Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1938–1942

1941. október

20 felelősséggel. Kiskőrös környékén a szektakérdés még mindig nyílt, ha nincs is olyan átütő ereje, mint régebben volt. Annak a bizonyítéka ez, hogy az egyszer elkövetett mulasztás még évtizedek múlva is érezteti hatását s még oly gondos lelkészi munkával is nehéz ma orvosolni a régi bajokat. Az építkezések közül ki kell emelni az apostagi templom tornyának újraépítését s a hartai kultúrház létesítését. Örvendetes eseménye az elmúlt évnek Páhi-Kaskantyú anyagi helyzetének régen keresett kedvező megoldása. A nagy adósságokkal küzdő egyház helyzetének megnyugtató rendezése a kerület, az egyházmegye, a kiskőrösi egyház és a páhi-i lelkész áldozatkészsége révén sikerült. Reméljük, hogy az anyagi helyzet javulása más viszonylatban is áldásosán fogja éreztetni hatását s így a kerületi gyűlések örök tárgy sorozati pontja: a páhi-kaskantyúi kérdés ilyen vonatkozásban végleg lekerül a napirendről. Iskolai téren meg kell említeni, hogy a csengődi egyház a Tiboldi-tanyán új iskolát nyitott és a belterületi iskolában felállította a második tanítói állást. Az egyházközségek anyagi helyzete megnyugtató, bár az elmúlt évben nem volt olyan lendületes előrehaladás e tekintetben, mint a megelőző évben. A hívek áldozatkészsége nem apadt, sőt sok helyen dicséretreméltó. Szépen nyilvánult meg az áldozatkészség a téli dunai árvíz károsultjainak megsegítésében. Ennyit a régi egyházmegye életéről. S amikor a következőkben a nyolcadik egyházmegye életéről is számot adhatok, először röviden át kell tekintenem ezen az egyházmegyén. A jugoszláv megszállás alatt a régi bácsi egyházmegye kétrészre szakadt. Az egyikben a németek, a másikban a szlovákok helyezkedtek el. A magyar gyülekezetek a német egyházmegyéhez csatlakoztak. Mint már említettem, a régi bányai egyházkerület keretei közé teljes egészében visszatért a volt jugoszláviai szlovák egyházmegye. Ez 11 egyházközségből áll. Az egyházközségek a következők: Bácsújfalu 1800 lélekkel, Bajsa 1250, Dunagálos 3300, Kiszács 4400, Kölpény 2050, Liliomos 1300, Palánka 650, Petrőc 7000, Pincéd 3900, Szilbács 1300 és Újvidék 950 lélekkel. Az összes lélekszám mintegy 27.000. A lelkészek közül hatan vannak olyanok, akik már az elszakítás előtt is egyházkerületünkhöz tartoztak: Starke Sámuel püspök, Sirka Sámuel esperes, Turcsán Pál alesperes, Klobusiczky Gusztáv, Heinlein Emil lelkészek és Rapos Mihály vallástanító-lelkész. A különválás óta léptek szolgálatba Veres Vladimir, Chalupka Károly, dr. Súlyán Pál, Babylon Gusztáv és Sztrehárszky Pál lelkészek, Csányi Pál, Makán Pál, Pagács György és Szlyuka Mihály segédlelkészek. Az összes lelkészek száma tehát 17. Sirka Sámuel esperes az elmúlt évről szóló jelentésében hálával emlékszik meg arról, hogy a jó Isten őrködött a bácskai egyházmegye gyülekezetei és evangélikus népe felett, amikor a katonai készülődés, majd a dúló háború pusztulással fenyegetett. Isten hozta fél a virradat napját, a történelmi igazság beteljesedésének idejét, amikor az anyaország, ha véráldozatok árán is, visszacsatolta Szent István koronájához a Délvidéket. A gyülekezetek örömmel fogadták a bányakerületi püspök üdvözlő levelét és egymásután fejezték ki az egymásratalálás felett érzett örömüket. Az egyházmegye munkája nyugodt anyagi körülmények között folyt. Az egyházfenntartás kötelezettségeinek mindenütt eleget tettek, kellő gondot fordítottak az egyházi épületek jókarbantartására. Az egyházi közigazgatást zökkenő nélkül folytatták. Az esperes több egyházközségben végzett hivatalos kiszállást és folyó közigazgatási ügyekben intézkedett. A lelkigondozást a lelkészi kar lelkiismeretesen