Viharsarok népe, 1950. július (6. évfolyam, 150-175. szám)
1950-07-16 / 163. szám
VIHARSAROK NÉPE 3 Párt és pártépítés Népnevelők nyomában... /4 behordás, cs'plés, tennénybegyüjíés politikai, harci feladat. A gabonafront győzelméért a: ellenség egyre vadabb tőma• dósai közben sok még a tennivaló ja Békés megye falusi pártszerve- teleinek, a dolgozó parasztoknak. A behordás, cséplés, terménybe- gyűjtés nagy felet látónak jó megvalósításához elengedhetetlenül szükséges a falusi pártszervezet népnevelőinek alapos, megfontolt és f'ikozoUttbb felvilágos t í munkája. Pillanatra sem feledjüli el azt> amit Rákosi elvtárs mondott több mint egy évvel ezelőtt: »Minél erősebbek leszünk, annál nagyobb szükség lesz a népmvelőmun- k Ti.« Minden munka $ karéiu l:, egy a kulcsa: a dolgozók meggyőzése, a fel világos'tó munka, az ellenség leleplezést s kártevesi kísérleteinek megakadályozása. Most nem szólunk a békésmegyei néfS- • cioelómuidca fogyatékosságáról, csak az eredményekről számolunk ;V. De induljunk , l a népnevelők nyomában . Fehérre meszelt tanya- ház Ilunya határában. Mögötte a gépállomás cséplője búg. Gyors kezek markolják a kévéket, a polyva pora a levegőben. A gazda — Tímár P. Lajos középpa- laszl —(állandóan hordja kocsijával a búzakereszteket. Felesége olt áll a mázsa mellett, a magasodó kazal tövében pedig bárom gyereke játszik. Most ismét befordul a tanya járóján a középparaszt búzakeresztekkel megrakott szekere. Néhány perc telik el, a kocsi már bent is áll a szeríiskerlben. Tímár P. József kiizépparasit, felesége és egyik gyermeke. — Jól halad a munka — kiáltjuk Tímár P. Lajosnak. A szóra nem késik a válasz: Bizony, halad jók Mi is azon vagyunk, hogy előre lendüljön a sorsunk. Ugye, ehhez az szükséges, hogy mi is becsülettel elvégezzük feladatunkái. A középparaszt felesége is odajön, most ö beszél: «Bizony, azt akarjuk, hogy nekünk is több legyen a ruha, meg a cipő, békességben is akarunk élni, hál teszünk érle úgy is, hogy minden feleslegünket a géptől szállítjuk be.» Aztán akaratlanul is gyerekemé néz, megsímogatja szöszke fejüket. Tímár P. Lajos veszi ál a szót: «Munkával lesz a tervből valóság—a terv az enyém is.» — Honnan tudják mindezt ilyen jól? — Gellai Vilmos népnevelő többször járt nálunk, ő magyarázta cl ilyen szépen. Szeretjük mi őt... Megáll a cséplő Uhljár János szarvasi kisparaszt (VI. 110 2.) szcríískertjében. Ebédszünet következik. A cséplőmunkások a kis boglya tövében gyorsan elfogyasztják ebédjüket, majd utána rövid felolvasás következik, amelyen Uhljár János egész családjával résztvesz. Az öreg cséplőmunkás, Maradék Pál kezében füzet és a figyelő embereknek arról olvas, hogy a szovjet cséplőmunkások építően mindig megbírálják egymás munkáját. Aztán újságcikket olvas a cséplőmunkások. dolgozó parasztok feladatairól. Kisgyiilés Uhljár János szarvasi kisparaszt szériiskertjében. Amikor Maradék Pál abba- hagyja a felolvasást, Tusják Pál népnevelő szól: «Nézzük meg, a felolvasottakból mi vonatkozik a mi gépünkre.» Borgida Pál szól elsőnek: «Hát végezzük a munkánkat és kész.» Tusják Pál népnevelő nem hagyja annyiban: «Nem úgy van az, ahogyan Bor- gula Pál munkástársunk mondja. Nekünk meg kell nézni azt is, hogy milyen munkát végzünk, azon kell lennünk Kékünk is, hogy ne menjen kárba egyetlen szem gabonánk sem. A mi munkánkban is van javítani való, azt meg kell tárgyalnunk — elsősorban magunkért.» A csépiő- münkások helyeslőén szólnak: «Úgy van, jól beszél Tusják Pál.» De Borgula Pál is megjegyzi: «Látom már, miért szükséges a