Viharsarok népe, 1950. október (6. évfolyam, 229-254. szám)
1950-10-21 / 246. szám
6 VIHARSAROK NÉPE Fetzer József katolikus esperes plébános a bekére szavaz,.. A hepe-hupás vén Szilágyban ringott bölcsője. Tásnádon. KérgeS- tonyciű, soványpénzű cipészmester bog'áihátú házában. Bárcitétők, a napba világitó havasok, vágtázó hegyi források, ’ Százados tölgyek hazájában. Szarvason 37 évről ezelőtt csendült fel ajkán a mise szava. Ma 67 éves, Fején az élet hava. Do fekete szemében még a lángsugarú nyár fénye csillog. Életem (egszomorúbb napja.•• A plébánia esperes! dolgozó szobájában a véréskézű Horthy pünkösdi királyság sötét árnyai kelnek lábra. Fetzer József esperes . plébános, bál ormonostori címzetes . apát emlékezik ... Kint az őszi szól avart kerget B az ablakon dörömböl. — ...1:1* “szomorúbb napja 1941 mániás 19. Náci csizmák tapostak földünkön. Es pusztult a népem. Akkor úgy éreztem, hogy .elveszett minden, Nem lesz többé feltámadás. Auschwitz kéményén emberhúsról szállt a füst. Bujt az üldözőit- Hiába imádkoztam. Mert gyengék voltunk. A frontra hajszolt nincstelen pusztult. Itthon a fejeken nőttek a gyászkondők. Bs lassan elfogyott a könnyünk... Jött a gyalázat. A sárga csillag. Naponta kétszer jártam Ugrin főszolgabírónál. De a paragrafusok — a náci önkény erősebb volt a szív szavánál. Ólommal lezárt vonatok futottak az éjben. Bárdossy Lászlók, Kállai Miklósok ... a gerinctelenek vitték a szakadék felé az országot. Robbant a bomba. S amikor Pesten jártam, a Indákon, ott rémitett az elektromos áramvezeték... és a híd kamráit dinamittal tömték, mely hulláin- Sü'ba küldte a hid karcsú iveit. Itthon hiába igyekeztem apró segélyekkel sebet gyógyítani. Jó szóval és pengővel — a seb üszkös volt és ezeréves. A dolgozó nép rab volt • . . Sohasem felejtem ol, amikor Mátraverebélyen voltam búcsún.,. Akkor dördült el Danzig határában a második vórorkán első golyója. Ötezren lehettünk a Mátra' alján. Kék volt az ég, de a ezernek csak fekete kárpitot láttak belőle. A szentekbe néztem és szörnyű érzés marcangolta a szivemet. Ma még étnek. Küszködnek a bajjal. Szeretnek. Rettegnek a behívótól. Es holnap ... holnap vonat röpiti őket a halál szájába. Es nem. tudják miért •.. Kiért... És fogyott Zöldpázsit. Öszöllő. Érpárt — mint magános szobában hagyott gyertya. Es milyen gyengék voltunk. Csak suttogni mertünk egymás között az új mohácsi vészről. Es kezünk félúton megállt... Es milyen erős volt Kálló Ferenc tábori aleflperas. Itt nőtt fel a plébánia körül Barátom volt. Ellenálló. Es életével fizetett. Összeroncsolt testét a nyilas számon kérőszék a Buda- keszi-út árkába dobatta. Ennyit ért akkor a gerinces magyar... S amikor Szarvason lelepleztük emléktábláját az iskola falánál, a márványtábla előtt én beszéltem. Es azóta is mindig erőt kérek szellemétől, mert erő kell az építéshez. És micsoda erő buggyant fel a dolgozó nép ereiből. Es még én kételkedtem és féltem a jövőtől... nem lesz kiút a romok közül... Tagja voltam a régi képviselőtestületnek. Mi volt ez a testület? Kis, önző érdekek színpada. Ha szóltam — az csak szó maradt. Építésűi nem akartak. Csak szavakat csépeltek. Mázor ügyvéd azért könyökölt, hogy csabai közjegyző lőhessen. Mindenki a saját kis pecsenyéjét sütögette. És Szarvas sárba fulladt. És de sokszor nekem kellett járni a községháza útvesztőiben, móri a kisparaszt, a zsellér félt a bajával a jegyző elé állni. Én az én népemmel megyek. •• A szél már nem feszíti az ablakot. A szürke felhők szétszakadnak. A nap csalfa októberi fénye l>otoppan a szobába. Varga Lajos, a kerületi békebizottság elnöke, őszülő haját simogatja. A korcsű szavak köddé válnak ... Hisz azóta háromszor szavaztunk. A romokat elnyelte