időveszteséggel elcsépeljUk békearatásunk bő termését, biztosítva ezáltal békénk védelmének megszilárdítását 5 éves tervünk sikerét, népünk jólététi A eséplőnépnetelők és cséplőmunkások felelőssége Elmondta: Szél József elvtárs, almáskamarást cséplőnépnevelő Népnevelőnek lenni a cséplőgépeknél úgy érzem, megtiszteltetést jelent. A cséplőgép népnevelői élharcosai annak a győzelemnek, amit a begyűjtésnél vívunk ki. Es, hogy valóban élharcosok tudjunk lenni,- erre fel is kell készülni alaposan. Az olyan népnevelő, aki felkészülés nélkül megy ki a gépekhez dolgozni, úgy gondolom, olyan, mint az a katona, aki fegyver nélkül indul harcba. Azt pedig mindenki tudja, hogy fegyver nélkül győzni nenn lehet. Miíor megtudtam, hogy a Párt erre a megtisztelő feladatra osztott, be, elkészítettem magamnak egy tervet arról, hogyan is fogok dolgozni. Az egyik feladatom, úgy gondol-« tam, az lesz, hogy a cséplőgép munkásainak megmagyarázzam, milyen komoly munka vár rájuk. A dolgozó parasztok learatták idejében a búzát, most a cséplőmunkásokon áll az ország kenyerének biztosítása. Elmondom majd a munkatársaimnak, hogy például a szemvesztesógi (pelyvába, ocsuba maradt szamok, szemtörésj csökkentére milyen sokat jelent. Kiszámítottam: a mi 6-os gépünkön, amin naponta körülbelül száz mázsát tudunk leereszteni, például 3 százalék veszteség három mázsát jelent. Három, mázsa búza pedig egy mondjuk 30 dekús fejadaggal rendelkező városi dolgozónak, több, mint száz napi kenyerét jelenti. Elhatároztam, bogy a dolgozókkal megbeszélem és bevezetjük a mindennapi újságolvasást is. így nem szakadunk el az élettől, meg tudjuk mindig mi történik a nagy világban, mi a teendőnk. A másik feladatom az lesz, hogy tettre változtassam a „cséplőtől a magtárba“ jelszót. Elmondom majd a csépel - bető dolgozó parasztoknak, miért kell a gabonabeadással is a békét erősíteni. Az elmúlt hetekben leplezték le Grősz Józsefet, meg a társait-. Itt, Almáskamaráson a fel- azabadulás előtt volksbundista svábok laktak. Nem egy közülük SS- fcatona, meg keretlegény lett. Az 5 helyükre jöttünk mi ide, én és a szüleim is Battonyáról. Battonyán a múltban volt egy 600 szögöles házhelyünk, amelyre még egy kicsi házat sem tudtunk építeni. Itt, Almáskamaráson házat és 7 hold földet kaptunk. Megmagyarázom majd ft dolgozó para-ztoknak, hogy a Gjősz-banda felbujtóinak adjunk méltó választ úgyis, hogy a géptől beadjuk a gabonánkat. Mert azt mindenki tudja, az amerikai gyilkosoknak és ügynökeiknek az • célíja, hogy itt, Almáskamaráson is újra a volksbundisták legyenek az urak. Tudom, ott a cséplőgépnél elmondják majd egyesek, hogy »sok« a beadás, nem lehet teljesitanL Ezeknek kiszámítom jnajd, hogy nem nehéz eleget tenni a köteles- zettségünknek. Nálunk 15 aranykoronásak a földek. Elmondom, hogy pl. egy 10 holdas középparasztnak a beadása ezután háromezer búzakilógram. Ebből 9 mázsiai 90 kilót kell búzában teljesíteni. Úgy számoljuk itt mifelénk, körülbelül 10 mázsát figat a búza holdanként. Ez három és fél hold búza vett* mellett 35 mázsát jelent. A 35 mázsából a vetőmagra három máza 85 kiló kell. Öt személyre a fejadag 12 mázsa. A oséplőrész 3 mázsa 82 kiló lefiz, a beadás 9 mázsa 90 kiló. Ezen felül még 7 kiló hijján 7 mázsa felesleg i» marad. Tehát- még C vételi jegyre» is jut bőven beadásra. Megmagyarázom majd azt is, hogy a beadás határidő előtt való teljesítéséért jutalom jár. Például, aki a búzabeadását augusztus 20-ig teljesiti, az gyorsbeadási jutalmat kap, mázsánként 4 forintot. Kilenc mázsa 90 kilónál ez 40 forintot jelent. Negyven forintért pétiig körülbelül három méter vásznat, vagy egy inget, vagy kis gyerekcipőt lehet vásárolni. De emellett, aki idejében beadja a gabonát, a sajáf fejadagját is növeli. Az augusztus 20-ig teljesített beadás után ház- tártá^onként 20 kiló gabonát lehet megőrőlni. Ha a takarmánygabonát is teljesíti november 7-ig, akkor a forradalom emlékünnepére újabb 20 kilót őrölhet. Emellett, aki 0 vétek jegyre beadja felesleges gabonáját, 80 forintot kap mázsájáért, a 0 jegyre beadott gabona mennyisége után őrölhet búzát és a lisztjét szabadon forgalomba hozhatja. A népnevelőmunka mellett figyelemmel kiséram azt is, kik azok a cséplőmunkások, meg élenjáró