Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931–1937

1932. október

7 hit, hogy a megpróbáltatások után részesít bennünket az Űr mindenható áldá- 3—6. sában s megvált bennünket a szenvedések kínjaitól. Ezért az áldásért hozzá buzgó fohászt küldve a bányai egyházkerület mai napra egybehívott évi rendes közgyűlését megnyitottnak jelentem ki. A kerületi közgyűlés a felügyelőnek nagy tetszéssel fogadott s meleg egyházhűségről tanúskodó elnöki megnyitó beszédét a püspök javaslatára jegyzőkönyvbe véteti. 4. A világi főjegyző bemutatja a közgyűlés tagjainak névjegyzékét; jelenti, hogy a megbízólevelek és igazolványok rendben vannak s a közgyűlés határozatképes, minek alapján a felügyelő a közgyűlést szabályszerűen megalakultnak jelenti ki. 5. A közgyűlés a jegyzőkönyv hitelesítésére az elnökségen és a jegyzői karon kívül Dr. Rásó Lajos, Sándy Gyula, Kemény Lajos és Blatniczky Pál közgyűlési tagokat küldi ki. 6. Dr. Raffay Sándor püspök bemutatja és felolvassa következő jelentését: Tisztelt Közgyűlés! A magyar szabadságharc vértanúinak örökké áldott emlékezete lebeg ma felettünk, midőn kerületi közgyűlésünket megnyitjuk. Ez az emlékezet komply kötelezést ró erre a nemzedékre. Azt a kötelezést, hogy önmegtagadással gyakoroljuk a közjó szolgálatát és a szenvedésekben ezer év óta égő ország és nemzet halálig való szeretetét! A nap, amelyen összegyülekeztünk, a nemzet szabadságának, az év, amelyben élünk, a vallás szabadságának oltárán kívánt életáldozatokat. Az életáldozók közt a svédek hős királya, Gusztáv Adolf áll első helyen, aki ezelőtt 300 évvel az egyházszeretet vértanúinak élére emelkedett. Akkor olyan időket élt az evangélium egyháza, hogy életét és igazait fegyverrel kellett megvédelmezni, mert fegyverrel támadtak reá. A császárral szövetkezett pápa vérbe akarta fojtani a reformációt. A svédek ifjú fejedelme, aki még 36. életévét sem töltötte be, ezt a támadást nem nézhette tétlenül. Boldog családi körben, királyi fénytől és népe szeretetétől övezetten, békében folytathatta volna életét. De fellobbant benne a buzgóság tüze s miként egykor az isteni mester, ő is korbácsot ragadott, mert érezte a belső kényszerítést: „A te házadhoz való féltő szeretet emészt engemet!" (Zsolt. 69., 10.) Gusztáv Adolf 1630 június 24-én lépett Németország földjére. Milyen útat tett meg rajta, azt ismeri a történelem. Hogy ez az út az örökkévalóságba vezetett, azt mindnyájan tudjuk. A történelmi út emlékét Lipcse mellett Breitenfeld határában egy igénytelen oszlop jelzi ezzel a felírással: „1631. szeptember 7-én a keresztyén hős Gusztáv Adolf Breitenfeldnél mentette meg a vallásszabadságot a világ számára." (Glaubensfreiheit für die Welt rettete bei Breitenfeld Gustav Adolf Christ und Held.)