Viharsarok népe, 1950. október (6. évfolyam, 229-254. szám)
1950-10-15 / 241. szám
Munkások ! Terveitek túlteljesítésével ünnepeljétek a tanácsok megválasztását | Munkásnők. ELHATÁROZTÁK; Minden asszonynak elmondják, 22-én a jobb életre szavaznak Esteledett. A tora őszi szól meg-megrihálta a fák sárguló koronáit. Soltészaié fázósan húzta magán szorsabbra a nagykendőt, d© egy pillanatra sem jutott eszébe, hogy hazamenjen. Közelebb húzódott a csoport közepén álló asszonyhoz, hogy egyetlen szavát -se mulassza el; Ünnep volt itt délután Tótkomlóson. Kárpátaljai kolhozparasztok jöttek el, hogy átadják tapasztalataikat. Ahogy az ünnepi beszédnek vége lett, kisebb-nagyobb csoportokba verődve beszélgettek tovább. Ezernyi kérdést tettek fel újra és újra a küldötteknek. Sóltészné, Málnámé, Lomján- Bzkiné, Karkusné s még jópáran a ,,Viharsarok" asszonyai Bodónét fogták körül Szomjasan hallgatták szavait a kolhozról s arról, ami talán még ennél is jobban érdekelte őket.: a tanácsokról. A szavak nyomán ámít előttük a ká-rpátukrajnaiak ote. Egészen 45-ig hasonló volt ez az övékhez, hiszen akkor akár Tiszaágteleken, akár Tótkomlóson mentek a községházára ügyes-bajos dolgaikat elintézni, egyformán beszélt velük a megye kiszolgálója, a jegyző úr. Itt se, ott se volt ritka, hogy négy-öt napot dolgoztak ingyen a kulákbiró úrnak, hogy elintézze az ügyüket. 45-ben »ztán elindultak az új utón. De ott, Kárpáfukrainában nagyobb léptekkel haladtak előre Erről beszél Bodóné. — Kálónk már régen tanács Srányitja a...községet — magyarázza. —- Olyan, amilyet ti készültök most választani. A válaszadásokat nálunk is nagy, ünnepélyes készülődés előzi meg. Az agitátorok sokszor elbeszélgetnek a falu, a kolhoz dolgozóival, hogy kiket találnak, alkalmasnak a tanácsba. Es azt is megmagyarázzák, hogy minden embernek le kell adnia szavazatát a békéiéi,: aki csak az épitőmunka mellett Van. A választás napján aztán zászló díszbe öltözik a falu A dolgozók ünneplő ruhába, zászlókkal, vidám énokszóval monnek löadni szavazatukat jelöltjeikre. És reggel 8—9 órakor már egymásután jelentik a falvak: 100 százalékra leszavaztak. Még a betegek, az öregek sem maradnak ki nálunk. A szavazatszedő bizottság tagjai elmennek hozzájuk. Szavazás után ünnepel az egész falu. Vidám ének, zeneszó veri fel a falu csendjét. Másnap aztán dolgos hétköznapok várnak az új tanácsra. Megkezdik! a munkát. Sok feladat hárul rajuk. Intézik a falu ügyeit. Nálunk a dolgozóknak nem kell várni napokat egy-ogy ügy elintézésére, a bürokrácia nálunk ismeretién A falu tanácselnöke egy-kettőre elintéz mindent. A tanács feladata ellenőrizni az iskolákat, Óvodákat is. Nekik kell felelni azért, hogy rendben menjen itt minden. De a tanáos ellenőrzi a kolhoz munkáját is. Ott vannak a tanácstagok minden munkában. Bs kötelességük, hogy a falu ügyeinek intézése mellett élenjárjanak a munkában. Munkájukról aztán rendszereién beszámolnak a falu népének. S aki nálunk nem jól végzi a munkát, azt visszahívják a tanácsból. A belgrádi klikk gazdasági csődje A Tito-klikk új kölosönért könyörög pártfogóihoz, az amerikai imperialistákhoz. Az amerikai és angol lapok belgrádi tudósítói, amikor jelzik külügyminisztériumaiknak, hogy a belgrádi oligarchiának (milyen sűrgŐ3 szüksége van a so- ronkövelkező dollárinjekcióra, akaratlanul is feltárják a jugoszláv gazdasági élet katasztrofális helypetét. Coblentz, a »New-York Herald Tribune« belgrádi tudósítója azt r ' dönti, hogy a Jugorzláviáfcan lévő ülfíl li valutáké zlelök októberben teljesen kimerülnek, akkor pedig knég jugoszláviai szakértők beismerése szerint is »Jugoszlávia egéBZ gazdasága komoly veszélybe kerül«. 