Viharsarok népe, 1950. december (6. évfolyam, 279-301. szám)

1950-12-24 / 299. szám

Kiss Rózsi, a varsói békekntdöt« munkahelyéi! is a lsekéért kii.ol A SzílVOSz megyei választmánya pénteken tartotta ülését 1359 DECEMBER 21., VASÁRNAP Ára SO filler VI. ÉVFOLYAM, 239. SZÁM EM KEKE2E3KÍJXK Karácsonyt a béke, a szeretet ' üniícpének szokták nevezni. De aligha akad olyan dolgozó me­gyénkben is, aki ne emlékezne »issza, amikor a karácsony két napja éppen olyan sivárságot és gyötrelmet hozott, mint a többi nap. Aligha, akad olyan dolgozó, aki ne emlékezne azokra az idők­re, amikor karácsonykor éppen agy nem jutott kenyér az aszta­lira, cipő gyermeke lábára, mint a többi napon. Melyik dolgozó tus emlékezne arra, hogy a szépen hangzó zsolozsmái:, a hivatalos csikójáról: melleit éppen úgy vé­resre verték Horthy csendrőei azt, a a »kicsit több bért>. egy jó iái ételt & mert követelni, mint a lobbi r.apon. És melyik dolgozó ne emlékezne megyénkben is arra, hogy amíg a munkások, dolgozó parasztok ezrei felett — az ál­landó nyomor közepette — ott ^ lebe ért Damoklész kardként a mi lesz holnap«, addig a tőkések, a íö.dejurak tobzódtak a bőségben karácsonykor éppen úgy, mint a többi r.apon. Vájjon ki ne emlé­kezne arra, hogy iij'ti—á«—iád karácsonyán éppen úgy elküldték az urak a magyar nép szine-vjrú- gát a biztos puiífiiiMifÁ' mint a többi napon. Minden dolgozó em­lékszik rá, hagy a fasiszták bar­bár támadása ellen védekező — hazáját,' szabadságát védő hős szovjet nép ellen küldték a német fasizmus magyarországi bérgyilko­sai, a Horthy ak fiainkat, apáin­kat. Mindenki emlékszik arra, hogy az egész világot meghódítani aka­ró, a Szovjetunió népeit is guzs- bakötni akaró fasizmus küldte fia­ink, apáink tízezreit a voronyezsi sírba. Ki ne emlékezne Auschwitz borzalmaim és a többi szörnyűsé­ges csapásra, amit a fasiszta há­ború Zúdított az emberiségre. Ki ne cm'ékczne a vijjogó bombák­ra, a borzalmas pusztításra, amit a faszba őrület idézett elő. Min­denki emlékszik erre. De nem elég csupán emlékezni 1 Nem elég kitárna, hogy ez soha többé né következzen be. Nem elég kíván­ni, noha a szovjet nép hős fiai, a dicsőséges ! örös Hadsereg szét­verte, megsemmisítette a fasiszta Icr.cvadat, Hit'cr gyilkos bandáját, ile elfog alták helyét a Waal-Street tőzsdéi lovagjai, az amerikai im- f páriái siók. És Hitlert megszógyré ; nit3 j.o.',osz.-ággal készülnek a vi­lág tókéjét megsemmisíteni, em­berek millióit legyilkolni t el­pusztítani mindazt, amit h dol­gozók milliói kemény munkával, ál: k irattal alkottak, építettek újjá a fasiszta rombolás után. De ha csak azt mondanánk, hogy készülnek, igen keveset mon­danánk. Vájjon akad-e a becsüle­tes emberei között .olyan, aki no látná, hogy a koreai veresek tíusz- titasd!, a koreai gyermekek, asz- s otr o aggok ra tid legyilkzlázét *».• - amerikai agres zorok csapán nyit Inyr.ak« szánt ált a harmadik “■ világháborúi a! Aligha! Ha már mindenki előtt félreérthetetlen vi­lágossággal áll, hogy Amerika mai urai nem riadnak vissza sem ilyen gazságtól, liogy újabb vértanáért idézzenek elő. És ma már nem­csak, hogy sárba tipornak minden emberi jogot, hanem nyiltau hir­detik az emberiség ellen készülő tervüket, —- a háborút. Ezt igen élesen tükrözi vissza az amerikai imperialisták szolgálatában álló »La France« cdmü francia lap, amikor «izeket írja: »Amit most Koreában csinálna,k, ki kell ter­jeszteni Magyarországra, Romániá­ra, Bulgáriára, Kclct-ééémetarszeg- ra és a balti államokra is.