Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1938–1942
1941. október
16 hogy az egységben rejlő erőt magából az egyházból kiinduló törekvések akarják meggyengíteni. Félő, hogy e törekvéseknek az egyházi élet körén kívül eső más rugói vannak. Kemény Lajos esperes sajnálattal jelenti, hogy a pesti Deák-téri magyar- és németnyelvű egyházak egyesülési tárgyalásai az országos helyzet alakulása következtében megakadtak. Ez annál kevésbbé érthető, mert éppen az elmúlt közigazgatási évben jött létre megegyezés a Budapesten lakó nem magyar állampolgárságú német evangélikusok egyházi hovatartozása dolgában. A közigazgatási év legörvendetesebb eseménye az, hogy a pesti egyházközség két új lelkészi kört szervezett, a Deáktéren második lelkészi állást létesített és e munkahelyekre teljes egyhangúsággal három új lelkészt hívott meg. Önálló lelkészt állított az egyházközség a kórházi munka ellátására is. Közigazgatásilag ide tartozik az Országos Luther Szövetség új lelkésze, a missziói egyesület új lelkészi állása és az egyetemi lelkész is. Ezekkel együtt a budapesti egyházmegyében működö lelkészek száma héttel emelkedett. Az egyházközségek a közelmúltban is élénk tevékenységet fejtettek ki a templomok berendezése és felszerelése terén. A lelkészi közösség kialakítása szempontjából fontos, hogy az egyházmegye lelkészei minden hónapban közös úrvacsorai áhítatra jönnek össze más-más helyen. A Luther-Szövetségi munka az egyházmegyében új lendületet vesz. A FÉBE diakonisszaegyesület széles körben áldásosán munkálkodik. Újra hangzik a panasz a reverzálisveszteségek nagysága s ezzel kapcsolatban az értelmiségi rétegek hűtlensége miatt. A lelkészi kar ezt a kérdést állandóan figyelemmel kíséri és keresi azt a módot, amelyen a veszteségeket meg lehet szüntetni. Az egyházi adózás mindenütt kielégítő. Az egyházi népmozgalmi adatok a multévihez képest általában kedvezőtlenek, csak az úrvacsorázók számában mutatkozott örvendetes emelkedés. Az esperesi jelentésen végigtekintve, nagyon sok jóakaratot és buzgóságot látunk, nemcsak a fővárosi, hanem a környékbeli egyházközségek életében is. Ezek az egyházközségek mostanában jutnak el arra a fejlődési fokra, amikor az évtizedekkel ezelőtt elültetett fa megérett a gyümölcsözésre. A budapesti egyházmegye nagy felelősséget hordoz, de felelősségének komolyan tudatában van. A csanád-csongrádi egyházmegye Szegeden gyűlt össze tanácskozásra júl. 1-én. Vitéz Purgly Emil egyházmegyei felügyelő közgyűlési megnyitóbeszédében hálával emlékezik meg hazánk megnagyobbításáról, kormányzónk bölcs országlásáról, a Délvidékkel visszatért evangélikus testvéreinkről. Majd szélesebb látóhatáron hordozva körül tekintetét, rámutat a világ óriási harcára, amely legutóbb szembeállította a keresztyén világot a vörös Oroszországgal. Ennek a küzdelemnek most még fel sem lehet fogni horderejét, de bízunk abban, hogy a harc sikeres lesz és a várt győzelem meg fogja erősíteni a keresztyénséget is. Ha majd vége lesz a harcnak, megnyílnak az Oroszországban több mint két évtizede bezárt templomok is. Köszönettel emlékezik meg a felügyelő az esperesség lelkészi karának áldozatos munkájáról, melyet az egyházkerület legnehezebb munkaterületén: a nagy csanád-csongrádi szórványegyházmegyében olyan hűségesen végez. Az egyházmegye elmúlt évéről Benkóczi Dániel esperes ad részletes jelentést. A jelentés élén Isten iránti hálával állapítja meg, hogy az egész országban tapasztalható lelkiébredés szele áldóan érintette meg az egyházmegyét is. Az istentisztelet és az igehirdetés munkájában az esperes gondosan ellenőrzi a lelkészeket. Megállapítja, hogy az ellenőrzés
