Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1950. Rendkívüli közgyűlés

1950. június

lo lelkiismeretes igent mondani. Ezért ugy imádkoztam, hogy Isten tartsa tisztán szivemet mindazokkal szemben, akik népünk élére álltak, és legyek nekik keresztyén felebarátjuk^ munkájuk közben. Azok közé álltam, akik elsősorban a magok házában akartak prófétává lenni, vagyis: akik elsősorban egyházunk felé mondják ki Isten akaratát. Senki sen népszerü próféta a maga hazájában. Péter azonban mégis az volt, mert az életűjulását tudta hozni. Krisztus életűjitő hatalmában bizva vállaltam ezt, hogy senki sem népszerű próféta a maga házában. Viták és félreértések, sőt gyanúsítások kereszttüzébe kerültem, és egész hitemet megpróbáló módon kellett éreznem, hogyan kell ebben a meggyőződésben lépésről-lépésre szembekerülnöm őrházunk addigi elöljáróival, köztük több olyannal, akiket személyesen sokra becsültem, de Isten mind több jellel mutatta, hogy az, amiben döntöttünk, az ő tetszésével találkozik. Az pedig, amivel czembcfordultunk, egész egyházunk katasztrófáját idézte volna elő. Hindezt azért mertem egyes szám első személyében mondani, mert ugy érzem, szükség van ebből az alkalómból is a személyes bizonyságtétel megerősítésére. Látásommal azonban tulajdonképpen egyházunk egyik hivő rétegébe tartoztam és tartozom, amely csoport vállalkozott arra, hogy ^egyházunk lelkiismerete és hangja lesz nagyon kritikus időben. E csoport mögött pedig evangélikus egyházunk népe áll. Az a népe ugyan, amelyik talán meg ma sem jutott el a presbitériumokig, amelyik talán még most sem vesz részt az egyház dolgain való tanácskozásokban, s talán csak névtelenül, tömegben szavaz közgyűléseinken, mikor felemeli karját uj választásoknál és egyéb kérdéseknél az egyház érdeke mellett, de amely nép már tudja, hogy a számára es érdekében fordult meg a világ, s ugyanazt a jobbkezét felenelte szavazásra a Magyar népköztársaság mellett akkor, amikor kikiáltottuk a köztársaságot, vagy megszavaztuk a népköztársaság uj Alkotmányát, vagy szavaztunk a béke mellett. Ez a dolgozó nép evangéliumi hittel a szivében ugy ül templomainkban, hogy nem szeretne és nem is tudna elképzelni feszültséget egyhaza és hazája között. Heg van a vélenénye állani, törsadaliii, gazdasági kérdésekLen, mert ez a rendszer végre neveli arra, hogy véleménye legyen, szava legyen és döntéshez való joga legyen ilyen kérdésekben, és megvan a véleménye egyházi kérdésekben is. S ennek az egyháznak ma már szintén ugy kell őt nevelnie^ hogy véleménye, szava és intézkedési joga legyen az egyház kérdéseiben. A múlt magabiztos egyháza megengedhette magának, hogy vékony vezetőréteg inteske&jék az egyház dolgaiban. Csaknem államegyház módjára éltünk és nagyon természetesnek tartottuk, hogg ez az egyházi vezetőreteg csaknem azonos a nemzet vernetorétegével, hiszen az egyház statisztikailag azonosnak érezte magát a nemzettel. Egy missziói szabad egyház csak eleven közösségben élhet, melyben minden egyháatag ismeri kötelességeit és élhet jogaival. Világos, hogy a szentek közösségévé váló missziói szabad egyháznak nem lehet ma ugyanaz a vezetőrétege, mint volt a felszabadulás előtt. A múlt államrendszer letűnt vezetőrétege nem maradhat itt az egyház hátán, mert nem is értheti meg a jelen követelményeit. Hogy ezt az egy hasi vezetőréteget