a felszabadult nép dolgos keze. Halásztelken kispares7,t szántja ősi jussát. A Szabadság-úton az új postapalota üveghomlokán diónyi bril- liánsokat szór a nap... A népi kollégium konyhájában délre fő az ebéd ... Osond ül a szobában. Mind a hárman —t a amit. vasárnapra gondolunk. Arra a körlevélre, melyet Fetzer József tiszta szívből olvasott fel a szószékről. Az oltár tájékán. Csengő hangon: Népem szavazz október 22-én. Országodra. Az ón országomra. A csend, mint folyó tükrén a napfény, ösz- szetörik. — Októbor 22-c nagy nap. A felszabadult haza zászlóerdőben, diadalkapukon át- indul szavazni. Amikor minden becsületes ember a békét szomjuhozza. Az alkotás éltető elemét. Parisban még^sortfiz dördül arra, aki kiejti ezt a szót, hogy: béke. De mi már hat éve a béke jegyében építünk. Szabadon. Es én, az én népemmel megyek. Ott megyek, ahol ők. Hogy virágozzék népi demokráciánk. Es a nagy egyezség állam és az egyház között, teremjen jó gyümölcsöt. Es amit mi Ígérünk, néphez hű papok, azt be 2» tartjuk. Es betartatjuk... . .. Rájöttem — amikor na ország fasiszta kelepcében vérzett — nem elég a békéért imádkozni. A ezent- irás Szávát betartani nem elégi Tenni kell érte. Az én 1300 forintom, terv- és békekölcsönöm, nem nagy pénz, do tenne van és tenne lesz az épitésten. Az ártézi- kút friss vizében, a bekötőutak kockakövében, a barázdát hasitó traktorokban, a szülőotthonok' fehér ágyában ... Amikor október 22-én a nagyin iso után az Ipariskolában megállók a szavazóuma előtt, szívből kívánom és óhajtom, hogy az a húrom szavazólap), mellyel állampolgári kötelességemet gyakorlom, váljék erős fegyverré dolgozó népünk kesében, aki először veszi kezébe sorsát. Építsék fel az új Szarvast. Azért állok én ki büszkén híveim élén, mert mi a világosságra, a békére s az ötéves tervre szavazunk. Es száműzni akarjuk életünkből a háború rémét. Mórt ezt kívánja tőlünk a becsület. Mert van mit védenünk. Mert van hazánk. A dél harangkötelet ránt a templom tornyában. Kezetfogunk —■ s a. béke papja híveire gondol, akik vasárnap fenj'es csizmában, babfehér ingben, ünnejri feketében igent mondanak az urnák előtt.-d jÉpítőipari dolgozóinkhoz a tanácsválasztások előtt Közeledik a tanácsválasztácok napja, október 22-e. Az építőipari dolgozók is lelkesen készülnek erre a nagy napra, hiszen még élénken az emlékezetükben él a múlt rendszer igazságtalan választási komédiája. Nagyon jól emlékeznek erre, különösen a Bőim- és Sukkgyári dolgozók, akik rendőrkordon közepette mentek a szavazóhelyi- ségbo és sokan nem tudtak leszavazni, mert megakadályozta őket ebben Jánosi polgármester minden hájjal megkent spicli bandája. Nem egyszer előfordult, hogy a szavazókat kizavarták Erzséhet- helyről a tanyákra és igy képtelenek voltak leszavazni. Éz a helyzet soha többé nem jön vissza, országunkban a nép, a dolgozók vannak hatalmon és oz- izoi a tudattal készülnek büszkén a tanáesválasztá sokra az épitőmun- kások is. Tudják azt, hogy a sza- vazócé'dula fegyver a kezükben évs minden szavazatuk a békét erősiti. A múltban az épitőmunkások voltak a leggyűlöltebtek az egész megyében. Nyomorogtak, munka- nélkül ténferegtek, jó volt, ha egy épitőmunkás éhbérért 6—8 hetet tudott dolgozni, rossz viszonyok között a szálláshelyeken szalmán dudva. A Szovjetunió fölszabadító harcai után gyökeres fordulat állott te az építőipar vonalán is. Az épitőmunkások is népi államunk megbecsült dolgozói lettek. Pártunk és Rákosi elvtárs bölcs vezetésével sikerült elűzni az épitőmunkások rémét, a munkanélküliséget és ma már az ötéves terv első évében szakmunkáshiánnyal küzdünk. Ila megnézzük a dolgo„Babilonból“ az Ígéret földjére Különös községe az uj Békés megyének Battonya. Négy