Viharsarok népe, 1950. november (6. évfolyam, 255-279. szám)

1950-11-26 / 276. szám

4 VIHARSAROK NEPB Agitáciéiik legfőbb tartalma — a béke BAákosi .elvtárs arra tanít ben­nünket, hogy minden kér­dőt — tehát azt is, hogy a béke rnegv értelmezhető — egyszerűen, közérthetően, népszerű módon, inindou oldalról megvilágítva, meg­győzően, a helyi viszonyokra al­kalmazott érv. I á. cl világítsuk cipg-a tömegele előtt. Népnevelőink számára rendkívül nagy megtisz­teltetés és felelősségteljes feladat ez. A mi megyénkben még nem minden népnevelő érti és érzi út e feladat nagyszerűségét és tör­ténelmi jelentőségét, ne-rn vált még egrézen húsává és vérévé. Most, s mikor a felvilágosító emuk a minőségéért dolgoznak púrt- »zervesetelnk, népnevelőink, egyet­len . pillanatra sem felejtsék el, ma az agitáció legfőbb tartalma: «a béke roagvédelmozhetős. Ta­pasztalatuk mutatják, hogy a bé- koköltaőnjegyz-'s és tanácsválasz- iíUok íigitációja után nem eléggé kötik össks a napi feladatok meg- eld-ásdfc a béke kérdésével. Nem eléggé érvelnek ilyenformán: a kövényjörmolési szerződéskötés — « Léioi védelme, a torménybeadás 'teljosJtwn — a béke védelme, a sotejt ír ökkautés, nnyagmogtnka- ritás. mennyiségi és minőségi ter­melés — a béke védelme. Jfvaz az az állítás: a béke, minden erő forrása. Ebből következik az is, hogy a béke- agiláció megnyitja a nép milliói­ban a rejtett erőtartalékokat. Váj­jon hogyan ? ügy, hogy a békét minden dolgozó őszintén akarja, kiég a tgkCzöioböeek gondolatai­nak legmélyén is ott van a béke akarása, ha- csak óhaj formájában te. Ezt a békeóhajt erősíteni te­het és kell is. Minél erősebb a békéié vuló áhitozás, amiál könv- nyebbon lehet tettekre változtatni nzt a béka ved •hűére. Elsősorban népneválöiuk feladata megértetnS; dolgozóinkkal azt a legfőbb kér­dést: a béke erői le-győzhetette- rtfck. Ha valamely dolgozó nem értené meg mindjárt ezt a kér­dést-, akkor a népnevelő elsősorban abban keresse a főhibát, hogy nem elég jól tudta megmagyarázni b ezért még jobb érvelést kell, hogy találjon. A politikailag tegkevésbbé fej­lett dolgozó tömegek között is a legkönnyebben megértethető a béke kérdése. Népnevelőink soha no felejtsék el: minél jobban meg­értetik a dolgozókkal a léke vé­delmének lehetőségét, annál inkább emelkedik a termelés mennyisége és minősége az üzemekben, annál inkább kötnek n övány termelési szerződést- s adják be terményüket a dolgozó parasztok. Agitátoraink legyenek éberek. Ahol a dolgozóknál hiba van valamiben, lássák meg, azonnal vegyék észre: «itt valami nines remiben, itt az ellenséges hírve­rés ingatja meg békehitükben a dolgozókat». Még jelentős szómban vannak dolgozók, akik nincsenek meggyőződve a béke biztosításának tehetőségéről. Sokan vannak, akik megértik, hogy egy-egy cselekede­tükben a . békét szolgálják, de ugyanekkor több, vagy legtöbb cselekedetükben még nőm ismer­ték fel, mennyiben segítik, vagy gátolják azok a békeharcokat. Népnevelőink állandó napi fel­adati!,, hogy minél több dolgozónak, minél több cselekedetében megmu­tassa, még a kisebb dolgokban is: hogy azzal a békét sogiti-o. avagy .hátráltatja. Napjainkban itttett találunk sorbanállókat az 50 dnrab jóállapolban levő tíxéket keres megivítelre a Békéscsabai Közkórház Ajánlatokat a kórház gazdasági hivatalába kérünk üzletek előtt-, do alig találunk olyan népnevelőket, akik felvilágosítanák a dolgozókat arról, hogy meny­nyire helytelen cselekedet ez, mert nem a béke, hanem a háború erőit segíti a eorbauállás. ékesen magyarázzák meg népnevelőink, hegy a béke mögvédclmezheto. Magyarázzák meg, hogy a termeléssel, népi had­seregünk állandó erősítésével ha­zánk mindinkább szilárdabb bás­tyája lesz a bőkefrontnak, ami az el fenséget -visszahat válásra kény­szeríti. Ez persze minden egyse