Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1950. Rendkívüli közgyűlés
1950. június
és na már mindenki fítXXX számára világos lehet, ezután a beszéd után pedig egészen nyilvánvaló lehet az,^ hogy annakidején helyesen döntöttünk. Annakidején valónorfaz egyház útját találtuk meg, mely nincs elegyítve a világ útjával, s annakidején tarthatatlan és súlyos veszedelmeket jelentő álláspontról léptünk rá a hit útjára, utunk az, amit a Szentírás ugy hiv, hogy "hitben való jár ás" • Kegyelemből élünk, melyet Isten minden nap érettet velünk a kegyelemre való rászorultság feltörő érzéseivel és az ő kegyelme megtapasztalásának örömével is. Mi megmondjuk őszintén, hogy nem azt Xessuk sunyi módon, amit a politikai reakció, ho ;gy tudniillik a római katolis egyház Iii vő tömegei nem fogjak tudni egyházakban megailátaai a végzetes főpapi politikát, hanem inkább azért imádkozunk, hogy a római katolikus hivő tömegek és a néphez hü alsó papság ! olyas állást foglaljon egyházuk létkérdésében, és megtalálják a hit útját a maguk számára épp u^, mint azt az evangéliumi keresztyénség Magyarországon megtalálta, Népünk egységének, békéjének és virágzásának egyik alapkérdése ez, os hozzáfogunk járulni, amivel csal: tehetjük, hogy népünk rendezhesse viszonyát a római katolikus egyház igazi vallásos tömegeivel is. A református egyházzal öntudatos, bátor utón megyünk együtt, líindjóbban kibontakozik egyházaink együttműködésének minden Ígérete, Egyházaink belső megujuiása közös ürö ünk és hálaadásra való közös élményünk. Isten adjon áldást az evangéliumi keresztyénség magyarországi együttműködésére. Együtt vagyunk velük a világ békéjéért folytatott határozott harcunkban is, A magyarországi prot estántizmus felismerte, hogy a békéért való harc, mely olyan folyamatosai: egyesíti a világ minden becsületes és erkölcsi alapon álló dolgosóját és testületét, Krisztustól követelt szolgálatunk. Felismertük azt is, hogy sóidul többet kell tennünk, mint jámboran óhajtoznunk a béke után. Felismertük, hogy nagy különbség van a keresztyén mezbe öltözött kispolgári paeifiznus és. a között a békeharc között, a ire ina szükség van. Világosan foglaltunk állást a Szovjetunió vezette béketábor mellett az imperialista háborús uszitás ellen. Ezeket a politkából átvett szavakat szándékosan hasz73álom, hogy ebben az esetben is félreérthetetlen legyen, hogy késsel: vagyunk nemcsak jámbor n óhajtozni a békét,hanem megértjük es vállaljuk azt a békekuzdelset, amit népünk ma folytat, és ami például nyugat-európai dokkmunkások sztrájkját jelenti akkor, amikor a háborús készülődésnek személyes jólétüket és saját testüket vetik oda akadályul. Buzgón könyörgünk azért, hogy Isten állitsa meg egy őrült ős pusztító habom előkészítésén fáradozó gonosz emberek tevékenységét• Tudjuk, hogy ez a buzgó könyörgézünk Istennél éppen azzal talál meghal 1 gatásra, ha feltud minket használni ennek a békéért való küzdelemnek gyakorlatában. Ez a szempont nem lényegtelen számunkra akkor sera, anikos^ a világ-keresztyénscgliez való viszonyunkat elemezzük. őszintén kívánjuk a nyugati keresztyénség részvéteiét ugyanebben a békeküzdelemhen. Megvalljuk, ho^y álszenteskedésnek tartjuk, amikor a nyugati keresztyénig beszél ugyan békéről, mint a keresztyének természetes életformájáról, de óvakodik attól, hogy magát kivonja abból a politikai propagandából, mely Myugaton háborús uszításban éli ki magát a szocializmust épito országokkal szemben. Mi átestün