Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1938–1942

1941. október

17 és az egyházmegyei határozatok végrehajtása eredményeként ma már mindenegyes lelkész alapos gonddal előre készül az igehirdetésre. Közli, hogy az istentiszteletek, vallásos összejövetelek, házi áhítatok száma emelkedett, az úrvacsoraosztás alkalma is több, mint az előző évben. A szórványokban 715-ször volt igehirdetés és 671 családot látogattak meg. A szórványok hitoktatása nagy lelkiismeretességgel történik. Ennek jellemző és figyelemreméltó példája az, hogy Makó öt olyan szórványban végez hitoktatást, ahol csak egy-egy gyermek van s mind az öt szórvány 15 kilométeres távolságra, vagy még többre esik a központtól. Az ifjúság nevelése terén jelentős munkát végzett a KIE. Nagylakon, Pitvaroson, Nagybánhegyesen és Tiszaföldváron KIE téli-táborok voltak. Az ifjúság szívesen kereste fel a más egyházmegyék területén tartott összejöveteleket is. A hitéletet mérni nagyon nehéz, mert nincsenek biztos alapú szempontok. Jelentősebb változás a lehetséges megítélés szerint nincs. Az erkölcsi életre sok a panasz. Ebbe az egyházmegyébe esik a Tisza partjának országosan is leghirhedtebb része. Ezen a részen csak csekély szórványegyházunk van, a lakosság zöme nem evangélikus vallású. Mégis belekerül a jelentésbe Nagyrév, ahol az erkölcsi hibák minden fajtáját meg lehet találni, legfeljebb a falu egy másik részén kell keresni. Az egyházmegye anyagi helyzetében a múlthoz képest nincsen változás. Az építkezések csak a szükséges javításokra szorítkoztak. Az áldozatkészség dicséretreméltó. A pesti felső egyházmegye rendes évi közgyűlése július 2-án volt Gödöllőn. Báró Prónay György lemondott egyházmegyei felügyelői tisztéről és ezért a rendes közgyűlést dr. Dorning Henrik esperesség! másodfelügyelő nyitotta meg s vezette. Beszédében szeretettel üdvözli az elmúlt év során visszatért országrészek lakóit s köztük elsősorban evangélikus testvéreinket s azt a reményét fejezi ki, hogy egyházunknak a hazatérés után is hü fiai lesznek. Boldog érzéssel szól a feltámadt magyar honvédségről, amely ezeréves határunkon fegyverrel őrködik; fájdalommal és kegyelettel idézi a magyar tragédiák legújabb hősének: gróf Teleki Pálnak emlékét Zászkaliczky Pál esperes évi jelentésében elsőbb is áttekintő összefoglalást ad az egész munkaidő lefolyásáról, a fontosabb eseményekről, esperesi tevékenységéről. Az esperesség egyházközségeiben a templomépítések és javítások terén és a hiányzó gyülekezeti épületek pótlásában széleskörű kezdeményező lépések indultak, amelyeknek eredményét későbbi jelentések lesznek hivatva kimutatni. Jelentős azonban a kezdet, mert életről tesz bizonyságot. A hitélet erősen fellendült azokban a gyülekezetekben, ahol evangélizációt tartottak. Az úrvacsorázók száma kevesebb, mint a mult évben, az igehirdetések száma ellenben mindenütt növekedett. Erkölcsi élet tekintetében különösebb panasz nincs. A belmissziói munka belterjesen folyik bibliaórák, házi istentiszteletek, ifjúsági összejövetelek keretében, az egyesületek szépen és építőén működnek, a hívek látogatását a lelkészek rendszeresen végzik. Örömmel közli, hogy a tanítói kar egyetértésben és szeretetben él s munkálkodik együtt a lelkészekkel. Az áldozatkészség szép jelei mutatkoznak mindenütt s ez az áldozatkészség biztosította teljes mértékben a fóti árvaház szükségleteit. Figyelemreméltó munka folyik a különböző összejöveteleken és megbeszéleseken. A presbiterek lelki gondozására nagy súlyt helyeznek, de kiterjesztették az egyház felvilágosító és ébresztő munkáját az értelmiségre is. Ez a tevékenység nagyon jó eredményekkel kecsegtet, éppen azért az egyházmegye vezetősége a jövőben még