'A tudósító még azt is jelenti, hogy a pénzügyi válság köveiJcezté- ben Jugoszláviában ipari üzemekéi állítanak le. Belgrad urai' erőszakkal akarj ált kényszeríteni a parasztokat a termés beszolgáltatására. De ezek a kísérletek mo 'hiúsullak a parasztság el lenáilásán és a »gabonateszol- yáltatási terv« még a «Borba« hasábjain közzétett, erő jen nagyított hivatalos alatok szerint is augusz- Ifcus 15-ig, csak félig valósult meg. jlgy a belgrádi terület kosmai kör- ■etébpn 974 parasztgazdaság képül 436 egyáltalán nem teljesítette ti gabona’;e3zolgáltatást, 440 pedig csak. egy részét adta be a köve- 'lelt gabonamennyiségnek. A parasztok elrejtik, vagy elégetik a gabo- ‘nát, sőt voltak olyan esetek, amikor megölték Tito gabonabegyüjtő «biztosait. < A »New-York Herald Tribune« bemiég jelentette, hogy Jugoszlávia négy körzetében felkelések és tüntetések voltak ft kormány »roppant alacsony árafasiszták más drákói rendszabályai ellen. Egy faluban 12 parasztot halálra ítéltek, mért szembeszálltak a rendőre: aputokkal. Aa amerikai laptudósítók jelentése szerint az élelmiszerárak a tavalyiakhoz képest kétszeresen, sőt még többszörösen is emelkedtek, — »Tablot« londoni hetilap augusztus 12-i számában, a lap belgrádi tudósítója ezeket mondja jugoszláviai benyomásairól: »Jugoszláviában az emberek minden gondolata teljesen a mindennapi kenyérre összpontosul- Egyszer meghívtak vacsáráia egy vasutashoz az egyik vidéki városkában. A vacsora személyenként két kanál kukoricakásából állt. A vasutas feleség© ezekot mondotta: — Hónapról-hónapia egy és ugyanaz van vacsorái* ..« Ugyanakkor a Tito-klikk az amerikai imperialisták parancsára potom áron adja el az északatlanti blokk országainak és Nyugat-Nó- meterszágnalc nemcsak a stiatégiai nyersanyagok, hanem az élelmiszerek nagy mennyiségét is. A néptömegek felháborodása e politika miatt már olyan méreteket ölt, hogy még Washing- , ionban is aggódnak a belgrádi bérencek sorsáért. Az United Press hírügynökség belgrádi tudósítója, Kerry, így figyelmezteti gazdáit: »Nem tudom, a jugoszláv nép sokáig kibírja-e azt a fizikai erőfeszítést, amelyet a sovány táplálkozás és a közszükségleti cikkek csaknem teljes hiánya mellett követelnek tőle.« Ezekre az aggodalmakra súlyos okok vannak. Semilyen dollárinjekció sem menti meg Tito klikken« történő- vásárlásai és ft Tito-jót » nép haragjától, És azt, hogy a tanács munkája valóban jó legyen, a nép érdekeit szolgálja, arra biztosítók az, hogy a falu logjobb dolgozóiból választják ki tagjait.! Hogy ez valóban így is van, ezt bizonyítja Bodóné története is, amit a küldöttség többi tagjai mesélnek el. A felszabadulás előtt harmadosként élt a kulákföldeken. Ma már kolhoztag, beválasztották a falu- tanácsba. S a legutóbbi választáson tanácselnök lett a falujában, Tiszaágteleken. Elhallgatnák reggelig is az asz- szonyok Bodóné szavait, ahogy a tanácsról beszél, de indulni koll a küldötteknek, várják őket a többi falvakban is. Soltésznóék még sokáig álltak az emelvény .mellett, beszélgetve akkor is, amikor eltűnt a vendégeket vivő autóbusz a szemük elől.' Arról beszólnak, amit most hallottak, arról, hogy