Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1938–1942

1941. október

18 nagyobb gonddal fogja ezt az értékes, de az egyháztól bizonyos fokig eltávolodott — s nem a maga hibájából eltávolodott — réteget lelki ébresztgetésben részesíteni. Az egyházmegyei közgyűlés a Prónay György báró lemondása folytán megüresedett felügyelői szék betöltésére elrendelte a szavazásokat. Az egyházközségi közgyűlések az eddigi másodfelügyelőt: dr. Dorning Henriket tartották méltónak a felügyelői tisztre s őt egyhangú választás után az 1941 október 2-án, Újpesten tartott rendkívüli egyházmegyei közgyűlésen iktatták hivatalába. A felügyelői székből távozó báró Prónay Györgytől, kerületünk legrégebben szolgáló egyházmegyei felügyelőjétől abban a reménységben búcsúzom, hogy közegyházunk nem fogja őt a jövőben sem nélkülözni. Szeretném, ha az egyházmegye éléről való távozása a kerület és egyetemes egyházunk életéből nem vonná őt ki, mert Prónay György bárónak nemcsak a családi tisztes hagyományok, hanem örökölt egyházszeretete és értékes egyénisége révén is meg kell találnia munkahelyét az evangélikus egyházban. Az új felügyelőt bizalommal és szeretettel köszöntöm. Olyan egyházmegye élére hivatott el, amelyben eddig, mint egyházközségi felügyelő szerzett magának megbecsülést, nemcsak a vezetők, hanem az egyház egész közössége előtt is. Munkáját bizalommal várják, tanácsával szívesen élnek, útmutatására készségesen figyelnek az egyházmegyében, mi pedig, mint új munkatársat, őszinte együttérzéssel üdvözöljük őt az egyházkormányzás szolgálatában. A pesti középső egyházmegye Monoron gyűlésezett július 3-án. Az egyházmegyének immár beiktatott új felügyelője: Haerter Ádám, akinek megválasztását már tavalyi közgyűlésünkön jelentettem, az országnagyobbodás felett érzett öröm s a dúló háború nyomán támadt nyugtalanság érzésével eltelve nyitja meg a közgyűlést. Köszönetet mond a gyülekezetnek azért, hogy az egyházmegyében megindult támogató testvéri szolgálat végzését örömmel felvállalták. És ezzel együtt egyének és egyházközségek egyaránt vállalták az anyagi áldozatot is a szegény és segítségre szoruló egyházak megmentésére. Majd az értelmiség utánpótlásának fontos kérdéséről szól. Egyetemes felelősséggel kell gondoskodnunk arról, hogy utánunk legyen az egyháznak olyan vezetőrétege, amely átveszi és talán a mai nemzedéknél nagyobb hittel, erővel és eredménynyel végzi tovább az egyházépítés munkáját. Módot kell találnunk arra, hogy evangélikus ifjúságunk megfelelő nevelésben részesüljön s anyagi nehézségek ne állják útját annak, hogy kellő tanulmányok elvégzése után mindenki betölthesse az egyházban s hazában rá váró munkakört. Ebben a tekintetben késlekednünk nem szabad, mert az idő sürget. Wolf Lajos esperes jelentése a hitélet, erkölcsi magatartás és templomlátogatás szempontjából a múlthoz képest nem lát változást. Az úrvacsorázók számában azonban sajnálatos visszaesést állapít meg A belmissziói és egyesületi munka csendben folyt, de mintha némi hanyatlás jellemezte volna e tekintetben az elmúlt évet. A szórványok gondozása a közlekedési nehézségek miatt nem egyszer akadályokba ütközött. Egyes leány- és fiókegyházakban — remélhetőleg átmeneti jellegű — zavarok mutatkoznak (Káva, Gyömrő). A szektakérdés rendezetlen, a pünkösdistákhoz való viszony bizonytalan, a kérdés egyetemes megoldása szükséges. Az egyházmegyében építkezés csak olyan mértékben folyt, amilyent a kényszerűség megkövetelt: a talajvíz, vagy az időrongálta épületeket kellett rendebhozni. Az egyházközségek anyagi helyzete nem