Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1938–1942

1938. szeptember

21 A pestmegyei alsó egyházmegye közgyűlésén Dr. Báró Kaas Albert egy- 9. házmegyei felügyelő megnyitó beszédében rámutat arra, hogy ma az élet min­den terén világnézeti harc dúl. Az emberek bizonytalanul tévelyegnek a legkü­lönbözőbb s nem egyszer legvadabb eszmék útvesztőiben s alig tudnak tájé­kozódni. Az egyedüli biztos alapról, a Krisztus evangéliumáról, letért az embe­riség és még mindig nem tudott reá visszajutni. Mert bármilyen biztató is az egyházi élet külső képe, a lélek még nem találta meg az Istent. Az egyház előtt nagy feladatok állnak; nem új világnézeteket kell mindenáron felkutatni, hanem visszatérni a Krisztus beszédeihez, melyek ég és föld elmúlása után is örökké megmaradnak. Az egyes embernek, az egyénnek kell igazán hívővé válnia, mert ezekből a hívő egyesekből alakul majd ki az az értékes kovász, mely átjárja és megerjeszti először az egyházat, azután pedig a társadalmat és az egész orszá­got is. Kevesen vagyunk, de kovásszá válunk, ha hívek leszünk. Bakay Péter esperes jelentését a világ nagy eseményeinek keretébe állítja bele. Az egyházmegye elmúlt évét rajzolva elsőbb is örömmel közli, hogy a kis bajai egyház régi templomát majdnem teljesen újjá építette és megnagyobbí­totta. A megújított templomot 1937. október 24-én szenteltem fel. Á csengődi missziói egyház felépítette a lelkészi lakást. A lelkészi kongruát a minisztérium már ennek az egyháznak is utalványozta. így tehát az új egyházközség munkája a jövőben biztosítottnak látszik. Soltvadkert az elmúlt év novemberében ünne­pelte templomának 100 éves fennállását. Ebből az alkalomból az egyházközség­ben tartotta külmissziói konferenciáját a Magyarhoni Missziói Egyesület. A szórványgondozás szempontjából fontos a kiskunhalasi segédlelkészi állás meg­szervezése. A múlt év szeptemberétől munkálkodik Kiskunhalason önálló se­gédlelkész. Ebből a kezdetbői hamarosan ki kell alakulnia egy független misz­sziói pontnak. Ugyanilyen jelentősége és célja van a gyóni szórvány megkez­dődött szervezési munkájának is. — Az egyházmegye hitélete, a hívek erkölcsi magatartása, az istentiszteleti viszonyok és az úrvacsora szentségével való élés tekintetében az esperesi jelentés kielégítő közléseket tartalmaz. Hartán azonban nincs javulás, az erkölcsi élet a hitélettel együtt tovább romlik. A belmissziói tevékenység az egyházmegyében eleven. Uj és úttörő alapítás a gyóni egyház­község óvodája. Ez az intézmény ma már államsegéllyel erősítve végzi mun­káját. Az egyházközségek anyagi állapota ebben az egyházmegyében is örven­detesen javul. Ennyit az egyes egyházmegyék életéről. Ha már most tekintetemet a kerület egésze felé fordítom és a részletek­ből összeállítom ennek a nagyobb közigazgatási egységnek elmúlt esztendejét, a következőket állapíthatom meg: Az elmúlt év egyházi közigazgatása általában zökkenés nélkül folyt. Az egyházközségek és azok hívei mindenütt igyekeztek a Krisztus evangéliumához méltó módon viselkedni. Erejükhöz mérten új alkotásokhoz is láttak. A rendet igyekeztek megtartani és megszilárdítani. Az új zsinati törvények életbelépte­tése mindenütt megkezdődött. Az egyházi szervezet tökéletesebb kiépítése ér­dekében már évekkel ezelőtt megindított munka jelentősen előre haladt. Békés, Csengőd, Csepel és Vecsés kongruát kapott, s ezzel ezeknek az új egyházaknak anyagi alapja megerősödött. Üjabb szervezések is kezdődtek. Az évek óta folytatott egyházszervezésnek és szórványközpontok alakítá­sának célja mindenki előtt ismeretes. Gondozásba kellett venni a kerületben szétszórtan élő evangélikus testvéreinket s ezáltal kellett biztosítani az evangé­liumi hitben való megmaradásukat. Ha a már hosszabb idő óta céltudatosan irányított eme szervezési munkát figyelemmel kisérjük és az e téren elért ered­ményeket mérlegeljük, a legszigorúbb mértékkel mérve is megállapíthatjuk, hogy az utóbbi évek a múltnak sok mulasztását tették már jóvá. Egyházkerüle­tünk különleges helyzetéből magyarázhatjuk, hogy szervezés tekintetében még

Next

/
Thumbnails
Contents