Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1950. Rendkívüli közgyűlés

1950. június

12 minket vádolni azzal, hoy ezzel a mai magyar állammal épp ugy összeötvöződünk, mint a keresztyén Magyarország államával. Ezeknek a bírálóknak nem késünk meggonaani, hoy igenis erkölcsi különbséget érzünk a nácizmus és a szocializmus állama között ez utóbbi javura, és az állam felé, mely most immár a sokak igazságát keresi, rokonszenvei viseltetünk. Be azt sem késünk megiondani, hogy meggyőződésünk szerint nem kell félnünk valami elvtelen összeötvöződéstől, mert a marxizrais-leninizmus állama őszintén és nyíltan mást akar, mint összeötvöződni az egyházzal. I£a Isten fenntartja a mi számunkra azt a kegyelmi idejét, amit ma élvezünk, és /járf. ha fenntartja megbízatását, amit nekünk adott az ő ügye képviseletére liayarorszá^on, akkor az Ő kívánsága szerint és a mi egyházunk és a mai magyar állam egyértelmű 1 tása szerint missziói szabádegyházzá leszünk. Mindhárom szót hangsúlyosan értjük: misszióx,sz ab ad, ejházzá. Az egyfezményt nálunk még sokan uy értik, mintha az valami kitüntetés volna, melyet a mayar állam a protestáns egyházak mellére tűzött. Az egyezménnyel nem ütöttek minket lovaggá. Az egyezmény nem adás-vételi szerződés, hanem ey elhatározás pecsétje. Az elhatározás az egyház és állam uj és a mi szemünkkel nézve evangéliumi rendezésének, az eyhaz és állam szétválasztásának folyamatát incütja el. Az egyezményre tehát nem uy kell tekinteni, mint az egyházi önvédelem bullájára és ujabb értelmezésű egyházi sérelmi polotika igazolványára. ÍJ ekünk magunknak kell azon lennünk, hoy az egyház és állam szétválasztásának folyamatában mi legyünk a kezdeményezők és mi magunk találjuk meg elhelyezkedésünk és uj életünk kialakulásának lehetőségeit és formáit az uj helyzetben. Egész eyházi magatartásunk theológiai és hitbeli megalapozása ugyanis nem lehet mások feladata, mint éppen a miénk. Utunkat Isten jelöli ki és elsősorban a mi füleinkre van szükség ahhoz, hogy meghalljuk Isten kijelentését ezen a keskenyuton. Lehetetlen, hoy noot ugyanaz az eyházi réteg hivatkozzék minduntalan az egyezményre, amely eyházi réteg annakidején késheyig menő harcot folytatott az egyezmény ellen. Egy egyezmény betartásához, akármilyen természetű leyen az, joszándék, tisztasziv és a másik fél megbecsülése szükséges. Annak a klorikális reakciónak a jelei, melyek a xóoai katolikus egyház főpapi politikájából hozzánk is áts zur eilenek, adott esetekben opuen az egyezménnyel kapcsolatban mutatkoznak. Uyanez a belső egyházi reakció azonbai, amely a maga céljaira próbálná kiaknázni az egyezményt, ugyanakkor helyesnek tartja, hoy a római katolikus eyhaz nem egyezett még meg a mai magyar állammal. Ebben a kérdésben is f é Íréért he t et 1 en álláspontot kell képviselnünk. 1947-46-ban sikerült egyházunk útját megtalálnunk uy, hogy elszakadtunk a Jindszcnthysmus vonalától. Ugyanakkor méfcr és egész történelmünk által igazolt helyes kapcsolatot vettunk a magyar református egyházzal, mint a Szentírás ájtal hasonló sódon vezetett evangéliumi keresztyénséggel• Hogy ez az egész magyar protestáns eyháztörténetnek ^megfelelő visszaigazolásunk helyes volt, azt késelfoghatóan igazolja a indaá, amit a római katolikus felsőklérus politikájáról I évai József legutóbbi beszédében mondott,