Viharsarok népe, 1950. október (6. évfolyam, 229-254. szám)
1950-10-22 / 247. szám
Dolgozó parasztok! Erősítsétek a munkásság és a dolgozó parasztság megbonthatatlan szövetségét, a népi hatalom sziklaszilárd alapját! Szavazzatok a népfrontra! ____________ £ 4 a baltttedgaJUd a ééfteit A niILTltéL A JELENRE Szürkül a *víros piszita. Napkeletén biboiba hasad az ég alja. A vén folyő hulláma se rezzen. Magasbaszökő partjáról két sárgatetejű kastély odvas ab- lakszemci merednek Mangolzug jegenyéire. Már fény se csillan az éji lámpasor körtéiből. A kgvesúton lépés se keppan... d> akkor... ki üvöltött bele a táj halotti csendjébe? Az Árpád-szálló parkettjén üvölt a tivornya...A fiatal Dauda — a községi bíró jogász csemetéje — pezsgősüveggel szúrja szivén az ezüst- Szélü tükröt. Csillogó szárnyon száz üvegszilánk repül — a prímás és pincér felé... £s meleg vér buggyan a hegedű fájára... Mert vér kell ide. Éjszaka, cigány és pincérvér... nappal Sárkány János... Czimrák... és f ii Zö'dpázsit véres verítéke a Lengyclkákán. Mert dlgózni kell Dauda Mihály bíró és tiniármester kákái új 100 holdját A bírói szék első «szerzését». A kék füsttenger véresre marja a szemgödröket. A kék hullámokban Szi- ráczki Sándor földesúr kacsázik az ijedt tusokként búgó nagybőgő felé. Boházni akar. De nem bírja a lába. Vitéz Biki főjegyző bambán bámulja a zuhanó férget. És szemhéja se rezdül, amikor Cserfái cstndőrszázados a nagycsillárba 15. — Főjegyző.. • koccints... ma újra győ-ünk a választáson... A nap tűzszája még csókolta a kon- dorosi halá t, amikor Sziráezki vajszínű Butáján a karburátor ellenszegült indulási parancsának. És a gőg szeny- nyes árja agyára szaladt. Vad dühében az arra ha’aáó Havrannéra rohant... És lakkcsizmájával agyonrugott egy négyhőitapos életet... A gépkocsi motorja felzúg... és a pusztai por szürke takarót borit Havranné viaszaárga arcára. A gépfegyver proletár- szívre éhes... A nap tflzszekerén vágtat a város felé. Friss szél fényes kakastól lat lenget a Janovszki iskola előtt. Alájesz bőrkereskedése előtt öt gépfegyver csöve hideg szemmel fürkész Zöldpázsit felé. Prolefárszivre éhes. Az égen könnyű felhősoorok úsznak Öcsöd felé. A katolikus templom kis harangja öt órára kor.dul... ÉS valahol messze, Zöldpázsit tengerében Molcsán Jánosné idegesen tördeli ujjait — éjfélre várta urát és a kiskapu kilincse nem akar zörrenni.. • A munkásotthon kis szobájában borostás arcok ölelik karéjba a petréjs lámpa kormos üvegét. Megkínzott, okos fejek. Oroszki János, Molcsan, Csicsély Pál, Homonnai, Janurik Mihály, Frankó György, Urbancsok, Súlyán Mihály, az öreg Abszolon hajol előre a nyers1 szürke asztal mellett... , Kint az utcán, a Munkásotthon sarkán viz csobog a kút szájából és 8 fai mellett besúgók surrannak. — ...Itt operálni kell! Tiszta fejjel és kemény szívvel. A mi csatánkba Kemény férfiak kellenek. Erő kell ide. Szovjet erő! Kiállás! Példa, mely példát szül! Nincs géppuskánk — csak igazságunk. De ez a fegyver, ha jól forgatjuk, győzhetetlen... És ha szivünk összedobban Rákosi elvtárs... Sztálin szivével... akkor... újra villan « tizenkilences sarló és sújt a kalapács, te a gyárakról lehull a lakat. Cs a munkástanácsba... a dolgos paraszttal, a hű szövetségessel két karunkba vesszük sorsunkat... ( Janecskó Pál száján, a vasas száján ércesen cseng a szó. £s a vállakab átöleli Rákosi Mátyás. A Jövő. Az arcok tűzben égnek. A szivekben frissen ébred a forradalom. A föteége* égiháború. Ki tudja már, melyik szájról csordul először a Himnusz; «...Rabszolgahad indulj velünk ...» Ahol Sztálin — ott a győzelem ... te indultak. Molcsán Já~ Jnos a központi evangélikus iskoláb.