Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931–1937

1937. október

8 3—6. A nagy tetszéssel fogadott elnöki megnyitó beszédet a püspök javaslatára a közgyűlés egész terjedelmében jegyzőkönyvbe véteti. 4. A világi jegyző bemutatja a közgyűlés tagjainak névjegyzékét; jelenti, hogy a megbízólevelek és igazolványok rendben vannak s a közgyűlés határozatképes, minek alapján a felügyelő a közgyűlést szabályszerűen megalakultnak jelenti ki. 5. A közgyűlés a jegyzőkönyv hitelesítésére az elnökségen és jegyzői karon kívül Hittig Lajos, Bénkúti Dezső, Kemény Lajos és Szántó Róbert közgyűlési tagokat küldi ki. 6. Dr. Raffay Sándor püspök bemutatja és felolvassa a következő jelentését: Tisztelt Közgyűlés! Széltében hangzik a tényeken alapuló megállapítás, 'hogy világnézetek harcát vívja ma az emberiség. Ez a ma azonban tegnap is megvolt és holnap is meg lesz. Az emberiség mindig ellentétes világnézetek küzdőtere volt. Az is marad. Az emberre nézve nem is maga a harc a legveszedelmesebb, hanem hogy úgy tolong a hangzatos jelszavakra, mint az éji bogár a 'lobogó tűzlángra. S csak későn ébred rá, hogy amit élet forrásának nézett, az életoltó halál hordozója. A világnézetek harca az egyházat sem hagyja illettemül. Nem is hagyhatja. Az egyház a változó és uralomra törekvő világnézetek hullámtörő gátja volt mindig. Nemcsak azért, mert kemény alapon áll, hanem azért is, mert maga is sajátos és uralomra törekvő világnézet birtokosa. Minden ettől eltérő világnézet szükségképpen beleütközik az egyházba. Ezért áll az egyház ma is a küzdő világnézetek harcában. Áll pedig mint egyik legjobban ostromolt és legtöbbet szenvedő fél. Messze vezetne és sok időt venne igénybe, ha az egymással küzdelemben álló világnézetek hadállását felrajzolnám. A világhelyzet bennünket legjobban érdeklő része világosan áll előttünk a dunántúli püspöki jelentésben, melynek elolvasását mindenkinek jólélekkel ajánlom. Én inkább azt szeretném röviden megvilágítani, hogyan és miért jutottunk ide? Van-e az egyháznak bűne, vagy mulasztása a mai helyzet előállásában? Mit lehet és mit kell tenni az áldatlan helyzet megvátoztatására? Hogyan jutottunk ide? Úgy, hogy mikor már rég kongatták körülöttünk a vészharangot, mi az ujj unkát sem mozdítottuk meg a közelgő, majd rohanva ránkzúdúló áradat feltartóztatására, vagy legalább levezetésére. Az istentelenség, a vallásgúnyolás, az egyházüldözés és erkölcsmételyezés, a családrontás, a télekfertőzés: ifjúsági egyesületekben, társadalmi szervezetekben, irodalomban, színpadon, rejtve és nyíltan, intellektuellek és proletárok körében egyaránt évtizedeken át vonult fel előttünk, ho>gy az emberek lelkében és öntudatában trónusra üljön. A destrukció nem úgy szakadt ránk, mint a nyári zivatar, hanem úgy közelgett, mint az őszi eső; hosszas borongással, felhőtorlódással, lombszaggató széllel. Még sem vettük komolyan. A romboló világnézetek fegyvereit részben csendes és bátortalan, részben hangos és merész munkával nemcsak a szakszervezetek műhelyeiben kovácsolták. Az egyetemi katedrákon űzött szertelen kritika és átértékelés nem tett kevesebb kárt a lelkekben, mint a szakszervezetek erőszaka és félrevezetése. Láttuk a lelkek romlását, tapasztaltuk a kárttevő változást, a családok körében, közéletünkben, iskoláinkban, egyházainkban, ifjúságunk és öregeink felfogásában egyaránt, de elnéztük közönyösen. Akkor jött a világháború, amelyben és amelynek borzalmas lelki hatása alatt az önmagában is meghasonlott, mert önmagán is botorul tipródó emberi-