r.cm- JCtiség lakja, magyarok, szerbek, románok és néhányan németek. Nagy a község, földje zsíros, talán kétszeresét is megtenni más halárbelinek. A népié dolgos,múltja harcos, itt volt a 900-as évek elején a nagy aratósztrájk, hat munkás volt az áldozata, hat becsületes dolgozó...! Vérüktől piros lett a csendőrök keze, mint a lobogó, mely alatt vonultak hősként a harcba. Elbuktak, utánuk súlyosabb lett a kettős elnyomás. Sokáig fekete árnyék feküdt a falun, a földesurak és kulákok, a Sztanoj Györgyök, Gyorgycvics Milánok, Yidiczkick hatalma volt az! Hatalmuk egészen a felszabadulásig tartott. De hogy is volt az ü idejükben? Horthy kakastollas csendőrei vigyáztak akkor a rendre« ■— me; séli egy öreg. — Szlanoj Györgynek 2 5 holdja volt, Rackó Andrásnak 5o, Gyorgycvics Milánnak 36 holdja volt, Vadászán Áron volt a törvénybiró... Ők is nyúztak, meg a törvény is nyúzott, mert szerbek, meg románok, meg kommunisták voltunk! Mezitelen jöttek ők is a világra — meséli tovább és arcán kemény vonási)» ugranak össze a ráncok —, de csaltak, nyúztak, öllek, hajszoltak bennünket és a kisemberek kezéből kicsúszott a föld és ők rátapadlak mohó étvágyukkal, mint a piócák. Kiuzsorázták a földet, minket meg járomba fogtak, pedig ők is szerbek voltak, mégis az urakhoz húztak! — Miért hagyták?! — Miért? Hát ott vol Vadászán és mögötte ismét a csendőrök, százszor és ezerszer megpróbáltuk őket szépszóval meggyőzni, nem ment! — Harc? — Az is volt közben sok... A1 választásoknál a baloldali jelöltekre szavaztunk, de értelme nem volt, Gyorgycvics Milán is képviselő- itületi tag lett, pedig a fene se akarta őt! Ha akartuk, ha nem, ük diktáltak Cnmcsics Dusánnak 11 1 Kohlja volt, az ő voksa száz szegényét is áthúzta. De ott volt Yidiczki Péter is, 4o holdja volt »csak«, 1923-ban három hétig kelten dolgoztunk nála három mázsa búzáért. Hát olyan világot akart, amelyikben csak neki szolgálnak. Szombaton, amikor a beli munkát befejeztük, az anyánkistenit szidta, mert nem söpörtük ki az udvart helyette, A váltóit, amikre hitelt kapott, kisemberekkel íratta alá s amikor fizetésre került a sor, nem fizetett s a szegények háza előtt pergelt a dob! A fel- szabadulás után csak fizettek a múltért? Veti közbe az egyik fiatal. Fizettek! — derül fel az elbeszélő arca de a pimaszságuk még akkor is megmaradt. Amikor Aidiczki földjét ki-sbaszonbérbe adta a törvény, igy beszélt, — most már csak tetszek a koszosoknak, most már csak egyenlők vagyunk! Esténként súgva összejött társaival és Titot emlege le, hogy az ám az ember; persze, csak titokban. Azt suttog ák, hogy olt ura a gazda a vagyonnak, a vagyon az tir; nemigen ugrálhat a kódis. — Hát ott még ur — vetődik fel itt is, ott is a szó —•, de nem lesz, Tito nem uszíthat többé a béketábor ellen és a battonyai ku~ Iá koknak az az álma , hogy Tito lehengerü a kommunistákat, nem teljesül —■ harsogják az emberek —, gálád kigyó, hazug népáruló, gyilkos bérenc, Amerika szekér- tolója, az imperialisták ügynöke Tito — dörög a vád a bal tony ai községháza helyiségében. De nemcsak a jelenlévők, az egész Battonya szerb lakosai, de. a magyarok és románok is elítélik Titot, a halál, a nélkülözés aljas követét, ban élő jugoszláv nép kóa rabság bórát. Battonya népe sokáig rab volt, földjét zsarnokai Babilon földjévé lelték. A k lilák Gruncsicsoké, a Tito felé kacsingató A idiczkieké volt a föld, de Ballonján már a 900-as évek után újra fellobbant a vörös zászló, d® most győzelmesen, büszkén és most örökké olt fog lobogni, mert most Battonya népe helyi tanácsokat választ! Olyanokat választ ügyei intézőjéül, akik valóban érte harcolnak, akik Olvasó a Viharsarok Népét! a nagy Sztálinra, a Pártra, Rákosi elvtársra néznek, akik