-v Mire odaért, az Uiporta és ZöMpdzsit már felsorakozott. Hatvanan. Szuronyok árnyékában nyíltan szavazni, önmagára, A húsából való húsra, Janurik Mi- hályra... De Moksánt nem engedik az urnához, amikor lepecsételik. Mert Kovácsikot, a tizenkilences fejvadászt, Haviár Gyula jelölte. Az évi 80 ezer pengős közjegyző. Ez az agg szarvasi" Hainau — is megérkezett. Silberskin Dezső fiskális, a voksszedő kupaktanács elnöke állva rebegi: «Ez a koszos söpredék szavazni akar...» S közben Wünschendorfer Aladár tanár szavaz. Két marokkal gyömöszöli a szavazólapokat a tehetetlen urna szájába. Ez a fakocka tűri — de Molcsán János nem. A szavazat megsemmisítését követeli. Haviár Molcsán feié fordul. Végigméri a hatvan zsellért. — Ez a csőcselék pedig itt nem fog pa-ancsoini... de szavazni sem... Silberstein int és Molcsán Jánost kivezetik az úri aljasság felhőkarcolójából ... 1 De hiába toporzékolt Haviár, Janecskó Pál, Janurik Mihály, Csicsély Pál, aznap este győztek, mert Így akarta a nép! Vityas Mihály vádja... A fejbólintó Jánosok köpködőjébe, — a képviselőtestületbe — benéz Vityaz Mihály szelleme is. A szarvasi töke véres falatja. Akire az Angol-Magyar Bank vasúti raktárában 400 mázsányi búza- tömeg omlott.. • És Vityaz a búzába fulladt, — amiből sohasem lakott jól. Szétnéz. Sorról-sorra. Kérdően néz Janecskó Pálra. — Hol a nép? Az osztályom.. -? Tetvek... zsíros tarkója kígyók... basaparasztok ... munkűsgyilkosok... orgazda fiskálisok gyülevészhada ez... virilíscsártía... Ezért nem felelt Senki az én halálomért... Csicsély Pál munkatervit olvassa az előadó: «...Modern, új vágóhidről, két új iskola építéséről, mert az ezüstszöllöi iskolában egy tanító 123 gyermeket oktatni nem képes és egy tanulóra alig másfél köbméternyi levegő jut. Ugyanez a helyzet az öszénáskcrtben, is... A II. kerületi ovoda újjáalakításáról és az Árpád-szálló tatatorázáról...» S mint az orkán, úgy zúg rá a virilis szájakból az örök «nem». ...Gailó Pál,-a kiöregedett községi rabszolga éhségtől verve segélyért esedezik. És a képviselőtestület egy deka búzát se ad. De vájjon ha vitéz Biki főjegyző kérne, kapna-e? és kapott. Fizetése tetejébe évi 1400 pengős küllőn jutalmat. Pedig ez a gyász vitéz) mindig hadilábon állott az enyém, tiéd, övé elvével. Pedig hol topolyafa, hol a gyorsan apadó községi magtárból csurrant konyhájára «gyorssegély». De mindez semmi volt. Több kellett! Oesu, vagy húsa... 1937 december 22-én újra voksot gyűjtöttek; az urak. És jöttek a hurrá magyarok. A halál rokonai. A zavarosfejű Zerin- vári patkánybanda. Kik voltak akkor a bizalmiak? Liska Soma kupec és a szarvasi Peyer, «akik az elnöklő főszolgabíró mellett foglaltak helyet», és kezdődött élőiről a Horthy cirkusz, Ugrin főszolgabíró mézédes hangon csicseregte: «Most készül a magyar idő, melynek értéke attól függ — ocsút, vagy búzát vetünk-e...» * ... És ocsút vetettek. Szennyet. Tüzet. Gázkamrát. Romországot — a mocsár felett... > ..