Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1947
1947. november
- 3o osztatlanul adja az egyháznak, mint ahogyan egyház is minden e^yes tagja részére nemcsak valani percentekben kifejezhető részét adja a lelkigondozásnak, hanem a földi cs a túlvilági élet egészét felölelő teljességét ugy/ amint a jő anya is nemcsak a hatodát, hetedét, hanem^anyai szeretetének megoszthatta teljességét adja mindenegyes, jó és rossz gyermekének egyaránt. Ha tekintetünket a rombadült vagy megrongálódott templomainkra, iskoláinkra, árvaházainkra, szeretethazainkra és egyéb épületeinkre, lelkészeinknek, tanítóinknak gondterhes életére és arra a tengernyi nyomorúságra fordítjuk, ami testvéreink ezreit fojtogatja, az egyházi élet vezetőinek elsőrendű gonoajként jelentkezik az a feladat, hogy az egyháztagok mindenirdnyu -áldozatkészségének - az igazságosság és a méltányosság határai között - bőségesebb forrásait nyissák meg. Ez a gond annál súlyosa ban jelentkezik, mert - elhangzott nyilatkozatok szerint tárgyalás alá kívánják venni az egyház és az állam viszonyát s lehetséges, hogy ezeknek a tár gyalusoknak a során anyagi kérdések is, különösen az állami hozzájárulás kérdése is tárgyalás alá kerül. Hem foglalkozom ezzel a kérdéssel egyrészt azért,mert a tárgyalásoknál: még csak a körvonalai sem alakultak ki, másrészt az ügy, mint az egész egyházunkat érintő ügy, egyházi szervezetünk egyetemes fóruma elé, sót mint az egész magyar kereszténység ügye a magyar kereszténységnek feltétlenül megteremtendő egyetemessége elé tartozik, csupán azt a., elvi szempontot eiaelea ki, hogy nagytévedés volna a kongruának a tanítói és tanári fizetések kiegészítésének és e_géb állami juttatásoknak olyan értelmezése, mintha ezek valami adakozó kedvtől függő juttatások, afféle a mindenkori kormányok vagy politikai pártok jóindulatától függő alamizsnák volnának. Az 1Ó48.3QUtörvénycikkbe beiktatott tételes törvényi alapon felül mélyen gyökerező egyéb alapja is van ennek a közálladalmi jövedelmekből folyó szolgáltatásnak. II em lehet kétségbe vonni, ho^y a lelki, a vallási gondozás éppenugy, sőt elsobbsorbon feltétlen kielégítésre váró szükséglete a nagy tömegeknek, mint az élet anyagi és szellemi szükségletei, az államnak tehát éppenugy feladata, kötelessége a nép vallási szükségletének a kielégítéséről való gondoskodás lehetővé tétele, mint az élelemmel, ruhával ellátásnak, a gyógyításnak, az iskolásásnak, egyszóval a nép anyagi szellemi gondozásának a lehetőségéről való gondoskodás. Az is kétségtelen, hogy az állam maga közvetlenül a vallási gondozást nem végezheti, erre vannak rendelve az egyházak; az államnak teh .t az egyházak műnk íját támogatnia kell. Amikor a nép nagy tömegei adóznak az államnak arra, ho^y az ^államnak meg legyenek az anyagi eszközei feladatainak ellát ásóra, egyúttal arra is adóznak, hogy az dlaa a nép vallási gondozására rendelt egyházakat támogassa. Amit tehát az egyházaknak anyagiakban nyújt, az nem alamizsna, hanem egyszerűen szűkös továbbadása, rendeltetési helyére juttatása annak, amit az adózók a maguk fillérjeiből az egyházaknak is szánnal:. Az egyházak részén van Önmegtartóztatás abban, }-iO W Jy a nép vallási gondozásának nem az egész anyagi terhét hárítják át az állasra. IIem csupán az állam és egyházak e^ymásközötti ügye, hanem az államnak és az adózó nép nillióinek egynásközötti .igye az egviiázak anyagi támogatása mindaddig, aaig a nép milliói a vallásról, a vallási gondozásról le nem mondanak. Már pedig a vasárnaponKint templomba siető parasztság, munkásság és polgárság ünneplőrunas aradata, millió meg millió, munkától kérges vag/ teliat forgato, vagr a szellemet az érzékletek világába egyébként átplántáló sima kezeknek a minaennapi imádságra összekulcsolódása hétről-hétre
