Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1950. Rendkívüli közgyűlés

1950. június

14 a Horthy-korszakban ugyanazon a kísértésen, sőt beleestünk ugyanabba a kísértésbe, amibe most ők látszanak beleesni akkor, amikor eszközül adják magukat egy lelkiismeretlenül hirdetett úgynevezett keresztes háborúhoz és nyilatkozataikkal letérnek a keresztyén szeretet és bizonyságtétel útjáról, amikor a világ keleti felén lakd országokról és népekről van szó. ki Jézus krisztus parancsa alapján a legőszintébb módon kívánjuk a világkoresztyénség egységét. A magyar evangélikus egyház őszinte szívvel és ségitőkészseggel indult el abban is, hogy a világ lutheránus egyházai ki tudják fejezni szellemi egységüket és egymást támogató készségüket a Lutheránus Világszövetség keretein belül, iiálával tartozunk a Lutheránus Világszövetségnek azért a segítségért, aiit a háborús pusztítás után egyházunknak nyújtott. l!i ezt a segítséget egyházi segítségnek s a testvér-keresztyének hitéből folyó cselekedetnek tartottuk. Béhány dolog azonban ma bennünket gondokozásra indit. Az egyik az, hogy ez a segitség a Lutheránus Világszövetség részéről elakadt abban a pillanatbanj akiikor e ykázunk nyíltan megmondotta, boy non óhajt ellenállásba menni saját népe államával szemben. A segítség megvonásának ez az időpontja minket ma a Ír óvatossá tenne arra az esetre, ha ilyen segítséget aégegyszer felkínálnának nekünk, ügy látszik, hogy egyszerit hivő nyugati emberek adományaitól a Lutheránus Világszövetség azt a sikert várta, hogy a nyugati eszmék védelnézésére vagy szolgálatára tudjon általa megmozgatni minket. A másik dolog, ami minket gondolkozásra int, az , hogy a Lutheránus Világszövetség mindinkább megszűnik velünk és rólunk egyházi módon és thcclo lai alapvetéssel beszélgetni, s mindinkább ugy uratátkozik, mintha tanácsoló testvér hely ett felettesünk vagy Ítélkező bíránk lehetne. A mi szentíráshoz való hűségünket, hitvallásainkhoz való hűségünket, egyhásvoltunkat azon keresztül itéli meg, hogy vájjon megértéssel viszonyolunt-e a nálunk épülő s iöcializious irányában, vagy megtagadjuk azt. Ilyen mohon a íutheránus Világszövetség sajtója kiprovokálta azt, ho y egyházaink viszonya belekerült ugyanabba a feszültségbe, ami nyugat és Kelet között pólótlkai szempontból fennáll. Ha a Lutheránus Világszövetség egyes vezetői és egyes külföldi lutheránus egyházak Jézus &isztus lelkével és szeretetével tudnának nézni minket, akkor nem idéznék volna elő azt a helyzetet, ami ma közöttünk fennáll, ók bennünket a háború után alamizsnára sc orult bénának ismertek fel a templom, a Világkeresztyénség ;kes-ka ujában, de először ezüsttel és arannyal akartak segíteni minket, na pedig a yftlftl?Bt1 kiközös ités üzenetét küldik felénk. Keresztyének szól járnák egymáshoz a názáreti Jézus Krisztus neveben. Iái hallgatunk a nyugati keresztyénségre is, ha Jézus Krisztus nevében közeledik hozzánk. A Lutheránus Világszövetségből a Cselekedetem könyve szerinti Péter szavát várjuk, nem a Vatikánban székelő u.a. Péter-utód hangjának visszhangját. Az a helyzet állott elő, hogy a magyarországi lutheránus egyháznak nem marad más hátra, mint belekerülni a/ világpolitikai küzdelem sodrába és ebben a nyugati hatalni politikát támogatni saját hazánk és népünk ellen, csakhogy denfben vagy HOTYorkban is el ismerj ék, hogy itt mi egyház vagyunk, - vagy elhordozni saját magán az árulásnak rajtunk ütött bélyegét, amennyiben hazánkhoz és népünkhöz hűségesek maradunk. Amit xaiLf-elénk az utóbbi időben a nyugati sajtóban többször meg-