Viharsarok népe, 1950. július (6. évfolyam, 150-175. szám)

1950-07-23 / 169. szám

Mengyel Béla, am orosháai Magasépíténl • NV dolgozójának levele a normarendesésről Fokozódik a terménybeadás üteme VI. ÉVFOLYAM, 189. SZÁM Gabonabegyüjtés gyorsításával a békéért! A behordást végző fogatos bri­gádok is megtették az utolsó for­dulókat, tervszerűen felszedve, sor­jában azokat a kereszteket' melyek itt—olt még kint maradtak a tar­lón. A cséplés javában folyik. Nagy »ipari-mezőgazdasági nagy üzem« ez. több mint húszezer munkás­sal. egyezer telephellyel, i3a ter­melőszövetkezeti, 19 állami gaz­dasági és több mint százhúszezer magángazdasági megrendelővel. Ilyen körülmények között, ami­kor a kulák és a klerikális reak­ció naponta uj és uj rémhírrel jön, kártevésre vetemedik, dezor- ganizálni törekszik a munkát: a cséplés megszervezése, irányítása, venenyszaii elvégzése, — rendkí­vül felelősségteljes feladat elé ál­lít bennünket. A siker előfeltételei az előre­látó, alapos szervezés és politikai agitáció, a Párt valamennyi tag­jának, vezetőjének maximális moz­gósítása a faluban és városban egy­aránt, ezen keresztül minden tö­megszervezet bekapcsolása, hogy Így eljussunk a széle? dolgozó tö­megekig. Egy-egy fe'adat megoldását ma­ga a szervezés még nem bizlositja, habár a megfelelően kidolgozott politikai célok, a végrehajtás alap­vető oldalát jelentik. Igen nagy szerepe van az ágitációnak. Lép- ten-n vonton tapasztaljuk, hogy az ellenség, melynek nem áll mód­jában nyíltan szervezni, egy-egy otromba rémhírrel, aljasul hazudó eUenagitációjávál gyakran miben súlyos kárt tud tenni. Ezért szer­ve:-ti in télkedéseinket kövessék nyomon népnevelőink', a tömeg- szervezetek aktívái, akiknek fel­adatuk világossá tenni minden dol­gozó paraszt előtt a begyűjtési vene-<y hatalmas nemzeti jelentő­ségét. Három városunk ipari mun­kás agitátorai minden vasárnap százával mennek — különösen a lemaradt — falvakba, almi szabadabban áskálódik a reak­ció. Es nemcsak politikai fel- világosi lássál szolgálnak, nem­csak helyes magyarázatokkal segítenek széloszlatni az ellen­ség hazugságait, Iranern, ha kell: segítséget is nyújtanak a dol­gozó parasztságnak a csépiéinél, a növényápolásnál. Ipari munká­saink tudatában vannak a mun­kás-paraszt szövetség jelentősé­gének. tudják, hogy a begyűjtési verseny a népgazdaság tovább­fejlesztésének az egész nemzet számára igen fon Los lépcsőf ok. Ezért, látva a nagy munkaerő- hiányt, többszázan önként le­mondtak megérdemelt nyári sza­badságukról és jelentkeztek a csépiéihez, hogy egyetlen dol­gozó paraszt se aggódjon ga­bonája csépiért t illetően, hogy önként vállalt terménybe adási kötelességének idejében tudjon eleget lenni mindenki. A verseny az ellenség egyre elkeseredettebb ellenállása mel­lett a falun dől cl. A községek­ben a párttitkár elv társak, mini a Népfront elnökei, a Népfron­ton keresztül irányítsák a ter­mény begyűjtéséért folytatott harcot, itt kapcsolják te a lö­mé gszerveze te két, a közigazga­tást. A párttitkár elvtársak te­kintélye ebben a harcban pár­huzamosan nő az elért eredmé­nyekkel a dolgozó parasztság előtt. (Más vonatkozásban az el­lenség előtt is.) Mire építünk a versenyeredmé­nyeink fejlesztése érdekében? Döntően a kommunista ‘példamu­tatásra. A Szovjetunió példáiból és kimagaslóan nagy eredményei­ből látjuk, hogy a kommunista példamutatás elengedhetetlen felté­tele a széles tömegek