Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1938–1942

1938. szeptember

24 9. tunes közgyűlés, de a kerületi közgyűlés sem foglalkozhatik hallomásból nyert, nem igazolható vagy nem pontosan körvonalazott sérelmek iárgyalásavai. Pedig ez évben is több ilyen felterjesztés érkezett a püspöki hivatalhoz. E h 'yrol is a legnagyobb nyomatékkal felhívom erre az illetékesek, különösen pedig az esperes urak figyelmét és kérem őket, hogy a sérelmek egyszerű bejelentésével ne elégedjenek meg, hanem azokat részleteiben megvizsgálva tegyék hivatalos eljárás alapjává, hogy az orvoslás lehetősége meglegyen. A középiskolák statisztikai adatai és személyi ügyei a középiskolai tanfelügyelő előterjesztendő jelentésében szerepelnek; e helyen telhát nem kell azokról szólnom. Az évek óta húzódó két iskolaügyet, a szarvasi tanítónőképző és az aszódi leánynevelő intézet ügyét már érintettem. Itt tehát azokkal részletesen nem foglalkozom. Örömmel közlöm, hogy az orosházi új gimnázium első éve a kivánt jó eredménnyel folyt le. A tanulók száma a kezdethez képest megfelelő volt és a tanulmányi eredmény is kielégített. A most induló tanévben már három osztályból fog állni a gimnázium s reméljük, hogy tovább is fog haladni azon az úton, amelyen az evangélikus iskolának a múltak hagyományai és a jövő követelései szerint haladnia kell. Öt régi középiskolánk az elmúlt évben is híven végezte a múltból örökölt nemes munkálkodását. Megelégedéssel állapítom meg, hogy iskoláink az állam vagy a többi felekezetek iskofáinál sokkal szűkösebb körülmények között is elérik sőt nem egyszer tetézik is azoknak eredményeit. És ezt nemcsak én állapítom meg, hanem csaknem egybehangzó véleménye ez az állami ellenőrzést gyakorló tanulmányi közegeknek is. Különösen is ki kell emelnem budapesti két iskolánk kitűnő munkáját. Fiúgimnáziumunk az országos tanulmányi versenyen az évben is gyarapította az elsőséget biztosító győzelmeit, leánygimnáziumunk pedig belépett a győztesek sorába. Meleg elismerés illeti ezért az intézetek tanári testületeit. Az érettségi vizsgálatok rendben folytak. Az elnöklés tisztét és munkáját megosztottam Sárkány Béla egyházkerületi főjegyző, Kemény Lajos budapesti esperes, Dr. Báró Podmaniczky Pál theológiai professzor és Dr. Reil Lajos kerületi középiskolai tanfelügyelő urakkal. A tanítónőképző képesítő vizsgáján Dr. Gaudy László kerületi vallástanítási szakfelügyelő elnökölt. Az eredmény mindenütt kielégítő volt. Ha megelégedéssel szemléljük ősi múlttal ékeskedő, vagy a ma élniakarásából megszületett magasabb iskoláink munkáját, legyen szabad az egyháznak első vonalában álló munkásaihoz, a tanárokhoz testvéri kérelemmel is fordulnom. Nem lehet teljes az evangélikus iskola munkája akkor, ha szellemében nem emelkedik felül a tanítás és a nevelés általános követelményein. Ha tudományos előkészítésben vezető Ihelyre tud is felemelkedni, de az egyháznak a jövő értelmiség evangéliumi szellemű kialakításában nem segít: az evangélikus középiskola sem nevel másforma egyéneket, mint a többi, vele egyazonos tanterv szerint működő iskola. Az evangélikus iskolának azonban többre kell törekednie. Olyan intézménnyé kell lennie, amely nemcsak életrevaló, de örökéletre méltó embereket nevel; olyan intézménynek, amely a világ titkait kutatva nem csupán az emberi szellem gyenge gyertyalángjával, hanem az Isten Lelkének mindent megvilágító sugarával világítja meg a tudományok útját, és amely az emberi tudás minden parányát úgy oltja bele a zsenge lélekbe, hogy arra letörölhetetleniil rárajzolódjék végül minden tudás örök kútforrásának, az Istennek arca. Evangélikus iskolában tanárnak lenni legyen kiváltság, méltóság, küldetés, isteni parancsteljesítés. Azt kérem én tanárainktól, hogy megértve ezt a küldetést, tegyék iskoláinkat valóban evangélikus iskolákká. így adnak ezeknek az iskoláknak jogot a létre és alapot a jövőben való megállásra is. Itt kell megemlékeznem arról, hogy a középiskolák igazgatói közül legutóbbi jelentésem óta ketten is nyugalomba vonultak. Az egyik Szever Pál, az