dolgozó cselekedeteitől függ. Min­den egyes dolgozónak naponta koll hinnie valamit a béka érdekében, mart naponta működnek e nem pihennek békénk ellenségei. Mind­ez áldozatokat is kíván a dolgo­zóktól, amelyek mégis csak sokkal kisebbek, mint pl. a koreai nép áldozatai, melyre rúkényszeritet- tók, hogy fegyveres harcban vé­delmezze masát. Mivel minden egyes embertől függ a léke vé­delme, mutassanak rá népnevelőink arra, hogy ezért minden dolgozó felelős is önmaga és mások előtt, önmaga és mások érdekében, a béke biztosításáért. Minden dol­gozónak tehát nemcsak lehetősége van, de kötelessége is a békéért harcot folytatni. W/an azonban az éremnek egy másik oldala is, amiről nép­nevelőink még mindig keveset szól­nak. Még mindig nem szerepel az imitációban olyan súllyal, mint ahogyan azt az adott helyzet meg­követeli, az ellenség belső ügy­nökeinek leleplezése. Nem mutat­nak rá kellően népnevelőink a k ulák, a klerikális reakció, n jobb­oldali és egyéb népellenségek hír­verésének igazi okára, nem mu­tatnak rá: hogyan és miként szol­gálják ezek a háborús uszitók ügyét, hogyan és miként törnek nap mint nap a dolgozók ezen ellenségei a béke ellen. Népneve­lőinknek elsőrendű feladata, hogy az ellenség igazi arcát nap mint uap bemutassák a dolgozók előtt, lerántsák a leplet a gyilkosok szándékáról. Az említett elvi szem­pontok népnevelőink munkájában csakis úgy valósulhatnak meg, ha a pártsasrvek állandóan a figyel­mük középpontjában tartják s el­lenőrzik megvalósulásukat, a dol­gozó tömegekbe való kivitelüket, a napi gyakorlat közben. Ksllekllv vezetés a pártaauftábaa A Bolsevik Párt Sztálin elv- lárs meghatározása szerint, ak­iivan gondolkodó, öntevékeny, eleven életet élő, a régit rombu- dönto és újat alkotó harcos szervezet. Harcra telke.siti és szervezi a szovjet népet a lkom- mimista építés nagyszerű fel­adatainak megoldására. Eleje magasrendű eszmeiségében és szervezeti tömörségéi on, a kom­munisták aktivitásában és önlu- dalosságáhan, a dolgozó töme­gekhez fűződő elszakíthatatlan kapcsolatában rejlik. Valamennyi pártszervezet mun­kásságának alapja a pártoníselüli demokrácia, amely a cselekvés demokráciája, amikor a pártta­gok tömege maga dönt a kérdésekről és maga cselek­szik.. Ebből következnek a párl- szervek munkamódszerei is. A pártvezetés kollektív vezetés Nem lehet igazi vezetést gyako­rolni, ha a pártszervezetben hiányzik a kérdések valóban kollektív megvitatása, a széles­körű kritika és önkritika, ha a pártszervezetnék: gyenge a kap­csolata az alapszervezetekfcel, a tagság tömegeivel. Ahol a pártmunkások megsze­gik a kollektív vezetés elvét, adminisztratív módszereket he­lyeznek előtérbe, elkerülhetetle­nül elsatnyul a politikai és gaz­dasági munka. A P áriban a meg­győzés módszerét adminisztrá­cióval helyettesíteni, mint Sztá­lin elvtárs is hangsúlyozza, azt a veszélyt rejti magában, hogy a pártszervezetek öntevékeny szervezetekből puszta ügyintéző irodákká alakulnak át. A pártonbejfili demokrácia szi­gorú betartása, a kollektív ve­zetés elvének követése segíti a vezető káderek helyes nevelését, fejleszti a párttagság alkotó, ak­tivitását, biztosítja az állami és gazdasági munka fölött a párt­szervezetek részéről gyakorolt 1 >olsevik irányítás színvonalának állandjő emelését. A skbtovi körzeti bizottság munkája ebből a szempontból példamutató. Valóban politikai vezető szerv, egyesíti, irányítja és ellenőrzi az állami és gaz­dasági szervezetek munkáját, fo­kozza felelősségérzetüket a reá­juk bízott munkában. A körzeti bizottság egész nnuíkájában a pártaktívákra, az alapszenekre támaszkodik. A körzeti bizottság kollektiven tár­gyalja meg és dönti el a gaz­dasági és politikái munka leg­főbb kérdéseit. Ugyanezt meg­követeli az alapszervek veze­tőségétől és titkáraitól