Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1938–1942

1940. szeptember

14 ségben van. A külmissziói gondolat ébrentartására is súlyt helyeznek. Az egyházközségek anyagi helyzetéről már a múlt évben is azt jelentette az esperes, hogy javulóban van. Ez a javulás tovább tartott. Nem kielégítő azonban a hívek áldozatkészsége. A jelentésben felsorolt adományok j elentéktelenek. Kovács Andor orosházi lelkész, békési esperes abban a levelében, amellyel esperesi jelentését hozzám terjesztette, azt írta, hogy utolsó esperesi jelentését küldi meg, mert 1941 január 1-én nyugalomba vonul. En ezt sajnálattal vettem tudomásul, de meg kell benne nyugodnom, mert ötvenéves lelkészi és húszéves esperesi szolgálat áll mögötte. Ennyi idő és szolgálat pedig eléggé megokolja az elfáradást. Az utolsónak mondott esperesi jelentés egészén végigvonul e húsz évre való visszaemlékezés hangulata. A békési egyházmegyében Kovács Andor esperessége folyamán nagyon nehéz időben nagy és értékes változások történtek. Megkezdődött és majdnem be is fejeződött már az a szervező munka, amelynek hivatása volt a nagy egyházközségekből kisarjadzotf új .gyülekezetek megalakítása. Amikor Kovács Andor az esperességet ezelőtt húsz esztendővel átvette, a békési evangélikusok nyolc egyházközségben éltek. Azóta hét új egyházközség alakult és a nyolcadik is megalakulóban van Kovács Andor esperesi működése alatt tehát az egyházközségek száma kétszeresére emelkedett. Nagyon jól tudom, hogy ezt az eredményt elsősorban Kovács Andor lelkész egyházszeretete és hűséges egyházépítő munkája vívta ki. Amikor tehát utolsónak mondott esperesi. jelentését a kerületi közgyűlés előtt ismertetem, hosszú időn át mindig lelkesen végzett és alkotásokra törekvő működéséért elismerésemet és hálás köszönetemet fejezem ki előtte nemcsak a magam, hanem az egész kerület nevében is. A budapesti egyházmegye június 25-én tartotta közgyűlését Budapesten. Tomcsányi V. Pál egyházmegyei felügyelő újabban vállalt egyházi munkái miatt e tisztéről lemondott. A lemondás után megtartott választáson az egyházmegye egyhangúan dr. Vladár Gábor m. kir. titkos tanácsos, kúriai tanácselnököt, az egyházmegye eddigi másodfelügyelőjét választotta felügyelőül. Az új felügyelőt az idei közgyűlésen iktatták hivatalába. A régi érdemes felügyelőtől köszönetünk és elismerésünk nyilvánításával búcsúzom és kérem őt, hogy értékes munkásságát egyházunk életének más területén ezentúl is kedvvel és hűséggel folytassa, az új felügyelőt pedig bizalommal üdvözlöm és kérem, hogy eddig is megbizonyított egyházszeretetét, ősöktől örökölt evangéliumi hitét éü Istentől kapott tálentumait értékesítse necsak a budapesti egyházmegye, ;hane>m az egész magyarhoni evangélikus egyház szolgálatában. A június 25-i egyházmegyei közgyűlést dr. Vladár Gábor felügyelő nyitotta meg. Üdvözölte elődjét, megköszönte az egyházmegye bizalmát, majd végigtekintve jelenünkön, kapcsolatot keresett egyházunk és közéletünk forrongó kérdései közt. Valami új iránti sóvárgás fogja el a lelkeket és ismeretlen erők bontogatják a társadalom egységét. Csak nemrég voltunk tanúi egy kísérletnek, amely a nemzet testét nemzetiségekre akarta szétdarabolni. Az ilyen kísérlet mellett éppen az evangélikus egyház nem mehet el szótlanul. A lutheranizmus kezdete Magyarországon azokba a századokba nyúlik vissza, amikor idegenajkú. testvérekkel gazdagodott az egyház is, a magyarság is. A sokféleségből azonban egység született a hazaszeretet által. Kegyetlen gondolat az, hogy a gyermek hiába nyújtja ki kezét anyja felé, mert az anya nem ölelheti magához