aktiv be­kapcsolásának, a népgazdaság fej­lesztésére indított versenynek. A reakciónak mind kevesebb módja nyíl i le úgy hozzáférkőzni a dol­gozó parasztsághoz, hogy: »Ne higyj nekik, hisz ő maga sem cselekszi azt, amit neked taná­csol«. Népnevelőink, aktiv párt­tagjaink túlnyomó többségének 'felvilágosító szavait saját cseleke­deteik támasszák alá! Mint pél­dául Szabó Károly elvtárs liathol­bemuját, a tarlóhántást elvégezte,, szállítási szerződést kötött s mi­helyt elcsépelt, gabona'íeleslpgével már a földművesszövetkezet mag­tára előtt jelentkezett. Balogh M. János elvtárs, Dobozon ugyancsak minden munkaszakaszt versenyben végzett el. Oláh János elvtárs, a békéscsabai kereki tanyákról, fel­lobogózott kocsival vitte te a csép­lőgéptől gabonafeleslegét. Es bár­hogy is agitált az ellenség! a szál­lítási szerződés ellen a dolgozó parasztság köréten, mégis több mint 18 ezer dolgozó paraszt kö­tötte le 'felesleges gabonáját, 913 vagon mennyiségben. Az endrődi Kajla István el\társ 5G0 mázsára, a gyulavári Szilágyi István elv- társ 234 mázsára, a battonyai Majáik Vera elvtárs 4G 7 mázsára, Komán Károly elvtárs pedig 871 mázsára kötött dolgozó parasztok­kal gatenafeleslegükre szállítási szerződést. Az utóbb felsorolt négy elvtárs összesen 2132 mázsa ga­bonája kötött szállítási szerződést és ezzel a liatforintos felárat biz­tosította. 12.792 forint többletbe­vételhez segítette hozzá az önálló­an dolgozó parasztokat. Éh-társa­inknak sokszáz dolgozó parasztot kellett meggyőzniük — nem is mindig nagyon könnyen —, hogy fogadják el ezt a kedvezményt. Mi más, ha nem a nép hallatlan szeretető, megsegítésének vágya fűti elvtársainkat, amikor gyakran éjjel-nappal fáradhatatlanul agitál­nak a dolgozó parasztság koré­ban. S a dolgozó parasztság mind­inkább felismeri, hogy a kulák, a klerikális reakció vesztére tör, ki akarja ütni kezéből a százaso­kat, melyet az állam 'felkínált neki és a kommunista népnevelő, az ő barátja elhozott hozzá. A jó kommunista példa jó köve­tőkre talál a pártonkivüli dolgozó parasztok körében. Széplaki Imre kötegyáni ötholdas kisparaszti le­aratott, tehordott, elvégezte a tar­lóhántást, elcsépelt és gabona fe­leslegét azonnal felajánlotta. Nagy­sándor békési dolgozó paraszt ha­sonlóképpen tett. Doboz-Kóstelek­Irla: KELETI FERENC ről Palucza Péter közép paraszt 16 mázsa búza feleslegével hajtott a cséplőgéptől a szövetkezeti átvevő­höz. Látjuk, egyre javul a kom­munisták példamutatása és ennek nyomán a pártonkivüli dolgozók tömegével a kapcsolat, mely a mö- vekvő eredményekben mutatkozik meg. Igaz, meg is van minden oka a kommunista és a inem kom­munista, társasán, vagy még ön­állóan gsozdálkodó parasztnak arra, hogy egyre nagyobb lelkesedéssel végezze munkáját. Mostmár nemcsak elérte, hanem messze túlhaladta Békés megye a kapitalista társadalmi rend átlag­gabonatermését. Azok a hajdani sarkadi agrúrploletárok, akik régen csak az urak asztalán látták a fehér kenyeret, vagy kisparasztok, akik­nek földje 5—6 mázsa búzát hozott holdanként, most társasán gazdál­kodva, Leninről elnevezett csoport­jukban, átlag 18.7 mázsa búzát takarítottak be holdanként. Csak úgy sziikölt bele a cséplőgép dobja, amikor teleeresztették a dús kalá­széi szárat! Az eloki «József At­tila», a körösladányi «Dózsa», a «Viharsarpk», a nagy- zónáid «Zalka Máté», a nrezőbe- rényi «Béke», a békéscsabai «Előre» és sok más tszcs 13—14 