Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931–1937
1932. október
6 3. tói, ma is változatlanul megvan, rombol és pusztít. Minden gondolkozó embernek kétségbe kell esnie, ha látja ezt a munkát, amely egy ellentétes világnézetű felfogással szemben valójában egy táborba szorított sereg hadrendeit összezavarni, összekúszálni, egymással szembeállítani igyekszik. Nem jelent ez mást, Mélyen Tisztelt Közgyűlés, mint hogy az emberek alacsonyabb rendű érzései, féltékenység, gyűlölködés hatalmassá válnak a mindnyájunk által hirdetett krisztusi szeretet és igazi evangéliumi szellem felett. Kétségbeejtő és elszomorító helyzet ez, Mélyen Tisztelt Közgyűlés, mert kétely támad az emberben az emberi meggondoltság és értelem létezése tekintetében. Az Isten segítségét hívom itt erősítőül, hívom azzal a fohásszal, világítsa meg a mai keresztyének és keresztények elméit és adjon a lelkünknek erőt ahhoz, hogy félre téve minden különbséget, lélekben és akarásban egyesítve bennünket, mentse meg ezt a világot a megsemmisüléstől. Lelkiéletünk mai helyzetének ekként való ecsetelése mellett meg kell emlékeznem arról is, hogy az elmúlt év folyamán a kerület oszlopos tagjai körében lényeges személyváltozások állottak elő. Ezekről a változásokról a püspök úr Őméltóságának jelentése ad részletes számadást. Lelki szükségét érzem annak, hogy e változásokkal kapcsolatban a magam részéről kijelentsem, hogy őszinte sajnálattal válok meg azoktól, akik az egyházban való aktív működéstől megváltak. És amikor fájó szívvel búcsúzom tőlük, a köszönet, hála és elismerés szavaival kérem őket, hogy egyházunk munkájában tanáccsal, tettel vegyenek részt ezután is. Melegen köszöntöm azokat, akik az eltávozók helyébe jöttek és kérem, hogy elődeik szeretetével, ügybuzgalmával szolgálják egyházunk ügyét. Külön meg kell emlékeznem arról, hogy az Isten az ő különös irgalmával tüntette ki az arad—békési egyházmegye főesperesét, Szeberényi Lajos Zsigmond Őméltóságát azáltal, hogy megérni engedte, hogy az ő dicsőséges szolgálatában ötven évet eltölthessen. Ő egyháza iránt hűséggel, hittestvérei iránt szeretettel öt évtizeden át lelkes hirdetője volt annak az evangéliumnak, amely evangélium egyedüli forrása minden üdvösségnek, lelki boldogságnak. Legyen áldás az ő egyházát szolgáló munkásságán s adjon neki az Isten egészségben és boldogságban még hosszú életet, hogy áldásos munkásságát még sokáig folytathassa. Meg kell emlékeznem arról a változásról is, amely a legutóbbi napokban a kormányban beállott. Önfeláldozó, buzgó munkában eltöltött egy évi küzdelmes tevékenység után gróf Károlyi Gyula kormánya lemondott és Gömbös Gyula alakított kormányt. Amikor a távozó kormánynak az ország és egyházunk érdekében kifejtett nehéz munkájáért köszönetet nyilvánítok, kifejezést kell adnom annak a bizalomnak, amely az új kormány iránt eltölt, mert, aki az új kormány elnökének lelkét ismeri, aki tudja, hogy forró hazaszeretete mellett tettrekész energia, nyugodt megfontolás a legsajátosabb tulajdonsága, bizalommal nézhet a jövő elé, mert meg lehet győződve arról, hogy amit tesz, törhetetlen magyar érzéssel, krisztusi emberszeretetének megnyilatkozása lesz. Mélyen Tisztelt Közgyűlés! Kétségtelen az elmondottakból, hogy a helyzet, amelyben élünk, súlyos, és kétségtelen az is, hogy még nehéz megpróbáltatásoknak nézünk elébe, de ne veszítsük el hitünket, lelkünket, mert sorsunk Isten kezében van letéve, ő tudja, hogy mit cselekszik velünk s erősen él bennem a