Is. A körzeti bizottság vezetőségi tag­jai gyakran ellátogatnak a“kol­hozokba és a helyszínen nyúj­tanak gyakorlati segítséget a pártszervezeteknek. A politikai munka megjavítása előmozdítja a körzetek előtt állé gazdasági feladatok sikeres megoldását. Ijenin és Sztálin azt tanítja, hogy’ a kollektív vezelés clő- fellételei az egyén felelősség­érzetének fokozása a rábízott munkát illetően. A pártbizottság valamennyi tagjának tehát nem­csak az a kötelessége, hogy te­vékenyen részivé gyen az egyes kérdések megvitatásában, ha­nem az is, hogy nap-nap után érdeklődjék az elfogadott hatá­rozat sorsa bánt, állhatatosan liarcoljon a gyakorlati megvaló- sítá1 ért Kollektív móilon vezetni any­uját jelent, mint állandó* kapcso- latot fenntartani a párttagsággal, a legnagyobb figyelmet tanúsí­tani az egyszerű pártmunkások véleménye bánt, a páii tagság tömegeinek tapasztalataira tá­maszkodni. Sztálin elvtárs hang­súlyozza, hogy a vezetők és töme­gek tapasztalatait egyesi teái kell, mert csakis ilyen esetben lesz he­lyes a vezetés. A kollektiv vezetés elképzelhe­tetlen a kritika és önkritika ki­bontakozása nélkül. Ezen keresz­tül lehet gyorsan kiküszöbölni a hibákat és biztosítani a munkában az általános fellendülést. A párt­bizottságoknak nagy figyelmet kell lanusitani az alulról jövő bírála­tok iránt. A kollckliv vezetés ilyen mód­szerei emelik a pártmimka szín­vonalát, tökéletesítik a púrtsaervek vezető tevékenységének módszereit, becsülettel tcljesilik az előttük: álló feladatokat és biztosítják a politikai, gazdasági és kulturális élet állandó emelkedését. Javítsuk ki az MSzT küldőttválasztó gyűléseknél mutatkozó hibákat jL'leiének jelentős állomásához érkezőit el a Magyar-Szovjet Társaság. December 20—21-én, Sztálin elvtárs születésnapján tartja meg ezervezetünk országos kongresszusát, atiol új vezetőséget választanak, megtárgyalják az ed­dig végzett munkákat, megszabják a jövő feladatait. Ez az országos kongresszus egyben dolgozó né­pünk újabb hatalmas megmozdu­lása, harcos kiállása lesz a béke és a béke legfőbb őre: a nagy Szovjetunió mellett. A magyar dol­gozók ezen a kongresszuson ismé­telten megmutatják nemcsak a kongresszuson részvevő külföldi vendégeknek, küldötteknek ős meg­figyelőknek, de az egész világnak, hogy békét akarnak, teremtő, al­kotó békét s ezért a békéért ké­szek bármilyen áldozatot hozni. Megmutatják, hogy a békééit foly­tatott harcban rendíthetetlenül kö- yotjük felszabadítónkat, a Szovjet­uniót b nagy tanítónkat, a béke- tábor hatalmas vezérét: Sztálin elvtársat. TjVin a kongresszuson népünk legjobbjai vesznek részt. Most folynak megyénkben a kül­döttválasztó gyűlések, amelyen a tcrmaléslien, a bókekarcban kitűnt dolgozók közül választják meg tag­jaink megyei küldötteiket, hogy majd ezek közül bízzuk meg a Legjobbikát a deoember 10-i me­gyei küldőttválasztó gyűlésen az­zal, hogy a Viharsarok dolgozóit képviseljék a kongresszuson, vi­gyék el megyénk népének harcol? üdvözletét, tolmácsolják a Vihar­sarok népének harcos békeakara­tát. November 15 óta folynak ezek a k fi 1 d ö tt vű las ztás o k megyénkben s van számos jó és rossz tapaszta­lat. Szükséges, hogy a jó tapasz­talatokat továbbfejlesszük, a rcsz- 3zabot pedig kiküszöböljük' további munkánkban, hisz-en november 30-ig tartanak megyénk területén á küldöttválasztó gyűlések. A "” Italánosságban elmondhatjuk, hogy dolgozóink átéreztek a kongresszus jelentőségét, jól ké­gresszus előkészítésében Legjobb eredményt elérő szervezetünknek. Hogy mennyire nagy az érdeklődés a kongresszus iránt dolgozóink között, bizonyítja, hogy számos olyan községbe^, ahol még ninos szervezetünk, a dolgozók elhatá­rozták, hogy december 21-ig meg- alakiljfik az MSzT helyi csoport­ját, hogy ezzel is ünnepeljék nagy tanítónk