•De 1944 október 6-án tűző naps sugárban, a Szabadság-út betonján végig« sétált Malínovszkij marsall. Szabadi- tónk, Joszif Vissrárionovics Sztálin követe. Szovjet hősök vérben és vasba» hozták az ez«r éve várt tiszta vetőmagot. és Halásztelken a rablánc por- bahu'lt. A rabszolgahad a szabadság földjére lépett. És elvetették a jó forintok A mi országépitő terveinket. Alkotmányunkat. Honvédségünket. A Tanácsot... az Élet... a mi életünk győzünk a választáson — és még füs frissen csobogó forrásvizét .,«• g--a—■ Hatalmas fák állnak a parkban. Úgy hajolnak össze sárguló lobjukkal, mintha nagy ti kit, valami csodálatos, szép dolgot cicomának elsultogni egymásnak... A nap józanul, méllúságosaa mosolyog mögöttük és csókot In'icl a parkon átfutó pöttömnyi kis gyerek arcára, szeke hajú; a. A kastély komoly, hatalmas ablakcincivel büszkén néz a nyi’.t határra, a zugó traktorokra, a közelben és távollévő apró és nagyobb há- zekra, a: újakra, az épülőkre, a testvéreire1 A kastélyból csengő kacaj hangzik ki s azután szilaj, szabad, gyözel- fnes émk! »Mines a földön gazdagabb, szebb ország, minden ember érzi, hogy szabad! « A dolgozók kastélya lett... Vevshetatlen fellegvár volt Lőkösházán a kastély. A vásárhelyiek tulajdona volt. Komor falai tilalomfaként meredtek a messziről feléje néző dolgozókra. Aföl- desnr itthon se tartózkodott. Sokszor ebek harmincad jár a maradt a birtok. Gróf Bréda, Kovács Sebestyén és a ICkösházi nagygazdát; diktálták az életéi. Most a ka.tély egyik termében vidám murk ások tannak. A »Május í« tszcs tagjai. Az övéké a kastély. A kandallóban pattog a tűz, az arcokon piros az élet... Végvári Béla bácsi 61 éves, de olyan, mintha fiatal, 20 éves ifjú volna, amint az évődós buj\- Icái a hangjában és amint hunyorít a szemével a többiek felé. — Sánta elv- társ, hát papucs alá kerülsz, tanácstag lesz az asszony—■ mondja! — Én-e? flogy papucs alá!? — ragyog fel Sánta János szeme, mert tudja, hogy örülnji inások is az örömének — én csak örülök annak, hogy a feleségem tanácstag lesz, büszke vagyok rá, de hallaná csak,mit mondanak róla mások, a többi asszonyok, hogy szeretik! — Végvári elvtárs mosolyog. — Viccből mondlam- amit mondtam, — mondja megfontoltan — helyes dolog, helyénvaló, hogy a dolgozó nő is dönthet a közügyekben Bitidog ifjúság... A világ tnegujult. Az uj világban a szocialistáké a sző; a nőké és a férfiaké egyaránt! — Úgy van — mondja Lakatod Julia elvtársnő — én fiatal vagyok éá figy érzem, hogy sehol sem lehet olyan boldog a fiatalság, mint itt. A helyi ta- rtácstíkban, a mi társaink is ott lesznek, vigyáznád; az érdekeinkre, értünk áll őrségen honvédségüníc is. — örülhettek is — veszi ói a szót újra Véj- köri bácsi — én fiatal koromban a községháza felé sem pillanthattam, pedig láttam, hogy mit kellene csinálni. «— Községháza? Hát községháza nemi is volt itt, minden bajunkkal lélbzn; fagyban, sárban, vízben Elekre kellett szaladnunk, hát az eleki hulákok aztán el is intézték az ügyünkéi úgy, hogy fi szemünk szikrázhatott belet — szólal meg egy másik idősebb elvtárs. — Most), itt is lesz helyi tanács és ti, fiatalok is benne lesztekI —• Benne ám, — szólalnak meg a fiatalok. „Minden ember érzi, hogy szabad !u — Úgy igazságos aí élet, ha fiatalnak és öregnek egyformán van lenne szava — beszél tovább az idős elvtárs. — Mi kínok közölt öres- gediünk meg, de higyjétek el, már nenv bánt a múlt, az okoz csak keserűséget néha, hogy nem bírlak benneteket megelőzni a munkában! — Kacaj csendül újra, mintha valami aranycsengetlyű csengene. Ladányi Mária szólalt meg- — Hát mi csak jobban bírjuk a munkát, dolgoztak