Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1938–1942

1941. október

21 végezte. Isten Igéjét nemcsak a templomokban hirdette, hanem minden alkalmat felhasznált az evangélium közlésére. A vallástanítást az elemi iskolákban leginkább a tanítók, a felsőbb iskolákban a lelkészek és vallástanító-lelkészek látták el. Starke Sámuel püspök és Sirka Sámuel esperes folyó év májusában felkerestek Budapesten. A megértés szándékával és a testvér szívével jöttek hozzám: ugyanilyen megértéssel és testvéri szívvel fogadtam őket. Tárgyalásunk általánosságban tisztázta a visszatérés minden kérdését. Azóta az egyházmegyével és esperesével a szabályszerű hivatalos érintkezést fenntartjuk s közigazgatásilag az esperesség teljesen belekapcsolódott a kerületbe. Természetesen még sok olyan megoldatlan kérdés van, aminek a megoldásához idő kell. Ilyen elsősorban a visszatért egyházak államsegélyének ügye. E tekintetben a helyzet az, hogy a visszatért egyházak és lelkészek magától értetődően ugyanolyan mértékben részesülnek majd az állami támogatásban, mint a többiek. Amíg ez — remélhetőleg rövid időn belül — véglegesen el nem intéződik, addig ideiglenes megoldásról kellett gondoskodnom. Ezért az egyházmegye esperesének kimutatását véve alapul, előterjesztést tettem a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, hogy az állami segélyezés ügyének törvényszerű elintézéséig 1941 április 1-étől kezdve bocsássa rendelkezésemre azt az összeget, melyet az egyházmegye a volt jugoszláv államtól püspöki tiszteletdíj, kongrua, korpótlék, hitoktatási és káplántartási segély és a papi özvegyek segélye címén kapott, Előterjesztésem ezideig még nem nyert elintézést, de ígéretem van, hogy ez minél előbb megtörténik. A közeljövőben pedig megtesszük az állandó törvényszerű államsegély elnyerése érdekében szükséges intézkedéseket. A másik megoldásra váró kérdés a nyugdíjintézettel kapcsolatos. Az esperesi kimutatás szerint a bácsi területen nyugdíjas lelkész nincs, de szép számmal vannak nyugellátásra jogosult papi özvegyek. Ezeknek megélhetését a nyugdíjintézetnek biztosítania kell. A tényleges lelkészeknek a nyugdíjintézetbe való felvétele, szolgálatuk beszámítása e vonatkozásban a másik feladat. Remélem, hogy a jogosan igényelt állami támogatással sikerül ebben a tekintetben is rövidesen megnyugtató megoldást létesítenünk. A visszatérés egyéb vonatkozásaiban közigazgatási úton intézkedem. És most legyen szabad ünnepélyes formában egy javaslatot terjesztenem a tisztelt kerületi közgyűlés el. Örömmel teszem meg ezt a javaslatot, mert tudom, hogy nemcsak az én szívem szerint való, de az egész közgyűlés és azon át az egész egyházkerület őszinte érzésével találkozik. Javasolom, hogy a bányai egyházkerület közgyűlése Főtisztelendő és Méltóságos Starke Sámuel volt jugoszláviai püspök úrnak tisztelete, nagyrabecsülése és őszinte szeretete bizonyságául ismerje el és tartsa tiszteletben püspöki címét s mondja ki, hogy őt mindig és mindenki előtt a püspököt megillető megkülönböztetett elbánásban fogja részesíteni. Rendelje el a kerületi közgyűlés, hogy erről az örömmel hozott határozatáról kellő formában értesíttessék a magyarhoni evangélikus egyházegyetem, a három kerület, a testvéri református és unitárius egyház, nemkülönben a magvar királyi kormány. Állapítsa meg a kerületi közgyűlés, hogy ezzel a határozatával nemcsak a püspök úr Ö méltósága .személyét, hanem a visszatért terület szlovák evangélikusságának egészét is meg akarja tisztelni, testvéri közösségébe akarja visszafogadni