Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1950. Rendkívüli közgyűlés

1950. június

azok politikai szólamok kegyes igazoló i. Lassanként azon vettük észre magunkat, hogy egyhazunk a felszabadulásban kapott kegyelmi időt nes arra használja, hogy a mi magyar népünknek Isten öröxaüzenetét tolmácsolja és vele legyen a mi népünkkel, mely egy nemzeti összeomlásból akar uj hazát építeni, hanem inkább arra, hogy konzerválja mindazokat az erőket és gondolatokat, amelyek a nemzeti összeomlást előkészítették, nemzetünket gyalázatba döntötték és készenlétben tartsa azokat, akik magukat a tűzből Kimentve hajlandóak volnának mégejyszer ugyanezt tenni. Annak a kísérletnek,hogy a mi egyházunk történelmi okolás és belső megujulás helyett a magyar nép ellenségeihez szegődjék, határozott nemet mondtunk. Ezt a fajta profétaságot mi nem ismertük el prőíétaságnak. Mindenki tudja rólam, hogy ebben a dologban személyes felelősséget vállaltam és erőimhez kérten igyekeztem egvházunkat aszal szolgálni, hogy ö. kátyúnak és kudarcnak ebből a nyilvánvaló jövőjétől egyházunkat megszabadíthassuk. krkölesileg le he t

et 1 ennek tartottam^ nemet mondani a íelszaá badulás ota kialakult magyar fejlődésre. Egyházunk népénél b nbánatban feltörő történelmi okulása nélkül komoly talonnak és jogtalannak tartottam az "ellenállásnak* azt a hangulatát, ami egyházunkban kezdett kialakulni a magyar nép államával szemben. Személyesen, nyilvánosan^ szóban ós Írásban megvallottam Isten előtt és mindazok előtt, akik bűneimről tudhattak, mind azt, amit Isten igéjéből olyannak ismertem fel, mint ami nemzeti összeomlásunkhoz a nacikorszakban hozáájárult. Azokat igyekeztem segíteni bizonyságtételemmel, akik Isten mai próbáit nem akarják szerencsével megúszni, hanem akik elfogadják Isten kezéből az ő életujito akaratát. Azok közé álltam, akik az egyház prófétai szolgálatát vagy hitvalló magatartását nem egy üres és tartalmatlan nem-ben keresték, mindarra kimondva azt, amit Isten történelmünkön keresztül késeit számunkra, mert tudta:, hogy egy ilyen üres, minden fejlődéssel szembeni "anti" magatartás nem tehet minket hithosökké. Azokkal kerestem szellemi érintkezést, akik egyházunk mai hit valló mondanivalójának előfeltételeképpen hajlandók voltak előítélet nélkül es szeretettel komolyan tanulmányozni a mai magyar állam természetét és az azt hordozó ideológiai alapot: a marxiznus-leninisriust, és nem tudtán ^gayugo&ni abban, hogy egyházi munkásainknak jóiéfcao ezekben ijesztő tájékozatlanságban él, négis igyekszik hadüzenetet lolldeni ennek a szellői nozgai ómnak, amelyet nem ismer* Azért imádkoztam, hogy, amennyiben a szocializmus utjának és módszereinek teljes elvetését is ere címé ny ezbe tné a mi bibliára támaszkodó tusakodásunk, akkor se merüljön ki a mi ilitvallásunk a szocializmus tagadásában, hanem el tudjuk mondani azt is, amit Isten igéje a kapitalizmus és imperializmusról mond. Személyes tusakodásaim és azok a beszélgetések, amelyeket hasonlóan gondokozó testvéreimmel ezekről a kérdésekről folytattam, de naa kevésbé az a ragyogó fejlődés is, amivel a pincékből előbujt és letarolt hazát talált népünket ez a mai rendszer rövid idő alatt emberi életszínvonalra emelte, meggyőzött engem a felől, hogy a szocializmusra non lehet üres nemet mondáni«Nyugati országokban tett utjain és az az érdeklődés, amivel az ő mondanivalójukat kisértem, pedig meggyőztek a felől, hogy a szocializmus ellentáborában állok latoré és törekvéseire semmiképpen sem lehet