Viharsarok népe, 1950. július (6. évfolyam, 150-175. szám)

1950-07-05 / 153. szám

105« JULIUS 5. SZERDA Ara SO fillér Három nappal a határidő előtt befejezte Békés megye az aratást Ma hajnalban hozzákezdtek a csápléshez VI. ÉVFOLYAM, 153. SZÁM Hz USA kormánya támadást intézett a béke ellen és a következményekért reá hárul a felelősség Cromiko, a Szovjetunió helyettes külügyminiszterének nyilatkozata a Korea elleni amerikai beavatkozásról Gromikó nyilatkozata e’ején ada­tokkal támasztotta alá, hogy a Ko­reában junius 25-én kirobbant bel- háborut egyrészt Li-Szin-Man báb­kormánya, másrészt az USA há­borúra uszító imperialista körei tervszerűen készitették elő. Ez év junius 19-én — folytatja a nyi­latkozat — Li-Szin-Man az úgy­nevezett nemzetgyűlésen kijelen­tette: »Ha a demokráciát nem tudjuk a hidegháborúban meg vé­delmezni, akkor Hidegháborúban vívjuk ki a győzelmet.« Ugyancsak Li-Szin-Man jelentette ki azt, hogy a délkoreai hadsereg Föngjungot három nap alatt el tudná foglalni. As VSA megmutatta: ellensége a békének katonai intervencióhoz folyamod­tak. Ezzel az Egyesült Államok kormánya az agresszió előkészíté­sének politikájáról rátért a lep­le: etlen beavatkozás útjára Korea Dulles, az USA külügyminiszté­rium tanácsadója egy hétlel az események előtt kijelentette, hogy az USA kész minden szükséges erkölcsi és anyagi támogatást meg­adni Dél-Koreának, mely harcol a kommunizmus ellen. Már az első napok megmutatták azonban, hogy az események nem a délkoreai ha- tóságok számára fejlődnek ked­vezően. A Koreai Népi Demo­kratikus Köztársaság több sikert ért el, az amerikai katonai tanács­adók vezetése alalt álló délkoreai csapatokkal szemben. Az USA im­perialistái látva a délkoreai csapar tok sorozatos vereségeit, a nyílt belügyeibe, a koreai fegvveres in­tervenció útjára. Az USA kormá­nya ezzel megsértette a békét és megmutatta: nemcsak nem törek­szik a béke megszilárdítására, ha­nem ellenkezőleg, ellensége a bé­kének. Az Egyesült Államok kor­mánya azzal próbálja ámitani az amerikai népet, hogy a Korea eb leni fegyveres intervencióját aBiz- tonsági Tanács megbízásából kö­veti el. Amerika a Biztonsági Tanácsot befejezett tények elé állította Ismeretes a Biztonsági Tanács junius 27-i jogellenes döntése, amelyben az USA kormánya az ENSz-t befejezett tények — a béke megsértése — elé állitotta. A Biz­tonsági Tanács döntésének jogelle­nességét nemcsak az bizony it ja, hogy a Biztonsági Tanács ezt a döntést nem az ENSz alapokmánya alapján előirt hét szavazattal hozta, de még a Biztonsági Tanács öt állandó tagja sem vett részt az ülésen. A Biztonsági Tanács az amerikai határozati javaslatot az ENSz alapokmányának durva meg­sértésével fogadta el. Az is isme- reles, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmánya a Biz­tonsági Tanács közbelépését csak abban az esetben írja elő, amikor nemzetközi és nem belső jellegű eseményekről van szó- Sőt mi több, az alapokmány egyenesen megtilt­ja az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének beavatkozását bármilyen ál­lam belügyeibe, amikor egy állam két csoportjának belső konfliktu­sáról van szó. A Biztonsági Tantíes eszköz az imperialisták kezében a háború kirobbantására A Biztonsági Tanács az USA kormánya nyomása alatt jpgelle- nesen hozott határozata azt mu­tatja, hogy a Biztonsági Tanács nem úgy jár el, mint az olyan szerv, amely a béke megőrzéséért a fő felelősséget viseli, hanem mint olyan eszköz, melyet az USA uralkodó körei a háború kirob­bantására használnak fel. A Biz­tonsági Tanács e határozata el­lenséges aktus a békével szemben. Ha a Biztonsági Tanács nagyra tar­taná a béke ügyét, mielőtt ilyen botrányos határozatot hozott, a koreai háborúskodó felek megbó- kitésére kellett volna törekednie. A háborúskodó felek megbékítésére a Biztonsági Tanács és az ENSz főtitkára hivatott. Ezt azönban még csak nem is kísérelték meg, mert nyilvánvalóan tudták, hogy az ehhez hasonló lépés . ellenkezik az agresszorok