megbeszélés.» Kapuszta György etető a következő hozzászóló: «Egyszeregyszer bizony én is hibáztam, mert nem terítettem eléggé széjjel a kévéket. Ezután mindig szétterítem a kévéket és így a szalmában, polyvában nem lesz egyetlen gabonaszem sem. Terhes Erzsébet és Terhes Judit kévevágók jól dolgoznak, de azért még bátrabban adogassák a kévéket.» Rágyanszki György arról beszél, hogy a cséplőmunkásoknak kötelességük vigyázni arra, hogy minden szem búza a zsákba kerüljön, ne történjen hosszadalmasan a gépháza tás. Többen hozzászólnak még és különböző módon, de azonos tartalommal valamennyien a cséplőmunkások kötelességét sorolják. Aztán újra munkához látnak. Uhljár János kis paraszttal Tusják János népnevelő külön is beszél. Elmondja neki, hogy nem messze az ő földjétől, a Petőfi termelőcsoport szántóin duplája termett a búzának, mint a környező egyéni gazdáknak, közte Uhljár Jánosnak. De szól a népnevelő arról is, hogy gép aratta le a búzát a tszcs földjén, mennyire megváltozott a termelőcsoport tagjainak az élete. A kisparaszt elnéz arra, ahol a ler- melőcsqport földje elterül s elképzeli gondolatban, hogy menynyivel más ott az élet — menynyivel könnyebb és emberibb. Aztán kimondja: «Nem jó úgy nékem, ahogyau van, sokat vergődik egyedül. Meggondolom a/.t a tszcs ügyet. I\esstelenül lopakodik a sötét — esteiedbe, A nagyszénása Dózsa termelőcsoport földje melletti düllőuton Argyelán János (Nagyszénás, Bacsó-telep 29.) dolgozó paraszt és az üreg Tö- r öcsik András bácsi kocsival igyekszik hazafelé. Tőlük is érdeklődünk. Argyelán János beszél elsőnek; Argyelán János és Töröcsik András útban liaiafelé. — Nekem sem kel! a felesleges búza, szívesen beviszem a vetőmagon, háztartási szükségleten felüli mennyiséget. Aztán meg úgy osztom be az időmet, hogy a tarlóhántást mielőbb elvégezzem, jó ágyat vessek a következő évi gabonámnak. Meg a jó munka elvégzésével a háláimat, meg a szeretetemet is kifejezésre juttatom a Pártnak, a munkásosztálynak mindazért a sok! jóért, amit tőlük kaptunkRajtam is múlik az előrehaladás, meg akarom ál'ni helyemet. Tudja, látom én ezt már, mert lel. világosítottak a népnevelők. Tör őesik bácsi arról szól, hogy két fia tagja a tennelőcsoport- nak. a harmadik is az lesz az ősszel. Aztán a két dolgozó paraszt indul tovább, de az öreg Töröcsik még visszaszól: »Oszlik ám a dolgozó paraszztok leikében a sötétség. « Alorvav Sándor SimuiUxk a „bégi ékép, 7 A hónap elején hatalmas vihar söpört végig Kardoskút határán. A vihar útját derékba tört fák, épületekről lehordott cserepek, szétszórt gabonakeresztek jelezték. A nehéz kévéket magasra emelte a szél, majd szétszórta a kukorica földeken. Elvétve míg ma is lehet találni belőlük egynéhányat. A vihar Szula Bálint gabonáját is áthordta Ilolecska Kálmán földjére. Amint aztán elvonult az Ítéletidő, a két szomszéd egymást kisegítve, összeszedte azokat. Dolgozó parasztok mindketten, segítik egymást. De nem Így történt ez Szeru©- nvoi Imrével, akinek Eehér Sándor kardoskúti kulák a szomszédja. A kulák, amint máskor, most is úgy számított: »A más kára nekem csak haszonnal járhat«. És a haszon nem hagyta nyugodni. Alig csendesüJt ol a vihar, feleségével, leányával és aimak vőlegényével, közösen kiindultak összeszedni a széthordott búzakévéket. Halásztak a zavarosban. Minddb lelkiismeretfurdalás nélkül a saját földjén rakta össze Szemenyei Imre dolgozó paraszt búzáját. Szemen yeivel később nem is akart tárgyalni. Ilát hogy is merészelné a kódis azt állítani, hogy lop? »Becsületes embernek ismernek engem a határban, hallod-e! — támadt rá a dolgozó parasztra. — Várj, megütöd te még a bokád ezért a rágalmazásért.