« És nem véletlen, bogy a népi demo­kratikus országokat sorolja fel a francia burzsoá lap. Nem véletlen, hiszen a népi demokratikus orszá­gok árok, — köztük Magyarország is —, melyek népei keze rőt a hős szovjet nép leverte a fasiszta bi­lincset, felszabadította az elnyomás alól. De nemcsak felszabadította a fasiszta gúzsbakötéstől, hamun állandó támogatásival e népek, köztük mi, magyarok is, olyan eredmény -zen építik szabad hozd' juhot, hogy méltán vált ki dü­höt az imperialistákból, a népek Icizs'.íkmáuyóléiból. De hogyan is néznék jó szcmmjJ. a felszabadult dolgozók egyre szépülő életét, hi­szen —- minden akadályoztatás el­lenére is —-a szabadságban élő népek példája egyre inkább fo­kozottal)!), határozottabb harcra készteti az., imperialisták járma, alatt sínylődő népeket, hogy le­rázzák magákról a rabbüinoseket, ami mindinkább veszélyezteti örök­nek hitt kizsákmányoló uralmukat. Hogyan is néznék jó szemmel, hogy a hatalmas kínai nép le­rázta magáról a rabigát cs nem zsákmányolhatják, nem rabolhat­ják a kínai népet, nem rabolhat­ják Magyarország és a többi népi demokratikus ország népeit. És ép­pen ez a mozgató rugója, okozója az imperialista egresszórok aljas­ságainak. Ezért pusztulnak a ko­reai városok, .ezért pusztulnak a koreai gyermekek, asszonyok, ag­gok. A vesztét érző vad gyűlöle­tével rúgnak bele mindenbe, «mi az emberbég számára szent, ( szí­tanak és rágalmaznak, mindent el­követnek, ho;rj- tervük sikerüljön — világháborút robbantsanak ki, mégpedig abból a célból, hogy az újabb vérözönön keresztül igába hajthassák újra a világ valameny- nyi népét. De o népek békét akarnak! Nem akarják, hogy egy néhányezef őrült tőkés miatt ismét milliók pusztuljanak cl. Azért küzdenek ma vVágszrrt ■ a becsületes embe­reik milliói, hogy megakadályoz­zák az újabb világháború kirob­ban Hsát, hogy megkössék a tűz _ csóvával fény: getödzö «tgrasszorok forrt. Ezért harcolnak Moszkvá­ban, Parisban, Ne w-ióikban, Lon­doniján és Budapesten. Ezért ta­gadják meg az. imperialisták el­nyomása alatt szenvedő dolgozók a fegyverszálitaiáoyok kirakását, ezért tíl'a.oanak «kajkokkal n fegyvergyártás ellen. A Szovjet­unió dolgozói példáját lövetve, Az utóbbi napokban a gyulai és az orosházi férés ért ei legjobb eredményt a knkerieabegyiijtésben A mes«fkováeshási9 «arktidi járásban fokozni kell a lendületet i begyűjtési hét lezárása után sem állt meg a lendület a kuko­rica! >egy új tésben. Népneve!óink felvilágosító munkája nyomán a dolgozó parasztság megértette, hogy a begyűjtési héttel nem fe­jeződött be a munka, a harcot tovább kell folytatni a begyűj­tés teljes sikeréért. A begyűjtési hét óta újabb 21 vagonnal emelkedett a begyűjtött kukorica mennyisége. A legjobb eredménnyel » gyulai járás folytatta to­vább a begyűjtési munkát. A foétegyházi tanácstitkár Nagy Pál kezdeményezésére itt még a begyűjtési hét alatt verseny in­dult az eleid, ké légy házi és a lök ős bűzi népnevelők között, hogy minden népnevelő 10 má­zsa kukoricára