Batto nva földjét az Ígéret földjévé teszik. A szerbek, románok és magyarok Battonyán együtt építik a demokráciát és nem engedik soha vissza a múltat! zók szálláshelyeik, szép tiszták, rádióval vannak berendezve, kényelmes pihenőhelyekké változtak. Újságok, folyóiratok, könyvek állnak a dolgozók rendelkezésére, hogy elméleti színvonalukat, politikai képzettségüket növeljék. Felkeresik dolgozóinkat a lrultúrbrigádok is, szavalatokkal, énekszámokkal, rövid színdarabokkal, vétitettképea előadásokkal szórakoztatnak, nevelnek, Ilyesmiről a múltban álmodni sem mertek az épitőipari dolgozók. Álmodni Sem mertek arról például a,. sukktelepiek, hogy új, modern műszáritót kapnak, amit most megvalósított ötéves tervünk. A hol ingyári dolgozók ötven kétszobás, fürdőszobás lakást, kultúr- ós napközi otthont kapnak az ötéves tervben és ezt az építkezést még oi évbon megkezdik, A békéscsabai Magasépítési NV, az orosházi Magasépítési NA’ dolgozói kultúrofthont kapnak, do emellett már számos új gépet kaptak az ötéves tervtől, hogy munkájuk megkönnyebbüljön. Az építőipar dolgozóinak van mit megvédeni és ezért megértik a tanácsválasztások jelentőségét. A tanácsokban szép saáotajjíi vesz y k részt épitőipari dolgozók, itj. Sitz György sztuhánovistn kőműves Kiss István sztahanovista kihor, és á többiek, akik élenjárnak a termelésben cs megígérték, hogy mint tanácstagok, mindenben segítik a dolgozókat, az épitőipari - dolgozókat is, akik ’ őket a Ta- I. nácsba küldték. • A tanács választásokat jó munkával ünnepük dolgozóink és vállalásokat tettek a választások tiszteletére. A békéscsabai vasbeton- előgyártó telep dolgozói vállalták, hogy 1950-es évi tervüket a tanácsválasztások napjáig teljesítik. A minőségi munkát 96 százalékról 98 százalékra emelik és másfél százalékos önköltségcsökkentést fenek el. Arincae János vasbet» szerelő 600 százalékos átlagteljesítményt vállalt a tanácsválasztások tiszteletére és jó munkaszervezéssel ma már 959 százalékot teljesít, 100 százalékos minőségi munkát végez. Hattagú brigádja vállalta hogy eléri a 200 százalékot, fe jesltett eddig 330 százalékot, A te- késtarhosi zeneiskola építkezésének dolgozói október 20-ra vállalták >- egy tetőszerkezet felállítását aa "~ egyik épületrészen, igy' az előirányzott munkaórák Számát 5960- ról 5160-ra csökkentették le. Hasonlóképpen az orosházi Magasépítő NV-nél és a téglagyár aknái is fokozzák teljesítményüket a dolgozók a tanácsválasztások tiszteletére. Épitőipari dolgozók! Egy .emberként adjátok szavazataitokat a mi jelöltjeinkre, a tanácstagjelöl- tekre, erősítsétek a béketábor erejét! Csatlakozzatok az élenjáró dolgozókhoz, fejlesszétek a rnunka- vorsenymozgalmat és a tanácsvá- lasztások után az eddig elért eredményeiteket fejlesszétek tovább és tegyetek vállalásokat a Nagy Ok-’ tóberi Szocialista Forradalom évfordulójára. Zárkózzatok fel Pártunk és Rákosi elvtárs mögé, in-'*' dúljatok harcba az ötéves tervi időelőtti befejezéséért, a boka megvédebnezóséért! Szoboszlai András MEMOSz megyei titkaik A tanácsválasztásokért Békéscsabai Téglagyár I. számú telepén, a megmunkáló tagjai ebédidő alatt megbeszélést tartottak a tanácsválasztás, al kapcsolatban. Su- sánszki Pál kőműv©3 bejelentette, hogy munkáján keresztül segíti a tanácsválasztás győzelmét és az eddig 100 százalékos teljesítményét 150 százalékra emeü. Tudja azt, minden elért magasabb százalék ökölcsapás a kapitalistákon. Zdolik András is a munka ma jasabb százalékával és a patronás területéi! végzett népnevelő munka javításával harcol a tanácsválasztás sikeréért. B:ilo;h Péti arról beszélt, hogy a Szakad Népből szerzett tapaszlá1 ataival a tanácsválaszt-áa sikeréért dolgozik. Horváth István, Békéscsaba-'
