Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931–1937

1931. szeptember

46 Dr. Ravasz Lász/ó református püspök üdvözlése igy szól: «A magyar református egyház egyetemes konventje nevében dr. Balogh Jenő főgondnokunkkal együtt jelentünk meg tiszteletadásra és örvendezésre. Ebben a minőségemben méltóztassék megengedni, hogy megemlítsem azt, hogy a dunamelléki egyházkerület képviselője is vagyok. Ebben az egyházkerületben egy egyházközség képviselője is vagyok, a budapestié, azé az egyházközségé, amelyben a református hivek élete teljesen össze van forrva az evangélikus hivek életével örömben és bánatban egyaránt. De képviselője vagyok a Magyar Protestáns Irodalmi Társaságnak is és a többivel együtt annak a köszönetét is hozom. Mi örvendező és hálaadó lélekkel állunk itt, azért, mert az az erő, amit azevangélikus egyház Főíisztelendőségedben bír, a mi erőnk is. Az a szolgálat, amellyel Főtisztelendőséged saját egyházát építette, nekünk is drága gyümölcsöket termett. Azok az ideálok, amelyeket Főtisztelendőséged szolgál, a mi ideáljaink is és önnön élete fogyásától a mi ideáljaink fényesedtek meg. Mi azt a férfit becsüljük Főtisztelendőségedben, akiben az Isten jóvoltából látszólag ellenkező ajándékok benső egységgé változnak át. Főtisztelendőséged tipikus magyar. Ha le kellene rajzolni, szoborba kellene önteni, le kellene irni azt. hogy a jelenlegi protestáns egyházi vezetők közül még külsőleg is ki képviseli a magyar típust, én Főtisztelendőségedre adnám szavazatomat. Főtisztelendőséged mindig példaadónak nevezhető abban, hogy a saját egyházának történelmi igazságait hogyan tudja védeni. És nevezhető példaadónak abban is, hogy bármely más felekezettel a teljes együttműködésre egyformán kész. Két olyan vonás, amely ellentétes és Főtisztelendőségedben mégis teljesen összeolvad és kiegészül. A belső emberében is láttam ezt, akkor, amikor láttam ennek a belső embernek a végtelen egyszerűségét és akkor, amikor láttam, hogy mekkora súllyal és méltósággal képes képviselni külföldön is a magyar protestantizmust, Egyszerűség és méltóság, megint két ellentétes vonás, amely Főtisztelendőségedben teljes összhangban van együtt. Azt akarom még mondani, hogy mi, a magyar református egyház minden egyes tagja és a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság is Istennek adózunk hálával, neki adunk ezért dicséretet. Embereknek járó hódolat ajkunkat nem hagyja el, de nagy örvendezéssel köszönjük Istennek azt, hogy ennek a nemzedéknek, ennek a magyar protestantizmusnak adta Raffay Sándort és buzgón könyörgünk hozzá, hogy előmenetelünkre, reménységünk emberi zálogául és szerszámul sokáig tartsa meg.> Dr. Kapi Béla püspök a következőket mondotta: «A magyarországi evangélikus egyetemes egyház püspöki kara általam vesz részt ezen az ünnepségen. Hozom mindnyájunk szivének őszinte imádságos érzéseit és áldását. Amikor Méltóságod gondolatban letérdel az Ur oltára elé, hogy az Ur Isten színe előtt négy évtizedes munkájáért hálát adjon, akkor lélekben mi is ott térdelünk vele azért, hogy egyházunknak ajándékozta Méltóságodat. Történelmi nehéz időkben Budapesten működő püspöknek lenni történelmi hivatást és felelősséget jelent. Ezeknek az időknek a történetét megírni nehéz, talán egészen lehetetlen. De mi, akik közvetlenül tanúi voltunk az evangélikus egyház igazságait képviselő törhetetlen munkának, amelyeket Méltóságod veszedelmek közt végzett és amelyért munkálkodott, mi ennek az időnek történetét egybekapcsolva látjuk nevével. A püspöktől sokféle karizmát kiván meg a hivatása, de mindaz csak akkor válik sugárzó értékké, ha átvilágít a püspök lelkén a lelkipásztori egyéniség fénye, amely a legfőbb pásztorból meríti értékeit. Méltóságodban köszöntjük azt a püspököt, akinek a lelkében a pásztor lelke él. Olyan időben köszöntjük, amikor az emberiség lába alatt inogni látszik a föld. Amikor roskadoznak a megépített emberi várak és amikor a rendszerek olyanokká válnak, mint a sárga falevelek, amelyek egymásután peregnek le a fáról. Köszöntjük ebben a válságos időben azt, aki egész életmunkájával mindig az erkölcsi világrend valóságai felé mutatott és aki azt hirdette, hogy földgöröngyök megmozdulhatnak, de a magyar földet összetörni semmi sem képes.