gyűjtsön felaján­lást Ezt a versenyt a népneve­lők tovább folytatták a begyűj­tési hét után is. Jó munkájúk eredményeképpen 11SO mázsát gyűjtöttek be a járás dolgozó parasztjai. A járások közötti versenyben a begyűjtési héten élenjáró szeg­halmi járás a második helyre került. Itt kiemelkedik Füzes- gyarmat és Szeghalom. Ebben a két községben szintén megszakí­tás nélkül tovább folyik a nép- nevclőmimka. A népnevelők fel­keresik a begyűjtési kötelezett­ségüknek eleget nem tevő dolgo­zó parasztokat és megmagyaráz­zák nekik, hogy most nem ke­vesebbről van szó. műit arról, hogy a kukoricabeadással is erő­sítsék a bekéért harcolók tábo­rát A szeghalmi Járásban csü­Belyrádi amerikai körök „jói küizefäduaek“ iátfák a Titc-kandának Rfájfsft „segély.“ Zürich. A Neue Züricher Zei­tung cbuft isiiWrt jobboldali lap belgrádi tudósítói i «z.-rinl, «bel­grádi amerikai körök» a jugoszláv kormány mai magatartását fénye,« bizonyítéknak tokinti arra, hogy igazuk volt,- amikor támogatták u Tito-reudszert. Sokáig «úgy lát­szott. mintha ez a politika nem hozna gyümölcsöt, «do éppen most, amikor a nemzetközi feszültség kiéleződött és a veszély sokkal na­gyobb. minden megváltozott:). A «belgrádi amerikaiaknak» az a véleményül:, hogy a Tito-Jugo- szláviának «nyújtott segély jobban kifizetődött», mint azok a sokkal nagyobb összegek, amelyeket uvu- gatourópai országok «gazdasági szanálására» fordítottak. ezért harcolnak a népi demol.ra- Uhus országok dolgozói u több- termelésért, a selejt csökkentésé­ért, « minőség megjavításáért. /I félszubadnll dolgozók tudják, hogy minden halapácsüth csapás az im­perialisták háborús tervedre és ha e csapások mind sűrűbben hulla­nak, — 0 gaz tervek összedőlnek, pozdorjává válnak. Sfenck tudatá­ban folytatják a harcot megyénk dolgozói is. Vájjon ki merné ta­gadni, bogy nem az imperialis­ták és azok hazai ügynökei elleni gyűlölet fűti például a békéscsabai Pamutszövő dolgozóját, K rizsán Mária láncosé) ölöt, aki decem­ber a i-re, a világ béketábora ve­zérének 71. születésnapjára >ál- lalta, -hogy ipar február 15—1 tervét teljesíti, ugyanakkor púén debembo? i5-én január i5-i tar­vén dolgozott. Vagy pedig Kor­csok Jánosáé szövőnő, aki decem­ber 21-re ipái februári térié­nek befejezését vállalta és decem­ber 15-én már' február »5-1 ter­vének teljesítésénél tartott. Da igen, az imperialisták elleni gyü­A tudósító céloz arra, hogy a?, USA .impyrmliiluk iüiudon wi« nsatlpsuknűl biztosabban a zsebük­ben tudják a belgrádi fasiszta klikket. Az einlitéfct «amerikai kö­rök» rámutatnak arra. hogy 'Fran­ciaország és Olaszország «külpoliti­kai szempiHitt ól megbízhatatlanok.» A Reuter Dgújabb jekiitéso ssoo- rint, Tito szerdán hosszas «meg­beszélést» folytatott a belgrádi an­gol katonai attaséval, aki rövidesen visszatér Lonbonba. Popovics, sí ti tóista jugoszláv hadsereg főpa­rancsnoka is «tárgyalásokat» foly­tatott velő. Ezzel egyidőben Davfos brit kül­ügyi államtitkár böjeleutatto, hogy oz angol kormány kétmillió fontos «újabb kölcsönt» nyújt Titoéknák. ügynökeinek is, — a Tito-ban- dának, akik gazdáik utasítására megsértették hazánk határait és aljas módem kazlakat gyújtottak fei, lövöldöztek határőreinkre. Az imperialistáknak szól a válasz ak­kor is, amikor »békecsütörtököt« tartanak a munkások, mint azt a békéscsabai Karneválban is tették. És a munkásosztály példáját kö­vetve, egyre határozottabban ve- szi Iá vészét a békehíréből dolgo­zó parasztságunk is. Ezt bizonyít­ja például Zsilka Lajos öthold «« battanyai dolgozó paraszt is, aki a »begyűjtési héten , amikor a népnevelők elmondták neki, hogy a begyűjtés ei is a háborús ügették ellen harcol, kötelező kukorica- beadásának 100 százalékos id jo­gi lésén túl még 18 mázsa kuko­ricát adott be a nép államának. Ugyancsak a háborús gyújtogatok forr« re mért csapást Barcsai Im­re, az óinezőhegyesi üzemegység tehenész csoportvezetője is, amikor vállalta, hogy Sztálin elvtárs -71. születésnapjára i!\.5 liter napi fe­jé« átlagát 15.5-re emeli és 21.8 lölet fűti őket és a többieket is. Ezzel adnak feleletet a háborús agresázorok déli határainkon lévő liter fejéri átlagot ért cl. így f ekétek és felen de megyénk dolgozói is a halálgyárosoknak és törtökön egyetlen nap alatt 125 mázsa kukorica gyűlt be. Sokat Javult a munka az utóbbi két napon az eddig hátul kullogó orosházi já­rásban. A Járás népnevelői újult erővel látlak neki a munkának, egy nap alatt 1 vagon kukoricát gyűjtöttek össze. A községek kö­zött továbbra is Tótkomlós jár az élen. Egyes járásainkban azon­ban úgy gondolták, hogv a begyűjtési hét bgfejiz'sível befeleztük az egész b-gyűj­tési munkát. Nem érlelték meg azt, hogy ezt folytat l kell az előirányzat százszá­zalékos t IJzsiUsítg. mert csak így biztosíthatjuk ál­latállományunk részére a téli ta­karmányt. A mezőkovácsházi és sarkad! járásokban a népncvcTő- imuika majdnem teljesen leállt A begyűjtési hetet követő na­pon mindössze 28, illetve 40 má­zsa kukoricát gyűjtöttek be. Ha­sonlóan leállt a felvilágosító munka a gyomai és a szarvasi járásban is, ahol szintén csak 25- 00 mázsa begyűjtésről szá­molnak l>e. A városok közötti versenybrit Békéscsaba kullogg hátul. Tizen­hatmázsás napi teljesítményével utolsó helyen halad a megyé­ben. .Tárásainkban, városainkban az élenjárók példáján meg kell ja­vítani a begyűjtés ütemét. To­vább kell vinni a felvilágosító munkát, hogy megyénk minél előbb teljesítse knlcoricabogyfij- tési előirányzatát. azok hazai ügynökeinek, az olya­noknak, mint a szeghalmi Szívok István 70 holdas kutaknak, aki 70 mázsa termény beadását sza- lxilálla el, avagy C/ibnlh.i Béla 87 holdas kőrös'. 1.lányi kulktuk, aki G és félmázsa árpát, mázsa kukoricát rejtett ej, ug) antikhoz két ntazsa cukrot, np kiló zsírt és s j kiló rizst befalazott;, liogy ezzel nehézséget okozzon közeibe fásunknak, ezzel segítse haláig) <t* ros gazdáit. Egyszóval: a dolgozok nemcsak emlékeznek a légi elnyomatás esz­tendeire, a fasiszta habomra, bű­nein minden erővel harcolnak az­ért, bogy a régi embertelen sors többé vissza ne térjen, hogy a felszabaduló* utáni alkotásunkat no perzselj» fel egy újabb bá­bom, hogy békében, boldogség- ban éljen minden becsületes cur­lier ma, holnap, holnapután é$ mindig. Harcolnak, hogy megvál­jék szabadságukat, békéjüket. K* ebben a harcban bátran mcndtel- nek, mert olyan népekre támasz­kodhatnak, mint a hatalmas Szov­jetunió népei, o’yan ember vezeti ezt a harcot, mk»l a natgy, a bölcs Sztálin. (Cserei)

Next

/
Thumbnails
Contents