terveivel; Az ENSz főtitkára, akinek állásánál 'fogva kötelésségó az ENSz alapokmá­nyának pontos betartása, a ko­reai kérdésnek a Biztonsági Ta­nácsban történt tárgyalásánál nem­csak, hogy nem teljesítette egye­nes kötelességét, hanem ellenkező­leg, készségesen segített az alap­okmánynak az Egyesült Államok kormánya és a Biztonsági Tanács más tagjai részéről történt dúrva megsértésében. A főtitkár ezzel meg­mutatta, hogy nem annyira az ENSz-nek és a békének a megszi­lárdítására van gondja, hanem in­kább arra, hogy miként segíthet az USA uralkodó köreinek Koreával szembeni agresszív tervei végre­hajtásában. Truman állításai nem állják meg helyüket Truman elnök a június 29-i saj­tókonferencián kijelentette, hogy a Koreában foganatosított hadműve­letek mindössze. «rendőri rendsza­bályok» áz ENSZ támogatására és hogy ezek a «rendszabályok» állító­lag északkoreai «bandita-csoportok» ellen irányulnak. Ki hiszi el, hogy a «bandita-csopoitok» ellen irányuló «rendőri műveletek» céljára Mac- Arthur fegyveres erőire volt szük­ség, melyek Korea polgári lakossá­gát es békés városait támadták, továbbá hadiflottára, cirkálókra és repülőgépekre és az anyahajókat is beleértve, valamint szárazföldi csapatok bevonására. Ezt bizony még az- egészen naiv emberek sem hiszik el. Nem felesleges ezzel kap­csolatban arra emlékeztetni, hogy voltak olyanok, akik a kínai: fel­szabadító hadsereget, amikor Csang- Kai-Sek amerikai hadifelszereléssel ellátott hadserege ellen harcolt «bandita-csoportnak» nevezték. S ki­derült, hogy azok, akiket «bandita- csoportnak» neveztek, nemcsak Kína igazi nemzeti érdekeit juttatták ki­fejezésre, hanem a kínai népet is képviselték. A koreai fegyveres intervenció igazi céljai Az amerikai fegyveres erők be­vonása Koreába nyílt háborút je­lent a koreai nép ellen. Célja, hogy megfossza Koreát nemzeti függet­lenségétől, megakadályozza az egy­séges demokratikirs koreai állam megteremtését és Koreában erőszak útján népellenes rezsimet teremt­sen, mely lehetővé tenné az USA uralkodó köreinek, hogy az orszá­got gyarmatukká változtassák és a koreai terület távolkeleti ka­tonai stratégiai ugródeszkájukul használják fel. Truman elnök, amikor kiadta a támadási parancsot az USA fegy­veres erőinek, megparancsolta a hadiflottának, «előzze meg a For- moza ellen irányuló támadást» és utasítást adott az amerikai fegy­veres erők növelésére a Fülöp szi­geteken. Az USA kormányának ez a lépése egyenes agresszió Kína ellen, nyílt beavatkozás a fülöp- szigeti állam belügyeibe, valamint durva megsértése a kairói éa post- dami nemzetközi egyezményeknek. Truman elnök nyilatkozata azt je­lenti, hogy az Egyesült Államok kormánya megsértette a békét és az agresszió előkészítésének poli­tikájáról egész sor ázsiai ország­ban egyidejűleg az egyenes agresz- sziós cselekményekre tért át. Az USA kormánya lábbal tiporta a világ békéjének megszilárdítására irá­nyuló, az Egyesült Nemzetek Szer­vezetével szembon fennálló kötele­zettségeket és a béke megbontó­jaként lépett fel. Két történelmi példa A történelemben sok példa van, amikor külső beavatkozással akarták elnyomni a népeknek a nemzeti egységért és a demokra­tikus jogaikért vívott harcát. Ez­zel kapcsolatban emlékeztetni le­helne Észak-Amerika északi és déli államainak háborújára, amelyben az északi államok fegy­veres harcot vívtak a déli rab­szolgatartók ellen a rabszolgaság megsemmisítéséért és az ország nemzeti ■- egységének megőrzéséért* A déliek által megtámadott észa­ki államok fegyveres erői átvit- 11 ték a hadműveleteket a déli ál­lamok területére, szétzúzták a rabszolgatartók, ültetvényesek csapatait, megdöntötték a délen fennálló rabszolga rendszert és megteremtették a nemzeti egy­ség ' létrehozásának feltételeit. Is­meretes, hogy néhány kormány, így Anglia kormánya részéről szintén történt beavatkozás Észak­Amerika belügyeibe a déliek ér­dekében, ennek ellenére az ame­rikai nép győzelmet aratott azok­nak a haladó erőknek a