az öregeis eddig miértünk, tnost mi is tehetünk értük valamit —> jelenti let. Az öreg Végvári megtöri a szarni után beálló csendet, — Nem is hasonlittok ránk, uj emberek vagytok egészen. A szabadság megkétszerezi az erői ék t... Más volt a mi időnkben... Ua mdásztak, alckor vigyáznunk kelleti, hegy hajtás közben nehogy minket érjen a golyó, mert az urnák a béres élete nem számított, egy szolga helyett szüélik száz másilc, szaporább a kódis, mint az ürge, az volt a vélemény "k. — Sánta János szemében szinte lobog a tűz, az arcán szinte kiabál az önérzet, amikor megszólal — Ho: tliy alatt utoljára vadászták itl az maiz, utoljára hajtották itt a vada! és az embert egyaránt! Addig nekik töltöttem a vadászfegyvert, most nekem is van egy »jóféle« vadász pinkám, a demokrácia megadta, hogy a munkás is vadászhasson, hogyha ke Jva tartja. Nézzelek ! Mindannyiunk eredményei! — Hót igy u n, — szólal meg egy fiatalabb munkás — eltűntek most már innen, mint a kámfor, a mienk lett a föld, amire ápiánle évszázadtkon l.eresztül hullattálc a verejtéküké', a mi kezünk nyomán épül itten minden, a mi munkánk gyümölcséből van a mezőkön ringatódzó aranykalász te ig;rl — Végvári elvtárs végignéz a fiatalokon, látszik rajta, hogy s éretné magához ölelni azokat, ahiU most itt ülnék mellette. — A tanyavilág olyan volt, mint a tenger — mondja. S az úri gög hullámai csapkodták lenne a szétszórt kis viskókban halódó emberiek A. — Most nézzetek oda, mutat a tszcs uj épületei felé, azok az épül, tclé már az itt folyó munka eredménei, a ti eredményeitek is, mindenné linké! És lát jól; az uj Lökösházát.a helyi tanácsot, ame'yben Sánta Jánosné, Szele zsán György, Ilavran Magdolna harcol az ö ügyekért. Azután az egész megye képe tárul elébiik. Az uj gyárai:, az uj csecsemőotthonok, kórházak, iskolák munkásfürdők és egyéb uj intézmények sora vonul el előttük. És az uj Budapest. Az újjáépült hidak, a hatalmas, mutikíspaloták, az orvosok, a tudósok, a munkásokból lett államférfiak serege vonul e'őitük és lelkűkben megszólal, az uj világ gyű e’nies hangja és akaratuk megacélosodik, október 22-ére erősek akarna!: lenni, A tanácsválaszlással le akarjál; győzni az ellenséget, a küld- kot, az árulót, azt, aki orvvul meg akarja senwnisiteni mindazt, amit eddig elértünk. És ünnep lesz a tanács- választástk napja Lökösházán, győzelméé ünnepi A demokrácia neveltjei, a fiatalok, de az öregek is megmutatják; hogy szeretik és ha kell, nvej is védik ezt a Jóidét, mert most már az övöké) Apáik rabszolgák voltak, itt, ezen 4 földön, öle szolgák gyermekének szüa lettek, de most uj útra lépnek, a szabadd:, a hősök útjára. A Párt és Rákosi elvtírs szavára hallgatna!: és győznék. Mert győzni kell akkor, ha küzdeb tnes harcát hőiként megvívva, a rabszolga a szabadság földjére lépi * Közben a kastélyra lassan ráhull m alkony. Megnyúlnak az árnyak, a fá-( kát enyhe szél simogatja. A beszélgetők odalenn felébrednek az eléjük támlái pompás jövő varázsából, de szeműkben ott van örökre a csillogás, a fény, amely megbirkózik az alkony és az éjszaké sötét árnyaival... Messziről ismét nóta hangzik. Üteme egy uj, szabad nép szívdobogását erősiti meg, ereje eljövendő, aj győzelmekről beszél: sDus kakát szúrd: lengeti a selymes fürtje szellő» Búzatáblák hirdetik, hogy jön már • jobb jövendő. Zúgjatok, csalt traktoroké szánts, arass te gép, Uj élet hajnak fényére ébred # boldog népit:
