Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931–1937

1931. szeptember

47 Amint odatérdeltünk mellé, úgy most eléje lépünk és feléje nyujtjuk jobb kezünket hűséggel és szeretettek a jóságos Istent pedig arra kérjük, hogy életére és munkásságára adja gazdag áldását!» Józan Miklós unitárius püspöki vikárius: «A torockói templom orgonájára ez a jelige van írva: Az Ur gondot visel. Attól a perctől fogva amikor én is magamra öltöttem a palástot, ez volt az én jeligém is és azt hiszem. Raffay Sándornak is ez volt a jeligéje. Aki a közéletben szerepet vállal magára, az meg lehet győződve afelől, hogy nemcsak ünnepség, hanem veszedelem is szerepei az életében. Amely egyházi közéletnek élén olyan ember áll, mint Raffay Sándor. azt hiszem nyugodt lehet afelől, hogy mint a múltban megállotta helyét, megállja helyét a jelenben is és a —- reméljük - szebb jövendőben is. mert az Ur gondot visel. Én Raffavban. akit erdélyi kapcsolatai révén a magaménak tekintek, én őbenne egyúttal az ig azi felekezetközi együttmunkálkodás apostolát is ünneplem. Benne mindenek felett az egyeneslelkű magyar embert látom. Hálát mondok a min- ' denható Isten végtelen kegyelméért, amely- I ben Raffay Sándor családját, egyházkerületét és az egész magyar protestantizmust részesítette, hogy őt nekünk adta. Nekünk, mert mi részt kívánunk belőle, mert ő a mienk is. Maradék haza maradék gyermekei vagyunk, de az egészet szeretjük, az egészért munkálkodunk és imádkozunk. Adja az Isten, hogy eljöjjön az idő. amikor újra erős és hatalmas lesz a magyar protestantizmus az integer nagy Magyarországban !» Ripka Ferenc főpolgármester szólt ezután: «Budapest székesfőváros képviseletében jelentem meg Liber Endre alpolgármester úrral, hogy a főváros nevében üdvözöljük az egyházkerület ünneplő püspökét, hogy üdvözöljük őt. mint a magyar közélet egyik kiváló vezérét. A püspök úr 40 évi egyházi pály újából 23 évet itt töltött el a fővárosban. Már mint kiváló tudós és nagyhírű szónok került ide, ahol ez az egyházkerület valóban méltó férfiura bizta hitéleti és nemzeti hagyományainak az ápolását. Nehéz válságokat élt át itt Budapesten és kiváló képességei oda szólították a válságban a küzdők legelső sorába, akik a hit és a haza megmentésén dolgoztak. Akkor ismertem meg közelebbről őt. Megismervén, állandóan fokozódott bennem a nagyrabecsülés, mert láttam, hogy jelszavak nem téritették el egyenes útjáról s lelkiismerete szerint állt és élt mindig. Sokszor úgy látszott, mintha egymagában lett volna, pedig ott voltak vele mindazok, akik a lelki élet újjáépítését kívánták. Büszkén tekinthet vissza negyven esztendős munkájára és én mint a főváros képviselője, a főváros nevében köszönöm meg néki mindazt, amit a lelki élet újjáépítése érdekében tett. Köszönöm azt az erős hitet, amellyel Budapest népét bátorította, a férfiúságot, amellyel példát szolgáltatott és azt a búzgóságot. amellyel hivatásának áldozott. A jó Isten tartsa meg mi közöttünk továbbra is!» Ney Géza vármegyei főjegyző üdvözölte ezután a püspököt. Sárkány Géza ceglédi polgármester mondott meleghangú beszédet a szülőváros nevében. Szontágh Tamás a Társadalmi Egyesületek nevében, — llosvay Gusztáv a Magyar Revíziós Liga nevében, — Lázár Andor a Magyar Nemzeti Szövetség és a Protestáns Patronagc Egyesület nevében mondott üdvözlést. D. Kovács Sándor egyetemi tanár kettős üdvözletet hozott: «Az egyik a theológiai fakultás üdvözlete az egykori theológiai tanárnak, akinek érdemeit azzal koszoruztuk, hogy tiszteletbeli doktorrá avattuk. A másik a Luther Társaság üdvözlete az írónak és tiszteletbeli tagjának, aki az egyházi irodalom minden ágában, ahol parlag volt, hűségesen és felelősségérzettel szolgált. A Luther Társaság alig pár évvel előbb alakult meg, mint 40 éve és párhuzamosan együtt nőttek tényezővé. Viszont a theológiai fakultás a legutóbbi évtized alkotása, szinte a romokon nőtt fel, amelynek plántálásában Méltóságod oroszlánrészt végzett. E két koszorú eggyé fonódik s ha sok benne a tövis, az azért van, mert sokszor a virágok is tövissé változnak. De a tövist a lelkipásztor nem hárítja el, mert a golgotai tövis hordozója mellé szegül a kísérteteket legyőző és gyümölcsös élet harcosának.»