Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1938–1942

1940. szeptember

19 világrendben ráváró feladatokkal. A világ rendje akárhogyan megválto­zik is, keresztyénségünk fundamentuma változatlan marad. A keresz­tyénségnek az emberi életben való megvalósulása sem változhatik meg, hiszen a hit sohasem lehet kollektív, csak egyéni. De ezen a hiten meg­erősödött keresztyén egyéniség igen is bele tud illeszkedni a nagy közös­ségek javát célul kitűző rend szolgálatába és így a most alapozódó új világ legértékesebb tagjává lehet. A protestantizmusnak s benne evangé­likus egyházunknak nem kell tehát feladni sajátszerű célkitűzését: az egyéniség fejlesztését, hiszen nem is maradhatna meg, ha önmagát meg­tagadná és nem önmagából fejlődnék tovább. Sőt éppen most kell a ma­gunk erejét komolyan összeszednünk, mert ha minden külső támogatást elvesztünk, csak magunkra támaszkodhatunk. Erre kell felkészülnünk ióelőre és ehhez kell kérnünk Isten segítő erejét. Bakay Péter esperes jelentésében felteszi a kérdést, vájjon az evangélikus egyház a világot megremegtető mai küzdelemben át van-e hatva hivatásának tudatától. Isten ott áll a vihar felett és őrködik a vilá­gon. Ez nem lehet kétséges, ebben a hitben minden lélek megnyugod­üatik. Elhozza majd a most hánykódó tenger lecsendesedésének idejét is. De vájjon az egyház ott áll-e és úgy áll-e a helyén, ahogyan Isten aka­rata kívánja? Ez a mi kérdésünk. Erre a kérdésre kell napról-napra ke­resnünk és cselekvő keresztyén élettel megadnunk a feleietet. Esperesi jelentésében ez a szempont vezérli. Az elmúlt évben az egyházmegye éle­tében nem volt olyan esemény, amely az esperesség egészét érintette volna. Csendben, de biztató igyekezettel folytatták az egyház hivatalos munkásai az egyházépítést e talán legkisebb, de hithűségében kimagasló egyházmegyénkben. Ez jellemezte az egyházi közigazgatást is. A hitélet és az erkölcsi magatartás változása egyik évtől a másikig alig mérhető meg emberi mértékkel. Jó és rossz jelenségek egyaránt mutatkoznak. Az istentiszteletek látogatása nem kielégítő, ezzel szemben örvendetes, hogy már ebben az egyházmegyében is felkarolták a háziistentiszteletek ügyét és a hivatalos egyházi munkások kezdeményezését a hívek megértéssel és örömmel fogadták. Az úrvacsorázás az elmúlt évhez képest nagyon emelkedett. Ennél a megállapításnál az is örvendetes, hogy az emelkedés nemcsak egy-két gyülekezetben, hanem minden gyülekezetben mutatko­zik. Fájdalmas, hogy a születések száma itt is csökken. Az esperesi jelen­tés a belmissziói tevékenységet egyházközségenként ismerteti. Megálla­pítom ebből, hogy a belmissziói munka eleven és eredményes. Az egy­házmegyében a presbiterek magatartása ellen nincs panasz. A szórvány­gondozás munkájában a két önálló szórványközpont jár elől: a gyónkör­nyéki és a kiskunhalasi misszió. Mindkét misszió már évek óta bebizo­nyította, hogy önálló megszervezése szükséges, de lehetséges is. Termé­szetesen nagyon sok szórványt gondoznak az egyházközségek lelkészi hivatalai is, hiszen ez a legnagyobb területű egyházmegye és legkeve­sebb benne az egyházközség. Az egyházmegyében nem volt nagyszabású építkezés, de majdnem minden egyházközség részben renoválásokkal, részben beszerzések útján gyarapította egyházi épületeinek értékét. Kecs­kemét pl. új templompadokat szerzett be. Itt kell megemlíteni a nem­régen alakult csengődi egyházközség dicséretreméltó buzgóságát. Már tavaly jelentettem, hogy a döbrögeci iskola megalakítása és megnyitása megtörtént, az idén ezt a jelentést kiegészítem azzal, hogy az új iskola­épület és tanítói lakás megfelelő államsegély segítségével elkészült. Az anyagi helyzet általánosságban javuló irányt mutat. Egyedül Páhi hely­zete rossz változatlanul. Ä hívek áldozatkészsége kielégítő, sőt több he-

Next

/
Thumbnails
Contents