mázsáa átlageredményei mindentől hango­sabban hirrlel ik a társas gazdálko­dás korszakalkotó jelentőségét. íme újabb példa Rákosi elvtársnak, a kommunisták igazolására. Azok a termelőcsoportjaink, amelyek a 10 mázsás átlagtermést ltom haladták meg, már nincsenek is megelégedve — jogosan — pedig tavaly ezek tagjai külön-külön nrég oak G—7 mázsás termést értek el. Nem lehet okuk panaszra az önállóan dolgozó parasztoknak sem. Az egy óv előtti tarlóhántás, őszi mélyszántás, a Párt állandó segít­sége itt is látható eredményekhez vezetett. Az eddigi csépiért eredmé­nyek az egyéni parasztság 8.4 má­zsás búzatermés átlagáról szólnak, őszi árpából 10.4 mázsáról. Ilyenre nem emlékeznek az öregek sem, mert ez még nem volt Békés me­gyében. Az átlagos jó eredmény jó szer­vezéssel, jó agitáeiéval kisérve meg­hozza a maga gyümölcsét. Békés 7negye a multhoti begyűjtési ütem­tervét — a várható termés 25 szá­zalékú! csépelve el — 302 százaink­ban teljesítette. Szép eredmény. Ebten szerepelnek olyan községek, mint Kötegyéui G28 százalékkal, Eü- zesgyarmat 625 százainkkal, Krtn- ágota pedig 580 «/o-al. Az egyéni begyűjtők is megkezdték egy mai eredményeit túlszárnyalni. Ezideig az élenjárók listavezetője Nagy Mi- bálv elvtárs, békésszentandrási dol­gozó paraszt, aki begyűjtési kö­telességét 1412 százalékban telje­sítette. Ezek az eredmények azonban még nem jelentik a teljes győ­zelmet a begyűjtés terén. Szí­vósan. lépésről-lé[résre kell ma­gunkat előreküzdeni, mert az ellenség annál inkább kész min­den gaztettre, minél jobb a dol­gozó nép eredménye. Egyes pártszervezeteinknél máris és újból felütötte fejét az elbiza­kodottság. Ez pedig minden fej­lődés gyilkos megélője. Csírájá­ban kell az elbizakodottság leg­halványabb megnyilvánulását is eltaposni. Csak egy-két napi le­állás a pártszervezet részéről és az ellenség máris betört állá­sainkba, a dolgozó parasztok közé. Az általános jó eredmé­nyek mellett is észre kell ven- nünikj bogy a csépiért munkák üteme nem üti meg mindenütt a kívánt mértéket. Habár az utóbbi napokban javult az össz. cséplőgépek napi teljesítménye — a békéssámsoni gépállomás munkásai Klónké elv társ veze­tésével 213 mázsát csépeltek — az eredmények még nem kielé- gítőek. Bántóan sok azoknak a gépeknek a száma, amelyek napi 100 mázsán jóval alul termelnek é.s nem is mindig a gépek, liá­néin a dolgozók hibájából. A tapasztalat azt mulatja, hogy c téren a szocialista szektor dol­gozóinál is sokat kell csiszolni egyes helyeken. Hiszen; a jó pél­dát nekik kell mindenben mu- tplui. Az, olyan. kijelentések, hogy »van idő még a jövő hót végéig«, vagy »mi már eleget dolgoztunk, azért szabadultunk fel. hogy könnyebben éljünk« az ellenség hangja dolgozóink kö­zött. Műiden dolgozónak tudnia kell, hogy csak a magunk ere­jéből, szorgalmából, becsületes munkájából lesz ebben az or­szágban könnyebb, az iparban és mezőgazdaságban dolgozók számára egyre jobb az élet A cséplést, begyűjtést meg kell gyorsítani, e téren a párt- titkár elvtársak, népnevelőink, a DEFOSz aktiválnak irányítása és példamutatása mindentől fonto­sabb. A legdöntőbb, természetesen a gabonabegyűjlésj verseny. E téren igazán kimagasló hazafias kiállások ezreivel találkozunk a dolgozó parasztok részéről. Meg­bocsáthatatlan hiba lenne azon­ban azl hinni, hogy minden a legjobban megy ezen a téren. A párllilkár elv társak és a köz­ségi, főjegyzők néhol átadják ma­gukat