születésnapját. jVf agát a küldöttválasztó gyűlést ■LTi is szerve*leink nagyobb ré­szében jól készítették elő, gondos­kodtak arról, hogy a falvak dolgo­zói tudomást szerezzenek róla, a tagságon kívül a dolgozóknak mi­nél nagyobb tömege vegyen részt ezeken a gyűlő okon s a küldöttvá­lasztó gyűlések egyben a község bébeaka.atának hű kifejezői is le­gyenek. Különösen ott sikerültek* küldöttválasztó gyűlések, ahol 03 MSzT vezető-ége a többi tömeg- szorvezottel karöltve végezte az elő­készítő felvilágosító munkát és a Párt segítségét kérték a munkához, mint Gádoros, Elek, Sarkai. Szer­vezeteink többsége színvonalas, a béke megvédésére mozgósító műso­rokkal tették még ünnepélyesebbé a küldőttválasztó gyűléseket, mint tették a végegyháziak is. |ke az eddig lezajlott küldöítvá* lasztó gyűlések, art is meg­mutatták, hogy nem elég csupán a dolgozók spontán lelkesedései e bíz­ni a küldöttválasztó gyűlések si­kerét. Ahol a vezetőség nem végs­zóit jó felvilágosító munkát, shot nőm kértek a kárt és a temegszer- vezetek segítségét, ott rosszul sike­rültek a küldőttválasztó gyűlések, még a tagság sem jelent meg a gyűlésen. De még ez sem minden a küldöttválasztó gyűlések sikeré­nek biztosítására. Gyndpsljpdni kell jó kultúrműsorról is ezekre a gyű­lésekre. Az orosházi'MÄäSif ’ ros?« előkészítő munkájának bizonyítéka az a té,nv, hogy bár a csoport ki­váló képességű zenekarral, ének­karral, jó színjátszó csoporttal is rendelkezik, a gyűlésen egyetlen kisérő műsorszám sem volt. Nem szitették elő a küldöttválasztó gyű­léseket s sorra tettek felajánláso­kat a kongresszus tiszteletére. Szsrvezeteink és tagságunk felis­merte, hogy azzal is a béketábori erősiti, ha minél több tagot sze­rez a szovjet barátok táborába: a Magyar-Szovjet Társaságba. Ez­ért indult megyénk szervezetei kö­zött éa a szervezőteken belül a tagság között tagtoborzó verseny. A nemrég megalakult gerendám szervezetünk vállalta, hogy a kon­gresszusig kétszeresére emeli tag­létszámát, a Síukadiak és gyulaiak azt vállal tőle, hogy taglétszámu­kat az eddigi háromszorosára eme­lik jó felvilágosító munkával. Ha­sonlóan nagy jelentőséget tulajdo­nit tagságunk a szovjet dolgozók életét ismertető, a békotábort erő sitő központi lapunk, az «Uj Világ* terjesztésének is, előfizc- tésgyüjtő versenyekét indítottak egymás között szervezeteink és tagságunk. Nincs olyan szervező- tünk, ahol ne ajánlottak volna fel valamilyen ajándékot a kongres­szuson részvevő külföldi vendégek részére. Kevermesi szervezetünk versonyzászlót ajánlott fel a kon­egy csoportnál tapasztaltuk nz elő­készületek folyamán — mbit Mező- berényben, Bévaványán, Mezőko- vácsházán, Kaszaperen, Csorvá.sön —, hogy nem fordítottak elég gon­dot az előkészítésre. Ezeknél a cso­portoknál sürgősen ki kell javítani a hibákat, hogy biztosítsák a kö­zeli küldőttválasztó gyűlés sikerét. Kövessék a jó csoportok példáját ■ jó szervezéssel, felvilágosító mun­kával tegyék a község ünnepévé, halalmös megmozdulásává a gyű­lést, mint tették a gyulaiak, ahol az üzemek dolgozói zászlók alatt vonultak a gyűlésre s felvonulásuk tüntetés volt a béke mellett. A küldöttválasztó gyűlések te- zaj lát a után sem állhat meg csoportjainknál a munka, tovább kell folytatni a kongiesszusra bein­dított veraoayt s különböző rendez­vényekkel, kiállításokkal, tanfolya­mokkal még közelebb keil hoz­ni a dolgozókhoz nagy barátunkat és példaképünket, a szovjet népét, hogy az MSzT betöltve hivatását, erősítse a békotábort, mozgósítsa a dolgozókat békénk megvédésére. Kiss József, MSzT megyei titkár. A szovjet és magyar mezőgazdasági szakirodalom összes újdonságai kaphatók A K6AYVKS1SOLT Kiskereskedelmi Vállalat és a Szikra könyvesboltjaiban A KÖNYVESBOLTOKBAN útbaigazítás, díjmentes könyvbemutató!

Next

/
Thumbnails
Contents