most már jobban megértették, hogy mit jelent a tanács. El is határozták, mielőtt elindultak hazafelé, hogy Tótkomlós műiden asszonyának elmondják, amit hallottak, azt, hogy 22-én mindannyian a jobb életre szavaznak majd. dbeákedJitMé# idUáma zsADANYi állami gazdasag vezetői t Versenyjelentésetekben szándékosan hamis adatokat közöltetek a gazdaságok központjával. Ezzel félrevezettétek nemcsak a gaz. daságok megyei vezetőit, hanem magjájl a Pártot is. A versenyben nem hamis jelentésekkel, hanem jé munkával kell elérni az első helyet! GÉPÁLLOMÁSOK TRAKTORIST AI! Kovács Jár.os békéscsabai traktorista az elmúlt hét folyamán befejezte idénytervét. A tanácsválasztások tiszteletére vállalta, hogy tervét 130 százalékra teljesiti. Kövessétek példáját! SARKADI JÁRÁS DOLGOZÓI! Járástok eddig mindössze 7. százalékban tett eleget kukorica beadási kötelezettségének. Szégyenteljes lénia; adásiokkal a megye eredményeit rontjátok le. Vegyetek, példát a mezőkovácsházi járás dolgozóitól, akik négy nap alatt 40 vagon kukoricát adtak be. A BÉKÉSCSABAI MAGASÉPÍTŐ NV KöRÖSTARCSAI ÁLLAMI GAZDASÁG ÉPÍTKEZÉSE! Az építkezés befejező munká'atait csigalassúsággal végzitek, amit bizonyít a háromtagú festő brigád 53 százalékos átlagteljesítménye, a kőműves brigád 51 százalékos, á segédmunkás brigád 48 százalékos napi teljesítménye is. Mindez a rossz munkaszer-' vezés eredménye. Javítsatok a hibákon! MEGYÉNK TÉGLAGYÁRAI! Vegyetek példát az orosházi I. számú téglagyár nyersgyártó üzemrész dolgozóitól, akik ezévi tervüket már 28 százalékkal túlteljesítették s most a tanácsváiasztások méltó megünneplésére újabb 7 százalékkal növelik a tervteijesitést! Én azt szeretném 'megtudni... Kárpáíukrajnai parasxlkiiídöííek látogatása Batíonyán Megyénk területén a kárpátuk- rajnai parasztküldöttok beszámolói Battonyán és Sarkadon tett látogatással értek véget. Battonyára csütörtökön a délelőtti órákban érkeztek meg, ahol ' fogadAmkrá közel kétezer dolgozó jött össze. A dolgozók nevében Boruzs Mihály, a mezőkovácsházi járás tanácselnöke, a tömegszervézetek képviselői, valamint az úttörők üdvözölték a vendégeket magyar, román, szlovák és szerb nyelvei),. Majd virágokkal halmozták el a dolgozók a vendégeket. Az üdvözlésekre Imre Bertalan küdött válaszolt. A fogadás után a küldöttek az ünneplő tömeg kíséretében a DÉEOSz kultúrtermébe vonultak, ahol hosszasan elbeszélgettek a dolgozó parasztokkal. Itt is, ott is érdeklődő csoportok fogtak kőiül egy-ogy küldöttet. Mondd meg elwtárs, milyen módszerről értek el ti olyan magas gyapottormés eredményt? — szólította meg Bodó Ferencet Fodor Lajos tszos-tag. — Mi azt tartjuk — hangzott a válasz —, hogy minden föld aranyat ér jó kezekben. A gyapot alá is éppen olyan jól meg kell munkálni a földet, mint má|s növény alá. A mag kikelése után aztán a földet állandóan porhanyitani kell. Nem kismértékben függ a jó termés a szakszerű kaccsolástól sem. — Én azt szeretném megtudni — veti fel Kováos Antal —, hogy kik léphetnek ba nálatok a kolhozba? — Beléphet oda minden becsületes dolgozó — magyarázza Bácskai Pál — aki önkéntes elhatározásból a felemelkedés útját választja. Persze, a kulákokat nem vesszük be. De nálunk már nincsenek belépők — az egész falu régen belépett. Látták a közös gazdálkodás eredményét, aztán egykettőre határoztak — Itt Battonyán is, meg máshol is láthatják már az eddigi eredményeket — szól közbe Elek Sándor — hiszen két év alatt egészen átformáltuk és jobb életet teremtettünk a volt Purdli-féle gazdaságban. — Most már nem kell olyan rossz vizet innunk, mint mikor ott cselédeskedtünk. A Purdli-féle «uraság» nem törődött azzal, hogy betegek lettünk a rossz víztől. Mi két ártézikutat építettünk — dicsekszik Kovács Antal, — Van bizony nálunk is több jó eredmény a tszcs-ben — erő* siti özv. Bugyi Istvánná. Be is lepnének, csakhogy a kulákok telebeszélik őket. — Ha ez igy van — szól a küldöttség másik tagja, Zabolotnyi Irén — akkor ti nem végeztek felvilágositó munkát. Ha végeztek is, nem jól. Ehhez tanulni kell. Lenin és Sztálin elvtárs könyveit olvasgatni, akkor le tudjátok szerelni a kulákok támadását és olyan lasz a ti életetek is, mint a mienk Lesz rádió minden házban, lesz I ötholdas kisparaszt. — De meny- olvasókör, klub, új iskola, nap-1 nyíre, hogy tarthatnak, méghozzá közi otthon minden faluban és jobbnál-jobb mezőgazdasági gépek, mint amilyenek nekünk vjumak. A tszcs-tagok és az egyénileg dolgozó parasztasszonyok Bodó Er- znébetet, a tiszaágtoleki tanácselnök asszonyt állták körül. Csak úgy röpködtek felé a kérdések. —> Aztán van-o piac a szovjet falukban? — érdeklődött Szabó Hik- lósné kispárasztasszony. — Hát már hogyne volna — hangzott a válasz. — Van nekünk is bőven árulni valónk. A kolhoz kocsiján visszük eladni feleslegeinket. Tojást, tyúkot, csirkét, malacot. Akad eladni való gabonaféle is, mert jóval több jut a kolhoz terméséből — az állammal szembeni kötelezettségeink teljesítése után is — mint amennyit elfogyasztunk. — No ugye, néz körül diadalmasan Hári Jánosné — mennyi ostobaságot akartak elhitetni velünk a kulákok. Azt is hiresztelik, hogy a kolhozparasztoknak nincs semmijük. — Ugyan, már hogyne volna — folytatja Bodau Erzsébet ízes hangon. A múlt télen is két disznót vágtunk, pedig csak négyen vágyunk, aztán meg tej fölöző gépet is vettem nemrég, mert tehén is van. A kis- és középparasztok Csele Károlytól, a «Bolsevik» kolhoz elnökétől érdeklődtek csoportba verődve. Egyszerre négy-öt kérdés is száll feléje. — A kolhoztagok tarthatnak jószágot? — kérdezi Hajdú István gond nélkül, nem fő senkinek a feje, hogy miből hizlalja meg a hizóját, hogy telelteti ki a tehenet, a • fiaskocát. Kapnak bőven takarmányt. Munkaegységenként öt kilogram terményt, két liter bort mértek tavaly is, meg 120—140 kéve kukoricaszárat, 17 mázsa szalmát, ugyanennyi szénát és ezenkívül silófe is. — Aztán a jószág szaporulatát be kell adniuk a kolhozokba? — Dehogy is kell, azt mindenki ott adja el, ahol akarja. Persas, kupeckedni nálunk nem lehet. fgy folyt a beszélgetés két órán keresztül Sok olyan kérdésre kaptak feleletet a battonyaiak, amin mái régóta rágódnak. Az itt hallottakat aztán még kiegészítette Lengyel József és Bodó Ferenc a falunar pon tartott előadásban. A piactéren lévő díszemelvény előtt közel háromezren gyűltek össze bat- tonyai, kevermesi, dombegyliázi, medgyesegyházi, medgyesbodzási dolgozó parasztok. A falunap késő délután ért véget, amikor a. bat- tonyai dolgozók piros papucsokkal, törülközőkkel, a kevermesi «Petőfi» tszcs egy szép piros paplannal kedveskedett a küldötteknek. A kárpátukrajnai parasztküldöttek nevében Lengyel József köszönte meg az ajándékokat és egy kis kazettát ajándékozott emlékül a köa- sépi pártszervezetnek. Sarkadon szintén falunapon adták át tapasztalataikat a kolhoz- küldötteit.