az önfeledt képzelődésnek és nem veszik észre, hogy igen sok dolgozó paraszt, alá tavaly a cséplőgéptől első útját a föld­művesszövetkezet felé vette, az idén óvatosan saját portájára vo­nul be. Ezek már áldozatául es­tek — hacsak átmenetileg is — saját érdekükkel szemben az ellenség agitációjának. Emlékeztetünk minden kom­munistát Sztálin és Rákosi elv- Lársak gyakori intelmeire: az el­lenség egy-egy vereség után még dühödtebbcn tör a dolgozó nép­re. Az általánosán tapasztalható csend se tévesszen meg senkit, az csak látszat. Igaz, a kulák és a klerikális reakció nem han­goskodik olyan nyillan és pi­maszul, mint három-négy héttel ezelőtt. Molnár Sándor kulák kö tele és még 35—40 friss eljárás kisebb-nagyobb szabotálásért és háborús rémhírterjesztésért, óva­tosságra inti ellenségeinket. De nem arra, hogy letegyék a fegy­vert Csali módszert változtat­tak: pökhendi lármázásukkal szemben suttogó ijesztéseilc még veszedelmesebbek. El ne felejt­sük: öt évvel a fasizmus legyő­zése után, amerikai főhadiszál­lásról irányítva, amerikai tisz­tek vezénylete alatt amerikai ka­tonák háborút folytatnak Korea 23 milliós népével szemben. Ez a gaztett ellenségeinket igen fel- villanyozta. Hogyisne: annyi évi várakozás és beharangozás után ezek a «drága * amerikaiak végre megindították a háborút. Mégse hagyták cserben a Csernus Fe- renc-féle békésszentandrási kulá- kokat és a Libor-féle endrődi reakciós papokat! És habár jó tízezer kilométer választ el az ágyúk dörgésétől, a sebesültek jajkiáltásaitól, remélik: közelebb is jön a háború, egészen az Al­földre is. Ezért tehát: ne adjátok be a gabonát, ne bántsatok tar­lót! — sziszegi az ellenség a dolgozó parasztság Tűiéire. Nos, ami a háború továbbter­jedését illeti, ebben alaposan csa­lódni fognak az urak. Aki nem a gonosztevők szemével nézi a világot, a koreai eseményekét, mint a dolgozó nép belső ellen­ségei, az megfigyelhet egy-két dolgot Például az amerikai im­perialisták becstelen támadását az egész világ népeinek, száz­millióknak a felháborodása kí­séri és a Szovjetunió vezette né­pi demokráciák békeakarala mel­lett az imperialisták tehetetlenek a francia, olasz, angol é.s ame­rikai nép sztrájkjaival, tünlclé- seivel szemben. Va^y: az ameri­kai imperialisták, habár százmil- liárdokat Költöttek az utóbbi években hadicélokra, katonáikat, különösen lisztjeiket nagyon meg­válogatták, hogy oda kommunis­ta vagy demokrata ne kerüljön, olyan verést kapnak a koreaiak­tól, hogy az már nem közönséges Hát lehel így a háború tovább­terjedésére gondolni? Gondolni persze lehet, meg aztán az őrül­tek gondolkodás nélkül gyakran cselekszenek is, dehát az embe­riség többsége józan gondolko- dásúakból áll, dolgozókból és nem herékből, kizsákmányolók- ból. Ez a józan többség pedig — melyet olyan nagyhatalom ve­zet, mint a Szovjetunió — nem engedi a háborút továbbterjedni Nem és nem! És el ne felejtsük: spekulációs kísérletekkel a békefrontot gyen­gíti mindenki, A béke pedig olyan kincs, melynek értékével semi- lyen dugóit áru spekulációs ára nem ér fel. Ezért a hazáért, s Írekéért erősítse minden dolgozó paraszt a terménytegyüjtési ver­senyt és ezzel szorítsa rá a kulá- kot. hogy gyorsan és dekára ele get tegyen ő is rendelet Íren elé írt kötelességének. das kisparaszt, Körösladányban el- sőueU aratott le és hordta* te ga«., tótkomlóst

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents