Viharsarok népe, 1950. október (6. évfolyam, 229-254. szám)
1950-10-22 / 247. szám
Értelmiségi dolgozók ! Vállvetve ax üzentek, falvak dolgosóival a békéért, basánk függetlenségéért9 szavazzatok a Népfrontra ! tfodiH elested' — dU'zeiűadásái, Harci indulók dübörögtek a Szabadság filmszínház zsúfolásig megtelt helyiségében. Az arcokon, mint a virágra szállt pillangó ült a várakozás. Valami nagyon szépet, felségeset és elragadó! várlak az egybegyült munkások és parasztok és valami nagyot, dicsősége et, felejthétet’ent akarlak megérezni: találkozni akartak azzal, aki minden embernek legnagyobbika, közel akarnak lenni azokhoz, akik piros vérükkel váltották meg szabadságunkat, akik a Reichstag épületére rálüzlék a béke zászlaját, akik elnémították a fenevadat Európában. Sztálint, a \e:ért, a bölcs tanítót, a győztes Október 22-ét, a tanácsválasztás napját mi, üzemi dolgozók is méltón akarjuk megünnepelni Tudjuk, hogy a helyi tanácsol; megválasztása egy újabb lépés tesz a szocializmus megvalósu- lá ;a IVé. A tanácsválaszlás megírni! a', ja, hogy hazánk va óban a dolgozóké, hiszen a dolgozó nép legjobbjai, üzemi munkások, dolgozó parasztok, értelmiségiek, asszonyok, ifik intézik a nép ügyeit. A tanácsok megalakítása meggyorsítja öléves tervünk építését és megszilárdítja népünk egységét, a dolgozó nép hatalmai. Megszűnteit a köz- igazgatásban a bürokráciát, az ide-oda küldözgetést. Egyes ügyek elintézéséért nem kell elmenni más városba, a helyi tanácsok elintézik. Mi, üzemi dolgozók világosan látjuk a tanácsválasztások jelenhadvezért és a győzelmes sereget akarták látni a dolgozók. Tisztelegni akartak a békésmegyeiek a szovjet nép előtt, azért jöt ek ösz- ez® a gépállomások, az állami gazdaságok dolgozói, a honvéd őrség azért állt a bejáratoknál és a vetítővászonnál. És nem csalódtak várakozásukban. A megnyitó után Zsidi Gyula, MDP megyei titkár elvtárs tartoílt ünnepi beszédet. — A béke nagy harcosai legyenek példák a dolgozók előtt — hangsúlyozta. — Sztálin elvtárs útmutatása ragyogjon előttünk —i s bár nem mondta, de dobhártyánkon ott harsogott az ének: Sztálin a harcunk, tőségét Fel tudjuk mérni azt a hatalmas változást, amelyet megalakulásuk hoz az életünkébe. Ezért október 22-c méltó megünneplésére mmikafeja j án- lást is tettünk. Én, az ötös számú libakopaszló brigád tagja vagyok. Brigádunk vállalta, hogy 140 százalékos teljesítményünket 150 százalékra fokozzuk a tanácsválaszlás tiszteletére. Nagy igyekezettel fogtunk hozzá vállalásunk teljesítéséhez és elértük, hogy a tanácsválasztás előtt egy héttel már 168 százalékot teljesítettünk. Ennek az eredménynek örülünk, mert tudjuk, hogy hazánkat, a békét erősítjük vele, épúgy műit ma, az egységes szavazással. Molnár Jánosáé, az orosházi Barnevál dolgozója. Sztálin a léke és Sztálin nevével épül a világ! Csodálatosan ünnepi hangulatban pergett a film. Napsugaras, virágzó rét, boldog gyenneksereg és Natalja Rumjan- ceva, a vidám tanitónő képe van előttünk. Gyárlátogatásra készülnek a gyerekek. A gyár képe, az épilő munka hatalmas műhelye, a hazának termelő dolgozók jelennek meg. Alexej Ivanov acélöntő, a szovjet embertípus. Szavaiban benne van nagy népének a nácik elleni teljes felháborodása és gyűlölete. — Mától kezdve csak halott fasisztákat gyártok! — ezek a szavai, amint a nácik őrjöngő hada kezdi pusztítani a Szovjetuniót. A falvak Ó3 városok romjai alatt csecsemők és aggok fekszenek holtan... fiatalját, a német koncentrációs táborba viszik a fasiszták. — Ökölbeszorult sok dolgozó keze. Arra gondolunk, ami nálunk történt a fasiszták uralma alatt.. — Sztálin elvtárs alakja újra, meg újra megjelenik a filmen és a tömeg lelkesedése újra, meg újra kitör, mint az orkán, úgy harsog a taps. Nagyon szép volt a »Berlin elesle«. A szovjet művészek ebben iís, mint mindenben maradandót alkottak. A szétoszló tömegben elhangzó vélemények máid azt bizonyították, hogy a magyar dolgozók most döntő erőt kaptak békeharcuk megvívására, most még jobban a Párt mögé zárkóznak és a mai napon pedig döntő szavazatukkal azt a békét fogják erősebbé tenni, amelyikért olyan dicsőségesen harcolt Berlin élesléig ai Szovjet Hadsereg. íj termelési sikerrel és szavazatunkkal a békét erősítjük Bankó Mátyásra és a többi jelöltre adjuk sxavasatunkat A Békéscsabai Kötöttáru NV láncú urkoló (raschel) üzemrészében burrogn'ak a felvető motollák, a hosszú hengerekre gyorsan tekerednak a többszínű fonalak. hogy bőséges anyaggal lássák el a kattogó kötőgépeket. Az üzemrész három gépén Baukó Mátyás elvtárs, sztahanovista dol- dolgozik. Nagy megtiszteltetés érte ezen a reggelen. Ahogy' belépett az üzemrészbe, útja a gépeihez vezetett, már messziről látta, hogy gépe fel van díszítve. Piros és nemzeLiszíníí zászlók között fehér tábla függött, melyen piros színű gyöngybetűkkel a következő felírás díszlett: »Szeretettel üdvözöljük Baukó Mátyást, a Megyei Tanács jelöltjét.« Ahogy elolvasta a szövegek tekintete a zászlókra, a friss vi- vágra siklott, meghatódott erre a megüszlelésre. Szívében az eddiginél még boldogabb öröm és a dolgozók iránti szeretet lüktet. Igen, szeretik, becsülik a dolgozók, meg büszkék is rá, hogy közülük, egyszerű emberek közül került a Tanácsba, ahol éppen olyan lelkesedéssel és odaadóan fog dolgozni, mint,az elválaszthatatlan társai, a gépek mellett. Kattog a három gép, tekeredik a hengerekre a kész áru, Baukó elvtárs éles szemmel figyeli a gépeket, a fonalat, miközben gondolatai a múltban keresnek. Édesapjára, az úlkövezősegédre gondol, a család küzdelmes életére, melyet a mindennapi kenyérért vívott, az ő örömtelen gyerekkorára. Amikor elvégezte a hat elemit, szobafestő tanuló lett Nehézségekkel teli nehéz küzdelem volt az, mert gyakran kapott pofont, ütleget munkája után. Akkor még a tőkésé volt a gyár, amikor mint egyszerű munkás 1935-ben idejött. Kimerülésig tartó robot volt a sorsa a krajcaros bérért, nyomorgó éleiért. Aztán jött a felszabadulás napja, eljöttek a szovjet katonák, a szovjet haza hős, szabad fiai elhozták a szabadságot. Aztán a Párt vezetésével új élet kezdődött a háborús romokon, új emberek születtek, akik bátran vállalták a nehézségeket. Mindezek egy pillanat alatt futottak át az agyán. Aztán az ő élete is megváltozott az üzemben, a munka már nem lett robot, hanem becsület és dicsőség dolga. Aliért a négygépes rendszerre, forradalmasította a munkamódszert az üzemben, jó munkájáért sztahanovista kitün- Lelésre terjesztették fel, a termelés élenjárója lelt. És most, az üzem dolgozói bátran és büszkén helyezik beléje bizalmukat: tanácstagjelöllnek jelölték. A többi gépek dolgozói is szeretik Bankó Mátyást. »Jó munkás, jóindulatú, becsületes szaktárs« — így nyilatkoznak róla. Kés jár Ilona ifjúmunkás is, a szomszédos gépek dolgozója, örömtől csillogó arccal beszél Bankó szaklársról. — Én is örömmel vettem részt a szép dekoráció elkészítésében, mert mi, ifjúmunkások is bízunk Baukó szaktársban, bízunk aljban, bogy a népi tanácsban.,, melyre én magam is örömmel adom szavazatomat, értünk, fiatalokért is dolgozni fog. Sokat várunk tőle és bízunk benne, hogy várakozásunk nem lesz hiábavaló. De így beszélgetnek egymás közt a Kötöttáru NV többi dolgozói is, hogy örömmel járulnák október 22-én a szavazóurna elé és egy emberkéid adják le szavazatukat Baukó Mátyásra és a többi jelöltekre. (Szarka Árpád) Használható állapotban lévő tiilstfcsrendezsseRet, lisz&sládákai és Berkel-mériegeket megvételre keresünk. Cím a kiadóban. Az imperialisták láncos kutyája Tito, az imperialisták láncos kutyája hűségesen követi gazdái mindvn utasf tásait. (Újsághírt Gyüge Tóni és a választás A FALUBAN Gyüge Tóni azt, hallotta, hogy »Vigyázzunk a szavazással, mert, jönnek az amerikai repülőgépek, aztán így, ntf amúgy lesz«. Szóinkat* este, közvetlenül a választás küszöbén, »<. öreg Gyüge kint, állt a háza előtt és beszél lelett a szomszédokkal: Szabó Sándornál, Kovács Antallal, Kun Mihállyal. Te j ti a szó az őszi munkáról, meg persze a választásról. — Na, én kipucoltam a csizmám. -— bökte ki a szót a vén Kun, — úgy ragyog, mint a tükör, akárki meglatéiul. a lenne a képét. Oszt' mmdannyüm együtt megyünk holnap ebből az i:t abóí — Aztán hová? — így Gyüge Tóni. Nem kapott választ mindjárt, csak percek múltával jelelt Szabó Sándor. — Ilát szavazni... Gyüge feljebb tolta fején a kalapját, penderített egyet a bajuszán s kicsit hetykén újból szólt: »Hat, odatálalok é.i magam is a szavazóhelyiségbe.« Közben pedig úgy nyargalt fe.é'jen a gondolat, mint az őszi szél itt a ftikiban: »Jönnek az amerikai repülőgépek... Várjunk azzal a szavazással.» Kun Mill'd/ séblni avart, de Gyüge felesége, »hőbeszégliL asszony« kiszólt: iG ere mar te enni, kész a vacsora/. Az öreg Gyüge gyors léptükkel elindult. it VASAKNAK reggel Kunék utcája együtt szavazott, már n gél 7 óra után. Gyüge meg kint állt a kiskapuban és az eget kémlelte. Távolról kis, fekete pontokat látott: Na, jönnek már a gépek.» De hát csak egy károgó varjucsapat. volt. »Hogy is hallottam?* — gondolta Gyüge. »Igen, megvan, hogy 8-ra, fél 9-re itt lesznek.« A toronyóra háromnegyed kilencet ütött, Gyüge meg így morfondírozott: »A vonal is késik, miért ne késhetne a repülő. Meg az is lehet, hogy most szerzik be a, motalkót, vagy pedig ragasztják az amerikai gépmadár szárnyát...« Szentkirályi Gábor, olyan ‘negyvenötholdas jött a főutca felőli hatablakos büszke házából. Amikor odaért Qyügéhvt, meglökte kalapját, Gyüge pedig mindjárt réhezte: »Késnek, (az amerikai repülőkre értette) nem jó volt gazdnram értesülése.« Szentkirályi hunyorgott: »Még jöhetnek, vagy lehet, hogy átnigaraznak hozzánk és azzal csinálják.« Aztán behúzódott a kapualjba, zsebéből l’pos üveget vett elő és odahívta Oyügét: »Na, buggai.tsuk meg a szíverő- sítőt, mert, amit nem látnak, hát, az nem tilos.". Gyüge nyéllé au eperpálinkát, még az ingébe is csiirgott. Az ivászat titán Szentkirályi ment tovább, Gyüge meg vizsgálhatta az égboltot, deácsak futó felhőrongyokat látott. Igg jött el a délelőtt 10 óra. A faluban mindenütt éneklő, dolgozó emberek, csupa, öröm arculton, .— mert szavaztak, választottak maguknak, mgvk közül. »Na, még j"Lettek* — villant Gyüge agyába, de azért izgatottan sétálni kezdett. Egy, szer csak látja, hogy Szentkirályi a szavazóhelyiség felé cldalog. (Igaz, azt »nem tudni« mit csinált Szentkirályi a szavazófülkében, da következtetni lehet erre.) — Na, mi az, — motyogta Gyüge, — talán csali Kém akar lóvd- hinni Szetitkirályi, én is ember vagyok, vagy mi? ... & ALIG HOGY ezt elgondolta, Kunék utcájának dolgozói jöttek arra; víg kedvvel. Kun Mihály odaszólt Gyügé.ek: »Csak az nem szavaz most, aki háborút akar, meg, aki ellensége saját maginak.* Ezzel merjek is tovább és Gyüge agyában világosság kezdett gyűlni: A revülök nem jöttek, se a csodasugár, Sze: Királyi ravasz egy. ember, azért adott pálinkát is, az én vesztem is akarja. Idegesen járt-kelt Gyüge, forgatta a pipát újjai közölt. Később megint Szentkirályi jött feléje. Sunyi Cs alattomos vigyor volt árián, araikor odaszólt Gyügéi.ek: :Még jöhetnél:, legyen óvatos,« G üge arcát • elborította a vér, mindent tisztán látott már: »Menjen, mert úgy képen türülöm, az anyja ..«. Ekzel már f\t:lt is le Gyüge. a házába és szokatlanul erélyes hangon szólt asszonyának. »Az ünneplő csizmám, a kalapom., kapd össze maga-.l is, de gyorsan«. ■— Mi teszi kérdenie az asszony. — Megyünk szavazni a Népfrontra, miértünk, azért, hogy megmaradjon a Korcsa tehén, meg a nagy koca, a libák, a ház, oszt’ béke legyen... (morvny).