dolgozó parasztok, akik a békearatás nagy munkájában kiérdemlik, hogy Pártunk soraiba kerüljenek — jó munkájuk jutái-1 mául. Úgy akarom elvégezni munkámat, mint cséplőnépnevelő, hogy minél több pártonkivüli dolgozót segítsek el a tagjelöltség kiérdemlé- séhez. A hiisoshol jöttek... — G. Tóth Jáno9 nagykamarás! levelezőnk tudósítása nyomán —• Oil ’ültek as árokparton. Vidám alakot hozott feléjük a szél. Kata wlaunás, traktor bugása végűit a dalba. Dübörgőit körülötte a fáld, az ut porát egy-egy árival megrakott szekér kavarta ti: megkezdődött a hordás. De k mind ebből nem láttak, nem illáitok semmit, Osak ültek né- ám, tekintetük rátapadt a darabka iUl aranysárga termésére. Ott állt őttük a három hold búzavetés, agámosan, mint ahogyan ők ültele i árokpartom. Az idős ember ránts kezével morzsdlgatott egy ka- isat. Diába emelgette szemhéját, tat látta, csak újjaival érezte a Is szemeket, mert világtalan. De légis magához szeretné szorítani a trahka földet, a traktort, a doh )zá népet, mindent, mindent, ami •gitette, hogy az ő földjén is ga» bőséges termés legyen. Talpra akart állni, kaszát ragadni gyorsan, egy percet sem késni, mán— den szem búzát megmenteni. — Nem lehet — nyögte ki — Öreg vagyok és vak. S ültek tovább ők ketten, Kodkeán Flórián 6 holdas román egyénileg dolgozó paraszt és ftelesége. Az ember 78 éves, az asszony 75. Minden reggel kijártak a földre, ha úgy adódott kint is aludtak, úgy őrködtek búzájuk felett. A végső csatát sem akarták elveszíteni, a szempergés- től is meg akarják óvni búzájukat. Megt-megszólitgatták az ismerősöket: vágják le a 3 kataszteri hold búzájukat, megfizetnek érte. Nem kaptak rá aratót. A határban, szaporodtak a keresztek, ltt-ott a tarló- hántotta föld feketéiéit, csak as ő búzájuk állt még talpon. A nagykamarást Botos-pusztán mindenki ismerte őket, hogy szorgalmas, jól dolgozó parasztok voltak, de hiába, mindenkit elfoglalt most a saját munkája... Ahogy tűnődtek, az öregembernek eszébe jutott, hogy még a i7-es választás idején Sztrezsm Péter román . kidák korteskedett Nagy Ferencéknek és akkor Botos- pusztán minden román nemzetiségűt — akit meg tudott szerezni —kocsiján hordott a választásokra. Ott volt köztük ő is, Kodreán Fbérién. Most felkereste őt is, megpróbálta aratni hívni a kulákot is, de hát hiába hívta az öregember a Sztrezsán Péter kulákot, csak kinevette. — Atkozott — jött ki a gyűlölet, az idős ember a^kán. Képmutató, mint gazdái ott túl a tengeren. * A hír eljutott a botospusztai nMagyar-Román Barátság« I. típusú tszcs tagjaihoz is. — Elvtársak, — szólt az elnök — 3 hold búzavetés forog kockán, száraz idő van, könnyen pereg a szem. Segítsük ki az öreg Ködre- ónt. Tizfiimyolcan indultak el magyarok, románok, hogy segítsenek a világVfdan házaspáron. Ahogy a léptek közeledlek, a két öreg felállt az árokparton, nem tudták miire vélni? — Hiszen ezen a tájon minden le van ai-atrn, csak az enyém nem, no, meg azé a ganéjé (Sztrezsán kulákra gondolt ekker), de nem tartom én magam té'.e egy- sorba —mondogatta feleségének. A csoport odaért. Az asszony szemügyre vette a kis csoportot, meg-megakadt tekintete egy-egy kabátkihajtón csillogó párt jel vényen... — Hozzánk jöttek? A mi búzánkat akarják vágni? Honnan jöttek, kicsodája maguk? — csak úgy jöttek a kérdések a csoport felé. As ember nem látta a kipirult arcokat, csak hallotta: — A közösből jöttünk... a to-. rabbi választ a rendre dűlő búza, az egyre szaporodó keresztek adták meg. A két öreg talán minden kévét külön megsímogaiott. örültek, mint a gyermek,-mikor ajándékot kap. Mikor a brigád végzett, kínálta a fizetséget. — Nem bérért jöttünk, a fizet• ség az, hogy üt is megmentcitimU minden szem gabonát. Az idős házaspár nem értette, ők is voltak fiatalok, de ennyirh ingyért mégsem dolgoztak... A kis csoport elindult. A vak ember csak a dalból következtetett az igazságra, amit a szél hozott vissza felé* jük: »Kényszer volt egykor a munka, ma hősi tett.«. S az asszony addig nézett utánuk, míg a távlat, el nem nyelte a 18 dolgozót. — Hazudtál Sztrezsán Péter, mint mindenkor — dümiyögte — a megértés, az erő ott van a közösben. Halkan felsóhajtott, mint akkor, amikor a brigád aratott: ha fiatal lennék, de köztük lennék.a