« Szemenyoi nem hagyta annyiban a dolgot. A DBFOSz és a községi elöljáróság is segítségére sietett. A kuláknak vissza kellett adni a 12 és fél kereszt búzát és a három kereszt árpát jogos tulajdonosának, Saemenyei Imre dolgozó parasztnak. A határozat elten persze nagyon rugkapált. Sehogy nem akart fejébe mamii a dolog. »Hát lehetséges az, hogy, nekem, Fehér Sándornak valaki parancsoljon Kar- doskúton?« — tűnődött el magában s rettentő haragra gerjedt. Bődig megtanulhatta volna végre valahain Fehér Sándor, hogy már nem azok a régi idők járják, amikor még minden szó és büntetés nőikül, sőt, a hatóságok támogatásával, el lőhetett lopni a kódisok mindenét, még a gatyáját is le lehetett húzni, ha éppen úgy akarták. Nem tudja elfelejteni som ő, sem a többi kulák a negyvenöt előtti »szép« időket, amikor á béressel pucoltatta a csizmát, amikor a kaszás v itt.) a botot, a kapát, s ők csak »gazda módjára« sétálgattak körbe-körbe, nagyokat káromkodva, ha valamelyik munkás megállt egy pillanatra a dolgát végezni. A tekintély csorbát szenvedett. Nem siivcgclik már a kulákokat a faluban egy néhány óv óta. Inkább azoknak emelnek kalapot, akiit példamutatók, élenjárók a munkában — a dolgozóknak. Az pedig, hogy becsületes .munkával keressék meg a kenyerüket, nincs hlyükre. Ezért hát megragadnak minden alkalmat. ..kopnak, mint a güzii. Másokon, á dolgozók nyakán akarnak még most is élősködői, mint a piócák!11 Ezt mutatja a kardoskúti eset ik. Ez az idő azonban léjárt. Yéjáfcrvé- nyeson, mindörökre. A »kódüínakt kinyílt a szeme; felnyitotta a Báli! Dolgozó paraszttársai innak üzenem Mint egyénileg dolgozó paraszt, megértettem a minisztertanács határozatát és igyekeztem annak minden pontját sikeresen végrehajtani. Négy hold kalászosom termését, 181 keresztet’ határidő előtt behordtam s emellett még a 4 hold tarlóhántást is elvégeztem!, mert tudom, ez nagyon fontos, ha jövőre bő termést akarok. A szállítási szerződéskötésnél is megértettem kormányunk felhívását és azt !magamévá is tettem. Húsz mázsa gabonára kötöttem szállítási szerződéit, 8 a lekötött mennyiséget július 20-ra. be is szállítom. Tudom, minden szem gabona a béke táborát erősíti, minden felesleges beadott gabona jó helyre kerül, kenyér lesg abból a dolgozó nép asztalán. Da vannak dolgozó paraszttár- saim között olyanok, akik nem értettek meg a minisztertanács határozatának jelentőségét. Nem igyekeznek n hordással, a csépléssel, s nem igen törődnek a tarlóhántással, mondván — nem ' érünk rá, kemény a föld. Esteiket a dolgozótársaimat a kulák és klerikális reakció kerítette hálójába 6 inkább azoknak hittek, mint nekünk, akik a békét akarjuk, s azért teljesítjük idejében kötelezettségünket. Ezek a dolgozótársaim sem értették még inog azt, hogy a kulák és a klerikális reakció szövetségese az amerikai háborús uszitóknak, akik most is háborút robbantottak ki Koreálxm, egy szabad ijóp életére törtek s azt akarják, hogy hazánkban is újra a földbirtokosok uralkodjanak, az Ő tulajdonuk legyen a föld, hogy újból elnyomhassák a dolgozó parasztokat. Pártunk megyei lapján keresztül is üzenem dolgozó paraazttár- eaimnak, hogy ne higvjenek a kulák és klerikális reakció »szép« szavainak, ne hagyják magukat bofályásolni, munkahalogatásra bírni. Szálljanak a/emlie ezekkel a hazug rémhiiierjesztokkel, leplezzék le őket s mutassák meg, nem hisznek nekik, hanem idejében eleget tesznek kötelezettségeiknek. Z. Szabó László Doboz
