Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1938–1942

1941. október

26 nak fel az elmúlt év történetének lapjai. Nem hiányoznak sorainkból a hivatásukért élő és elégő lelkek sem és mégis hiányzik valami, mert ha nem hiányoznék, akkor nem kellene megtorpanásról, veszteglésről, sőt visszaesésről számot adnunk. Ez a hiányzó valami, ami nem kerül bele a jelentésekbe. Talán arról kellene egyszer számot adnunk, hogy mit nem tettünk meg. Azt kellene felsorolnunk, hogy sokszor gyengék, hitetlenek és megalkuvók voltunk s még azt sem tettük meg, amit Istentől nyer képességünk s erőnk segítségével megtehettünk volna. Ám ez a beszámolás már nem tartozik a gyűlések tárgysorozatába. Mindenkinek önmagában kell számot adnia a maga cselekedetiről s mulasztásairól. Én azt hiszem, hogy ha egyenként gyakrabban és komolyabban állnánk oda Isten elé imádságos lélekkel, vizsgálatot tartva magunk felett, nagyon sok olyan kérdésre megtalálnánk a választ, amire mostan felelni nem tudunk. Arra kérem minden testvéremet, lelkészeket és nem lelkészeket egyaránt, hogy felfokozott hittel, Istenbe vetett bizalcynmal, evangélikus egyházunk iránti teljes szeretettel szenteljük oda magunkat, minden erőnket s ha kell életünket is annak az egyháznak belső és külső építésére, amely nekünk mindenekfelett legdrágább kincsünk s amelynek szolgálata a legnagyobb méltóság. És ne feledjük, hogy mindenre van erőnk a Krisztusban, de nála nélkül semmit sem cselekedhetünk. Egyházkerületünk közigazgatásáról is jelentést kell tennem. Az elmúlt év még az eddigieknél is jobban bizonyította, hogy az egyházkormányzással járó közigazgatási és adminisztrációs munka az utóbbi időkben a réginek többszörösére emelkedett. Ez természetes következménye a munkakörök szaporodásának, a szórvány gondozás kiterjesztésének, a kerületi segélyezés megindulásának, az állami hatóságokkal való érintkezés bonyolultabb voltának, az elemi és felsőbb iskolákkal kapcsolatos állami, de egyházunkra is vonatkozó, újabb meg újabb törvények és rendeletek létrejöttének, zsinati törvényünk életbeléptetésével járó feladatok elvégzésnek és még sok más olyan körülménynek, melyet az idők változása teremtett meg. De az okok közt nem utolsó helyen szerepel az is, hogy az egyes lelkészi hivatalok akár felterjesztés útján, akár személyes megjelenés kapcsán sok olyan dologgal keresik meg közvetlenül a püspöki hivatalt, amit azelőtt az esperesi hivatalok intéztek. Jelentem, hogy 1940 szeptember 21—22-én canonica visitatiót tartottam az apostagi egyházközségben. Örömmel állapítottam meg, hogy az egyházközség vezetősége és közönsége a lelkésszel teljes egyetértésben munkálkodik. A gyülekezetet veszedelmesen gyengíti az, hogy nagyon sokan hagyják ott a falut és a földet és költöznek fel a fővárosba. E mellett — mint már említettem — az egyke és a gyermektelenség is pusztítja a népet. Ezek következményeképpen ma az apostagi gyülekezet lélekszáma sokkal kisebb, mint évtizedekkel ezelőtt volt s most is állandóan csökken. Jelentem, hogy az egyházkerületi presbitérium kétízben ülésezett. Az első ülés 1941 május 29-én volt. Ezen tájékoztattam a presbitériumot a Délvidék visszatérése folytán előállt helyzetről, a pesti német egyházközségben felmerült különválási törekvésekről, a Wehr und Waffe című egyházi lap kifogásolható cikkeiről s állásfoglalásáról, a Magócs Károly elhunytával kapcsolatos teendőkről. Tárgyaltuk az egyetemes presbitériumnak a közalapi adó felemelésére vonatkozó tervezetét, az új Lelkészválasztási Szabályrendelet 4. §-a kapcsán esetleg teendő intézkedéseket. E két utóbbi tárgy a kerületi közgyűlés mai tárgysorozatán szerepel. Végül határozatot hozott a presbitérium dr. Valentinyi Károly