Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1938–1942

1941. október

25 szélesebb körre kiterjednének. Vigyázni kell azonban arra, hogy az így 4. kialakuló közösségek a gyülekezetekben bent maradjanak s ne az elkülönülésnek, hanem az evangéliumban való egységnek legyenek előkészítői és tényezői. Meg kell emlékeznem a különböző rétegek részére tartott összejövetelekről. Elsősorban a presbiterek gondozása érdemel figyelmet. Ma már minden egyházmegye gondot fordít a presbiterekkel való foglalkozásra, mert látja annak szükségességét és hasznát. A presbiternek az egyházi életben minden tekintetben elől kell járnia, példaadónak, hitben buzgónak, áldozatban készségesnek kell lennie, mert rá a gyülekezet vigyázó szemmel néz. A budapesti egyházmegye presbiteri konferenciáján, Pestszenterzsébeten magam is résztvettem s kiosztottam a jelenlévőknek az Űr szent vacsoráját. Nagy jelentősége van egyházunk értelmiségi rétegének is. Indokolt, hogy külön foglalkozzunk azokkal, akik a társadalom felsőbb fokán helyezkednek el. Ha istenfélő, templomos, komoly keresztyén értelmiségünk van, az az egyházépítés munkáját nagyban elősegíti, ellenben ha ez az osztály közönyös és hitetlen, akkor a rossz példaadás rombolólag hat az egész egyházra. Pedig, amint a jelentések felpanaszolják, e tekintetben egyáltalán nem megnyugtató a helyzet. A reverzális-veszteségek éppen ezt a réteget tizedelik egyre nagyobb mértékben. Ezért üdvözlöm örömmel a felső pesti egyházmegyének már említett kezdeményezését s ajánlom ezt a munkát a többi esperesség figyelmébe is. Nemcsak az értelmiség, hanem az egész evangélikus társadalom szempontjából is egyre nagyobb jelentősége van az egyházi sajtónak. Kerületünkben jelenik meg az országos lapok közül az Evangélikus Élet Kemény Lajos szerkesztésében, a mindjobban fejlődő Üzenet Friedrich Lajos, a Protestáns Tanügyi Szemle dr. Bánkúti Dezső és az Ifjú Évek dr. Remport Elek és az Evang. Hlasnik dr. Szeberényi Gusztáv szerkesztésében. Ezeken kívül vannak helyi jellegű lapok, amelyek a gyülekezetek érdekeit szolgálják. Az egyházi irodalom multévi gyér terméséből dr. Szeberényi Lajos Zsigmond két könyvét: A dán keresztyén egyház története és a Jézus élete és tanítása című műveket említem meg. Figyelemreméltó munkát végzett Linder László a Békéscsabai Énekeskönyv új, kottás kiadásának elkészítésével és Zalánfy Aladár, aki Luther Márton vallásos költeményeinek dallamai címen 33 koráidallamot dolgozott fel és adott ki. Itt jelentem, hogy a Károlyi-biblia revíziójának munkája előrehaladt, az Űjszövetség átdolgozását Isten segítségével befejeztem. E rövid áttekintés lezárásakor újból felvetődik az előbbi kérdés: mit tett evangélikus egyházunk s benne kerületünk a letűnő munkaévben Krisztus egyházának szolgálatában? Megtette-e kötelességét, s ha igen, miért mutatkoznak mégis a lehangoló jelenségek? Miért növekszik a közöny, miért nagyobbodnak a veszteségek, miért folytatódik lemorzsolódásunk? Miért van az, hogy az emberek lelkéből kiveszett az áldozatkészség s még legfontosabb feladataink végzése közben is megköti kezünket a szegénység? S miért fojtogatja egyházunkat a kishitűség és a megalkuvás az egyik oldalról, a könnyelmű megelégedettség és a jelentéktelen eredményeket túlértékelő öntudat a másik oldalról? Ezekre a kérdésekre kerestem választ, amikor feltártam a jelentésekből előtűnő képet. De a válasz nem kielégítő, nem megnyugtató. S itt valami ellentét, valami érthetetlenség mutatkozik beszámolónkban. Mert kétségtelenül sok jóigyekezetet, nemes törekvést, lelkiismeretesen végzett munkát, fáradsággal vagy sokszor nélkülözések közt teljesített kötelességet tár-