Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1938–1942

1941. október

24 munka ellátásához szükséges anyagi fedezetet. Pedig országunk örvendetes gyarapodása szórvány jellegünket még csak fokozta. Nekünk tehát úgy kell berendezkednünk, hogy a szórványmunkát minden körülmények között folytathassuk, de meg kell teremtenünk, azokat a feltételeket, amelyek a szórványok munkásait kiemelik méltatlan helyzetükből. Mert nem szabad elfelejtenünk, hogy az a nemzedék, amely a szórványmunkát elkezdte, ma még fiatal, de nem marad örökké fiatal, hogy bírja az utazást vonaton, kocsin, kerékpáron," gyalog sokszor járhatatlan utakon. Valamilyen, ma még nem látott, módot kell találnunk arra, hogy a szépen indult munka el ne lankadjon, hanem részben még nagyobb anyagi támogatással, részben a felváltás tervszerű alkalmazásával biztosítani kell a folytatást. Mert ha ez az elkezdett sz.órványgondozás egyszer megszűnik, nagyobb bajt fog okozni, mintha meg sem indult volna. A belmissziói tevékenységről azt kell mondanom, hogy egyes helyeken elérte a kívánatos és lehetséges teljességet, nagy általánosságban azonban benne rekedt a formaságokban. Lelkészi munkánknak talán ez a része az, amelyet lélek nélkül végezni nem lehet. Itt nem tudunk pontos szabályokat, rendszereket, rendelkezéseket adni. Minden gyülekezetnek más az arca és más a lelke, ehhez kell alakulnia a belmissziói munka irányának. Az Egyetemes Belmissziói Munkaprogramm kiadásakor is mindig hangsúlyozom, hogy nem a közölt betűszerinti utasításoknak a részletekhez is ragaszkodó végrehajtásáról van szó, hanem a kézbe adott anyagnak a helyzethez mért bölcs felhasználásáról. Ezért a belmissziói tevékenységet nem is lehet statisztikai adatokkal mérni, mert ha a számok valahol semmitmondók, akkor itt igazán azok. A mult év végén minden egyházmegye két-két gyülekezetétől jelentést kértem a megelőző év belmissziói munkájáról. A felhívásban hangsúlyoztam, hogy nemcsak adatokra van szükségem, hanem olyan jelentésre, amelyből tiszta képet kaphatok. Éppen ezért szorítkoztam kisebb anyag bekérésére, mert részletesen meg akartam ismerni a kiválasztott gyülekezetekben folyó munkát. A jelentésekből nagyon különböző képeket nyertem. Az egyik komoly munkáról komoly formában számol be, a másik a beszámolóban alig tud valamiről számot adni. Ezt a számonkérést a jövőben is folytatni kívánom. Kérem munkatársaimat, hogy a belmissziói kötelességet a mondottak szem előtt tartásával teljesítsék. A gyülekezeti evangélizáció munkája tovább folyt. Nyolcnapos evangélizáció volt Pestszenterzsébeten, Soltvadkerten, Szegeden, Ácsán, Cinkotán, Fóton, Nagymágócson, Budapesten a fasori és a Deák-téri lelkészi körben, Orosházán, Szarvason, Tiszaföldváron és külön az orosházi népfőiskolában. A középiskolai fiúk részére is tartottak evangélizációs konferenciát az Orosházi evangélikus gimnázium rendezésében. E munkát legnagyobb részben vitéz Sréter Ferenc kerületi missziói lelkész végezte. Örömmel közlöm, hogy mindig több segítőtársa akad. Ez évben dr. Keken András, Galáth György, Szabó József, Harmati Béla és Danhauser László lelkészek vettek részt még a kerületünkben tartott evangélizációk szolgálatában. Az evangélizációkon kialakuló gyülekezeti közösségek részére Aszódon és Szarvason volt többnapos összejövetel. Ez összejövetelek célja az, hogy a helyi evangélizációkon elültetett és megfogamzott mag növekedjék és teremjen gyümölcsöt. Megértéssel és támogató készséggel figyelem az igehirdetésnek ezt az újabban olyan nagy odaadással végzett formáját, mert meg vagyok győződve arról, hogy csak az evangélium kovásza alakíthatja át híveinknek az Igétől sokszor nagyon elidegenült lelkét. Szeretném, ha az evangélizációk mind