segítsé­gével, amelyek észak harcát dél ellen vezették. Nem árt egy má­sik történelmi leckére sem em­lékeztetni. Az Októberi Forrada­lom utáni időszakban, amikor a cári reakciós tábornokok Orosz­országot részekre szaggatták, az USA kormánya, Anglia, Francia- ország és néhány más állam kor­mányával együtt beavatkozott a szovjet ország belügyeibe és a reakciós cári tábornokok oldalá­ra állt. Az amerikai csapatok né­hány más állam csapatával együtt tevékenyen segítettek a cári tábornokoknak a szovjet ha­talom elleni harcban, orosz mun­kásokat és parasztokat lőttek agyon és kirabolták a lakosságot. Amint ebben az esetben is lát-» ható, néhány külföldi állam ural« kodó körei intervenció útján igyekeztek a történelem kerekét visszafelé forgatni. Mindenki előtt ismeretes, hogy ez az in« tervenciós kaland mivel végző« dött. Ezekre a történelmi példák­ra hasznos emlékezni, mert a Koreában és Ázsia néhány más országában végbemenő esemé­nyek az Egyesült Államok nem ez országokkal szemben elköve« tett intervencióját jelentik. A szovjet kormány az Egjesült Államok kormányának junius 27-i nyilatkozatára adott junius 29-i válaszában már kifejezéssé juttat­ta, hogyan viszonylik az Egyesült Államok kormányának ahhoz a po­litikájához, amely durván he'cavat- kozik Korea belügyeibe. A szovjet kormány változatlanul az egész vi­lág békéje megszilárdításának po­litikájához és ahhoz a hagyom»-' nyos elvéhez tartja magát, hogy nem avatkozik bele más államok! belügyeibe. Az elmondottakból kö­vetkezik, hogy az Amerikai Egye­sült Államok kormánya ellenségei aktust hajtott végre a béke ellen és reá hárul a felelősség az általa foganatosított fegyveres agresszió következményeiért. Az ENSz csak abban az esetben teljesiti a béka' megőrzésére vonatkozó kötelessé­gét, ha a Biztonsági Tanács köve­teli az amerikai katonai Intervent ció feltétel nélküli beszüntetését és az amerikai fegyveres erők ha­ladéktalan kivonását Koreából. Az új szovjet-lengyel kereskedelmi szerződés reménységgel tölt el minden lengyelt — írja a Tribuna Ludu Az egész lengyel sajtó vezető helyen közli a Moszkvában aláirt lengyel-szovjet kereskedelmi egyez­ményről szóló hivatalos nyilatko­zatot. A Tribuna Ludu az új keres­kedelmi egyezményről megállapítja, hogy ez a legnagyobb fontosságú okmány,' amely reménységgel tölt el minden lengyelt. Olyan időben, amikor az Egyesült Államok és a marshallizált országok között meg­kötött egyezménynek kizárólag az a célja, hogy növelje az imperialista agresszorok háborús potenciáját, ugyanakkor a Szovjetunió és Len­gyelország között aláirt egyezmé­nyek a békés építést juttatják ki« fejezésre, amely tovább fejlődik at Szovjetunióban és Lengyelország­ban, valamint az összes népi de­mokráciákban. Abban a pillanatban, amikor az imperialista őrültek nyíl­tan agressziós bandita-cselekme- nyeket követnek el és a békét fe­nyegetik, a Szovjetunió és a nagy; Sztálin vezette béketábor országai' szorosabbra fűzik testvéri békés együttműködésüket, példát adva ez­zel valamennyi béke és szabadság­szerető népnek — Írja a Tribunal Ludu. Ismét megkezdődtek Párlsban a tárgyalások a Schuman-tervröl Hétfőn délután újra kezdték Pá­riában tárgyalásaikat a marshalli­zált államok képviselői a Schuman- terv ügyében. Párisi politikai meg­figyelők úgy értesültek, hogy az úgynevezett nemzetek feletti szerv« nek az ügyében felmerült ellentéte­ket, amelyek miaitt a tárgyalásokat el kellett napolni, nem sikerült) elsimítani. A Hatta-kormány nem vesz részt a csendesóceáni blokkban A holland lapok közük Mohamed Hattanak, az indonéziai egyesült államok miniszterelnökének dzsa- kartai nyilatkozatát. Háttá kijelen­tette; hogy Indonézia nem vesz részt a csendesóceáni országok ka­tonai blokkjában, melyúdk létre­hozását Spender ausztráliai kül­ügyminiszter nemrégiben javasolta» Mint ismeretes, Háttá két nappal ezelőtt kijelentette, hogy Indonézia nem támogatja az amerikaiak ko­reai katonai tevékenységét.

Next

/
Thumbnails
Contents